Népszabadság, 2010. november (68. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-02 / 254. szám
2010. NOVEMBER 2., KEDD • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország Új lehetőség indoklás nélküli kirúgásra A kormánytisztviselők után az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőket is indokolás nélkül rúghatnák ki. A fideszes gőzhenger tovább dübörög: egyetlen nap alatt féltucatnyi újabb egyéni képviselői indítványt nyújtottak be. Húszezerről százezerre nőne a helyszíni bírság felső határa, s korlátoznák a civil szervezetek jogait is. Lencsés Károly A közszolgálati jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti - így módosítaná három fideszes képviselő a köztisztviselői törvényt. Ugyanakkor el kellene bocsátani mindenkit, akinek a munkahelye jogutód nélkül megszűnik, s menesztenék azt a vezetőt is, akinek a vezetői megbízatását visszavonták, és foglalkoztatására más köztisztviselői munkakörben nincs lehetőség. A Kósa Lajos, Kovács Zoltán és Tarlós István által jegyzett, minden egyeztetés nélkül benyújtott előterjesztés alapján tehát - a központi közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőkhöz hasonlóan - az önkormányzatoknál alkalmazott körülbelül 35 ezer köztisztviselőt is minden magyarázat nélkül kirúghatnák. Kovács Zoltán azt nyilatkozta: a helyhatósági választások után az eddigi tapasztalatok szerint igen nehéz vagy csak többmilliós végkielégítés árán lehet szabadulni a jegyzőtől vagy egy-egy „bebetonozott” köztisztviselőtől. Az indokolás nélküli felmentés lehetősége most azt jelenti - hangsúlyozta -, hogy a polgármester szabadabban megválogathatja, kivel kíván együtt dolgozni. A helyzetet a három fideszes képviselő-polgármester még tovább egyszerűsítené. Ma ugyanis a csoportos leépítés előtt egyeztetni kell az érdekképviseletekkel, s a nagyobb arányú létszámcsökkentésről az érintetteket legalább harminc nappal előbb kötelező tájékoztatni, miként a foglalkoztatási hatóságot - a munkaügyi központot - is. Ezeket a passzusokat az előterjesztés szerint törölnék a köztisztviselői törvényből, vagyis: a szakszervezetek nem akadékoskodhatnának. A módosítás következményeként még azokat is rapid módon meneszthetnék, akik amúgy felmentési tilalom hatálya alatt állnak, mert például betegszabadságon vannak. A végkielégítésekre vonatkozó szabályok azonban egyelőre nem változnának. Vagyis: a kirúgott köztisztviselők például húsz év szolgálati viszony után összességében továbbra is hathavi felmentési időre és nyolchavi végkielégítésre lesznek jogosultak (a kormánytisztviselőknek csupán két hónap jár). Eza azonban a munkaviszony megszűnése miatt kifizetett kétmillió feletti juttatásokat terhelő 98 százalékos különadó érvényben marad, a fideszes politikusok nem kockáztatnak sokat, hiszen 14 havi bért csak az a menesztett közszolga vihet haza, akinek a bruttó fizetése nem éri el a 143 ezer forintot. Egy önkormányzat ötvenes éveiben járó osztályvezetője ennél jóval többet keres, így ha menesztik, a járandóságát a büntetőadó alaposan lefölözi, miközben az elhelyezkedési esélye gyakorlatilag nulla. Több lehetne viszont a helyhatóságoknál a vezető - derül ki a javaslatból. A tízezer főnél nagyobb településeken ugyanis - a jelenlegi osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi mellett - további vezetői megbízás is adható lenne, s miután a jogszabály nem határozná meg a szervezetalakítás részleteit, csak a fantázián és a település pénzügyi lehetőségein múlik, hogy miféle címeket osztanak. Ugyancsak szabad kezet kapnának az önkormányzatok abban, hogy hány főnek állapítsanak meg személyi illetményt. Ma a költségvetésben meghatározott létszám legfeljebb húsz százalékának adhatnak a bértábla alapján járó fizetésnél magasabb összeget, ám ha a törvénymódosítást elfogadják, akár mindenki többet kereshet, mint amennyi a köztisztviselői illetményalapból adódik. A három fideszes politikus a közalkalmazotti törvényt is módosítaná. Szerintük a jogszabály egy 2008-as módosítása indokolatlanul tesz különbséget az egyes - megbízott, illetve kinevezett - vezetői posztok között, ezért a korábbi rendszert állítanák vissza. Ennél fontosabb azonban, hogy javasolják: a vezetői kinevezések minden esetben határozott időre szóljanak. Ez azt jelenti, hogy például egy általános iskola, egy egészségügyi vagy egy művelődési intézmény élére szóló kinevezés legfeljebb öt évre szólhatna. Orcátlanságnak minősítette Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a tervezeteket. A főtitkár kérdésünkre leszögezte: nem érti, miért üldözi ilyen hihetetlen elszántsággal a saját apparátusát a Fidesz-kormány. A központi államigazgatási szerveknél dolgozó, kormánytisztviselővé átminősített köztisztviselők után ugyanis most a helyhatóságok köztisztviselőit, illetve az önkormányzati intézmények közalkalmazotti státusban foglalkoztatott vezetőit is célba veszik. - Mindez egy jól felépített folyamat része, ami ráadásul a közszolgálat „leszalámizását” szolgálja - véli Fehér József. - Paradigmaváltás tanúi lehetünk, és az üzenet mindenkinek szól: a Fidesznek nem jól képzett, ugyanakkor a mindenkori kormány iránti kötelező lojalitást tanúsító közszolgákra, hanem pártkatonákra van szüksége - fogalmazott a főtitkár. Szerinte ezt mutatja, hogy most nem csupán a kormányváltásokhoz kapcsolódó, s már kényszerűen megszokott politikai zsákmányszerzésről, hanem új „közszolgálati kultúra” megjelenéséről van szó. A Fideszt látnivalóan az sem zavarja, hogy az új szabályozás nem eurokonform megoldás: az unió valamennyi munkavállalójának védelmet kell ugyanis biztosítani az indokolás nélküli elbocsátásokkal szemben - állítja Fehér József. Nálunk azonban nem csak ez a védelem szűnik meg - tette hozzá -, hiszen a 98 százalékos különadóval még a törvények által biztosított végkielégítést is alaposan megkurtítják. A tervezett változásokat a főtitkár a kormány szempontjából érthetőnek tartja, hiszen éppen szombaton jelentették be a közszférában végrehajtandó 25-30 ezer fős létszámcsökkentést, ami ötszázalékos leépítést jelent. Ha pedig az elbocsátást nem is kell indokolni, az a munkáltató dolgát egyszerűsíti, a büntetőadó pedig a leépítések költségeit csökkenti - hangsúlyozta Fehér. Ezzel azonban azt az európai mércével mérve is példaértékű rendszert verik szét - fogalmazott -, amit éppen az első Orbán-kormány idején alakítottak ki. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) az Alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament elfogadja a indítványt. Varga László, a SZEF elnöke szerint a törvény megszavazása esetén néhány hónap alatt 35 ezer ember kerülhet az utcára. Úgy látja, a cél az, hogy amennyiben egy köztisztviselőt politikailag vállalhatatlannak tartanak, akkor őt szakmai munkájától függetlenül, minél egyszerűbben, kisebb költségvetéssel lehessen elbocsátani. Tarlós István, a törvényjavaslat három kezdeményezőjének egyikeFotó: Bocsi Krisztián Ötszörösére nőne a helyszíni bírság Kósa Lajos, Kovács Zoltán és Tarlós István más meglepetéseket is tartogat. Álláspontjuk szerint a jelenlegi húszezerről százezer forintra kellene emelni a szabálysértéseknél kiszabható helyszíni bírság felső határát. Tény, hogy normaszegés esetén ez a leggyorsabb és leghatékonyabb szankció, amely ellen - feltéve, hogy az érintett elfogadja a rendőr vagy más hatósági ember döntését - még jogorvoslattal sem lehet élni, s nincs méltányosság és részletfizetési kedvezmény sem. Ezzel azonban felborul a szabálysértési eljárásban kiszabható legfeljebb kétszázezres és a helyszínen kiróható jelenlegi húszezer forint közötti arány. A képviselők a közigazgatási eljárásban korlátoznák a társadalmi szervezetek, illetve az érdekképviseletek ügyféli jogait. Ma például a zöldek korlátozás nélkül felléphetnek egy ipari létesítmény, egy hulladéktároló, egy út vagy akár a metró létesítése ellen, hiszen a kiadott hatósági engedélyeket bármikor megtámadhatják, ami több esetben elő is fordult. A fideszesek álláspontja, hogy ez visszaélésekre ad lehetőséget, ugyanakkor késleltetheti jelentős beruházások kivitelezését. Ezért úgy módosítanák a közigazgatási eljárásról szóló, valamint a környezetvédelmi, a fogyasztóvédelmi és a kereskedelmi törvényt is, hogy a civilek önmaguk ne támadhassanak meg egy építési vagy környezethasználati engedélyt, hanem csupán beavatkozóként csatlakozhassanak az eljáráshoz, ha például a beruházás által közvetlenül érintett lakók kifogást nyújtanak be. (L. K.) www.nol.hu „Független marad az ügyészség” Kovács Tamás szerint az EU számos országában heves vita zajlik a szervezet státusáról Három kísérlet volt a rendszerváltozás óta az ügyészség kormány alá rendelésére, de politikai konszenzus hiányában az ügyészség függetlenségét megszüntető törekvések nem kapták meg a kétharmados többséget a parlamentben - emlékeztetett „az európai ügyészségek alkotmányos helyzetét” tárgyaló múlt heti budapesti Eurojustice 2010 konferenciát követően a Népszabadságnak nyilatkozva Kovács Tamás legfőbb ügyész. Fekete Gy. Attila - Merő véletlen, hogy épp akkor tárgyalnak az unió legfőbb ügyészei Budapesten az európai ügyészségek alkotmányos helyzetéről, amikor Magyarországon jelentős változtatásokat hajt végre az Országgyűlés az ügyészségi törvényben, és az ön megbízatása lejártával hamarosan új legfőbb ügyészt is választ? Eredetileg nem Magyarország lett volna a házigazdája az Eurojustice 2010 konferenciának, mi csak „beugrottunk”, miután a rendezésre felkért ország visszalépni kényszerült, így nyilvánvaló, véletlen egybeesésről van szó. Megjegyzem, Európa és az EU számos országában napjainkban heves politikai-szakmai viták zajlanak az ügyészségek státusáról. A témaválasztás tehát nem véletlen. Nemrég történt egy kudarccal végződött kísérlet a moldvai ügyészség függetlenségének megszüntetésére. Lengyelországban tavasszal alakult meg a független ügyészség, korábban egy személy töltötte be az igazságügyminiszteri és a legfőbb ügyészi posztot. Franciaországban évek óta napirenden van az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása, azaz függetlenné válása, egyelőre eredménytelenül. Jelenleg az unió 27 tagállama közül 16-ban független az ügyészi szervezet a végrehajtó hatalomtól. A választások után nálunk is szóba került, hogy az új kormány kétharmados többségével esetleg az igazságügyi minisztériumba olvasztja az ügyészséget, mondván, az eredetileg kormány alá rendelt szervezetként jött létre, s csak az igeges alkotmány tette függetlenné... - Voltak ilyen félelmek, kétségtelen. A rendszerváltozás óta három kísérlet volt az ügyészség jogainak korlátozására, függetlenségének megszüntetésére, politikai konszenzus hiányában azonban az efféle törekvéseknek esélyük sem volt, hogy kétharmados többséget kapjanak a parlamentben. Ma a kormányoldalnak meglenne a szükséges többsége hozzá, ám a kormánypártok prominensei nyilatkozataikban s a parlamentnek beterjesztett törvényjavaslatokkal egyaránt kinyilvánították, hogy nem készülnek megszüntetni az ügyészi szervezet függetlenségét. - Merre tart Európa? A végrehajtó hatalomnak alárendelt vagy a független ügyészségeké a jövő? - Az Európa Tanács egy tíz évvel ezelőtti ajánlásában foglalkozott az ügyészségek alkotmányos helyzetével. Akkor úgy foglalt állást, hogy Európában párhuzamosan létezik a kormányoktól független és a végrehajtó hatalom keretein belül működő ügyészség. Egyik megoldást sem kell preferálni, ám ott, ahol az ügyészség a kormány irányítása alatt áll, törvényben kell garantálnia az ügyészi szervezet „tevékenységében való függetlenségét”, azaz hogy a kormány nem avatkozhat bele a konkrét ügyek menetébe. - Létezik ilyen a gyakorlatban? - Vannak országok, ahol igen. Az egyik legfőbb ügyész kollégám, aki olyan országból jött, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalom része. Azt mondta, ő semmiféle kötöttséget, befolyásolási szándékot nem érez a munkájában a kormány részéről. Amikor „kiemelt érdeklődésre számot tartó ügyek” adódnak, a miniszter meghívja egy villás reggelire, ő pedig megpróbálja kitalálni, mit vár el tőle. Ha „nem sikerül”, hát legfeljebb jó ideig nem hívja meg még egyszer reggelizni... Nem kétlem, hogy egy bejáratott polgári demokráciában ez így is történik. Nekünk azonban még indokolt emlékeznünk arra, amit az 1923-ban koronaügyésszé kinevezett Vargha Ferenc 1907-ben Az ügyészség és a politika című munkájában írt: „Ahol békés viszonyok uralkodnak, ahol a társadalmi fejlődés rendes mederben halad, ahol a politikai ellentétek egész végletekig menő szertelenségbe nem csapnak át: ott a miniszter rendelkezési joga a gyakorlatban alig érezhető, mihelyt azonban a társadalom szervezetének valamely részében a béke megbomlik, azonnal az ügyészséget rántja elő a hatalom, s azzal akarja orvosolni a társadalom betegségét.” Úgy tűnik, az ön utóda erősebb és sérthetetlenebb lesz, mint bármelyik elődje. Kilenc évig lehet hivatalban, és nem interpellálható. Ezek mind az ön évekkel korábban megfogalmazott javaslatai voltak. Még 2007-ben, az igazságszolgáltatás reformjának tizedik évfordulóján rendezett nyílt napon vetettem fel, hogy egységesíteni kellene a parlament által választott közjogi tisztségviselők hivatali idejét. Semmi logika nincs abban, hogy az egyiket tizenkét évre választják, a másikat kilencre, a harmadikat hatra... Javasoltam, hogy a nagyobb legitimitás érdekében a legfőbb ügyészt kétharmados többséggel válassza meg a T. Ház, s hogy a legfőbb ügyészt és a helyetteseit csak az ügyészek közül lehessen választani. Va-