Népszabadság, 2010. május (68. évfolyam, 101-124. szám)
2010-05-26 / 120. szám
2010. MÁJUS 26., SZERDA • NÉPSZABADSÁG 18 • Kultúra KIÁLLÍTÁS Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása Kogart Ház Rózsa Gyula Van az emlékkiállításon két álló formájú nagy akt, mind a kettő magántulajdon. Az egyik, a tízes évek első feléből az expresszív, a szenvedélyes festőt mutatja, a másik, Salome alcímmel a feszesen komponálót, a kettő pedig egymás mellett Márffy piktúrájának két végpontját. Mármint Márffy Ödön nagy korszakának pólusait. Az Álló akt csupa színpászma, áradó, özönlő vad árnyalat, csupa egymást boldogan provokáló szín- és fényellentét. A figura karakteres ugyan, tökéletesen hozza azt az elvágyódó, enervált test- és lélekállapotot, amely a Nyolcak minden jó képén oly nagyon ellentétes a Nyolcak erejével, de amelyet minden jó képen uralma alá gyűr ez az erő. Itt a két combon végigfutó párhuzamos festékvonal, a mell és a nyak vöröseibe belesodródó zöldek, a rőt napfény a fejtetőn és a csípőn, amelyet mind a kertkörnyezet harsánysága zúdít a női testre. Az Akt (Salome) őrzi a komplementereket. Feszes, rugalmas testén végigfutnak a vörös-zöld ellentétek, kék hátterébe inkább vörös, mint lila árnyalatok nyomulnak, de minden harsogást, minden szabadosságot visszafog a plasztikus fegyelem. A Salome szoborszerű. A kötelező, nyafogós kontraposztó ellenére csaknem kirobban a képsíkból, teszi ezt annál inkább, minthogy hódító hasának, ölének és combjainak keskeny, szorítóan kis teret ad a képkeret. Szigorúan szerkesztett, erős, fenséges kép. A férfikorba került Márffy pedig az elementáris színáradat, meg a megfontolt, súlyos komponálóerő között mozogva, talán vívódva alkotja remekeit a kilencszáztíz körüli nagy évtizedben. Az első módszert, tudjuk, a Fauves mestereitől tanulja el Párizsban, a másikat talán ugyanott Cézanne-tól, talán idehaza, a Nyolcak többi tagjától, de mindegy: a hiánytalan, egyesítő és csupa feszültség piktúrát már önállóan teremti meg. Egy magántulajdonú Asztali csendéleten például, amelyen a cézanne-i mély, súlyos egyszerűséget olyan lélegzetet elállító aszimmetria-egyensúly tetézi, amelyet nem is igen értünk. Más Nyolcak-csendéletekről ismerős kövér fehér kancsó, gyümölcstál ugyanonnan vassúlyos almákkal-körtékkel, a háttérben, óvatos félhomályban antik edény, amely mégis ellensúlyozza a szimmetria nélküli elrendezést. Az Erdei út zöld, éles lombpászmái viszont szinte vágnak, mint a pallos vagy az ekevas, egymást is emészti zubogó áramlatuk és mégis feszes szerkezetbe rendeződnek a nőalakokhoz hasonlóan vonagló, szeszélyes törzsekkel. Méltó, teljes emlékkiállítás sok ismeretlen remekkel. A Dalmát tengerparton, a szintén privát tulajdon Dunai malmokon mesterien sikerült a házkultusok rendjét, a már-már picassói geometriát élő, komoly színességgel felfűteni, a Mediterrán táj azonban mindannak a kvintesszenciája, amit a Nyolcakról és a Nyolcak utódairól tudunk. Fent egy erődítmény tömbjei összefeszülnek. A robbanásig szorítják egymást, de lüktetően vörösek, élnek, s mintha várnák azt a fegyelmezett ostromot, amelyre a völgy bokrai átlósan felvonulnak. A formájuk csupa erő, a színük csupa hangulat, mellettük a mező zölden is, vörösen is izzik, az előtér kopár fája azonban megnyugtat. Ezt a teljességet vette el Márffytól és a magyar festészettől az első világháború. A forradalmak után, az ellenforradalom kezdetével a nagy magyar avantgárd nemzedék tagjai, mind a nyolcan megtorpantak, meghasonlottak, megváltoztak. Ha Kernstok, Pór, Orbán drámáját nézzük, Márffy, az egyedül itthon maradt Márffy szerencsés volt. Szép képeket, igényes, finom vásznakat festett a következő negyedszázadban, végig a festészeti kultúra letéteményese maradt. De egy egészen más Márffy, a porózus-párás tengerpartok, omlós csendéletek és tűnődő szépasszonyok, Csinszkák festője lett. Vigyázat, ez a különbségtétel nem a forradalmi dinamizmust, a radikális színerőt kéri számon egy áporodott, vidéki országban, azt a festőtársain sem lehet számon kérni. De szép arcképeit nézve látni kell, hogy Bernáth mily süvöltően intellektuális, ló- és tehénkompozícióit, hogy Szőnyi mennyire emberillatú, s bravúros csónakjai eszünkbe juttatják Egry fenséges feszültségét. „Ízes kozmopolitizmus”, „olyanfajta kultúra, mint amilyen értelemben kultivált a nemzetközi szállók, fürdőhelyek, lóversenyek ... közönségének időtöltése” - írta Kállai Ernő már huszonnégyben. De ő sem ítélkezett, csak megállapított. A vívódó festő Csónak a Dunán, 1937 körül. Olaj, vászon, 56x92 cm HIRDETÉS Nemzeti Kulturális Alap A NEMZETI KULTURÁLIS ALAP PÁLYÁZATI FELHÍVÁSAI Ipar- és Építőművészeti Szakmai Kollégiumok (közös) Beérkezni határnap: 2010. június 30. Zeneművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. július 12. Népművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. augusztus 31. Közművelődési Szakmai Kollégium Beérkezési határnap• 2010. augusztus 31. Iparművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap [UNK] 2010. szeptember 6. Építőművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. szeptember 20. Levéltári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. szeptember 20. Mozgókép Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. szeptember 20. Múzeumi Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2010. szeptember 21 A beérkezési határidőre vonatkozó változtatási jogot a kollégiumok, illetve az Igazgatóság fenntartják A 2010. évi pályázati naptár a www.nka.hu portálon megtalálható. Részletes információ az alábbi helyeken kapható/található: az NKA portálján: www.nka.hu pályáztatás menüpont/aktuális pályázati felhívások és a/. NKA Igazgatóságának ügyfélszolgálati irodáján, tel.: 06 I 327-4444 vagy 06 I 327-4445 fax: 327-4470 az NKA Igazgatósága www.slammini.hu Edward Albet: MINDENT A KERTBE Stri«pláló SZÁRÚ SIPOS BARNABÁS KÖKÉNYESSYÁGI BÁNSÁGI ILDIKÓ marsanyi Gábor NYtRTSS ZSUZSA KERTÉSZ ÉPTER BAROYÁN PÉTER TOPOLCSÁNYI LAURA ÉLESS BÉLA VALLER GABRIELLA jpj »«mleio: ÉLESS BÉLA •"t 4t intilé>T<ok9t ll9dAkh«a Kultúrával Vl kapcsolatos hirdetések megjelentetése a lapban SS[ 436-4407 www.nol.hu Ötvös Zoltán is ott volt. A terem közepén, sárgás színű, semmilyen formájával, a nyolcvanas évek háztáji használatra szabott számítástechnikai csúcsmodellje, a mai szemmel nézve nevetségesen semmit sem tudó őskövület. Az informatika ikonja, a Commodore-64 nevű számítógép, amelyből butasága ellenére huszonkétmillió darabot gyártottak. És volt ZX Spectrum nevű 1982-es brit készítmény is, hasonlóan gyér kapacitású számítógép, de ez akkor szintén csúcsmodellnek számított, mert programozni lehetett vele, és éjszakákon át játszani a különböző harci és egyéb játékokat. Az ilyen gépeknek volt betudható, hogy Halmi Rudi évfolyamtársam arca képernyőre hasonlított, ujjai meg billentyűzetnyi távolságra merevedtek. Az előadásokon aludt, mert éjjel játszott, programozott. Nem engedném hát be a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Űrhódító címmel nyílt kiállítására. A tárgyak ugyanis kipróbálhatók, és nincs kiírva, hogy függők mellőzzék a helyszínt. Mellesleg mindjárt a bejáratnál elhasaltam, mert a „ni, egy Junoszty tévé” hangsort adtam ki, de az egy Videoton gyártmányú Tünde volt. Tündére a Magyar Pong nevű játékot adó konzolt kötötték rá. A világ első népszerű tévés játékának - amely teniszezést imitált - futurisztikus tervezésű magyar változata 1985-ös gyártmányú. A potméterrel irányítható, rém egyszerű játék hihetetlen karriert futott be. És ott volt a magyar mezőgazdaság szemefénye is. A sárisápi Új Élet MGTSZ „Primo” nevű gyártmánya fejlesztette az Akadémia egyik kutatóintézete, a SZTAKI, az egyik legnépszerűbb magyar szerelésű házi számítógép. Fiatalok ezrei tanultak meg a téesz gyártotta eszközön programozni, és ismertek meg olyan játékokat, mint a Vili, a bányász, a Keljfeljancsi, vagy éppen az Invázió. A múzeumi kiállítás Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programja, a Space Invaders és annak 1980-as évekbeli magyar átirata, az Űrhódító előtt tiszteleg. És szól a szédítően fejlődő játékipar világformáló történetéről. Relikviákat mutatnak, konzolokat és személyi számítógépeket a hőskorból. Szórakozva ismerhetjük meg az informatikatörténet egy olyan szeletét, amely a kultúrára is hatást gyakorol. A különböző játékikonok példának okáért a nagyvárosok közterein is feltűnnek. A magát Invadernak nevező francia street art művész a kilencvenes évek végén Párizsból kiindulva pingálta végig a világ városait űrhódítókkal. A velük illusztrált gyerekrugdalózó is kiállítási tárgy, meg a legújabb XBOX 360-as eszköz, de ezek a szélsőértékek, mondhatni, mellékesek. Más a fontos: az időutazás egy olyan korba, amikor még nem mega- és gigabyte-okról szólt az élet, hanem töredéknyi informatikával is beértük. Bódító űrhódító Relikviák, konzolok, számítógépek a hőskorból Fotó: Reviczky Zsolt Megszólalnak a váci múmiák Ünnepi könyvhétvégét rendeznek Vácon Matkovich Ilona Kerek esztendeje, hogy felmenő Horváth M. Ferenc Pestre, a könyvheti vásárba, és ott igen nagy szomorúság tört reája: miért is nem tölti meg a pestihez hasonló színes forgatag az ő szerelmetes városának tereit és utcáit, mikor oly számos okos olvasmány porosodik sötét raktárakban. Addig morfondírozott, amíg elhatározásra jutott: Vácott is legyen ünnepe a könyvnek, ha nem is egy teljes héten, de három napon által. Talán így tudósított volna a múltbéli kolléga eme történelmi, kulturális eseményről, ha mindez a budapesti ünnepi könyvhét születése idején történik, a harmincas évek elején. De mivel mindez ma számít újdonságnak csak ennyit rögzíthetünk: a váci levéltár udvarán június 4. és 6. között megrendezendő könyves napokon elsősorban nem a hivatásos könyvkiadók, hanem a fővárosi és a megyei levéltárak, egyházi és civil szervezetek, valamint magánszemélyek jelennek meg majd könyveikkel. Horváth M. Ferenc levéltári igazgató még azt is hozzáteszi, hogy a rendezvény díszvendége, Vác testvérvárosa, a szlovákiai Ipolyság lesz. A Felvidék ünnepi hagyományairól, orvostörténeti érdekességeiről szóló könyvek mellett itt mutatják be a Váci végrendeletek 1751- 1770 címet viselő, mutatós kiállítású kötetet is. A városi levéltár jóvoltából ebben valamennyi, máig fennmaradt helyi testamentum és a hozzájuk kapcsolódó iratok tanulmányozhatók. E korban szokás volt rendelkezni a temetésről. Kartali Józsefné Kovács Borbála, mintha balladát írt volna, úgy fogalmazta meg ebbéli akaratát: „Egy németes félüngöt adjanak reám, virágos bíbor kötényt. Fejkötőt, melyet mostanában vettem, feketét. Fehér csipkés keszkenyőt. A fejemen lévő fedölt hátra ne kössék, hanem mint éltemben viseltem”. A Vaci Történelmi Tár sorozatban megjelent „végrendeletgyűjtemény" segítséget nyújthat a ma oly divatossá vált családfakutatásához is. Ez nem csupán az anyakönyvek és születési dátumok kikereséséből, majd egy családfa megrajzolásából áll. Egy családtörténet akkor válik érdekessé, ha arról is tudomást szerzünk, mivel foglalkoztak, hogyan éltek és haltak egykor családtagjaink. A könyvhétvégére a helyi iskolák is kaptak meghívót. Ha a levéltári történelemórán a gyerekek megérinthetik a finom tapintású oklevelet, akkor elhiszik, hogy az tényleg hártyából készült. A legerősebb fiú az osztályban megemelheti a tizenöt kilós könyvet, amelyet annak idején a kisasszonynak az iktatóban is meg kellett emelnie. Ily módon is szeretnénk közelebb hozni a város írásos múltját a közönséghez - magyarázza Horváth, a kötet szerkesztője. A végrendeletek közreadásával emellett a váci múmiák néven ismertté vált leletegyüttesről való tudást is kiegészítenék. Szerinte nincs az országban, vagy talán Európában sem, hasonlóan szerencsés helyzetben lévő város, amely ilyen mennyiségű tárgyi és írásos emlékből rajzolhatná meg egy XVIII. századi társadalom korképét. Bár ehhez hiányzik még egy alapvető munka, a Fehérek templomának kriptájában talált tárgyakról készített képes katalógus, amelyet a Pest Megyei Múzeum ígér évek óta. Az utolsó váci könyvvásár - most nagyobb érdeklődésre számítanak