Népszabadság, 2010. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-10 / 58. szám
2010. MÁRCIUS 10., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 18 • Kultúra Elhunyt Szilágyi Dezső Nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját a Budapest Bábszínház. Jogelődjét, az egykori Állami Bábszínházat csaknem három és fél évtizeden át, 1958 és 1992 között Szilágyi Dezső vezette. De nem a hosszú idő tette fontossá munkáját. Az egész magyar színjátszás korszerűsítésében volt fontos szerepe annak, ahogyan a rábízott nagyüzemet működtette. Az Andrássy úton, a Nemzeti hajdani kamaraszínháza helyén létrehozott intézmény fő feladata az volt ugyanis, hogy országos hatáskörű műsorszolgáltatóként vidéken is ellássa néznivalóval a gyerekeket. Hogy milyen mértékben járult hozzá ez a kiterjedt tevékenység az ifjabb korosztályok szocialista szellemű neveléséhez akkoriban, arra ma már valószínűleg senki sem emlékszik. Az viszont a magyar színháztörténetből kitörölhetetlen tény, hogy ugyanez az intézmény a merészen kísérletező, az európai avantgárd szellemét meghonosító, a polgári és a szocreál párt magukról merészen lerázó legfontosabb műhelyek közé tartozott ugyanebben az időszakban. Felnőtteknek szóló előadásai bejárták a világot, s mindenütt hatalmas sikert arattak, hiszen a Shakespeare, Beckett, Dürrenmatt darabjait bábszínpadra állító, valamint a Sztravinszkij, Bartók, Ligeti műveire készült, a zenével egyenrangú, azt méltóképpen látvánnyá alakító kompozíciók az akkor legkorszerűbb, egyetemes színházi nyelvet szólaltatták meg. Elsősorban ez teszi a hétfőn, életének nyolcvannyolcadik évében elhunyt Szilágyi Dezső emlékét halhatatlanná. (Z. L.) www.nol.hu Kiállítás Miklós Hajnal: Kiolvadás Molnár Ani Galéria Rózsa Gyula Elekfy Jenő óta tudjuk, hogy akvarellel selyemre úgy lehet festeni, ha a festékhez ökerepeoldatot keverünk. Nem írja viszont A képzőművészet iskolája, ez a hetven esztendeje hasznos kézikönyv, hogyan kell vízzel vászonra festeni. Vízfestékkel festettek már fára, elefántcsontra, barlangfalra, s bizonyára nem Miklós Hajnal az egyetlen, aki ezt a vászonnal teszi, de nagyon szépen csinálja. Ami önmagában még nem volna művészi érdem. Láttunk mi már porcelánszobrot bronzba cizellálva, közepes festészetet tűzzománcban, konceptszöveget márványba vésve, a kérdés mindig az maradt, hogy mire a technikai különlegesség. Miklósnál erre az első válsz: gyönyörködtetésre. A harminckét éves művész úgy fest szálaszöld füvet, súlyos fenyőlombot és harsányfehér nyírfatörzset, mint egy klasszikus akvarellista, aki kiül a szent természet ölére, azt megörökíteni. Az akvarell-üdeséget sosem veszíti el. Rengeteg című képein úgy mosódnak el és egybe a zöld, még zöldebb és sárga ecsetnyomok, úgy válik távoli derengéssé a testetlenül hagyott fehér háttér, mintha mindez a hagyományos nedves papíron történnék. A fenyők zöldje feketévé sűrűsödik, és szúrós lesz, közelről áttetsző sárga foltok mutatják a kontraszt lényegét, az olív és kék pacák formává folynak össze. A nyírek ezzel szemben szálkásak. Hogy miként lehet a láthatóan puha ecsettel érdes-hámló törzseket, tisztátalan sárgák bekeverésével kikeleti eleven lombokat megjeleníteni, azt valóban élezettel tanulmányozhatja az elmélyült műbarát e különös akvarellek előtt. Miklós nem impresszionista, mint volt lényegében a mester, Elekfy. Aljnövényzetének törékeny fűszálai, dús levelei és rezgő kalászai inkább természethűek, inkább Dürer akvarell-realizmusát juttatják eszünkbe. A vászonra festésnek pedig egyik indoka a méret. Méteres, sokszor kétszáz centis vásznaknak része ez a természetpiktúra, hol betölti a képteret, hol csupán meghúzódik fent vagy legalul, és ezzel máris megszűnik ártatlan természetpiktúrának lenni. A nagy méret részben fölemel. Hatalmas súlya lesz az eredetileg intim műformának attól, hogy festmény, időnként már-már falkép dimenziókba kerül, pátoszt kap ez a pátoszra oly alkalmatlan, csendes szavú, meghitt ábrázolásmód. Másrészt valahogy kétségessé válik. A foltok csendesek, az ecsetvonások lágyak, a formák inkább derengenek, mintsem határozottak, de épp a nagy lélegzet, az olajképarányok és -háttér, a vakkeret és ez az egész festményszerep óhatatlanul elbizonytalanítja a természetbe vetett zavartalan hitet. A dimenzióitól megfosztott akvarell ambivalens. Nem tudni, mennyire tudatosan, mennyire szándékosan áll be Miklós Hajnal a piktúrában kételkedők mai sorába, a művei azonban finoman, érzelmesen és csiszoltan ezt a kételkedést sugározzák. Azt a kételkedést, amely manapság, lassan évtizedek óta a professzionisták készítette szándékolt gyerekrajzban, a bemetszett festővászonban, a domborított képben és a téglány helyett szabálytalanná alakított képformában tör ki, amelyet a firkák, a klasszikusok giccsé történő átfestése és a stíluskorszakok parodizálása jelenít meg. A ma művésze számára a klasszikus műfajok és a hagyományos műformák hitelüket vesztették. Ezt a veszteséget tehát tagadással, a hiányérzet tudatos növelésével, kreatív rombolással fejezi ki a festészet, vagy az, ami még eltűri, hogy festészetnek nevezzék. Miklós munkáiban szó sincs ilyen brutalitásról. Kételyei csendesek, tépelődése artisztikus, a nézőnek és önmagának feltett kérdések pontosak. De nem lehet a műveken nem észrevenni mindezek nyomát, kivált a figuratív művein nem. Ezeknek egyszavas, talányos címeket ad: Napnak, Fának, Hiány, továbbá Hol vagy, és Ne nézz hátra. A képek szereplői pedig nem kevésbé talányos fiú- és lányalakok, akik némán ülnek, védtelenül állnak a vegetációban, esetleg átölelnek egy nyírfát, egy száraz ágat. Megfestésük éppolyan finom és kihagyásos, mint alattuk a vegetációé. Akvarell-halványan, akvarell-lazán, akvarell-érzékenyen várakoznak a nagy vásznon. Mintha nem bíznának, nem mernének bízni a szépségben, a fiatalságban. Nemes tagadás: Miklós Hajnal klasszikus festészettel adja elő a klasszikus festészetben elvesző hitet. Akvarell, vászon Vándorerdő 1. 2007. Akvarell, vászon, 90x100 cm HIRDETÉS :a KOGART A KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény második nyilvános jótékonysági árverését 2010. március 18-án 18 órakor rendezzük a KOGART Házban (1062 Budapest, Andrássy út 112.). Az aukción az alábbi műveket árverezzük a hozzájuk kisorsolt közhasznú társadalmi szervezetek javára. Az alkotások megtekinthetők a KOGART Házban és a www.kogartkortars.hu oldalon. Konkoly Gyula: Mick Jagger (1991) című művét a Napkerék Egyesület javára árverezzük 2003-ban alakult a cigányság támogatására antidiszkriminációs, interkulturális és szociális programmal. A Dél-dunántúli régióban élő roma családok számára szervez oktatási, egészségügyi és bűnmegelőző programokat. Tavaly az egyesület a helyi önkormányzattól kapott egy irodahelyiséget, melyet tanteremként használ halmozottan hátrányos helyzetű diákok számára. A munka jelenleg is itt folyik, azonban a helyiség felújításra, berendezésre szorul. Sinkovics Ede: Motoros (2008) című művét a Tébláb Táncművészeti Alapítvány javára árverezzük Az Alapítvány fenntartója a Tébláb Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek, amely nagyvárosi környezetben éleszti újjá a paraszti folklórt. Az iskola 500 gyermeket oktató nemzetközi referencia intézmény, tanárai kiváló művészek. Pályázatuk az „egymásba kapaszkodva - művészeti neveléssel az esélyegyenlőségért” címet viseli, a népi játékokat és néptánc alapú mozgásokat, illetve a Kodály-módszert kapcsolja össze a rászoruló gyermekek nevelésével. Papp Oszkár: Formák III-IV. (2008) című műveit az SK RELAX Művészetterápiáért Közhasznú Alapítvány javára árverezzük Az Alapítvány 2007-ben jött létre azzal a céllal, hogy a képzőművészet-, mozgás- és zeneterápiát tudományos módszerként alkalmazza a lelki egészségvédelemben. Több nagyobb projektben is részt vettek, például a pécsi középiskolák drogprevenciós programjában, vagy a daganatos gyermekek művészetterápiás foglalkoztatásában. Az Alapítvány Budapesten és Pécsett szeretné megvalósítani agressziókezelő, önismereti, droghasználat megelőző programjait. Seres László: Ritmus (2008) című művét a BFZ Alapítvány javára árverezzük A Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének segítségével indít országos tehetségkutató programot 6-14 éves gyermekek számára. Az első fordulót a Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége szervezi. A második forduló 40 tehetséges diákjának produkcióit a Fischer Iván vezette szakmai zsűri értékeli. A győztesek 2010 végén a Budapesti Fesztiválzenekarral közösen léphetnek fel. Kovács Lola: A pár (2005) című művét a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Kívánságteljesítő Alapítvány javára árverezzük Az Alapítvány 2003 óta teljesíti 3-18 év közötti súlyos beteg gyermekek egy-egy kívánságát. Minden kívánság egy-egy „miniprojekt” a szervezők számára, melyhez támogatót kell találni, le kell bonyolítani, konzultálni kell az orvosokkal, gondoskodni a szállításról, szervezésről stb. A tavalyi pályázat lehetőséget nyújtott az Alapítványnak, hogy 2009-ben is sok kívánságot teljesítsen, idei pályázatuk pedig további 7 gyermek vágyát válthatja valóra. Fényépítők a messzi északon Staffan Perger A messzi északon különösen nagy kincs a fény. Igaz, nyáron van belőle bőven, szinte már sok is, amikor azonban beköszönt a tél, már minden cseppje elfogy. Mintha nem is lett volna soha világos. Az északi emberek a téli ünnepekkel, a Luca napjával (Lucia dag) , a Nobel-díj kiosztásának ünnepével (Nobel dag), a mindenszentek ünnepével (Alla helgonens dag), a halloween őrületével, a karácsony és a többi nevezetes nap segítségével próbálják átküzdeni magukat ezeken a koromsötét hónapokon, de csak több-kevesebb sikerrel. Mi a gyógymód? A fény! Lámpák kerülnek a téli ablakokba, aminek ugyan a hagyomány szerint az volt az értelme, hogy a hajósok hazataláljanak, mára inkább csak sötétséghessegető szerepük van. Mintha besütne a nap. Mintha. A lámpáknak és egyéb fényforrásoknak különös művészi kultuszuk is van északon. Az épületek, de a lakások beltereinek tervezésekor ugyanúgy vizsgálják a természetes, mint a műfény hatásait, egy lakberendező csak döbbenten nézne, ha azt kérné tőle valaki, hogy ne foglalkozzon a világítás tervezésével, hatásaival. Anette és Mikael Hjortsberg több mint huszonöt éve foglalkozik a fényépítészet és a világítás nem is olyan egyszerű világával. A házaspár megosztja a feladatokat. Mikael inkább a külső világításokkal, az úgynevezett „fényépítészettel” foglalkozik, azaz nemcsak megvilágítja, nemcsak átfesti fénnyel az épületeket, tereket, hanem - úgy tűnik legalábbis - még a formájukat is alakítani képes, sőt szinte mozgásba is hozza őket. - Főleg ünnepi alkalmakkor van a legnagyobb igény a munkámra. Ilyenkor nagyobb 10-12 fős teamre van szükségem. Dolgoztam már sok helyütt, Düsseldorfban, Athénban, Torontóban, Bostonban, Luxorban és utoljára Moszkvában is. A legszomorúbb akkor vagyok, amikor valami füstbe megy - mondja Mikael Hjortsberg, aki azt is bevallja: még az is fájdalmasan érintette, hogy a kuvaiti háború miatt végül nem tudta elkészíteni Szaddám Huszein palotáinak automatikus fényjátékát. Persze Svédországban is dolgozik, most például egy nagy malmöi projekten. A városban még az azonos erejű fehér fényeknek is lehet különféle üzenetük. Izgalmassá is tehetünk vele egy céltárgyat, vagy épp andalító nyugalmat árasztóvá. 97, autópálya fölött átívelő híd van. Az önkormányzat megbízásából színes fénnyel „építi át” őket, úgy, hogy a hidak minden este máshogy nézzenek ki. Felesége, Anette viszont a belső terek fénymestere. - Számomra természetes, hogy egy berendezett helyiség kizárólag a fényvariánsok segítségével nagyon sokféle szerepet és megannyi hangulatot kaphat - mondja. A miniatűr spotreflektorok, a halogének forradalmasították a munkáját. Szebbé tették a fényt és pontosabbá az irányíthatóságot. A lámpák formatervezését a legjobb tervezőkre bízza. Csak egyedi darabok vannak a műtermében. Az izzók kiválasztása az ő feladata, ismerve a helyet, ahol a lámpa majd életre kel. Még az azonos erejű fehér fényeknek is lehet különféle üzenetük. Izgalmassá is tehetünk vele egy céltárgyat, vagy épp andalító nyugalmat árasztóvá. Ahány fényvariáns van egy szobában, annyi mindenre használható a helyiség - magyarázza a fényművésznő. Azt mondja, bárki kipróbálhatja, hogy igazat mond-e. Csak oltsa le a lámpát a szobájában, és két erős fényű elemlámpával „induljon vadászni”. Változtassa, variálja a magasságot, ütköztesse az irányokat, keresztezze a fénycsóvákat. Az izgalmak - azt mondja - garantáltak. Olyannak látja majd a szobáját -ígéri - mint még soha. Fénnyel vörösre festett híd Malmőben A szerző felvétele