Népszabadság, 2011. július (69. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-08 / 158. szám
2011. július 8., péntek | Népszabadság 15 Média Propagandafilm Leni Riefenstahl munkáitól Hang Sanping kínai évfordulós szuperprodukciójáig Mao -nosztalgia az új nemzedéknek Ortutay L. Gyula Nem csak Kínában, ám az ázsiai országban magától értetődően minden ünnepnek aktív szereplője a művészeti élet. így volt ez a napokban is, amikor a Kínai Kommunista Párt megalapításának 90. évfordulójáról emlékeztek meg. Túl a politikai beszédeken a legmaradandóbbat - bár ezt még az utókor eldönti - alighanem a filmgyártás produkálta. Kína-szerte egy időben több mint hatezer moziban kezdték vetíteni a Nagy Újjászületés Kezdete, avagy egy párt alapítása című filmet, amely a jelenlegi pártvezetés dédelgetett szüleménye. Társrendezője ugyanaz a páros, Hang Sanping, a China Film Group teljhatalmú elnöke és Huang Jianxin, akik két éve a másik fontos eseményre, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulójára forgatták le az Egy Köztársaság megalapítását. Rém egyszerű lenne egy kézlegyintéssel elintézni, hogy az egypártrendszerű Kína egy újabb propaganda filmalkotásáról van szó. Mondhatni mióta van filmgyártás, van propagandafilm is, ráadásul nem kizárólag a teljhatalmú rendszerek mozgósító eszköze. A politikai propagandahímek sorát a szakirodalom az új-zélandi születésű, majd az Egyesült Államokba áttelepült és az Operaház fantomjáról elhíresült Rupert Julian The Kaiser, the Beast of Berlin című, 1918-ban bemutatott 70 perces némafilmjétől számítják, amelynek feladata az volt, hogy az első világháborúban semleges érzelmű amerikai lakosságot a németek ellen hangolja. Mert egy hím propaganda célból készült, még nem következik, hogy silány alkotás lenne. Eisenstein Patyomkin páncélosa 1925-ben egy sor rendezői, technikai áttörést hozott. Nem is beszélve Leni Riefenstahlnak a náci párt 1934-es nünbergi kongresszusáról, benne Hitler beszédeinek részleteivel forgatott Triumph des Willens címjéről, amely díjak sorát aratta külföldön is. A szovjet propagandahilmek közül alighanem a Berlin eleste - Mihail Csiaureli rendezésében - viszi el a pálmát a második világháborús győzelemben Sztálinnak tulajdonított szerep kidomborításával. De ne feledkezzünk el az akkori időszak amerikai nézőinek érzelmeire hatni kívánó produkciókról sem: Leo McCareynek a vörösök elleni My Son Jonh című, miként Alfred Green 1952-ben, a hidegháború első szelére készült Invasion USA alkotásáról, amely egy meg nem nevezett ellenség - ám nyilvánvalóan a Szovjetunió Egyesült Államok elleni támadását vázolta. A magyar filmtermésből sem hiányoztak az ilyen alkotások, hogy a közelmúltra utaljunk, említhető a Hídember Bereményi Géza rendezésében, amely az első Orbán-kormány új mintakép keresési törekvésének jegyében született. Visszakanyarodva Kínához, nem kétséges, hogy a bevezetőben említett két történelmi szuperprodukcióval a cél az immár több mint hat évtizede hatalmon lévő párt dicsőítése, a hazafias érzés erősítése abban a hiatalabb nemzedékben is, amely már a népköztársaságot kikiáltó Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halála után született. Az Egy Köztársaság megalapítása című hímet - amely a második világháború végétől az 1949- ig tartó időszakot öleli fel, tehát Mao seregeinek győzelmét Csang Kaj-sek Koumintang erői felett - 13 millióan nézték meg, és 420 millió jüan (45 millió euró) volt a jegybevétel. A párt megalapításának történetét bemutató, a mozikba néhány napja került hím nemcsak régebbi, 90-100 évvel ezelőtti, hanem mai kínai fiatalság, sőt a külföld által is kevésbé ismert történéseket idéz fel. (Bernardo Bertolucci 1987-ben készült Az utolsó császár című hímje adott némi betekintést ebbe a korba, persze egészen más szemszögből.) A China Daily egyik cikke szerint a kínai filmforgalmazás azzal számol, hogy akár 30 millióan is kíváncsiak lesznek rá. Majd kétszáz ismert kínai, hongkongi színész szerepel a hímben, amely a közlés szerint 70 millió jüan (7,5 millió euró) költségvetéssel készült. A fiatal Maót, aki a császárság megdőlte utáni káoszból kívánja kivezetni az országot a 33 éves Liu Ye alakítja. A színész azt nyilatkozta, hogy egy olyan Maót kívánt bemutatni, akinek személye közel áll az álmaikat megvalósítani, szakmai sikert és szerelmet vágyó mai hatalokhoz. Feltételezem, hogy a Pekingbe látogató külföldiek jelentős része elcsodálkozik, hogy a Tienanmen téren, a Tiltott Város falán még mindig ott van Mao képe. Pedig halálát követően a kínai párt- és állami vezetés gyökeres fordulatot hajtott végre a gazdaságban. Az utóbbi három évtized hihetetlen gyors fejlődése viszont éles szociális különbségeket hívott életre. A vezetés, a jelek szerint, megpróbálja a médiát felhasználni a lappangó indulatok csillapítására: egy tudatos Mao-nosztalgiázást érhetünk tetten. A két említett propaganda filmprodukció, mindkettőben Maóval a főszerepben, csak az együk példa. A dél-kínai Chongqing tartomány pártvezetője, Bo Xilai - mint a brit Economist írja - Mao „minikultuszát” valósította meg azzal, hogy a helyi rádióadókban elővették a régi dalokat. Ilyen, a hatvanas, hetvenes évek vörös dalaiból rendeznek énekversenyeket. A hivatalos Xinhua hírügynökség tavaly decemberben Chongqinget választotta Kína „legboldogabb” városává. Ebben a hatalmas, 1,3 milliárd lakosú országban, ahol a média, a televízió, a nyomtatott sajtó és a filmgyártás is meglehetős szigorú ellenőrzés alatt van, semmi sem tekinthető véletlennek. Az említett Mao-minikultusz valódiságát legfeljebb azok kédőjelezik meg, akik tudják, hogy Bo Xilai ha - mint sok más gazdag kínai gyereke a Harvardon tanul. A Nagy Újjászületés Kezdete: a Mao-film plakátja Facebook A profit maximalizálására törekszik a rivális nélkül maradt közösségi portál Ahogy tetszik Pető Péter A Google keresőóriás azzal múlatja idejét, hogy kifejlessze a Facebook riválisát. A cég ambíciója messzemenően érthető, mivel a hozzávetőleg 700 millió felhasználóval tüntető közösségi portál az idén - az előrejelzések szerint - több mint hárommilliárd dollár hirdetési bevételt realizál. Mi több, Carolyn Everson, a Facebook alelnöke bejelentette: a vállalat szorosabbra fűzi kapcsolatát a hirdetőkkel, hogy közösen aknázzák ki a platformban rejlő gazdasági lehetőségeket. Értsd: maximalizálják a profitot. „Elképesztő lehetőségeket kínál az oldal. Ha például Kiskunfélegyháza körzetében élő, a Fenerbahcse futballcsapatának szurkoló felhasználók alkotják a célcsoportunkat, a Facebook hamarosan képes lesz leszállítani a pontos névsort. Meglehet, hogy ez rémisztően hangzik, de ez a realitás” - mondja Radisics Milán, a Social Times szakportál alapítója. Arra a felvetésre, hogy rentábilis-e reklámokat gyártani kis létszámú csoportoknak, a marketingszakértő határozott igennel válaszol. „Egyrészt: e módszerrel a lehető legpontosabban eltalálhatjuk és elérhetjük a célcsoportot. Másrészt: meglehet, hogy a Mercedes aktuális hirdetését csupán néhány százan kapják meg, ám ők azok, akik potenciális vásárlói az autónak. Ebből a termékből egyébként sem szoktak tízezreket eladni...” - magyarázza. Berkes Péter, a Brandfestival szakmai igazgatója megemlíti, sok szakember bizonytalan a Facebookon futó kampányok hatékonyságát illetően: „Manapság szinte minden marketingstratégia célja az eladás. A szkeptikusok szerint a közösségi portálokon zajló aktivitások közvetlenül nem segítik az értékesítést, hiszen a fogyasztóval kezdeményezett beszélgetéseknek csupán áttételes hatásuk lehet az eladásra. Bár a márkaépítésnek egyre inkább elengedhetetlen eleme a Facebook-jelenlét, de ami igazán működik Magyarországon, az a Groupon cég üzleti modelljére építő promóciós oldalak működtetése.” A két szakember egyetért abban, hogy a nagyobb hirdetők egyelőre csupán aktuális kampányuk elemeinek egyikeként tekintenek a közösségi oldalra. Ugyanakkor leszögezik: ma már a márkák többsége nem engedheti meg magának, hogy negligálja a Facebookot. Eklatáns példaként említik az éppen szezont futó sörbrandeket: minden cég jelen van a portálon, még ha aktivitásuk intenzitása eltérő is. Ugyanakkor jellemző, hogy a Gösser Naturzitrone az „ingyenrendelős” kampányával egy hét alatt tízezer lájkot gyűjtött be. Radisics külön felhívja a figyelmet a kis- és középvállalkozásokra: „Ebben a szektorban egyre népszerűbb az oldal, mert a tulajdonosok akár otthon is elkészíthetik a cég rajongói oldalát, s különféle megoldásokkal fölöttébb aktívak lehetnek a közösségi médiában.” Berkes hozzáteszi: „A költés egyre nagyobb lesz, mind több pénz feijük majd a közösségi oldalon futó kampányokba, s a Facebooknak nincs vetélytársa a piacon.” Radisics szerint nem is lesz... A Facebook-felhasználók száma a világban MILLIÓ FŐ FORRÁS: SOCIALBAKERS.COM / NÉPSZABADSÁG-GRAFIKA A közösségi portálok közül, főként az angolszász világban, fölöttébb népszerű a Twitter is. Ugyanakkor a mikroblogsite inkább hírforrásként működik, semmint közösségi portálként. Berkes megjegyzi: a Facebook és a Twitter között mind piaci értékben, mind bevételtermelő képességben óriási a különbség, s a Facebook dominanciája nyomán a cégek többsége hamarosan felismeri: olyan szakembert kell alkalmaznia, aki a közösségi médiatartalmakat „főállásban” menedzseli. Radisics megerősíti a Semmelweis Egyetem adjunktusának mondatait: „Mára mindenki megértette, hogy az oldalon felvetődő kérdésekre válaszolni kell. Egyébként is, a márka rajongói oldalán többségben vannak a pozitív visszajelzések, s egyegy negatív kritikára akár a közösség is azonnal reagálhat. Meglehet, a cégnek be sem kell avatkoznia.” Berkes arra is rámutat: a Facebook íolyton újabb innovációkon töri a fejét, hogy a hirdetők kedvében járjon. A cég ugyanis a felhasználók számának növelése mellett a profit maximalizálását is elsődleges feladatnak tekinti. A közösség is a biznisz része. Vagy maga a biznisz. Magyar? Rapszódia? A legendás magyar sorozat digitálisan felújított változata A filmsorozatot keresse kéthetente pénteken a nagyobb hírlapárusoknál, valamint a Relay- és Inmedio-üzletekben! További információ: 292-9542 vagy www.nol.hu/dvd ISZTtERENCK HIRDETÉS