Népszabadság, 2012. május (70. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-30 / 125. szám

2012. május 30., szerda | Népszabadság 15 Kultúra Varsányi Gyula Igazított fi­lmtámogatási rend­szerén a Médiatanács (Mt). A múlt héten sajtótájékozta­tón jelentették be, ezután min­den még jobb lesz, mint eddig. Mármint azóta, hogy a mozgó­kép közalapítvány lenullázá­sa után, másfél éves „kiéhez­tetést” követően újraindult a nem egész estés játékfi­lmek, animációs, dokumentum- és ismeretterjesztő munkák, te­hát a kisfi­lmek készítésének állami támogatása. A Médiata­nács e műfajok mecénási sze­repét „vállalta át” (a nagyfi­l­meket pedig az Andrew G. Vaj­na kormánybiztos irányítása alatt működő Magyar Nemzeti Filmalap – MNF – pénzeli). Kétségkívül kedvező fejle­mény, hogy az idén a tavalyi­nál 200 millió forinttal több­re – összesen 645 millióra – pályázhatnak a (kisjátékfi­l­men kívüli) kisfi­lmes produce­rek. Ebből a legtöbb, 300 mil­lió jut a dokumentumfi­lmek­nek, 225 millió az ismeretter­jesztő és 120 millió az animá­ciós műveknek. Az egyik do­kufi­lmes csoportosulás veze­tője, Kisfaludy András rende­ző elismeréssel szólt a sajtótá­jékoztatón erről, ám szóvá tet­te: műhelyek működtetésé­re továbbra sincs pénz. Alap­vető probléma, amely miatt az előző, csaknem két évtize­des állami fi­nanszírozást ál­landó kritika érte. Olyanok ál­tal is, akik ma – mint például Vitézy László rendező – az új mecénási rendben kulcssze­rephez jutottak (három bírá­lóbizottságnak is Vitézy az el­nöke). Mivel egy producer, il­letve fi­lmes csoport egyszerre csak legfeljebb három pályáza­tot nyújthat be, ez még akkor is éhkoppra ítéli a műhelyeket, ha évente háromszor lehet pá­lyázni. Valójában ez odave­zethet, hogy föl kell számol­ni az Inforg, a Dunatáj, a Fó­rum Filmstúdiót vagy a nem­zetközileg is elismert Kecske­métfi­lmet. Az utóbbi vezetője, Mikulás Ferenc elmondta lapunknak, 400 millió forintot fektettek be saját erőből rajzfi­lmfejlesz­tésekbe, amelyek befejezéséhez a Magyar Televízió partneri se­gítségét kérték, mindhiába. Vi­tézy, aki az animációs kuratóri­umnak is elnöke, úgy reagált: már gyártásba került produk­ciókat nem támogatnak. (Va­jon miért nem?) Lapunk szóvá tette: a kisjátékfi­lmen kívül ép­pen a hazai animáció szerepel legsikeresebben a nemzetkö­zi fi­lmfórumokon, nem beszél­ve arról, hogy piacképes is (lásd Nyócker!, Maestro és folytat­hatnánk), ehhez képest a leg­kisebb támogatást szánják ne­ki, animációs sorozatokra pá­lyázni sem lehet. Vitézy erre azt a választ adta, hogy az Mt ku­ratóriumai „nem üzleti vállal­kozásokat, hanem értékeket tá­mogatnak”, a televíziós animá­ciós sorozatokat pedig „nem tudják kezelni”, azzal Vajnáék­hoz kell fordulni. (Az MNF-nél azonban nem foglalkoznak ve­lük.) Az Mt égisze alatt csak úgy fi­nanszíroznak sorozatot, ha az egyes részekre egyenként nyúj­tanak be pályázatot, így egy szo­kásos 13 részes mű eseté ben a befejezés akár egy egész évti­zedbe (!) is beletelhet. Szép ki­látás. Mert mondhatná az Mt, hogy az állami pénzek szűkös­sége miatt csak külső (példá­ul hazai vagy külföldi tévés) fi­­nanszírozó partnerek esetén já­rul hozzá sorozatok gyártásá­hoz, de hogy az egyik legsajáto­sabb és legnépszerűbb köztévés műsortípus támogatásától el­zárkózik, képtelenség. Az Mt sajtótájékoztatója előtt szakmai fórumot is tar­tottak (amelyre azonban nem hívták meg az újságírókat). Ezen, mint megtudtuk, el­hangzott olyan kritika, hogy a jelenlegi fi­nanszírozási rend­szer lényegében központi mé­diamegrendelésen alapul, a független fi­lmes kezdeménye­zéseket sehol sem támogatják. Hogy példát mondjunk, aligha tudna ma elkészülni Kenyeres Bálint nemzetközi sikert ara­tott Before Dawn című fi­lm­je. Egycsatornásra szűkült a mecenatúra, hiszen korábban mégis volt a mozgókép köz­alapítványon kívül más fi­nan­szírozó is: ORTT, NKA, Törté­nelmi Film Alapítvány és még az MTV és a Duna TV is be­szállt olykor ebbe-abba. Mára azonban mind a nagy-, mind a kisfi­lmeknél néhány kézben összpontosul a megrendelői szempontok meghatározása és a pénzek elosztása. KIÁLLÍTÁS Rózsa Gyula Gyulai Líviusz Józsefvárosi Galéria Gyulai Líviuszt talán egy Egon Er­win Kisch-illusztrációnál a leg­könnyebb tetten érni. Díszes-pom­pás prágai (pesti, bécsi) házkapu, oroszlánok, zárókő, faragott szár­nyak, konzolok. Előtte pedig egy féktelen gyerekrajz, vicsorító vo­nalakkal, kajla-görbe labdával, ku­sza kockás sapkával. Körülbelül ez a művek dramaturgiája. A házrész­let oly aprólékosan, oly elmélyülten és azonosulóan megjelenítve, hogy a néző már-már beleszeret a közép­­európai historizmusba, amelyet az­tán – bocsánat – fenékbe billent a grafi­kus vásott, önfeledt és lenyűgö­ző iró niája. A körúti mintegy életmű-váloga­tásban inkább ennél álcázottabb mű­vek találhatók. A híres Szamártes­tamentum-sorozat, amely a Dürer előtti, még nehézkesen középkori fametszetvilágot fordítja át frivolan és jókedvűen huszadik századira, és amelynek az apokrif voltát nem egy­szerűen a vidám üzekedések magya­rázzák. A középkor még meg nem rontott, vaskos erotikája lényegül át jelenkori iróniává anélkül, hogy ere­detét elveszítené, de vonalról vonal­ra, fi­guráról fi­gurára haladva lehet­ne csak kimutatni, miként történik mindez. A Psziché-rajzok, a Weöres Sán­dor koholta poézishez készült il­lusztrációk ugyanígy járnak el a ro­kokóval. Nem klasszicisták, nem bieder meierek: Gyulainak arra is volt gondja negyven éve, hogy a ma­gyar tizenkilencedik századelő nem járt korstílusokban az élen. Képvi­lágát tehát ahhoz az ide késve, sza­kadozottan érkezett modorhoz iga­zította, amely hatott a költemények fi­ktív korában. Pajzánnál kevésbé ár­tatlan jeleneteit, szép keblű höl gyeit és korántsem tartózkodó gavallérjait következésképp úgy jelenítette meg, hogy azok nem kevésbé koholt idő­szerűséget tanúsítanak. Ugyanilyen kétes módon korsza­ka az illusztráló Gyulainak a tizenki­lencedik századvég, a huszadik szá­zadelő. Mostani kiállításának plakát­ján egy eredetileg kilencszázhetven­ötben rajzolt Bajnok, amely a barna fotográfi­ák merev büszkeségét, a ki­hívóra pödrött bajusz és a mellkast beborító ordók makacs részletessé­gét oly rezzenéstelen alapossággal adja elő, hogy arra a humoros mo­mentumra, miszerint a velocipéd kereke szögletes, már szinte szükség sincsen. A tengerparti, állig fürdőru­hás nagymamák, a porszemüveges, porköpenyes sofőrök (sőt: chauf­feurök), az italt reklámozó plakát­hölgyek olyan aggályos hitellel kel­tenek nosztalgiát, hogy a nosztalgia azonnal szerte is foszlik. Jó példadarabja a Kisch-illuszt­ráció Gyulai mesterségbeli tökélyé­nek is. Nem volna olyan erős a dra­maturgiája, ha a szóban forgó kapu nem az egykori acélmetszetes pre­cízség, e régen kihalt illusztrációs technika hitelével jelenne meg. To­jássor az íven, kartusok a kapuszár­nyon, domborművek és félplaszti­kák csupa pontozott aprólékosság­gal, amely pontokat a grafi­kus mind tollal, azaz egyedi rajzzal állított elő. Ezekkel a tollrajzaival mindig meg­tévesztette, majd azonnal elbűvöl­te híveit Gyulai. Metszetnek, de leg­alábbis rézkarcnak tetszett minden Psziché-kísérőrajz, még a vonalká­zást is teljesítették az egyedi grafi­­kák, tollrajz a korabeli reklámnak beillő automobillap, tollal rajzoltak az álmontázsok is a tengerparti je­leneteken. Nem mintha más technikáknak nem volna mind fölényes mestere. A darabos középkor-illusztrá ciók olyan linóleummetszetek, amelyeken min­den kemény vonal, linó leumnak el­lentmondó szálkás aprólékosság fa­metszethez illő. Az Orrszarvút rajzo­ló viszont olyan dús fametszet, amely­nek a sűrű szövedéke a metszést taga­dó bravúr. Mester-litográfi­ák és pom­pás rézkarcok váltják egymást a te­remben, és a jelek szerint mostaná­ban Gyulai variálja az eszközeit: egy­kori rajzait metszi, és korábbi rajzait teszi át nyomatokba. Röviden: minden eszköz felvonul a kissé hevenyészett tárlaton, ame­lyet ez a különleges művészet vala­ha is felhasznált. Gyulai mindig úgy volt illusztrátor, hogy soha nem raj­zolt irodalmat. Ezzel szemben elké­pesztő érzékkel és tudással ismert, érzett át korokat, korstílusokat és korhangulatokat, és változtatta őket maivá és egyénivé. Bármily lapos a hasonlat: teljesítménye valahogy a színészóriásoké. Mert valóban átél, hitelesen alakít középkort, rokokót, fi­n de siecle-t, de a színészóriások­hoz hasonlóan mindig félreismerhe­tetlen, messziről sugárzó egyéniség marad. Dramaturgiája – ha még em­lékeznek erre – brechti. HIRDETÉS Állami pénz tulajdon­képpen van, de ez még nem jelenti azt, hogy nem mehet tönkre pél­dául a teljes magyar rajzfi­lmgyártás. Kisfi­lmek „Hontalanokká” váltak az animációs tévésorozatok Központosított mecenatúra Kabinetalakítások Átél, hitelesen alakít középkort, rokokót, fi­n de siecle-t FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS KocsisZoltán jótékonyságikoncertjeaNemzetköziGyermekmentôSzolgálatjavára 2012.május30.,20óra BartókBélaNemzetiHangversenyterem(MÜPA) MozartésRichardStraussmûvei Közremûködnek: BerkesKálmán–klarinét,LakatosGyörgy–fagott ErkelFerencKamarazenekar Vezényel:KocsisZoltán Jegyek25000Ft/dbegységáronvásárolhatókaNemzetköziGyermekmentô Szolgálatirodájában:1066Budapest,Terézkrt.24.Tel.:475-7000,Fax:302-4136 Adószám:NemzetköziGyermekmentôSzolgálatMagyarEgyesület19622158-1-42 E-mail:gabos@gyermekmento.hu www.gyermekmento.hu Médiatámogatók:

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék