Népszabadság, 2010. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-02 / 1. szám
www.nol.hu Senkit nem izgat az MTV sztrájkbizottságának levele A menedzsment hallgat, a kuratórium hárítja a követeléseket Egyetlen érintett fél sem reagált érdemben a köztévében működő sztrájkbizottság kedden közzétett nyílt levelére. Pedig a sztrájkkészültségben lévő dolgozók konkrét és fajsúlyos kérdésekkel szembesítenék a tévé menedzsmentjét és tulajdonosi testületét. Pintér Attila A menedzsment addig nem nyilatkozik, amíg tartanak a tárgyalások a Magyar Televízó menedzsmentje és a sztrájkbizottság között - ezt a tömör választ kaptuk megkeresésünkre az MTV sajtóirodájától. Pedig a sztrájkbizottság lényegi dolgokra várt - eddig hiába - választ a menedzsmenttől. Ezért írt levelet Medveczky Balázs ügyvezető alelnöknek és Czeglédi Lászlónak, a kuratórium elnökének. Szeretnének tisztán látni abban, hogy kiknek mondtak fel a sztrájkbizottság megalakulása óta az MTV-ben, annak ellenére, hogy az elbocsátások felfüggesztésére, az elbocsátások leállítására a tárgyalások idejére kötelezettséget vállalt a menedzsment. Továbbá: kiket tekint az elnöki kabinet az MTV Zrt. vezetőinek? Kik és hányan vannak közöttük olyanok, akik a munkavállalók szerint nem teljesítenek arányosan relatíve magas tiszteletdíjukkal? Mekkora az MTV dolgozói állománya, s milyen munkakörben dolgoznak? Mekkora gyártási kapacitást lehetne kielégíteni belsős állománnyal? Mindezekre azért várnak választ a dolgozók, mert addig nem fogadják el a tervezett és a kormány által is kért létszámleépítést, amíg nem látják, milyen műsorokat vár el az MTV- től a tulajdonos Országgyűlés, és ezeket hány munkavállalóval lehet megvalósítani? Vagyis: hiányolják a világos közszolgálati stratégiát. Ennek megfelelően élesen bírálják a tévé menedzsmentje által kidolgozott munkaanyagot (ez a kormánnyal a többletpénzek reményében folyó tárgyalások alapja is egyben). „Ezt a hevenyészett anyagot nem tartjuk a magyar közszolgálati televíziós jövőképnek”, áll a levélben. Hiányolják annak beismerését, hogy roppant alacsony a nézettség, a nézők elfordultak a köztévétől, holott a lakosság közel 40 százaléka kifejezetten igényelné a versenyképes közszolgálatot. „Groteszk és értelmezhetetlen ilyen körülmények között a tévé eredményességének megőrzéséről írni”, érvel a levél. A kuratóriumi elnökséghez címzett kérdések közül a legfontosabbak: mit tettek az állam által átvállalt tévé-előfizetői díj (ez a finanszírozás egyik alapja - a szerk.) értékvesztése ellen? Mit tett a tulajdonosi testület azért, hogy megvalósuljon a tévé normatív finanszírozása (erre ma a médiatörvény nem ad lehetőséget - a szerk.)? A televízió tulajdonosi testületéből némileg készségesebben válaszoltak a kérdésekre. Czeglédi László, a testület szocialista elnöke lapunknak azt mondta: nem járja, hogy a sztrájkbizottság „mintegy beszámoltatná” a kuratórium elnökségét. Balogh László, a testület KDNP-s alelnöke a gondolatát is elhárította annak, hogy a kuratórium „belefolyjon” a menedzsment és a sztrájkbizottság közötti tárgyalásokba. - Ezt tiltja a médiatörvény - szögezte le. Annyit azért elmondott: nem igaz a sztrájkbizottság nyílt levelének az a sejtetése, hogy a kuratóriumi elnökség semmit nem tett volna a televízió stabilizálásáért. - A menedzserszerződések vizsgálatát és újratárgyalását mi írtuk elő a cégvezetésnek. Már van olyan vezető, aki lemondott a titoktartási pénzéről, más a végkielégítése egy részéről - szögezte le Balogh. A kormánytól is csak gyéren szivárognak az információk. Annyi biztos: tárgyalnak a televízió vezetőivel arról, milyen feltételek teljesülése esetén kaphatna több pénzt a kormánytól az MTV jövőre, miután az Országgyűlés az ideihez képest közel tízmilliárd forinttal csökkentette az büdzsét. A kormány legkésőbb január végére szeretné tető alá hozni a megállapodást az MTV-vel. Úgy tudjuk, a tévés menedzsment elsődleges válságtervét a Miniszterelnöki Hivatalban elutasították, de a módosított verzióhoz képest is kértek pontosításokat. Részletesen tudni akarja a kabinet, mely területekről és milyen ütemezésben bocsátaná el a tervezett kétszáz dolgozót az MTV, amihez állami támogatást kér. A sztrájkbizottság sajtótájékoztatón ismertette a nyílt levelet december 10-én. A képen Kapuvári Gábor szóvivő és Lázár András elnök Fotó: Teknős Miklós milyen új munkaformák jelennek meg. 1992 óta egyébként körülbelül hetvenszer módosították a törvényt. „Ennek alapján mondtam, hogy szükség van a törvény szakmai végiggondolására, ráadásul úgy, hogy biztosítani kell a foglalkoztatás biztonságát” - fogalmazott Pataky. A munkáltatói oldalon sokan azt képviselik, hogy rugalmasabbá kell tenni a jogszabályokat, ezzel szemben a szakszervezetek megítélése szerint nem rugalmatlanok a szabályok, viszont a munkahely felfogása elavult, a mai egy munkahely-egy telephely-egy tulajdonos-egy helyen sok dolgozó szerkezetben a kollektív munkajog intézményei nem tudnak az elvárt hatékonysággal működni. Az Mt. nem ismeri a vállalatcsoport fogalmát, miközben a cégek akként működnek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek olyan kvázi munkáltatókkal tárgyalniuk, akiknek semmiféle kompetenciájuk nincs. Ezt például át kellene hidalni a törvényben - sorolta. A szinte példátlan mértékű munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésünkre Pataky Péter kifejtette: a szakszervezetek eléggé eszköztelenek a munkahelyek megvédésére, állást nem tudnak teremteni. Tennivalójuk és felelősségük is abban van, hogy a jelenleginél keményebben számon kérhető szabályok érvényesüljenek. Nem működik például a csőd intézménye, csak a felszámolás. Ezek jelentős része a szakszervezetek megítélése szerint minimum gyanús: a vagyont kimentik, a munkavállalók pedig ott maradnak munka és ellátás nélkül. Ezt nem kellene tétlenül néznie egyetlen kormányzatnak sem - hangsúlyozta az elnök. Azt mondta: értelmes párbeszédnek kellene kialakulnia a gazdaság igazi gondja, a versenyképesség kérdéséről a munkáltatók és a szakszervezetek között, és ha szükséges, konkrét ügyekben kompromisszumot kell kötni, amire a szakszervezetek hajlandók. Nem igazak ugyanis azok a feltételezések, hogy a szakszervezetek gátjai a versenyképességnek, mert olyan követelésekkel állnak elő, amelyek nem teljesíthetők, nem értik a világ szavát, amikor több pénzt, több szabadidőt akarnak. Pataky mindazonáltal úgy véli, hogy a szakszervezetek befolyása nem olyan kicsi, mint ahogy arra általában rálegyintenek. A magyar munkavállalók közel fele kollektív szerződés szabálya alatt dolgozik ma is, és vannak törekvések, amelyek alapján előreláthatóan ez az arány nőni fog. Különösen akkor - tette hozzá -, ha végre érdemi középszintű kollektív megállapodások születnek, hiszen az adott ágazatban működő munkáltatóknak és a munkavállalókat képviselő szakszervezeteknek kell közösen megállapodniuk a szabályokban. „Ebben látok is pozitív elmozdulást, és ez javítja majd a szakszervezetek befolyását, presztízsét is”, hangsúlyozta az MSZOSZ elnöke. Azt mondta: bármelyik párt kerül is a kormányrúdhoz tavasszal, olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely segít kilábalni a válságból, hogy ne legyen felesleges az az áldozat, amit ebben az évben a munkavállalók meghoztak azzal, hogy átmeneti jelleggel ugyan, de lemondtak jövedelmük egy részéről és bizonyos juttatásaikról azért, hogy megvédjék a munkahelyeiket. A szakszervezetek érdemi, konstruktív és szakszerű párbeszédre számítanak. NÉPSZABADSÁG • 2010. JANUÁR 2., SZOMBAT Magyarország • 3 A Bivaly évét hagyjuk magunk mögött január végén (ekkoriban van a kínai naptárban a forduló). Önöknek mi jut az eszükbe, ha ezt olvassák: ami a Bivaly uralma alatt elkezdődött, az hosszan tart majd, akár a következő évbe is belenyúlva? A Tigris éve Baka F. Zoltán bakazoltan@nepszabadsag.hu A kínai horoszkóp szerint 2010 a Tigris éve lesz. Körbenéztem az interneten, mire számítsunk, Íme: drámai fordulatokra, rendkívüli időjárási helyzetekre, vakmerő tettekre. Aztán: a politikában és a pénzvilágban a szokatlan válik megszokottá. Hűha! Helyre kis felfordulás lesz itt, s bár az utolsó mondat üzenete homályos, az sem tűnik nagyon megnyugtatónak. Mi az, hogy a szokatlan válik megszokottá? Én például azt tartom szokatlannak, hogy ismerősök, családtagok, ha találkoznak, az első kérdések egyike az, hogy biztos-e az állás, lesz-e munka egy-két hónap múlva. Utána az, hogy tud-e valaki kölcsönt adni a hó végéig, mert nem marad pénz befizetni a számlákat, megvenni a ruhát a gyereknek. Ha erre érti a horoszkóp, hogy megszokottá válik, s a csíkos bundás ezúttal marni fog, nem pedig békésen dorombolni, akkor 2010 még fájni fog - ahogy a kormányszóvivő a minap megjegyezte. De merüljünk el még jobban a többezer éves távol-keleti kultúrában, hátha akad valami, amibe kapaszkodhatunk, amitől nem megy el végleg az életkedvünk. Hoppá, ez jó lesz! A Tigris éve mindannyiunk számára az esély éve is, azoknak hoz jelentős fordulatot az életében, akik nem tátott szájjal várnak a sült galambra. A bátraké a szerencse. A kezdeményezőké, akik nem félnek a változásoktól. Akik felismerik, hogy dolgai(n)k nem folyhatnak úgy tovább, ahogy eddig. Hogy aztán ki mit remél ezektől a változásoktól, lecsupaszította a politikai célok teljesülését, vagy tartalmit is, amely életünk szervezését alakítja át, netalán új, ésszerűbb alapokra helyezi az állam működését? Nem látok bele a fejekbe, s a horoszkóp sem hajlandó többet elárulni erről. Titka kibontását ránk bízza. Mint a jósnők Delphoiban. Elárulom, nem vagyok híve az asztrológiának, de amikor kíváncsiságból megnéztem, milyen évet is búcsúztattunk a minap, bizony fennakadt a szemöldököm. A Bivaly évét hagyjuk magunk mögött január végén (ekkoriban van a kínai naptárban a forduló). Önöknek mi jut az eszükbe, ha ezt olvassák: ami a Bivaly uralma alatt elkezdődött, az hosszan tart majd, akár a következő évbe is belenyúlva? Viszont ekkor van ideje a magvetésnek, azaz a hosszas alapozást igénylő dolgoknak. Egy intelem szerint a pénzügyeinkkel, javainkkal is érdemes a Bivaly évében takarékosan bánnunk, mert ami könnyen jött, könnyen is megy. Talán mindannyian egyre gondolunk. A válság uralta 2009-et, és még 2010-et is uralni fogja egy ideig. De a mögöttünk hagyott évben születtek meg azok az intézkedések is, amelyek egy új, a kockázatokat - ha nem is kiiktató, de - épeszű keretek közé szorító nemzetközi pénzügyi rendszert alapoznak meg. Nyilván számos lyuk tátong még ezen a szerkezeten, de azt nem lehet vitatni, hogy a kormányzati, vagy a nemzetek közös akaratán alapuló intézkedések hatására egy kiszámíthatóbb, a veszélyekre hamarabb figyelmeztető rendszer váltja fel a korábbit. Lehet, hogy érdemes odafigyelni a kínai asztrológiára? Ezt az emléktáblát Budapest önkormányzata állíttatta a ganümédeszi űrhajók elleni 3723. évi ütközet hősi halottainak emlékére. Fényesebb a láncnál a fénykard! Harci riadó NI. Kósa Judit kosar@nepszabadsag.hu Az ember önmagára persze úgy tekint, mint a graffiti elszánt ellenségére. Mégis rettenetesen kell röhögnie, amikor egy régi pesti bérház árkádja alatt megpillantja az elegáns betűkkel, precízen felspray-zett feliratot, miszerint „Ezt az emléktáblát Budapest önkormányzata állíttatta a ganümédeszi űrhajók elleni 3723. évi ütközet hősi halottainak emlékére. Fényesebb a láncnál a fénykard!” Habár mélyebb műelemzésbe e helyt nem bocsátkozhatunk, nem nagy kunszt észrevenni: az ismeretlen alkotó a budapesti városérzet leglényegét fogta meg ezzel a két mondattal. Azt, hogy Budapest ma karót nyelt, rosszkedvű, erősen lepukkanóban lévő város, ahol legfeljebb „alulról” jöhet bármi, ami dinamikus és jó hangulatú közösségi létre utal - ami „felülről” érkezik, abban sok köszönet nincsen. Igaz, tőlünk történetesen távol áll a közkeletű vélekedés, miszerint a Városháza népes csapata nappalait a BKV- ban felhalmozott közpénz lenyúlásával, éjszakáit pedig a közutakon tátongó kátyúk mélyítésével és szaporításával töltené, arra azért nem nagyon emlékszünk, mikor történt itt olyasmi, ami a gondolkodás távlatosságára, a célok világos megfogalmazására és megvalósításuk megtervezésére utalt volna. Ráadásul ne is gondoljunk itt olyan horderejű dolgokra, mint a „városegyesítés”, azaz a főváros igazgatásának egy kézbe adása, a huszonnégy önálló önkormányzat jogosítványainak erőteljes megnyerése. Szép álom, de világos, hogy míg ezekben a testületekben ugyanazon pártok emberei üldögélnek, mint a vonatkozó törvényről dönteni jogosult parlamentben, semmi esély rá, hogy huszonhárom kifizetőhelyet - elegánsabban: hatalmi centrumot - megszüntessenek csak azért, mert ezt kívánja a közjó. Ehelyett csak egy kicsit emeljük most fel a tekintetünket, úgy az első emeletig. Aki látta például a Studio Metropolitana fantáziarajzát a Kossuth Lajos utca portálsoráról, tanulságos párhuzamba állítva a mostani állapottal, az tudja: egy várost már az is élhetőbbé tud tenni, ha az erre jogosult hivatal egységes küllemű és visszafogott kirakatok megépítésére kényszeríti a kereskedőket. Nem tűnik nagy feladatnak, itt mégsem történik meg soha, sehol. Ahogy szemmel láthatólag senki sem gondolta még végig, hogy hová vezet, ha - mint most - minden kerület a saját szája íze szerint tervez magának (választás közeledvén) kultúrnegyedet, sétálóutcát és vigalmi központot, mit sem törődve azzal, hogy két sarokkal odébb is ugyanez a város van. Igaz, ott épp mást álmodik a helyi önkormányzat. Bő négy évvel ezelőtt, amikor Budapest éppen Európa Kulturális Fővárosa szeretett volna lenni, a pályázati anyag igen egyszerű gondolat köré szerveződött: legyen ez egy élhető város. Visszafoglalt Duna-parttal, tiszta és rendezett közterületekkel, a közkultúra mindenki előtt nyitott, vonzó és izgalmas helyeivel. Budapest azonban elvesztette a versenyt, és - dacára minden e tárgyú fogadkozásnak - rakpartjai megújulva is elvágják lakóit a folyótól, közterei, ha lehet, még jobban lerongyolódtak, kulturális pezsgés pedig legfeljebb a magánlétesítésű intézményeiben tapasztalható - már ahol nem fojtja meg ezeket a hivatal, mint tette a VII. kerület a szép reményű AKKU-val. Csoda hát, ha az ember egy idő után úgy érzi, lelkesítő harci riadót fúj, aki színes halacskákat fest a flaszterra az esőcsatornák kifolyójához, smiley-t ragaszt a közlekedési lámpák sárgájára és emléktáblát állít a ganümédeszi háborúnak? Nos tehát: Ide veled, régi fénykardunk!