Népszabadság, 2010. július (68. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-19 / 166. szám
2010. JÚLIUS 19., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG 20 • Arcok www.nol.hu Romhányi Tamás Budapest legidősebb egyenruhás tűzoltója áprilisban volt ötvenegy éves. Balázs József generációjának utolsó képviselője, kortársai rég leszereltek, nyugdíjba mentek, vagy irodai beosztásba kerültek - ő maradt. Igaz, nála megfordult a sorrend, mert előbb volt íróasztala a parancsnokságon, mint ülése egy szerkocsin. A fekete védőruhát tizenkilenc éve öltötte magára. Az azóta eltelt idő alatt lesegített negyven öngyilkosjelöltet a Szabadság hídról, kiemelt húsz embert a metrószerelvény alól, merült autóért a jeges Dunába, és mentett embert helikopter kötelén lógva. Amikor idáig jutunk a rögtönzött számvetésben, megáll és azt mondja: nem szeretné, ha valamiféle szuper tűzoltónak tűnne a számok alapján, mert ez csapatmunka, még akkor is, ha neki parancsnokként egy lépéssel a többiek előtt kell mennie. „Nem különb vagyok a kollégáknál, csak öregebb”. Balázs József 1977-ben érettségizett. Még azon a nyáron belépett a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságra, igaz, az első években csupán az elromlott rádió adó-vevőket javítgatta. Majd két és fél év katonaság után tűzmegelőzési előadóként folytatta, közben tűzoltótisztképzőt és műszaki főiskolát végzett. Ez utóbbi elengedhetetlen volt ahhoz, hogy régi álmát beteljesítve a tűzvizsgálók közé kerülhessen, és afféle nyomozóként a tűz okait kutassa. Ez utóbbi azért tetszett annyira, mert szakértelmet és fantáziát egyaránt igénylő feladat. A vizsgáló akkor kezd, amikor az oltást végző egység befejezi a munkát. De hiba volna őt afféle fehérgalléros irodistának tekinteni, hiszen a lángok útját követve hol sárban gázol, hol tetőre mászik, ha kell üszkös gerendákon egyensúlyoz. - Az első nagy leckét akkor kaptam, amikor már önálló vizsgálóként dolgoztam - meséli. - Megégett idős néni feküdt az ágyban, ránézésre látható volt, hogy a lángok onnan indultak. Szétnéztem, mondtam, ez tiszta ügy, a tűz oka ágyban dohányzás, jöhetnek a halottszállítók. Akkor beengedték az áldozat hozzátartozóját, aki azt mondta: a néni életében nem szívott el egy cigarettát. Megfordult velem a szoba, bocsánat, menjen ki mindenki, hadd nézzek át mindent alaposan, úgy, ahogy elsőre kellett volna. Átbogarásztam a lakást, előkerült néhány porcelán alátét, egyik-másikban maradt némi viasz. Lehet, hogy a néni gyertyával világított? Kiderült, hogy az áramot már régebben kikapcsolták a lakásban, másodjára azonban csak akkor mertem állást foglalni, amikor az ágy mellett is megtaláltam egy gyertyatartónak használt kis tálat. Kiderült, egy felborult gyertya okozta a tragédiát. A tűzvizsgáló csoportot 1991-ben átmenetileg megszüntették, az ott dolgozókat különböző egységekhez helyezték át, Balázs József a tűzoltási csoporthoz került. Ez már az úgynevezett elit csapat volt, hiszen a négyfős csoport irányítja a beavatkozást, ha közvetlen életveszélyt kell elhárítani, de ott vannak az összes nagyobb tűznél és súlyos balesetnél is. Egyenruhájuk semmiben sem különbözik a többi tűzoltóétól, de az ő autójukon nincs tömlő, mivel nem vizet vagy oltóanyagot visznek a helyszínre, hanem rutint és tapasztalatot. Ilyen csoportból kettő van a fővárosban, az egyik a pesti, a másik a budai oldalon dolgozik, és miután a tűzoltók huszonnégy óra szolgálat után negyvennyolcat pihennek, a csoportok A, B és C napokon váltják egymást. Balázs Józsefet a pesti C csoportba osztották be 1991-ben. Első szolgálata alatt a Vajda Péter utca sarkánál felborult a 24-es villamos. Tömeges baleset volt, halálos áldozatokkal, legalább tíz súlyos és többtucatnyi könnyű sérülttel. - Kiugrottam a kocsiból és földbe gyökerezett a lábam - mondja. - Láttam már halottat épp eleget, vért is, de ez más volt. A villamos az oldalán feküdt, látszott, hogy valakit vagy valakiket maga alá temetett, odabent egymás hegyén-hátán feküdtek az utasok segítségért kiabálva, sikoltozva. Azután arra gondoltam, itt most mindenki tőlünk várja, hogy mit csináljon, és ezzel a bénultságom elmúlt, már másztam is be egy kitört ablakon, hogy szemügyre vegyem, hogyan tudjuk kihozni az embereket. Tömegszerencsétlenség esetén megfordul a mentési sorrend, az életveszélyes sérült kerül a végére és a könnyen menthető az elejére. Ilyenkor a mennyiségi szempont az elsődleges, minél gyorsabban minél több embert kell biztonságba helyezni, a nehezen mozdítható, súlyos sérültek a végére maradnak. Itt is így volt, előbb azok jöttek ki, akinek csak a kezét kellett megfogni, hogy kihúzzuk, és azokat szabadítottuk ki utoljára, akik az összepréselődött ülések alá szorultak. A tűzoltási csoport tagjaként Balázs József Budapest egy sajátos arcát ismerte meg. Bemászott néhány egészen szűk helyre, mint amennyire szűkös lehet mondjuk a tér egy metrókocsi kerekei között - két személynek. Máskor a hihetetlen tágasság élménye szédítő. A hidak tetején mindig fúj a szél, az ember feje fölött mozognak a felhők, odalent hihetetlen sodrással folyik a Duna, és a kettő együtt azt az embert is óvatosságra inti, aki csak hírből ismeri a tériszonyt. A hidakra mászó öngyilkosjelöltekkel folytatott beszélgetések alighanem komoly tananyagot jelentenének a pszichológia szakos hallgatóknak, Balázs József ugyanis negyven embert hozott le a magasból, és mellőle még senki nem ugrott a mélybe. Azt mondja, kétféle emberrel találkozni a hídon, az egyiknek csupán figyelemre van szüksége, fél a magasban, beszéd közben elfehéredő körmökkel szorítja a vasat. A másik elszánta magát az ugrásra, nem kapaszkodik, ideA hidakra mászó öngyilkosjelöltekkel folytatott beszélgetések alighanem komoly tananyagot jelentenének a pszichológia szakos hallgatóknak, Balázs József ugyanis negyven embert hozott le a magasból, és mellőle még senki nem ugrott a mélybe, oda billeg a keskeny peremen, és sokszor alig válaszol. Idővel azonban ők is beszállnak a kosárba, vagy ha nincs kosár, a tűzoltó segítségét elfogadva lemásznak a szerkezet belső lépcsőjén. - Kétszer ért meglepetés a Szabadság hídon - eleveníti fel. - Az első alkalommal egy fiatalember azt követelte, hozzuk oda Cicciolinát. Előhúztam a zsebemből a telefont, mondtam, oké, idehívjuk, csak mondd a számát. Beütöttem a megadott számot, fölvette egy férfi. Bemutatkoztam, elmondtam, tudom, hogy éjjel egy óra van, de itt állunk a Szabadság híd tetején egy fiatalemberrel, és Staller Ilonával szeretnénk beszélni. Adom mindjárt, mondta a férfi, erre én ejtettem el majdnem a telefont. Másodjára én voltam nagyon morcos, nem tudom már az okát, valami volt a levegőben, az egész csoport tiszta ideg volt, amikor jött a riasztás. Ember a Szabadság híd tetején, már csak ez hiányzott. Odarobogtunk és azzal a lendülettel elindultunk fölfelé, alighanem nagyon elszánt arccal, mert ahogy közelebb értünk, a férfi ránk nézett, és azt kiáltotta: ne bántsanak, csak a hídmester vagyok! Közben Balázs Józsefből alezredes lett, 1997 márciusában pedig osztályvezetőnek és a pesti C csoport parancsnokának is kinevezték. A parancsnoki beosztás számára azt jelentette, neki kell mindenhová elsőként bemennie, mielőtt a többieket beküldi valahová. De arra is akadt példa, hogy arra adott utasítást: mindenki menjen ki. Amikor a karácsonyi vásárra berendezett Budapest Sportcsarnok leégett, úgy ítélte meg: a kupolacsarnok legfeljebb fél óráig bírja a hőséget, és abból legalább húsz perc eltelt már, ezért kiparancsolta az embereket. Nem sokkal később a kupola összeomlott, izzó roncsai rázuhantak a küzdőtéren felállított pavilonokra, ahol az előbb a tűzoltók dolgoztak. Amikor azt kérdezzük tőle, az aktív tűzoltás nem a fiatalabb évjáratoknak való munka, azt feleli, ügyel a kondíciójára, és nagyon szégyellné magát, ha egy kötélen kapaszkodó kollégáját azért nem tudná felhúzni, mert nem bírja el a súlyát. Azért időről időre teszteli magát: ötvenévesen például maratoni futott. Fotók: Móricz Simon