Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-26 / 148. szám

2009. JÚNIUS 26., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 8 • Kultúra Világok, amelyek már nincsenek Ezúttal kiállítással, színházzal Csordultig magyar Budapestre készül a New York-i magyar zsidóságtörté­neti kiállítás, szerda este pe­dig bemutatkozott az Egye­sült Államokban a Katona Jó­zsef Színház Ivanovja a Csor­dultig magyar kulturális fesz­tivál részeként. Szőcs László New York Három választási lehetősége van annak, aki kíváncsi a ma már (aktuál)politikailag is ku­riózumnak számító képre: szá­zadfordulós zsidó kamaszlány árpádsávos lepelben, mellén kettős kereszttel - illetve a tár­sadalomtörténeti kiállításra, amelynek e fotó is részét képe­zi. Gyorsítósáv: jövő csütörtö­kig, a New York-i 92nd Street Y elnevezésű központban nyitva tart még az Ahogyan éltek: a magyar zsidók napi élete fény­képekben, 1867-1940 című be­mutató, a jókor érkezők pedig ott találhatják Körner András kurátort, aki spontán tárlatve­zetést is tart. Lassabbaknak: ugyanez a mintegy száz fotó augusztusban, a Vince Könyv­kiadó jóvoltából megtekinthe­tő lesz Budapesten a Zsidó Nyári Fesztivál keretében. (Le­állósáv: a kiadó bővebb, mint­egy 300 képes anyag kétnyelvű - magyar-angol - megjelente­tését tervezi az év végéig.) Jobban ismert, hogyan hal­tak meg, itt viszont az látható, miképpen éltek. Az alsóapsai parasztzsidó vagy a magyarsá­gukat külsőségekben is hang­súlyozó, díszmagyart öltő, árpádsávos, Kossuth-pózt imi­táló „túlbuzgó asszimilánsok” képe utólag persze óhatatlanul a vészkorszakot idézi fel. Ez a világ már nincs, ezeknek az ál­moknak vége szakadt, ezek a külsőségek ma már mást jelen­tenek.­­ A korabeli magyar zsi­dóság sajátossága, hogy a mo­dernizáció egyik fő hajtóereje­ként az egész országban jelen volt, minden kisvárosban, sőt a falusias települések több mint 80 százalékában is. A magyar nemzet integrált részét képez­te, nem lehet tehát „mi”-ről és „ők”-ről beszélni - mondja a New Yorkban élő Körner And­rás, hozzátéve: az anyag kiválo­gatásakor törekedett arra, hogy ne az ismert nevek, hanem az ismeretlenek - ha nem is név­telenek - uralják a kiállítóteret. Van olyan kép, ahol a fotós sze­mélye a kuriózum: példa erre Móricz Zsigmond romániai népviseletbe öltözött zsidó asszonyról készült felvétele. A kikeresztelkedett Anna Petrovna identitásfeladása, Ivanovhoz való ragaszkodása, majd csalatkozása és halála akár a magyar zsidóság tragé­diájaként is felfogható - de le­het, hogy csak a tudósítónak, aki történetesen egyazon napon látta Csehov darabját és a fenti kiállítást. Egyetlen szál ez valójában az emberi kapcso­latok hálójában, ami - saját megfogalmazása szerint -Ascher Tamást a legjobban ér­dekelte az Ivanov rendezésé­ben. A külföldet már többször is megjárt interpretáció szerda este - részben szintén a Csor­dultig magyar (Extremely Hungary) kulturális évad, rész­ben pedig a New Haven-i Nemzetközi Fesztivál apropó­ján­­ debütált Észak-Ameriká­­ban, mégpedig komoly siker­rel. A főleg a világ egyik leghí­resebb egyeteme, a Yale révén ismert, Connecticut állambeli kisvárosban most négyszer játsszák, majd júliusban a New York-i Lincoln Centerben tér vissza az Ivanov, pár nappal megelőzve Pintér Béla és tár­sulata Parasztoperáját. Khell Zsolt inkább lepukkant iskolai folyosóra, semmint ott­honra emlékeztető, hatásában igen erős díszlete alighanem a legsivárabb enteriőr, amelyet az amúgy építészeti ékszerdoboz New Haven valaha is látott. A bevallottan a Kádár-rendszer Magyarországát, e szintén „ma már nincs” világot idéző depri­máló hangulatot azonban Ascher és a társulat olyan hu­morral oldja, amelyre nagyon is vevők voltak az amerikai (és, legalábbis az első sorokban: magyar) nézők. Ahogy a bridzs megszállottját alakító Bán Já­nost az itteni elitközönség pon­tosan érti, az öntörvényű antifelszolgálót játszó Vajdai Vilmos szerepe már nem biztos, hogy ugyanazt mondja az előző évtizedek magyar vendéglátó­­iparától megkímélteknek. A ha­tás a rendezésnek és a játéknak köszönhetően mégis egyforma. A Katonával a színjátszás­ban is nyitott a New Yorkban és Washingtonban összesen mintegy 120 eseménnyel je­lentkező Csordultig magyar. A nyárral egy további területtel bővült a kínálat: bevezették a programba a magyar konyha­kultúrát. Hernádi András, a New York-i főkonzulátus mes­terszakácsa nagy sikerű főző­tanfolyamot tartott, majd va­csorát komponált a borsos be­lépti díjat, 195 dollárt leszurko­ló résztvevőknek. A desszert még hátravan, a cukrászbemu­tatót ősszel tartják. A New York-i 92nd Street Y központban megtudható, hogyan éltek a magyar zsidók a kiegyezéstől a holokausztig Forrás: New York-i Magyar Intézet RUBICON ízelítő a legújabb számból Varga Kálmán: Eszterháza és Haydn. Pihurik Judit: Hideg na­pok. Délvidék, 1941-1944 A. Saj­ti Enikő: Még hidegebb napok. Megtorlás a Délvidéken. Gulyás László: Hány magyar áldozata volt a délvidéki vérengzésnek? Forró Lajos: Jelöletlen tömeg­sírok. Matuska Márton: A délvi­déki magyarság tragédiája. Se­bők László: A vajdasági magyar népességcsökkenésről. Hadas Miklós: Harcosból versengő. Hogyan lett a vadászból sporto­ló. László János: Fotózás leve­gőből. A légi fényképezés alap­jai. Bertényi Iván: Mesteralakok. HIRDETÉS június 27. Ez az éjszaka más, mint a többi... Még nincs vége...! Újra Múzeumok Éjszakája! Június 27-én is éjszakázik néhány múzeum - nemcsak a nagy sikerre való tekintettel! Néhány intézmény helyi eseményekhez időzítve programját június 27-ére szervezte meg a Múzeumok Éjszakáját! Tehát ha kimaradtak a június 20-i forgatagból, vagy olyan jól érezték magukat, hogy szívesen megismételnék ezt az estét, vagy éppen egy másik település éjsza­kai levegőjébe szippantanának bele, akkor várják Önöket az alábbi múzeumok jú­nius 27-én kora estétől hajnalig... INTÉZMÉNY NEVE___________________________________TELEPÜLÉS CÍM____________________ Kapásház Abasár 3261 Múzeum u. 15. Falumúzeum Gyöngyöstarján 3036 Brassó u. 1. Corvin János Múzeum-Vármúzeum Gyula 5700 Kossuth út 19. Ladies Ház Gyula 5700 Kossuth út 19. Bocskai István Múzeum Hajdúszoboszló 4200 Bocskai u. 12. Kemencei Erdei Múzeumvasút Kemence 2638 Csarnavölgyi út 45. Balatoni Múzeum Keszthely 8360 Múzeum u. 2. Kézművesház___________________________________________Márkáz 3263 Fő út_____________ Ércbányászati Gyűjtemény Recsk 3245 Várbükki út 10. Siroki vár Sírok 3332 Vár Körös-Maros Nemzeti Park -Szarvasi Látogatóközpont Szarvas 5540 Anna-liget 1. Tabáni Tájház Szolnok 5000 Tabán 24. Szolnoki Galéria Szolnok 5000 Templom u. 2. Damjanich János Múzeum Szolnok 5000 Kossuth tér 4. Verseghy Ferenc Könyvtár és Művelődési Intézet Szolnok 5000 Kossuth tér 2. Göcseji Múzeum Zalaegerszeg 8900 Batthyány u. 2. Földi Telepítésű Légvédelem Fegyvernemi Múzeuma Zsámbék 2072 Etyeki u. 2. A részletes programot a település nevére kattintva a www.muzeumokejszakaja.hu honlapon olvashatják! Főtámogató: Jó szórakozást kívánunk! Médiatámogatók: EXIT 'ii-vvHAi." PORT; io> »-» lt\ Szervező: Támogatók: PdílílUíl |OKM jjaBJ Együttműködő partner www.nol.hu Sztehlo után szabadon Építészet A Gaudiopolis Evangélikus Szere­­tetház Békásmegyeren Torma Tamás Megy az újépület-vadász, de nem mindegy, hol, mire figyel. Mert azt csak a helyszínen, a tá­­gabb környezet láttán lehet el­dönteni, hogy itt vajon a kifelé vagy a befelé fordulás lesz-e a fontosabb, aztán hogy megint csak lenyúltak rólunk egy darab közterületet vagy valóban a szépen csomagolható nevével ingatlanfejlesztésnek nevezett valamivel akad dolgunk? Békásmegyer egy az ország több száz lakótelepe közül, ahol a kádári tiltás miatt 1989 előtt nem épülhettek templomok. Azóta több is épült, rögtön a kortárs templomépítészet puri­tán - modern vonulatának egyik legjellegzetesebbike, Pazár Béla evangélikus temploma. Ez, a külseje alapján oly szűkszavú téglatemplom egyér­telműen befelé fordult - ott azonban a tiszta formák, anya­gok és a beeső fény szinte tisztí­tó hatással stilizálja emelkedet­té a csöndet. Ami tehát a kívül­állóknak - a belső tartalom is­merete nélkül - esetleg taszító minimalizmusnak látszik, nem feltétlenül az. Ez a templomszi­get itt az ófalu és a panelek ha­tárán most megnőtt, mivel a templom mögötti vadonból egy újabb szeletet kimetszve fel­épült a szeretetház. Ezzel elve­szett ugyan a templom sziluett­je és körbejárhatósága, ugyan­akkor a tervezők (Pazár Béla, Magyari Éva és Pólyák György építész) kiterjesztve folytathat­ták, amit korábban elkezdtek. Erre a nagyobb tömbre is ugyanaz jellemző: a tégla és cserép összeúszó, természetes vöröse, a látvány szinte inger­mentessé visszafogott egysze­rűsége. Csupa jelzők nélküli, építészeti tőmondat. Hát, mit mondjak, mifelénk templomokból, de idősottho­nokból is másfajtát divat építe­ni. A lelkek és a fizetőképes nyugdíjasok megszerzéséért fo­lyó tülekedésben minimum jár valami fagyiszín vagy fafaragás, és ha nem is mindig valami nosztalgiázó, neobarokk udvar­ház születik, azért sokkal több kellemkedés, díszítés jár. Pazárék azonban a harsá­nyabb mediterrán vagy osztrák gemütlich példákat követő ma­gyar világban inkább észak felé figyeltek, és ebben a hazai ki­abálásban is egészen másra, va­lami egészen visszafogott meg­szólalásra törekedtek. Én há­romszor láttam eddig ezt az új épületet, de csak most, a nyári zölddel körülvéve éreztem rá arra, amit kollégám szép szavá­val a protestantizmusból leve­zetett, humánus szigorúságnak lehetne nevezni. A lecsupaszí­tott, sátortetős házformán min­den játék nélkül sorjáznak a tég­la- és ablaksorok, ugyanakkor mégis halk ritmust szül, ahogy az épületekhez alacsony tégla­­kerítés és itt-ott verandás előte­tő kapcsolódik, vagy ahogy az amúgy egyforma, halvány olí­­vaszínű ablakspalettákat min­denki másképp használja. A két, összeillesztett U betűt utánzó alaprajz ugyanakkor változatos udvarokat és előker­­teket produkál: az intim és nyi­tott határán egyensúlyoznak, és a templom felé is természetes átjárást biztosítanak. A puritánság persze nem esztétikai kérdés. Ami kívülről keltheti hideg falanszter hatá­sát, az a belső renddel egyszer­re megnyugtató és összeszedett lesz. Márpedig ez az otthon iga­zából belül mutatja meg magát: nyugodt tágasság és beeső fé­nyek, az elfordított U betűknek köszönhetően a főfolyosóknak is mindig jut ablaksor, a lazú­rosra csiszolt vörösesbarna fal­festés pedig kifejezetten barát­ságossá teszik a belsőt - nekem csupán a lépcsők tűnnek szűk­nek, és a lépcsőházi műkőbur­kolat lóg ki az általános hangu­latból. És még valami. A Gaudiopolis szándékosan nem beszél öregekről: ez szeretet­ház, ráadásul olyan nevet vá­lasztott magának, amely sokkal messzebbre mutat. Gaudio­­polisnak ugyanis a néhai evan­gélikus lelkész, Sztehlo Gábor önfenntartó és egyedülálló gyerekotthon­ örömvárosát ne­vezték 1945 és 1950 között, ahol több száz elhagyott és árva gye­reket neveltek föl. Eszünkbe juthat róla a Valahol Európában című film is (részben a történe­tét ihlette és legtöbb gyereksze­replőjét is adta), de leginkább ez a felejthetetlen ember, aki­nek embersége több évtizeden is átragyog. Humánus szigorúság­Fotó: Móricz Simon

Next