Népszabadság, 2009. augusztus (67. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-01 / 179. szám

Fotó: Kocsis Zoltán 2009. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG / www.nol.hu Tanács István - Amikor a Körös-torokban diszkó van, annyi ott a bicikli, hogy válogathatnak a tolvajok - mondja Nagypál Sándor, a csongrádi polgárőrök vezetője. A 18 ezer lakosú kisvárosban június derekán lebu­kott egy 22 éves fiatalember, akit a bíróság előzetes letartóztatásba helyezett, mert alapos volt a gyanú, hogy társával együtt ellopott és eladott legalább 17 biciklit. Csongrádon a kerékpár a fő közlekedési eszköz, sem a rendőrség, sem a polgárőr­ség nem veszi tehát félvállról a biciklilopá­sokat. Eszközeik azonban korlátozottak.­­ Diszkó után látjuk, hogy illuminált fia­talok két-három összelakatolt kerékpárt vonszolnak az úton - meséli a polgárőrpa­rancsnok. - Az ember rákérdez, hogy a sa­játjukat viszik-e. Hát persze, válaszolják, csak elvesztették a lakatkulcsot. Megszólítok egy középkorú asszonyt, aki a posta előtt éppen eloldja a tárolóhoz láncolt biciklijét, hogy loptak-e már el tőle. - Tőlem nem - felelt -, de a nagylá­nyomtól kettőt is. Az első esetben ő volt a hibás, mert elfelejtette lezárni. Másodszor­ra össze volt lakatolva a bringája egy má­sikkal, fölemelték együtt a kettőt, és való­színűleg kocsira tették, úgy vitték el. Ha az első kerék erősen oda van zárva a tároló vasához, akkor a kereket otthagyják. Ha nézelődik egy kicsit Csongrádon, láthatja, hogy némelyik tárolóban csak kerekek áll­nak - a biciklit ellopták róluk. - Meglett a lánya kerékpárja? - Nem. Amikor lebukott egy tolvaj, be­hívtak bennünket a városgondnokságra, és mutattak vagy fél tucat megtalált biciklit - de az övé nem volt köztük. Nagyon szép új mountain bike volt mindkettő, a második nem volt két hónapos, amikor ellopták. - Valaki nyilván megveszi a tolvajoktól a lopott bicikliket. Ön venne kéz alatt? - Nem én. De azóta gyalog jár a lányom, mert nincs kéthavonta 30 ezer forintunk biciklire. Tyukás Györgyöt egy másik tárolónál szólítom meg. - Nekem régi, hagyományos biciklim van, az ilyenért nem kapkodnak a tolvajok, nemigen kapnának pénzt érte. De azért mindig lezárom, jobb a bajt megelőzni, mert alkalom szüli a tolvajt - mondja az ősz hajú férfi. - Hány biciklitolvaj lehet Csongrádon? - kérdem a városi rendőrkapitányság veze­tőjét, Rádi Norbert őrnagyot, és a bűnügyi osztály vezetőjét, Koncz József századost. Biciklitolvajok van olyan ember, aki, ha ellopják az ő járművét, haza sem megy gyalog, ha­nem amint bír, el­köt egy másikat. Vannak alkalmi tol­vajok, és vannak so­rozatos elkövetők is. Utóbbiak rend­szerint nem egye­dül lopnak, orgaz­dákkal működnek együtt.­­ Ezt nem lehet pontosan megmondani. Azóta is tűnnek el kerékpárok, amióta elő­zetesben van az a fiatalember, aki a gyanú szerint legalább 17 kerékpárt lopott el. Annyit tudunk biztosan, hogy évente 60-70 biciklilopást jelentenek be, de hogy mennyi lehet a látencia, arról nincs infor­mációnk - válaszolja a kapitányságvezető, és hozzáteszi: az elkövetők 40 százalékát megtalálják, az ellopott biciklik azonban ennél kisebb arányban kerülnek elő, így sem fölösleges bejelenteni az eltűnt biciklit. Koncz József megemlíti: - Van olyan sértett, akinek már harmad­szorra adtuk vissza ugyanazt a kerékpárt. Nehéz tipizálni a biciklitolvajokat. Van olyan ember, aki, ha ellopják az ő járművét, haza sem megy gyalog, hanem amint bír, elköt egy másikat. Vannak alkalmi tolvajok, és vannak sorozatos elkövetők is. Utóbbiak rendszerint nem egyedül lopnak, orgaz­dákkal működnek együtt, nem ritkán más városba szállítják el a lopott bringákat. Té­len nemigen lopnak kerékpárt, a „szezon” a jó idő megérkeztével, márciusban indul. Akkor kezdődött a júniusban házkutatással és letartóztatással véget ért sorozat is: a 22 éves elkövető egy tettestársával 17 kerék­párt lopott. Ennek az ügynek a kapcsán egy orgazdát is sikerült azonosítaniuk a nyo­mozóknak. A biciklik mindegyikét eladták, egyet sem sikerült közülük lefoglalni. Ta­láltak azonban hat másik, ellopottként be nem jelentett kerékpárt - jelenleg azok tu­lajdonosait keresik a rendőrök. A részle­tekről azonban nem szívesen beszélnek. - Most azt igyekszünk felderíteni, hogy kikből állt a felvásárló- vagy terjesztőháló­zat. Sértené a nyomozás érdekeit, ha töb­bet mondanánk. Ezúttal van rá esély, hogy kiderítsük, hová kerültek a kerékpárok. A 17 eladott és a további 6 megtalált bi­cikli mindegyike 30-40 ezer forint közötti értéket képvisel. A sorozatelkövetők rend­szerint más városban értékesítik a kerék­párokat, egyben vagy szétszerelve, és több jármű részeiből újra összerakva. Másutt al­katrészt is árusító üzleteknek, szervizek­nek adják el őket. Nagyon olcsó biciklit nem érdemes lopni, nagyon drágát meg nem könnyű: egy félmilliós sportbringával nem szoktak csak úgy elugrani az ABC-be. Használt kerékpárokat is áruló, javítást is vállaló szaküzletekben próbálok érdek­lődni. Sokáig nem áll szóba velem senki, végül az egyik boltban egy eladó megígéri, mesél ezt-azt, ha nem írom le a nevét. - Harmincezer forint alatt alig lehet új kerékpárt venni - az embereknek pedig egyre jobban meg kell nézniük, mennyit költenek. Ez generálja a keresletet a hasz­nált és a lopott biciklik iránt - mondja a férfi. - Hallottam, hogy másik városban egyes szaküzletek lopott kerékpárok jó ál­lapotban lévő alkatrészeivel szerelik fel az újakat, az azokról leszerelt jobb kellékeket pedig alkatrészként eladják. Nyugat-Euró­­pából is hoznak be használt bringákat, semmiféle adat nincs, hogy honnan szár­maznak. Egy ilyet tízezer forint körüli áron már boltban is lehet venni - de hogy lopták vagy lomtalanításból származik, azt senki sem tudja. A legtöbb lopott kerékpárt vá­sárokban vagy kéz alatt adják el. Például úgy, hogy panaszkodik egy károsult: ellop­ták a biciklijét. „Tudod, a haveromnak ép­pen van egy eladó” - ajánlgatja a seftelő. És az üzlet megköttetik. - Aki olcsón vesz használt kerékpárt, tudja vajon, hogy valószínűleg lopásból származik? - kérdem. - Legalábbis sejtik - válaszolja a boltos. - De nem érdekli őket. Kell nekik a gép, ennyit szánnak rá, megkapják, kész. Tudo­másul veszik, hogy ilyen a világ. Hogy kik lopnak biciklit? A boltos sze­rint változatos a skála. Lopnak például olyanok, akik megszokták, hogy kerékpár­ért nem adnak pénzt. Ők nem hordanak erővágót a kabátujjuk alatt, munkájuk rendszerint nincs, idejük viszont rengeteg. Leülnek a buszállomás mellé, kifigyelik, melyik kerékpárt nem zárták le, és amikor a gazdája fölszáll mondjuk a szentesi busz­ra, akkor fölülnek a gépre, és eltekernek vele. A bicajt átfestik, hogy a gazdája sem ismerne rá, aztán addig hajtják, míg ki nem dől. Vannak aztán pénztelen suhancok, akik alkatrészt, részegységet lopnak: villo­­gót, ülést, kormányt, kilométer-számlálót­­ a saját járgányukra.­­ Meg lehet-e védeni valamilyen zárral a kerékpárt a tolvajoktól? - Nem. Nincs olyan zár, amit el ne lehet­ne vágni. Jön két ember egy furgonnal, amit bírnak, elvágnak, ha nem bírják, ki­kapják a kereket, ami mozdul, beteszik a kocsiba. Fél perc az egész. - És ha van szemtanú? - Hallott ön már autóriasztót vijjogni? Igen? És mit csinált? Ugye, hogy nem ment oda elkapni a tolvajt. És ha látja, hogy a pos­ta előtt valaki vacakol a biciklizárral? Oda­megy megkérdezni, hogy lopni tetszik-e, vagy csak beleszorult a kulcs? A polgárőrök azon morfondíroznak: le­hetne-e tolvajt fogni „csalikerékpárral”? - Elhatároztuk, hogy kiteszünk valame­lyik tárolóba egy próbakerékpárt: újat, csil­logót. Távolabbról figyeljük, és ha jön a tolvaj, tetten érjük - meséli Nagypál Sán­dor polgárőrparancsnok. - De később gon­dolkodóba estünk: fennáll az a veszély, hogy ügyes a tolvaj, és a mi biciklinkkel is meglép, aztán nézhetünk. - Meg lehet-e élni kerékpárlopásból? - kérdezem riportalanyaimtól. A válasz egy­értelmű. Csak ebből nem. De aki biciklit lop, elvisz mást is. Mindent, amihez kön­­­nyű hozzáférni - mondják a rendőrök, s ezt erősíti meg a polgárőrparancsnok és a bol­tos is. A rendőrök tartózkodnak attól, hogy szociológiai hátteret adjanak a jelenség­nek, de azt megerősítik, hogy a kisebb érté­kű lopások száma növekszik. Nagypál Sándornak, a csongrádi polgár­őrség vezetőjének viszont van véleménye a társadalmi háttérről is: - Többen járnak biciklin, mint régen, mert abba nem kell benzin. Jó néhány em­bert ismerek, aki azért nyergelt át a kerék­párra, mert hitelbe vette az autót, aztán amikor nem tudta fizetni a törlesztést, visszavette tőle a bank a kocsit. Olyanok is vannak, akiknek már a háza is elúszott - ha kimegy a Szőlőhegyre, az ottani kunyhók­ban, szerszámos sufnikban találkozhat ve­lük. Nincs munka, sokan a kocsmában töl­tik az idejüket. Ellopnak egy harmincezer forintos biciklit, eladják ötezerért, amit kapnak érte, azt még aznap elisszák, vagy beleszórják a játékautomatába. A helyi rendőrkapitányság vezetői sze­rint az elkapott bringatolvaj fiatalember története tipikusnak mondható: - Fiatal kora ellenére már ötször volt büntetve, mindannyiszor vagyon elleni bűncselekményekért - mondja a kapitány­ságvezető. - Megjavulhatott volna, de nem javult meg - a büntetés nem érte el célját. Ez egy tipikus bűnözői karrier kezdete. - Mégis, mit mond egy ilyen ember, mi­ért csinálja? - teszem fel a naiv kérdést. - Akit elsőre megfogunk, az még ma­gyarázkodik­­ saját magának is - válaszolja Koncz József bűnügyi osztályvezető. Aki már hatodj­ára kerül rendőrkézre, nem ad semmilyen magyarázatot. Elfogadta a bű­nözői szerepet, azonosult vele. Mi sem ma­gyarázzuk, miért nyomozunk ellene. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez mindig így volt-e, vagy mostanában sú­lyosbodik a helyzet. Többen az utóbbira tippelnek. Hogy mi ennek az oka? A legka­rakteresebb választ a középkorú asszony­tól kapom, akinek a lánya most gyalog jár, mert már két biciklit loptak el tőle.­­ Vannak korok, amikor nem becsülete­sen könnyebb megélni, mint becsületesen. Talán most ilyen időket élünk...

Next