Népszabadság, 2010. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-10 / 58. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2010. MÁRCIUS 10., SZERDA Színház • Zene • Kiállítás • Film • Tánc • Építészet • Könyv • Televízió Ma: Forró dzsessz Pesten ZENE Nem akármilyen bulival várja az érdeklődőket a Soho London Pub (Budapest, Nagymező u. 31.). A húszas és negyvenes évek pezsgő amerikai zenéjébe és a háború előtti magyar filmek korhű világába vezet be a rutinos Hot Jazz Band ma este kilenctől. Táncos lábúaknak kötelező! » Soho London Pub Helyzetek és gyakorlatok. Erről a két szóról elsőre nem feltétlenül a filmforgalmazás ugrik be az ember­nek. Pedig nem véletlen, hogy éppen ezzel a címmel hirdette meg a Film­­klik.hu azt a pályázatát, amelynek keretében fiatalok terjeszthetnek filmeket abban a 70 mozivetítőben, amely fel van szerelve e-cinema rendszerrel. Az ötlet egyszerre furcsa és forradalmi. Csákvári Géza Az utóbbi másfél-két évben egyre több szó esik a művészfilmek nézői­nek folyamatos fogyatkozásáról: a je­lenség egyre nagyobb pánikot okoz a szakmán belül, de lehetséges megol­dásokkal eddig nem sokan jelentkez­tek. A Helyzetek és gyakorlatok öt­letgazdája, Bognár Péter, a Filmklik. hu ügyvezetője szerint valóban lejárt az analóg filmforgalmazás ideje, azaz ma már nem működik, hogy a terjesz­tők csak „egy irányba kommunikál­nak”. Magyarán, milliókat költenek kampányra, aztán csak várják, hogy a nyitó hétvége után megbukott-e a filmjük vagy sem. A szakember sze­rint eljött a váltás ideje, a disztribúto­roknak meg kell tanulniuk, hogy ho­gyan érhetik el korunk filmfogyasz­tóit. Egy átlagos magyar állampol­gár évente mintegy 300 filmet néz meg, de abból csak egyet moziban és mondjuk egytucatnyit DVD-n. Bog­nár Péter abból indul ki, hogy a mo­dern filmfogyasztó öntudatos, pon­tosan tudja, hogy mit, azaz milyen műfajú filmet szeret. A teljes rend­szerváltás mindazonáltal még odébb van, még nem tartunk ott, hogy egy­­egy mű közönsége önmagát szervez­ze meg, hovatovább mozikat tartson fenn. Bár a szakember állítja: végső soron ez a jövő. A pályázat egyelőre csak az át­menet lehetőségeit kutatja. Ebből a szemszögből már jobban érthe­tő, hogy fiatalok bizonyos csoport­jai váltak a pályázat megcélzott kö­zönségévé: jelenleg tíz, fesztiválokon megfordult, sőt számos díjjal kitün­tetett művészfilm hazai terjesztésé­be lehet belekóstolni. Az egy-egy cí­met elnyerő csoport három hónapra kapja meg a forgalmazás jogát, telje­sen ingyen. Ráadásul olyan művek­hez lehet hozzájutni, mint a Cannes­­ban három díjjal is elismert izraeli A zenekar látogatása vagy a montreali fesztiválon is díjazott spanyol-fran­cia Bevetetlen ágyak. Egyszóval, fi­nom, érzékeny alkotásokat bocsáta­nak az érdeklődők rendelkezésére. Kérdés, hogyan lesz éppen ebből fenntartható üzleti modell. Megol­dással szolgálhat-e a módszer a mű­vészfilmek, illetve a független pro­dukciók terjesztésnek egyre égetőbb problémáira. (A nagy hollywoodi stúdiók, köszönik, jól megvannak a multiplexekben.) Bognár szerint felnőtt egy generá­ció, mely a világban való eligazodás pótolhatatlan eszközét látja az inter­netben. Online közösségek jöttek lét­re, amelynek tagjait a közös érdeklő­dési kör kovácsolja össze. Elsősorban ilyen közösségek jelentkezésére szá­mít a Filmklik. A nyertes csoportok feladata konkrétan a közönségszer­vezés. Ehhez megkapják a filmek hi­vatalos marketinganyagát, amelyet a kampány során szabadon használhat­nak. Ez lesz a verseny tulajdonkép­peni második fordulója, hiszen az or­szágosan mintegy hetven vetítőhe­lyen ezen idő alatt elért mozibevétel dönti el, melyik csapat tudta a saját filmjét a legsikeresebben forgalmaz­ni. A vetítések során befolyt összeg­• A Helyzetek és gyakorlatok pályázat beadási határideje március 1-jén járt le. Megtudtuk, hogy hétfőn éjfélig 11 közös­ség adott be 14 érvényes pályázatot. Az önjelölt forgalmazók zöme huszonéves, de van két tinédzsercsoport és vannak harmincasok is. A filmforgalmazási kí­sérletre a diákokon túl érkezett pályá­zat bloggerektől, tékásoktól és lelkes műkedvelőktől is. A terjedelmes anyag feldolgozása folyamatban van, a pályá­zók ötleteit egy nyilvános meetup-on összegzik, mielőtt március 16-án ered­ményt hirdetnek. Addig több problé­mát is meg kell oldani: van néhány film, amelyre nem érkezett pályázat, és akad olyan is, amelyre négy. A forgalmazá­si verseny március 16-án indul, és június 15-ig tart. A filmek nem a mozik hagyo­mányos műsorán, hanem kizárólag szer­vezett vetítéseken lesznek elérhetők a közönség számára. A Helyzetek és gya­korlatok 10 filmje és a versenyző csapa­tok március 30-án kezdődő háromnapos vetítéssorozattal mutatkoznak be a Mű­vész és Toldi moziban, Sőr a jogtulajdonos, a mozi, a Film­klik, valamint a nyertes csapat egyen­lő arányban részesedik, vagyis egy közösség az eladott jegyek nettó árá­nak a negyedét kapja meg. A netes közösségeken keresztül tör­ténő népszerűsítés egyébként nem tel­jesen új jelenség. Olykor a nagyok is él­nek vele. Annak idején az Ideglelés - Blair Witch-projekt is hasonló módon lett sikeres. Nagyon kevés pénzből for­gatták, amatőr eszközökkel, de szelle­mesen adták el a sztorit, úgy, mint egy talált filmet, amely egy erdőben eltűnt társaság utolsó, különös felvételeit tar­talmazza. Óriási sikert is hozott: har­mincezer dollárból százmilliót csinál­tak. Ha kézikamerával felvett „video­filmként” reklámozzák, biztosan nem jutnak ilyen messzire. Mozi fiataloknak kiadó Az önszerveződő közösségek menthetik meg a függetlenfilm-forgalmazást Csordás Lajos Budapest történetében nem az Örs vezér téri, nagy üzletközpont volt Ár­kád néven az első üzletház. Bizonyítja ezt egy nemrég előbukkant felirat. A Dohány utca és a Síp utca sarkán, el­bontva a 60-as évekből való, bejárati álhomlokzatot, tavaly került napvilág­ra egy díszes, régi portál, s rajta ez a szöveg: ÁRKÁD BAZÁR - KÉSMÁR­­KY ÉS ILLÉS JÁTÉK ÁRUHÁZA. Mi már Metró Klub néven ismeretük ezt a helyet. A klub elődje - mint már látjuk - az Árkád Bazár volt, ám erről az el­múlt ötven évben legfeljebb a hom­lokzaton, az emeletek magasságában itt-ott feltűnő, gyermekvilágot idé­ző motívumok árulkodtak, amelyeket nem nagyon lehetett logikailag a klub modern, köríves, neonbetűs portáljá­val összefüggésbe hozni. Most, hogy ez eltűnt, és előkerült az eredeti cég­felirat, már érthetők a homlokzaton eddig is látszó babadíszek, például a kapu fölötti homlokzatmezőben szín­pompás Zsolnay kerámiába mintázott két kisgyerek, amint katonást játsza­nak hadvezéri csákóban, fakarddal. Mögöttük felvonulnak játékhadsere­geik, magasodnak játékváraik. Közöt­tük pedig váratlanul egy hintaló tűnik fel, egy kismaj­ommal a hátán. Talán épp ezért folyik az ádáz küzdelem. Szerencsénkre a budapesti játék­kereskedelem történetéről épp most látható egy kiállítás a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban, ahol természetesen Késmárky és Illés is szóba kerül. Mint a remek katalógus­ban és a tablókon is olvasható. Kés­­márkyék az 1870-es évektől kezdve vannak jelen a budapesti játékpiacon, s norinbergai (díszmű) árukkal, vala­mint utazási cikkekkel is kereskedtek. Volt már üzletük a Kossuth Lajos ut­cában és a Rákóczi úton is, mire 1909- ben felépítették a szóban forgó bér­házat a Dohány utca sarkán, benne az akkori Budapest első, nagy játékáru­házával, az Árkád Bazárral. A házat Vágó László és Vágó József tervezte, s nemcsak kívül, hanem belül is látvá­nyos megoldásokkal, például felül vi­­lágítós, üvegszemes belső kupolával. A homlokzat elegáns, fehér kerámi­aburkolata, népi motívumokra em­lékeztető, játékos rajzolatai egészen egyedivé tették a házat, s ebből még ma is majdnem mindent láthatunk. A boltot a bazár megnyitásakor, 1909-ben igazából már csak Illés Fe­renc vitte, aki azonban megtartotta a cég nevében hajdani társa, az 1899- ben meghalt Késmárky Károly nevét is. A játékáruház a háború és Trianon miatt (hisz főleg a hegybánya-szélak­­nai gyermekjáték-készítő tanműhely termékeit árusították) veszteségessé vált, és 1924-ben be is zárt. Helyén Il­lés fia autókereskedést nyitott. Az államosítás után főleg művelő­dési célokra használták a helyet, 1960 és 1969 között itt működött a magyar beat zene egyik fellegvárává lett Met­ró Klub (mely egyébként a 2-es met­ró építői számára létesült, innen a név is). Azután lett rendezvényterem, kul­turális központ, a rendszerváltást kö­vetően butikok nyíltak benne, mígnem 2001-ben a VII. kerületi önkormányzat eladta a Norska Kft.-nek, amely Dávid Center néven zsidó kulturális közpon­tot szeretett volna itt kialakítani. El is kezdte a munkálatokat. Ám a cégnek anyagi nehézségei támadtak, felszá­molás alá került, így 2007-ben tovább­adta a klubhelyiséget az Adel Kft.-nek, amelynek ugyanaz a tulajdonosi köre, mint a Bartók Béla úti Simplon mozit tíz évvel ezelőtt bankfiókká és üzletek­ké átalakító Rami Kft.-nek. A hajdani Árkád Bazár földszintjén kávéházat, az emeleten üzleteket és irodákat kí­vánnak kialakítani. Tavaly ősszel hoz­zá is fogtak ennek kiépítéséhez, és idén nyárra, a szezonra már szeretnék meg­nyitni az új kávéházat, amelynek bel­ső falán helyet kap majd a Metró Klub régi neonja, tudtuk meg a cég munka­társától, Módis Emesétől. Az álhomlok­zat ősszel került le a bejáratról, s akkor tűntek elő ötven év után újra az eredeti portálfeliratok, melyeket tavaszig még felújítanak, de már most is sokan cso­dájukra járnak. Előbukkant egy régi játékáruház Ötven éven át rejtőzött a portálfelirat­Fotó: Kocsis Zoltán Az államosítás után főleg művelődési célokra használták a helyet, 1960 és 1969 között itt működött a magyar beat zene egyik fellegvárává lett Met­ró Klub (mely egyébként a 2-es metró építői számára létesült, innen a név is). Azután lett rendezvényterem, kul­turális központ. Egész héten DESZKA Debrecenben Soha annyi program nem várta az ér­deklődőket a debreceni DESZKA - Kortárs Magyar Drámák Fesztiválján, mint az idén; a közönség egy hét alatt összesen 24 előadást láthat, és na­ponta két szakmai eseményt is szer­veznek a vasárnapig tartó rendezvé­nyen - hangsúlyozta Vidnyánszky At­tila, a fesztiválnak otthont adó Cso­konai Színház igazgatója. Halász Já­nos kulturális alpolgármester szerint a DESZKA Fesztivál ma már része a magyar színházművészetnek, a kul­túra ügyét szolgálja. Vidnyánszky Attila kiemelte: Deb­recen egy hétre a kortárs magyar drá­ma fővárosává lép elő. Mint fogal­mazott: „Debrecenben sikerült elhi­tetni az elmúlt években, hogy a kor­társ magyar dráma izgalmas, érde­mes nézni”. A március 14-éig tartó DESZKA (Drámaírók és Színházak Kerekasz­tala, illetve Debreceni Színházi Ke­rekasztal) produkcióit a Csokonai Színház nagyszínpadán és stúdió­­színpadán, a Víg Kamaraszínházban, valamint a Modern kortárs művésze­ti központban tekinthetik meg az ér­deklődők. Vidnyánszky Attila örömtelinek nevezte, hogy az olyan nevesebb ma­gyar írók mellett, mint Esterházy Pé­ter, Nádas Péter, Závada Pál, Háy Já­nos, Forgách András, Kiss Csaba, Tas­­nádi István, Pozsgai Zsolt, Zalán Ti­bor vagy Visky András, számos olyan szerzővel ismerkedhet meg a közön­ség, akik bár még kevésbé ismertek, de méltó módon képviselhetik Deb­recenben a kortárs magyar drámát. (MTI)

Next