Népszabadság, 2011. december (69. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-15 / 293. szám

2011. december 15., csütörtök | Népszabadság 15 Kultúra Magyar Építészeti Múzeum Pár éve még helyet kerestek, most a megszűnés fenyegeti őket Az összeomlás szélén Csordás Lajos Segélykiáltást intézett a Magyar Épí­tészeti Múzeum ügyében Ferkai András Ybl-díjas építész az Építész­­fórum című internetes portálon a szakmához és a szélesebb nyilvános­sághoz. A múzeum munkatársai ilyet nem tehettek, őket felsőbb utasítá­sok hallgatásra kötelezik, ezért egy intézményen kívül állónak kellett megszólalnia. Az óbudai Mókus ut­cában, a Kéhli vendéglő szomszédsá­gában működő gyűjteményért pedig azért szól a segélykiáltás, mert mun­katársainak számát kilenc főről ket­tőre csökkentik a hírek szerint, ami ellehetetlenüléssel, a megszűnéssel egyenértékű körülbelül. De a múzeu­mi státusz elvesztésével bizonyosan. A szélesebb közvélemény 2006- ban hallhatott viszonylag sokat erről múzeumról, amikor felmerült, hogy az Andrássy úti Divatcsarnok épü­letébe költözhetne, és gyűjteményé­re alapozva ott jönne létre a magyar architektúra reprezentatív bemuta­tóhelye. A Divatcsarnokot az elkép­zelések szerint a norvég alap pénzé­ből újították volna fel, s a norvégok állítólag még díszvacsorát is rendez­tek ennek megpecsételésére, nem ér­tesülvén, hogy az állam néhány nap­pal korábban már eladta a házat egy francia-luxemburgi befektetőcso­portnak. A viszonylag csendben mű­ködő építészeti gyűjtemény egyéb­ként megalakulása óta keresi azt a befogadó épületet, amely mind anya­gának elhelyezésére, mind bemutatá­sára egyformán alkalmas volna. A Magyar Építészeti Múzeum 1968-ban az akkori Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal berkein be­lül alakult, s 1975-ben kapott önál­ló múzeumi akkreditációt, de csak 1987-ben költözhetett önálló épület­be, a középkori Óbudából fennma­radt Mókus utcai házba. Itt azonban nincs elég hely kiállítások rendezésé­re, az intézmény gyakorlatilag nyitott kutatóhelyként működik. A múze­um célja kezdetben az volt, hogy be­fogadja, kezelje az építészek hagyaté­kát, ezért gyűjteménye igen változa­tos. Építészkönyvtárak, szakfolyóira­tok, dokumentumok, tervrajzok, ma­kettek, épületdíszek, díjak, személyes tárgyak találhatók benne. Különösen értékes a fényképgyűjteménye. Erre a szellemi bázisra alapozva fontos szak­könyvek íródtak az elmúlt években és fontos összegző kiállítások szerve­ződtek, melyeket részben a fenntar­tó, a Kulturális Örökségvédelmi Hi­vatal (KÖH) aulájában mutattak be, részben az utóbbi időben létrejött kis építészeti galériákkal együttműköd­ve tártak a világ elé: például a Mar­git körúti HAP Galériában. Emléke­zetes kiállításuk volt egyebek mellett az építészet és a fotó kapcsolatát be­mutató Fény és forma című tárlat. A múzeumként való kiteljesedés helyett most a zsugorodás időszaka következik. És itt megint csak má­sodkézből való információkra tudunk hivatkozni. A fenntartóként illetékes KÖH elnöke, Tamási Judit ugyan­is kérdéseinkre most sem kívánt nyi­latkozni, a múzeum munkatársainak pedig megtiltotta a megszólalást ez ügyben. Információink szerint tár­gyalások folytak arról, hogy a KÖH anyagi okok miatt lemondana az épí-Az ellehetetlenülő közgyűjte­ményben senkinek sem sza­bad nyilatkoznia, így a szak­ma emelt szót a páratlan kollekcióért. Megoldás egye­lőre nincs­­tészeti múzeumról, s a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága át is venné a munkatársakat és a gyűjteményt, ha megkapná az ehhez hozzárendelt költségvetési támogatást is. Úgy tud­juk, a státuszokról azonban a KÖH nem hajlandó lemondani. Amennyi­ben pedig a múzeum nem kerül át a Műemlékek Nemzeti Gondnokságá­hoz, úgy a Ferkai András által felvá­zolt helyzet áll elő, vagyis a csonkítás. Mindössze két munkatársat tartanak meg, az intézmény múzeumi besoro­lását pedig visszaminősítik közérde­kű muzeális gyűjteménnyé, hisz meg­felelő szakembergárda híján múze­um nem működhet. Úgy tudjuk, lehetséges megoldás­ként felmerült, hogy a Magyar Épí­tőművészek Szövetsége (MÉSZ) va­lamilyen módon segítőleg lépne be a történetbe. A szövetség titkárától, Borsay Attilától azonban úgy tudjuk, a múzeum átvételére a MÉSZ-nek se jogosultsága, se pénze nincs. Mind­azonáltal tárgyalni fognak a múzeum szeptemberben kinevezett igazgató­jával, Ritoók Pállal a kialakult hely­zetről, amelyet a szövetségben tragi­kusnak minősítettek. Tájékoztatást kértünk a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól is. A saj­tóosztályon keresztül azt a választ kaptuk: „A Magyar Építészeti Múze­um további működtetése kultúrpoli­tikai érdek; az intézmény megszün­tetését, illetve múzeumi működé­si engedélyének visszavonását a tár­ca nem tartja elfogadhatónak. A to­vábbi működtetés lehetőségeiről je­lenleg egyeztetés folyik a múzeumot fenntartó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a tárca között.” A múzeum néhány munkatár­sa, akit telefonon utolértünk, anél­kül, hogy nyilatkozott volna, sejte­ni engedte, hogy formálódóban van valamiféle megnyugtató megoldás. Részletekbe azonban nem bocsátkoz­hattak. A norvégok adtak volna pénzt a Párisi Nagyáruház átalakítására kiállítóhellyé Fotó: szabó Bernadett Svédország A vándorló romák kulturális színfoltnak számítanak A malmöi cigánykaraván Staffan Perger Immár ötödik éve ősszel Malmőbe gyűlnek a svédországi cigányok. Ele­inte amolyan kis kulturális találko­zó volt ez, de hamarosan az egész or­szág tudott róla, a messze északról is érkeztek résztvevők. A harmadik év­ben a helyi önkormányzat, látván a si­kert, országos támogatást kért és ka­pott, sőt megjelentek a magántámo­gatók is, így más európai országok roma művészeit is meg tudták hívni a szervezők. 2010-ben tovább széle­sedett a résztvevők köre, jöttek Dél- Amerikából is, megjelentek a divat­szakma képviselői és néhány roma származású filmrendező - akkor még filmek nélkül. De a nagy áttörést az idei év hozta: az immár EU-támoga­­tással is bíró Roma Kulturális Feszti­vál igazi nagy durranás lett. Az ötnapos rendezvény már nem valamiféle belterjes roma kulturá­lis esemény volt, hanem - a svédek nagy örömére - egy igazi folklórfesz­tivál. A mozikban cigány témájú fil­meket játszottak, képviseltette ma­gát az amerikai, az olasz, a brazil, a jugoszláv és a svéd filmművészet is, több frekventált helyen nagy sikerű roma hagyományőrző divatbemuta­tót tartottak, megnyílt egy fotómű­vészeti és egy képzőművészeti tárlat, mindennap workshopok, előadások kínálták magukat, és persze volt sok­sok zene és tánc... Ha mindenütt leáldozna is a mul­­tikulturalizmus csillaga, hát Svédor­szágban erre soha nem kerülhet sor. A bevándorlók klubjait, művelődési házait az állam támogatja, folyama­tosan buzdít a hagyományaik óvásá­ra, az általános iskolákban a kisebb­ségi nyelveket is tanítják a hemsp­­rak - azaz az „otthon nyelve” - nevű tantárgy keretében. Mindegy, hogy újonnan érkezőkről van-e szó, mint például most a szomáliaiakról, vagy régebbi jövevényekről, például a 800 éve Görögországból indult és az 1500-as években Svédországba ér­kezett cigányokról. A helyzet régen persze nem volt ilyen rózsás, de idő­vel a vándorcigányok beilleszkedése is megkezdődött - legfeljebb a svéd lókereskedők lehettek rájuk mérge­sek, mert kemény konkurenciát je­lentettek nekik. A hatalom azonban mégis fogást talált rajtuk, mert ak­kor még nem voltak hajlandók lete­lepedni. Az üldöztetés odáig fajult, hogy a XX. század elején megszü­letett a svéd történelem legsötétebb törvénye: ez a vándorló cigányok kötelező ivartalanításáról rendelke­zett. Az egyenjogúságot csak Erlan­­der, majd Palme szocialista kormá­nyai hozták meg a negyvenes-ötve­nes években. A letelepedett romákat mindig másként kezelték, őket azonnal be­fogadta a társadalom. Ez olyannyira igaz, hogy a svéd nyelvbe sok roma szó is bekerült, például a tjej, ejtsd csej, ami magyarul is csajt jelent, vagy az aludni - sova (ejtsd: szóvá)­­ szó, amelyre viszont nincs is más svéd kifejezés. A ma­­ tán már csak hagyomány­­tiszteletből­­ még mindig vándor­ló svéd cigányok dolgoznak (legin­kább alkalmi szakmunkákat vállal­nak), jövedelmüket leadózzák, és gyermekeiket abba az iskolába já­ratják, ahol épp a szállásterületük van. Mindez biztosítja számukra a jogot, hogy aki rászorul, az állami jövedelempótló szociális támogatást is kapjon, amelyet mindig attól az önkormányzattól vehet fel, ahol ép­pen tartózkodik. A rendszer hibát­lanul működik. A többségi társada­lom immár úgy tekint a mintegy tíz­ezer lelket számláló vándorló közös­ségre, mint Svédország egy kulturá­lis színfoltjára, így aztán nem csoda, hogy a fesztivál egyik legsikeresebb attrakciója a malmöi főtérre (a Gus­tav Adolf torgetre) egyenest az ötve­nes évekből bekocogó, igazi vándor­cigány lakókocsi volt. Az utóbbi években Svédország­ba érkezett közel hatvanezer, fő­leg kelet-európai roma természete­sen nem éli a svéd cigányok vándor­ló életmódját, velük szinte semmi­lyen kapcsolatuk nincs. Az ő integ­rációjuk jelenleg komoly problémá­nak számít. A kordák a Gustav Adolf térre gör­dültek be A SZERZŐ FELVÉTELE Bertók László, Vörös István, Schein Gábor, Orcsik Roland, Oravecz Péter, Deák Botond, Beck Tamás versei. “Nádas Péter esszéje Bán Zsófiáról, Bán Zsófia elbeszélése, Tóth Krisztina és Szvoren Edina novellája. Maribor - Európa Kulturális Fővárosa 2012. Mitja Cander és Robert Titan Felix bevezetője, Orlando Ursic, Tomo Podstensek, Robert Titan Felix, Drago Jancar prózája, Lucka Zorko, Petra Kolmancic, Jan Smarcan versei (Rajsli Emese és Gállos Orsolya fordításai). László Emese Egressy Zoltánról, Szénási Zoltán Varga Mátyásról, Heidl György Cseke Ákos­ról. Márfi Attila a pécsi Caflisch-cukrászdáról. Megjelenik minden pénteken! Rendelje meg, vagy keresse a hírlapárusoknál! ELET ÉS IrodalomI IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Kedvezményes előfizetési díj 1 évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben (1089 Bp., Rezső tér 15.) Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241 e-mail: es@es.hu Az e heti szám tartalmából: Losoncz Miklós: Világos: búcsú a gazdasági háborútól? * Az új lehetőség: Szudán (Váncsa István) * „Most megint alkohollal kínálják a magyar alkoholistát” - interjú Fischer Ádámmal (Rádai Eszter) * Rajnai Attila riportja: Ami a honvédelmi fehér könyvből kimaradt * Ketten egy új könyvről - Adalbert Stifter: Nyárutó (László Emese, Márton László) NÉPSZABADSÁG Ha szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak szerkesztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön nekünk e-mailt: level@nepszabadsag.hu m­agnet" Magyar Közösségi Bank Tisztelt Ügyfeleink! Ezúton értesítjük Önöket, hogy a MagNet Bank Zrt. (Székhely: 1062 Budapest, Andrássy út 98. Cégjegyzékszám: 01-10-046111 Nyilvántartó cégbíróság: Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság) 2011. december hó 30. napján a pénztári szolgálatra kiterjedő bankszünnapot tart. www.magnetbank.hu

Next