Népszabadság, 2012. január (70. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-07 / 6. szám

12 Népszabadság | 2012. január 7­, szombat Hétvége FEKETE GY. ATTILA öt évvel ezelőtt Szántai Atti­la sashalmi panziótulajdonos _____ minden ok nélkül alsónadrág­ra és zoknira vétózott a Feke­te Pillangó nevű helyi éjsza­kai mulatóban, majd mielőtt a téli hidegben hazaindult volna, egy bár­székkel még nekiesett a személyzetnek. Később, a panziója előtt, engedéllyel tar­tott Smith & Wessonjával rálőtt két fiatal­emberre, akik semmit nem ártottak neki, egyetlen bűnük az volt, hogy a bárból utá­navitték az otthagyott ruháit. A bíróság el­hitte ezt a történetet, s mint arról tavaly májusban beszámoltunk, Szántait tizen­három évre ítélte. Hét évvel később egy másik bíróság fel­mentette. Szántai Attila hat évet és kilenc hó­napot letöltött a jogerősen kiszabott tó­ból, nagyrészt olyan bűnözők társaságá­ban, akiknek egyik cimboráját lelőtte, egy másikat súlyosan megsebesített, néhá­nyat pedig úgymond „miatta” csuktak le. Nap mint nap összeverték. Az őrök per­sze készségesen elfogadták, hogy elesett, azért a sok kék-zöld folt a testén és a fe­jén, ő mégis örült, hogy túlélte a megpró­báltatásokat. Ha elfogadja a sorsát, bele­törődik a jogerős ítéletbe, jó magaviselet­tel már rég túl lenne mindenen. Már letöl­tötte volna a büntetését, és nem kellene iz­gulnia azon, hogy mi jöhet még. Szántai azonban nem fogadta el az íté­letet. Nem volt hajlandó beletörődni ab­ba, hogy azért kell több mint egy évtize­den át rács mögött élnie, mert megvéd­te magát az ország a rendőrség szerint is egyik legrettegettebb bűnszervezetétől. Új ügyvédet fogadott, aki perújítást kez­deményezett az ügyében, sikerrel. A Fő­városi Ítélőtábla helyt adott Jován László ügyvéd perújítási kérelmének, új eljárást rendelt el, egyben félbeszakította Szántai büntetését. Minden előjel nélkül egy pén­teki napon egyszerűen kitették a börtön­ből. Most úgy fest a helyzet, hogy bár már hat évet és kilenc hónapot rács mögött töl­tött, ügye még nincs jogerősen lezárva... A huszonegy szobás sashalmi panzió ötgyermekes tulajdonosának kálváriá­ja 2000 karácsonya előtt kezdődött. Egy vendég felvitt magához két örömlányt. Nem tudni, hogy ők, vagy a kíséretükben érkezett „urak” közül valaki 400 ezer fo­rinttal megrövidítette a szállóvendégeket. Szántai rendőrt hívott, a járőrök azonban alighogy körülnéztek, széttárták a karju­kat: „az ilyen ügyekben nincs mit tenni, egy hónap múlva küldjük a nyomozást megszüntető határozatot”. Kisvártatva az egyikük óvatosan félrehívta Szántait, hogy tudna egy megoldást az efféle esetek megelőzésére, majd a tulajdonos érdeklő­dő pillantásán felbuzdulva azonnal fel is hívta ismerősét, Szűcs Tamást, „aki majd elmondja a részleteket”. Szűcs negyedórán belül a hotelnél volt. Felajánlotta, hogy megvédi a panziót a hasonló esetektől. Három nappal később egyik társával, Simon Tamással tért vis­­­sza, és pontosította az ajánlatot: havi 300 ezret kell fizetni, ezért ők garantálják, hogy senki nem fogja zaklatni a vendége­ket, nem szúrják ki az autók gumiját, és más kellemetlenségek sem érik sem őket, sem a családot. Szántai naivan megje­gyezte, hogy ilyesmi még soha nem for­dult elő ebben a szállodában, mire Simon jelentőségteljesen ránézett és vészjóslón azt mondta: de bármikor megtörténhet. Nem állapodtak meg. Szántai az elkö­vetkező pár napot arra használta, hogy utánanézzen, ki is ez a Szűcs Tamás. Jó kapcsolatai voltak a kerületi rendőrségen, több főtiszt is nála tartotta a névnapját, születésnapját, nemegyszer tőlük rendel­ték a kapitányságon tartott rendezvények­re a szendvicset és az üdítőt. „Egy percig se aggódj, utánanézünk és elrendezzük az ügyet, nem lesz semmi gond”, nyugtatgat­ták. Szűcs Tamás másnap és harmadnap is jelentkezett, ám semmi jelét nem ad­ta annak, hogy bárkitől is tartana, pláne nem a rendőrségtől. Végül néhány környékbeli ismerőse vi­lágosította fel Szántait, hogy Szűcs Tamás és társai az ország legnagyobb, legszer­vezettebb, legkegyetlenebb bűnszerveze­tének, az úgynevezett Fekete Seregnek a katonái. Vezetőjük, Magyar Róbert azzal kérkedik, hogy ha kell, néhány óra alatt ezer fegyverest is képes csatasorba állíta­ni. (Magyar Róbertet később elfogták, és maffiavádakkal bíróság elé állították. Mi­vel három évet töltött előzetesben, és még nem született ítélet az ügyében, a bíróság az akkor hatályos előírásoknak megfele­Amikor május­ban megkérdez­tem Szántait, a történtek fé­nyében mit ten­ne másképp, né­mi gondolkodás után azt felelte, már a recepció előtt szét kellett volna lőni mind­két gazember fejét. Kően házi őrizetbe helyezte, ahonnan meg­szökött, és jelenleg ismeretlen helyen tar­tózkodik. Távollétében ténylegesen élet­fogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.) Addigra persze Szántai, ha nem mond­ják neki, akkor is rájött volna, kikkel hú­zott ujjat. Egyre több feltűnően kigyúrt és látványosan kopasz fiatalembert tért be a szálloda bárjába, hangoskodtak, zaklatták a nem közülük való vendégeket, de egy fil­lért sem költöttek, még ásványvízre sem. Közben Szűcs rendszeresen hívogatta te­lefonon, hogy „a főnök vár a Colosseum Diszkóban” alá kellene már végre írni a szerződést a panzió őrzéséről. Engedéke­nyen hozzátette, kezdetben elég lesz havi százezer is, aztán majd meglátják, mit en­ged meg a forgalom. Szántai tudta, ha egyszer fizet, élete végéig fizetnie kell. Ezt pedig nem akar­ta. Bár egyre kevésbé bízott abban, hogy a rendőrség „levakarja róla ezt a ban­dát”, húzta az időt, hátha történik valami. 2001. január 5-én két olasz orvos vendé­ge egy kis éjszakai kiruccanásra átment a Szántai panziójához közeli Fekete Pillan­góba. Rossz hírű hely volt ez annak ide­jén. Rendszeresek voltak a túlszámlázá­sok, „lehúzták”, meglopták a külföldieket, persze a hazai vendégeket is, és aki szólni mert, annak a Fekete Sereg ott állomáso­zó katonái ellátták a baját. Miután az orvosok sofőrje aggódott, hogy a doktorok a tervezettnél jóval tovább maradtak el, szólt Szántainak, aki felöltö­zött és az olaszok után indult a Fekete Pil­langóba. Az ajtóban Szűcs Tamás és négy embere fogadták. Beinvitálták, pezsgővel kínálták - ivott is egy kortyot -, majd köz­refogták és újra emlékeztették, hogy már nagyon itt volna az ideje aláírni azt a szer­ződést. Egy szál alsónadrágra és zoknira vetkőztették, hogy ne tudjon elmenekülni, majd újra „megkérték”, írja már alá a szer­ződést. Nemet mondott, mire Szűcs állcsú­­cson ütötte. Azonnal elvesztette az eszmé­letét. Ez később még egyszer megismétlő­dött. Amikor újra magához tért, Szűcs em­bereinek lazaságát kihasználva felkapott egy bárszéket, és azzal hadonászva utat tört magának a kijárat felé. Kijutott, Szűcs és emberei azonban követték a panzióig. Mindenáron vis­­­sza akarták vinni, hogy találkozzon a fő­nökkel, és írja alá a szerződést. Szántai­nak sikerül bemenekülnie saját panziójá­ba. Mire üldözői betörték az ajtót, már a recepció melletti helyiségben volt, elővet­te csőre töltött Smith & Wessonját. Üldö­zői azonban nem ijedtek meg, odabent is folytatódott a dulakodás, Szűcs és a mel­lette „harcoló” Vajda József mindenáron magával akarta vinni Szántait. Az első lövés a bejárati ajtóban dör­dült el. Szántai kiváló lövő volt, gyakorlott sportlövő, azt mondta, nem akart senkit lelőni, abban bízott, hogy a fegyver pusz­ta látványa visszakozásra kényszeríti tá­madóit. Tévedett, Vajda rátámadt, s dula­kodás közben a fegyver elsült. A fiatalem­ber holtan esett össze. Majd kisvártatva - „most megöllek, a kurva anyádat” - Szűcs is rárontott. Szántai éppen háttal állt neki. Az utolsó pillanatban vette észre a köze­ledő támadót, amikor megfordult, Szűcs már olyan közel volt, hogy majdnem meg­ragadta a fegyvert tartó kezét. Szántai lőtt, Szűcs kissé tántorogva elindult vis­­­sza, a Fekete Pillangó felé, majd pár mé­terre onnan, ahol a lövést kapta, leült az árok szélére, és felhívott valakit telefonon. Percekkel később, még a rendőrök előtt, Szűcs egyik embere egy terhes nőtt hozott a helyszínre, aki váltott pár szót Szűccsel, majd elment. Szántai szerint akkor vitték el a támadók fegyvereit, ezért nem találta meg a rendőrség később a késes bokszert és a többi ütő-szúró szerszámot. Ez volt Szántai verziója a nyomozás so­rán és a bíróság előtt is. Támadói ezzel szemben azt állították, hogy egy tízezer forintos adósság miatt keveredtek szóvál­tásba Szántaival, aki őrjöngeni kezdett a Fekete Pillangóban, majd levetette a ru­háit és hiányos öltözékben elrohant. Ké­sőbbi sértettjei csak azért mentek utána, hogy visszaadják a ruháit. Már majdnem a panzió előtt voltak, amikor Szántai min­den ok nélkül lőni kezdett rájuk. Amikor májusban megkérdeztem Szántait, a történtek fényében mit tenne másképp, némi gondolkodás után azt fe­lelte, már a recepció előtt szét kellett vol­na lőni mindkét gazember fejét, mert ak­kor legalább nem vonta volna kétségbe az igen tisztelt bíróság, hogy azok ketten be­törtek a szállodájába, rátámadtak a csa­ládtagjaira, és törtek-zúztak odabent. Az első eljárásban az első fokon eljáró bíróság 13 év fegyházra ítélte Szántait. A másodfokú bíróság helybenhagyta az íté­letet, bár az eljáró tanács is érezte a hely­zet furcsaságát, avagy ahogy az ítélet in­doklásában fogalmazott: az ügyben lé­vő „eljárásjogi csavart”. Tudniillik Szántai ügyével párhuzamosan zajlott egy eljárás Szűcsék ellen Szántai és mások sérelmére elkövetett csoportos rablás miatt, továb­bá bűnpártolásért és hivatali visszaélésért eljárás folyt az ellen a rendőr ellen is, aki Szántaira hozta a Fekete Sereget. Szántai - bár mindig ugyanazt mond­ta - a saját ügyében szavahihetetlen volt, hiszen vádlottként akár hazudhat is, a tá­madói ellen rablásért folyó eljárásban vi­szont szavahihető tanú volt, hisz a ta­nú igazmondásra kötelezett. Hogy an­nak idején miért nem egyesítették a há­rom ügyet, máig rejtély. Mint ahogy az is, hogy befolyásolta-e bármelyik nyomozást is az a tény, hogy pont egy rendőr javasol­ta Szántainak, hogy védelemért az ország leghírhedtebb bűnszervezetéhez fordul­jon, s hogy a támadók egyike, Vajda Jó­zsef édesapja szintén rendőr volt az egyik budapesti kerületi kapitányságon. Miután a Fővárosi Ítélőtábla elrendel­te a perújítást, az új eljárásban eljáró bí­róság az ítélethozatalkor már figyelembe vehette a Szűcsék ellen rablás és más bűn­­cselekmények miatt, valamint a hivatali visszaéléssel gyanúsított rendőr ellen in­dult eljárásban hozott (s addigra szintén jogerőre emelkedett) ítéleteket. A három ügyet összevetve a bíróság - az első eljá­rásban ítélkező tanáccsal ellentétben - ar­ra a következtetésre jutott, hogy a rendőr­ség által is elismerten az ország leghírhed­tebb bűnszervezetének folyamatos zsaro­lása, fenyegetése hatására Szántai jogo­san érezhette veszélyben az életét, ezért felmentette az eredetileg kétrendbeli em­berölés kísérletének vádja alól. Leegysze­rűsítve: Szántai Szűcsöt jogos védelmi helyzetben lőtte meg, Vajda esetében vi­szont dulakodás közben, véletlenül sült el a fegyver, mondhatni: baleset történt. Az ügyészség fellebbezett, a Főváro­si Fellebbviteli Főügyészség szerint Szán­tait mindkét esetben jogos védelem címén kell felmenteni, mivel az a tény, hogy cső­re töltött fegyver volt nála, azt mutatja, hogy ha nem is kívánta, de belenyugodott abba, hogy fegyverhasználata akár halálos eredménnyel is járhat. A Fővárosi Ítélőtábla március 6-án tár­gyalja Szántai ügyét. Magyarország január elsejétől hatá­lyos alaptörvénye kimondja (Szabadság és felelősség, V. cikk): Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen inté­zett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Persze a törvény, amelyben meghatá­rozottak szerint megvédhetjük magun­kat, még nem készült el. Jogos védelem Szántai Attila nem fogadta el az ítéletet FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN 4

Next