Népszabadság, 2011. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-08 / 158. szám

2011. július 8., péntek | Népszabadság 15 Média Propagandafilm Leni Riefenstahl munkáitól Hang Sanping kínai évfordulós szuperprodukciójáig Mao -nosztalgia az új nemzedéknek Ortutay L. Gyula Nem csak Kínában, ám az ázsiai or­szágban magától értetődően minden ünnepnek aktív szereplője a művé­szeti élet. így volt ez a napokban is, amikor a Kínai Kommunista Párt megalapításának 90. évfordulójáról emlékeztek meg. Túl a politikai be­szédeken a legmaradandóbbat - bár ezt még az utókor eldönti - aligha­nem a filmgyártás produkálta. Kína-szerte egy időben több mint hatezer moziban kezdték vetíteni a Nagy Újjászületés Kezdete, avagy egy párt alapítása című filmet, amely a jelenlegi pártvezetés dédelgetett szüleménye. Társrendezője ugyanaz a páros, Hang Sanping, a China Film Group teljhatalmú elnöke és Huang Jianxin, akik két éve a másik fontos eseményre, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának hatvanadik évforduló­jára forgatták le az Egy Köztársaság megalapítását. Rém egyszerű lenne egy kézle­gyintéssel elintézni, hogy az egypárt­­rendszerű Kína egy újabb propagan­da filmalkotásáról van szó. Mondhat­ni mióta van filmgyártás, van propa­gandafilm is, ráadásul nem kizáró­lag a teljhatalmú rendszerek mozgó­sító eszköze. A politikai propaganda­­hímek sorát a szakirodalom az új-zé­­landi születésű, majd az Egyesült Ál­lamokba áttelepült és az Operaház fantomjáról elhíresült Rupert Julian The Kaiser, the Beast of Berlin című, 1918-ban bemutatott 70 perces né­mafilmjétől számítják, amelynek fel­adata az volt, hogy az első világhábo­rúban semleges érzelmű amerikai la­kosságot a németek ellen hangolja. Mert egy hím propaganda célból ké­szült, még nem következik, hogy si­lány alkotás lenne. Eisenstein Pa­­tyomkin páncélosa 1925-ben egy sor rendezői, technikai áttörést hozott. Nem is beszélve Leni Riefenstahlnak a náci párt 1934-es nünbergi kong­resszusáról, benne Hitler beszédei­nek részleteivel forgatott Triumph des Willens címjéről, amely díjak so­rát aratta külföldön is. A szovjet pro­­pagandahilmek közül alighanem a Berlin eleste - Mihail Csiaureli ren­dezésében - viszi el a pálmát a máso­dik világháborús győzelemben Sztá­linnak tulajdonított szerep kidom­borításával. De ne feledkezzünk el az akkori időszak amerikai nézőinek ér­zelmeire hatni kívánó produkciókról sem: Leo McCareynek a vörösök el­leni My Son Jonh című, miként Alf­red Green 1952-ben, a hideghábo­rú első szelére készült Invasion USA alkotásáról, amely egy meg nem ne­vezett ellenség - ám nyilvánvalóan a Szovjetunió­­ Egyesült Államok elle­ni támadását vázolta. A magyar film­termésből sem hiányoztak az ilyen alkotások, hogy a közelmúltra utal­junk, említhető a Hídember Beremé­­nyi Géza rendezésében, amely az első Orbán-kormány új mintakép keresé­si törekvésének jegyében született. Visszakanyarodva Kínához, nem kétséges, hogy a bevezetőben említett két történelmi szuperprodukcióval a cél az immár több mint hat évtizede hatalmon lévő párt dicsőítése, a haza­fias érzés erősítése abban a hiatalabb nemzedékben is, amely már a nép­­köztársaságot kikiáltó Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halála után született. Az Egy Köztársaság meg­alapítása című hímet - amely a má­sodik világháború végétől az 1949- ig tartó időszakot öleli fel, tehát Mao seregeinek győzelmét Csan­g Kaj-sek Koumintang erői felett - 13 millió­an nézték meg, és 420 millió jüan (45 millió euró) volt a jegybevétel. A párt megalapításának történetét be­mutató, a mozikba néhány napja ke­rült hím nemcsak régebbi, 90-100 évvel ezelőtti, hanem mai kínai fi­atalság, sőt a külföld által is kevés­bé ismert történéseket idéz fel. (Ber­nardo Bertolucci 1987-ben készült Az utolsó császár című hímje adott né­mi betekintést ebbe a korba, persze egészen más szemszögből.) A China Daily egyik cikke szerint a kínai film­forgalmazás azzal számol, hogy akár 30 millióan is kíváncsiak lesznek rá. Majd kétszáz ismert kínai, hongkon­gi színész szerepel a hímben, amely a közlés szerint 70 millió jüan (7,5 millió euró) költségvetéssel készült. A fiatal Maót, aki a császárság meg­dőlte utáni káoszból kívánja kivezet­ni az országot a 33 éves Liu Ye alakít­ja. A színész azt nyilatkozta, hogy egy olyan Maót kívánt bemutatni, akinek személye közel áll az álmaikat meg­valósítani, szakmai sikert és szerel­met vágyó mai hatalokhoz. Feltételezem, hogy a Pekingbe lá­togató külföldiek jelentős része el­csodálkozik, hogy a Tienanmen té­ren, a Tiltott Város falán még min­dig ott van Mao képe. Pedig halálát követően a kínai párt- és állami ve­zetés gyökeres fordulatot hajtott vég­re a gazdaságban. Az utóbbi három évtized hihetetlen gyors fejlődése vi­szont éles szociális különbségeket hí­vott életre. A vezetés, a jelek szerint, megpróbálja a médiát felhasználni a lappangó indulatok csillapítására: egy tudatos Mao-nosztalgiázást ér­hetünk tetten. A két említett propaganda film­­produkció, mindkettőben Maóval a főszerepben, csak az együk példa. A dél-kínai Chongqing tartomány párt­vezetője, Bo Xilai - mint a brit Eco­nomist írja - Mao „minikultuszát” va­lósította meg azzal, hogy a helyi rá­dióadókban elővették a régi dalokat. Ilyen, a hatvanas, hetvenes évek vörös dalaiból rendeznek énekversenyeket. A hivatalos Xinhua hírügynökség ta­valy decemberben Chongqinget vá­lasztotta Kína „legboldogabb” váro­sává. Ebben a hatalmas, 1,3 milliárd lakosú országban, ahol a média, a te­levízió, a nyomtatott sajtó és a film­gyártás is meglehetős szigorú ellen­őrzés alatt van, semmi sem tekinthe­tő véletlennek. Az említett Mao-mi­­nikultusz valódiságát legfeljebb azok kédőjelezik meg, akik tudják, hogy Bo Xilai ha - mint sok más gazdag kínai gyereke­­ a Harvardon tanul. A Nagy Újjászületés Kezdete: a Mao-film plakátja Facebook A profit maximalizálására törekszik a rivális nélkül maradt közösségi portál Ahogy tetszik Pető Péter A Google keresőóriás azzal múlatja idejét, hogy kifejlessze a Facebook ri­válisát. A cég ambíciója messzemenő­en érthető, mivel a hozzávetőleg 700 millió felhasználóval tüntető közös­ségi portál az idén - az előrejelzések szerint - több mint hárommilliárd dollár hirdetési bevételt realizál. Mi több, Carolyn Everson, a Facebook alelnöke bejelentette: a vállalat szo­rosabbra fűzi kapcsolatát a hirdetők­kel, hogy közösen aknázzák ki a plat­formban rejlő gazdasági lehetősége­ket. Értsd: maximalizálják a profitot. „Elképesztő lehetőségeket kínál az oldal.­­ Ha például Kiskunfélegy­háza körzetében élő, a Fenerbahcse futballcsapatának szurkoló felhasz­nálók alkotják a célcsoportunkat, a Facebook hamarosan képes lesz le­szállítani a pontos névsort. Meglehet, hogy ez rémisztően hangzik, de ez a realitás” - mondja Radisics Milán, a Social Times szakportál alapítója. Ar­ra a felvetésre, hogy rentábilis-e rek­lámokat gyártani kis létszámú cso­portoknak, a marketingszakértő ha­tározott igennel válaszol. „Egyrészt: e módszerrel a lehető legpontosab­ban eltalálhatjuk és elérhetjük a cél­csoportot. Másrészt: meglehet, hogy a Mercedes aktuális hirdetését csu­pán néhány százan kapják meg, ám ők azok, akik potenciális vásárlói az autónak. Ebből a termékből egyéb­ként sem szoktak tízezreket eladni...” - magyarázza. Berkes Péter, a Brand­­festival szakmai igazgatója megemlí­ti, sok szakember bizonytalan a Face­­bookon futó kampányok hatékonysá­gát illetően: „Manapság szinte min­den marketingstratégia célja az el­adás. A szkeptikusok szerint a kö­zösségi portálokon zajló aktivitások közvetlenül nem segítik az értékesí­tést, hiszen a fogyasztóval kezdemé­nyezett beszélgetéseknek csupán át­tételes hatásuk lehet az eladásra. Bár a márkaépítésnek egyre inkább el­engedhetetlen eleme a Facebook-je­­lenlét, de ami igazán működik Ma­gyarországon, az a Groupon cég üz­leti modelljére építő promóciós olda­lak működtetése.” A két szakember egyetért abban, hogy a nagyobb hirdetők egyelőre csupán aktuális kampányuk elemei­nek egyikeként tekintenek a közös­ségi oldalra. Ugyanakkor leszögezik: ma már a márkák többsége nem en­gedheti meg magának, hogy negli­gálja a Facebookot. Eklatáns példa­ként említik az éppen szezont futó sörbrandeket: minden cég jelen van a portálon, még ha aktivitásuk in­tenzitása eltérő is. Ugyanakkor jel­lemző, hogy a Gösser Naturzitro­ne az „ingyenrendelős” kampányá­val egy hét alatt tízezer lájkot gyűj­tött be. Radisics külön felhívja a figyel­met a kis- és középvállalkozásokra: „Ebben a szektorban egyre népsze­rűbb az oldal, mert a tulajdonosok akár otthon is elkészíthetik a cég ra­jongói oldalát, s különféle megoldá­sokkal fölöttébb aktívak lehetnek a közösségi médiában.” Berkes hozzá­teszi: „A költés egyre nagyobb lesz, mind több pénz feijük majd a közös­ségi oldalon futó kampányokba, s a Facebooknak nincs vetélytársa a pia­con.” Radisics szerint nem is lesz... A Facebook-felhasználók száma a világban MILLIÓ FŐ FORRÁS: SOCIALBAKERS.COM / NÉPSZABADSÁG-GRAFIKA A közösségi portálok közül, főként az angolszász világban, fölöttébb nép­szerű a Twitter is. Ugyanakkor a mik­­roblogsite inkább hírforrásként mű­ködik, semmint közösségi portálként. Berkes megjegyzi: a Facebook és a Twitter között mind piaci értékben, mind bevételtermelő képességben óriási a különbség, s a Facebook do­minanciája nyomán a cégek többsége hamarosan felismeri: olyan szakem­bert kell alkalmaznia, aki a közössé­gi médiatartalmakat „főállásban” me­nedzseli. Radisics megerősíti a Sem­melweis Egyetem adjunktusának mondatait: „Mára mindenki megér­tette, hogy az oldalon felvetődő kér­désekre válaszolni kell. Egyébként is, a márka rajongói oldalán többségben vannak a pozitív visszajelzések, s egy­­egy negatív kritikára akár a közösség is azonnal reagálhat. Meglehet, a cég­nek be sem kell avatkoznia.” Berkes arra is rámutat: a Facebook íoly­ton újabb innovációkon töri a fe­jét, hogy a hirdetők kedvében járjon. A cég ugyanis a felhasználók számá­nak növelése mellett a profit maxi­malizálását is elsődleges feladatnak tekinti. A közösség is a biznisz része. Vagy maga a biznisz. Magyar? Rapszódia? A legendás magyar sorozat digitálisan felújított változata A filmsorozatot keresse kéthetente pénteken a nagyobb hírlapárusoknál, valamint a Relay- és Inmedio-ü­zletekben! További információ: 292-9542 vagy www.nol.hu/dvd ISZTt­E­R­E­N­C­K HIRDETÉS

Next