Népszabadság, 2010. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-02 / 1. szám

www.nol.hu Senkit nem izgat az MTV sztrájkbizottságának levele A menedzsment hallgat, a kuratórium hárítja a követeléseket Egyetlen érintett fél sem rea­gált érdemben a köztévében mű­ködő sztrájkbizottság kedden közzétett nyílt levelére. Pedig a sztrájkkészültségben lévő dolgo­zók konkrét és fajsúlyos kérdé­sekkel szembesítenék a tévé me­nedzsmentjét és tulajdonosi tes­tületét. Pintér Attila A menedzsment addig nem nyilat­kozik, amíg tartanak a tárgyalások a Magyar Televízó menedzsment­je és a sztrájkbizottság között - ezt a tömör választ kaptuk megkeresé­sünkre az MTV sajtóirodájától. Pedig a sztrájkbizottság lényegi dolgokra várt - eddig hiába - vá­laszt a menedzsmenttől. Ezért írt levelet Medveczky Balázs ügyveze­tő alelnöknek és Czeglédi László­nak, a kuratórium elnökének. Sze­retnének tisztán látni abban, hogy kiknek mondtak fel a sztrájkbizott­ság megalakulása óta az MTV-ben, annak ellenére, hogy az elbocsátá­sok felfüggesztésére, az elbocsátá­sok leállítására a tárgyalások ide­jére kötelezettséget vállalt a me­nedzsment. Továbbá: kiket tekint az elnöki kabinet az MTV Zrt. ve­zetőinek? Kik és hányan vannak közöttük olyanok, akik a munka­­vállalók szerint nem teljesítenek arányosan relatíve magas tiszte­letdíjukkal? Mekkora az MTV dol­gozói állománya, s milyen munka­körben dolgoznak? Mekkora gyár­tási kapacitást lehetne kielégíte­ni belsős állománnyal? Mindezek­re azért várnak választ a dolgozók, mert addig nem fogadják el a ter­vezett és a kormány által is kért létszámleépítést, amíg nem látják, milyen műsorokat vár el az MTV- től a tulajdonos Országgyűlés, és ezeket hány munkavállalóval lehet megvalósítani? Vagyis: hiányolják a világos közszolgálati stratégiát. Ennek megfelelően élesen bírál­ják a tévé menedzsmentje által ki­dolgozott munkaanyagot (ez a kor­mánnyal a többletpénzek remé­nyében folyó tárgyalások alapja is egyben). „Ezt a hevenyészett anya­got nem tartjuk a magyar közszol­gálati televíziós jövőképnek”, áll a levélben. Hiányolják annak be­ismerését, hogy roppant alacsony a nézettség, a nézők elfordultak a köztévétől, holott a lakosság kö­zel 40 százaléka kifejezetten igé­nyelné a versenyképes közszolgá­latot. „Groteszk és értelmezhetet­len ilyen körülmények között a té­vé eredményességének megőrzé­séről írni”, érvel a levél. A kurató­riumi elnökséghez címzett kérdé­sek közül a legfontosabbak: mit tet­tek az állam által átvállalt tévé-elő­fizetői díj (ez a finanszírozás egyik alapja - a szerk.) értékvesztése el­len? Mit tett a tulajdonosi testület azért, hogy megvalósuljon a tévé normatív finanszírozása (erre ma a médiatörvény nem ad lehetőséget - a szerk.)? A televízió tulajdonosi testüle­téből némileg készségesebben vá­laszoltak a kérdésekre. Czeglédi László, a testület szocialista elnö­ke lapunknak azt mondta: nem jár­ja, hogy a sztrájkbizottság „mint­egy beszámoltatná” a kuratórium elnökségét. Balogh László, a testü­let KDNP-s alelnöke a gondolatát is elhárította annak, hogy a kurató­rium „belefolyjon” a menedzsment és a sztrájkbizottság közötti tár­gyalásokba. - Ezt tiltja a médiatör­vény - szögezte le. Annyit azért el­mondott: nem igaz a sztrájkbizott­ság nyílt levelének az a sejtetése, hogy a kuratóriumi elnökség sem­mit nem tett volna a televízió sta­bilizálásáért. - A menedzserszerző­dések vizsgálatát és újratárgyalását mi írtuk elő a cégvezetésnek. Már van olyan vezető, aki lemondott a titoktartási pénzéről, más a végki­elégítése egy részéről - szögezte le Balogh. A kormánytól is csak gyé­ren szivárognak az információk. Annyi biztos: tárgyalnak a televí­zió vezetőivel arról, milyen felté­telek teljesülése esetén kaphatna több pénzt a kormánytól az MTV jövőre, miután az Országgyűlés az ideihez képest közel tízmilliárd fo­rinttal csökkentette az büdzsét. A kormány legkésőbb január végére szeretné tető alá hozni a megálla­podást az MTV-vel. Úgy tudjuk, a tévés menedzs­ment elsődleges válságtervét a Miniszterelnöki Hivatalban eluta­sították, de a módosított verzió­hoz képest is kértek pontosításo­kat. Részletesen tudni akarja a ka­binet, mely területekről és milyen ütemezésben bocsátaná el a terve­zett kétszáz dolgozót az MTV, ami­hez állami támogatást kér. A sztrájkbizottság sajtótájékoztatón ismertette a nyílt levelet december 10-én. A képen Kapuvári Gábor szóvivő és Lá­zár András elnök Fotó: Teknős Miklós milyen új munkaformák jelennek meg. 1992 óta egyébként körülbelül hetvenszer módosították a törvényt. „Ennek alapján mondtam, hogy szük­ség van a törvény szakmai végiggondolására, rá­adásul úgy, hogy biztosítani kell a foglalkoztatás biztonságát” - fogalmazott Pataky. A munkáltatói oldalon sokan azt képviselik, hogy rugalmasabbá kell tenni a jogszabályokat, ezzel szemben a szak­­szervezetek megítélése szerint nem rugalmatla­nok a szabályok, viszont a munkahely felfogása elavult, a mai­­ egy munkahely-egy telephely-egy tulajdonos-egy helyen sok dolgozó­­ szerkezet­ben a kollektív munkajog intézményei nem tud­nak az elvárt hatékonysággal működni. Az Mt. nem ismeri a vállalatcsoport fogalmát, miköz­ben a cégek akként működnek. Ebben a helyzet­ben kell a szakszervezeteknek olyan kvázi mun­káltatókkal tárgyalniuk, akiknek semmiféle kom­petenciájuk nincs. Ezt például át kellene hidalni a törvényben - sorolta. A szinte példátlan mértékű munkanélküli­séggel kapcsolatos kérdésünkre Pataky Péter ki­fejtette: a szakszervezetek eléggé eszköztelenek a munkahelyek megvédésére, állást nem tudnak teremteni. Tennivalójuk és felelősségük is ab­ban van, hogy a jelenleginél keményebben szá­mon kérhető szabályok érvényesüljenek. Nem működik például a csőd intézménye, csak a fel­számolás. Ezek jelentős része a szakszervezetek megítélése szerint minimum gyanús: a vagyont kimentik, a munkavállalók pedig ott maradnak munka és ellátás nélkül. Ezt nem kellene tétle­nül néznie egyetlen kormányzatnak sem - hang­súlyozta az elnök. Azt mondta: értelmes pár­beszédnek kellene kialakulnia a gazdaság igazi gondja, a versenyképesség kérdéséről a munkál­tatók és a szakszervezetek között, és ha szük­séges, konkrét ügyekben kompromisszumot kell kötni, amire a szakszervezetek hajlandók. Nem igazak ugyanis azok a feltételezések, hogy a szakszervezetek gátjai a versenyképességnek, mert olyan követelésekkel állnak elő, amelyek nem teljesíthetők, nem értik a világ szavát, ami­kor több pénzt, több szabadidőt akarnak. Pataky mindazonáltal úgy véli, hogy a szak­­szervezetek befolyása nem olyan kicsi, mint ahogy arra általában rálegyintenek. A magyar munkavállalók közel fele kollektív szerződés sza­bálya alatt dolgozik ma is, és vannak törekvések, amelyek alapján előreláthatóan ez az arány nőni fog. Különösen akkor - tette hozzá -, ha végre ér­demi középszintű kollektív megállapodások szü­letnek, hiszen az adott ágazatban működő mun­káltatóknak és a munkavállalókat képviselő szak­­szervezeteknek kell közösen megállapodniuk a szabályokban. „Ebben látok is pozitív elmozdu­lást, és ez javítja majd a szakszervezetek befolyá­sát, presztízsét is”, hangsúlyozta az MSZOSZ el­nöke. Azt mondta: bármelyik párt kerül is a kor­mányrúdhoz tavasszal, olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely segít kilábalni a válságból, hogy ne legyen felesleges az az áldozat, amit eb­ben az évben a munkavállalók meghoztak azzal, hogy átmeneti jelleggel ugyan, de lemondtak jö­vedelmük egy részéről és bizonyos juttatásaik­ról azért, hogy megvédjék a munkahelyeiket. A szakszervezetek érdemi, konstruktív és szaksze­rű párbeszédre számítanak. NÉPSZABADSÁG • 2010. JANUÁR 2., SZOMBAT Magyarország • 3 A Bivaly évét hagy­juk magunk mögött január végén (ek­koriban van a kínai naptárban a fordu­ló). Önöknek mi jut az eszükbe, ha ezt olvassák: ami a Bi­valy uralma alatt el­kezdődött, az hos­­­szan tart majd, akár a következő évbe is belenyúlva? A Tigris éve Baka F. Zoltán bakazoltan@nepszabadsag.hu A kínai horoszkóp szerint 2010 a Tigris éve lesz. Körbenéztem az interneten, mire számítsunk, Íme: drámai fordulatokra, rendkívü­li időjárási helyzetekre, vakmerő tettekre. Aztán: a politikában és a pénzvilágban a szokatlan válik megszokottá. Hűha! Helyre kis felfordulás lesz itt, s bár az utolsó mondat üze­nete homályos, az sem tűnik nagyon megnyugtatónak. Mi az, hogy a szokatlan válik megszokottá? Én például azt tartom szokatlan­nak, hogy ismerősök, családtagok, ha találkoznak, az első kérdések egyike az, hogy biztos-e az állás, lesz-e munka egy-két hónap múl­va. Utána az, hogy tud-e valaki kölcsönt adni a hó végéig, mert nem marad pénz befizetni a számlákat, megvenni a ruhát a gyereknek. Ha erre érti a horoszkóp, hogy megszokottá válik, s a csíkos bun­­dás ezúttal marni fog, nem pedig békésen dorombolni, akkor 2010 még fájni fog - ahogy a kormányszóvivő a minap megjegyezte. De merüljünk el még jobban a többezer éves távol-keleti kul­túrában, hátha akad valami, amibe kapaszkodhatunk, amitől nem megy el végleg az életkedvünk. Hoppá, ez jó lesz! A Tigris éve mindannyiunk számára az esély éve is, azoknak hoz jelentős fordu­latot az életében, akik nem tátott szájjal várnak a sült galambra. A bátraké a szerencse. A kezdeményezőké, akik nem félnek a válto­zásoktól. Akik felismerik, hogy dolgai(n)k nem folyhatnak úgy to­vább, ahogy eddig. Hogy aztán ki mit remél ezektől a változások­tól, lecsupaszította a politikai célok teljesülését, vagy tartalmit is, amely életünk szervezését alakítja át, netalán új, ésszerűbb alapok­ra helyezi az állam működését? Nem látok bele a fejekbe, s a ho­roszkóp sem hajlandó többet elárulni erről. Titka kibontását ránk bízza. Mint a jósnők Delphoiban. Elárulom, nem vagyok híve az asztrológiának, de amikor kíván­csiságból megnéztem, milyen évet is búcsúztattunk a minap, bi­zony fennakadt a szemöldököm. A Bivaly évét hagyjuk magunk mögött január végén (ekkoriban van a kínai naptárban a forduló). Önöknek mi jut az eszükbe, ha ezt olvassák: ami a Bivaly uralma alatt elkezdődött, az hosszan tart majd, akár a következő évbe is belenyúlva? Viszont ekkor van ideje a magvetésnek, azaz a hosszas alapozást igénylő dolgoknak. Egy intelem szerint a pénzügyeink­kel, javainkkal is érdemes a Bivaly évében takarékosan bánnunk, mert ami könnyen jött, könnyen is megy. Talán mindannyian egyre gondolunk. A válság uralta 2009-et, és még 2010-et is uralni fogja egy ideig. De a mögöttünk hagyott évben születtek meg azok az intézkedések is, amelyek egy új, a kockázatokat - ha nem is kiiktató, de - épeszű keretek közé szo­rító nemzetközi pénzügyi rendszert alapoznak meg. Nyilván szá­mos lyuk tátong még ezen a szerkezeten, de azt nem lehet vitatni, hogy a kormányzati, vagy a nemzetek közös akaratán alapuló in­tézkedések hatására egy kiszámíthatóbb, a veszélyekre hamarabb figyelmeztető rendszer váltja fel a korábbit. Lehet, hogy érdemes odafigyelni a kínai asztrológiára? Ezt az emléktáb­lát Budapest önkor­mányzata állíttatta a ganümédeszi űr­hajók elleni 3723. évi ütközet hősi ha­lottainak emlékére. Fényesebb a láncnál a fénykard! Harci riadó NI. Kósa Judit kosar@nepszabadsag.hu Az ember önmagára persze úgy tekint, mint a graffiti elszánt el­lenségére. Mégis rettenetesen kell röhögnie, amikor egy régi pesti bérház árkádja alatt megpillantja az elegáns betűkkel, precízen fel­­spray-zett feliratot, miszerint „Ezt az emléktáblát Budapest önkor­mányzata állíttatta a ganümédeszi űrhajók elleni 3723. évi ütközet hősi halottainak emlékére. Fényesebb a láncnál a fénykard!” Habár mélyebb műelemzésbe e helyt nem bocsátkozhatunk, nem nagy kunszt észrevenni: az ismeretlen alkotó a budapesti vá­rosérzet leglényegét fogta meg ezzel a két mondattal. Azt, hogy Budapest ma karót nyelt, rosszkedvű, erősen lepukkanóban lévő város, ahol legfeljebb „alulról” jöhet bármi, ami dinamikus és jó hangulatú közösségi létre utal - ami „felülről” érkezik, abban sok köszönet nincsen. Igaz, tőlünk történetesen távol áll a közkeletű vélekedés, miszerint a Városháza népes csapata nappalait a BKV- ban felhalmozott közpénz lenyúlásával, éjszakáit pedig a közuta­kon tátongó kátyúk mélyítésével és szaporításával töltené, arra azért nem nagyon emlékszünk, mikor történt itt olyasmi, ami a gondolkodás távlatosságára, a célok világos megfogalmazására és megvalósításuk megtervezésére utalt volna. Ráadásul ne is gondoljunk itt olyan horderejű dolgokra, mint a „városegyesítés”, azaz a főváros igazgatásának egy kézbe adása, a huszonnégy önálló önkormányzat jogosítványainak erőteljes meg­­nyerése. Szép álom, de világos, hogy míg ezekben a testületekben ugyanazon pártok emberei üldögélnek, mint a vonatkozó törvény­ről dönteni jogosult parlamentben, semmi esély rá, hogy huszon­három kifizetőhelyet - elegánsabban: hatalmi centrumot - meg­szüntessenek csak azért, mert ezt kívánja a közjó. Ehelyett csak egy kicsit emeljük most fel a tekintetünket, úgy az első emeletig. Aki látta például a Studio Metropolitana fantáziarajzát a Kossuth Lajos utca portálsoráról, tanulságos párhuzamba állítva a mosta­ni állapottal, az tudja: egy várost már az is élhetőbbé tud tenni, ha az erre jogosult hivatal egységes küllemű és visszafogott kirakatok megépítésére kényszeríti a kereskedőket. Nem tűnik nagy feladat­nak, itt mégsem történik meg soha, sehol. Ahogy szemmel látható­lag senki sem gondolta még végig, hogy hová vezet, ha - mint most - minden kerület a saját szája íze szerint tervez magának (válasz­tás közeledvén) kultúrnegyedet, sétálóutcát és vigalmi központot, mit sem törődve azzal, hogy két sarokkal odébb is ugyanez a város van. Igaz, ott épp mást álmodik a helyi önkormányzat. Bő négy évvel ezelőtt, amikor Budapest éppen Európa Kulturá­lis Fővárosa szeretett volna lenni, a pályázati anyag igen egysze­rű gondolat köré szerveződött: legyen ez egy élhető város. Vissza­foglalt Duna-parttal, tiszta és rendezett közterületekkel, a közkul­túra mindenki előtt nyitott, vonzó és izgalmas helyeivel. Budapest azonban elvesztette a versenyt, és - dacára minden e tárgyú fogad­kozásnak - rakpartjai megújulva is elvágják lakóit a folyótól, köz­terei, ha lehet, még jobban lerongyolódtak, kulturális pezsgés pe­dig legfeljebb a magánlétesítésű intézményeiben tapasztalható - már ahol nem fojtja meg ezeket a hivatal, mint tette a VII. kerület a szép reményű AKKU-val. Csoda hát, ha az ember egy idő után úgy érzi, lelkesítő harci ri­adót fúj, aki színes halacskákat fest a flaszterra az esőcsatornák ki­folyójához, smiley-t ragaszt a közlekedési lámpák sárgájára és em­léktáblát állít a ganümédeszi háborúnak? Nos tehát: Ide veled, régi fénykardunk!

Next