Népszabadság, 2012. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-07 / 210. szám

2012. szeptember 7­, péntek | Népszabadság 13 Felsőoktatás Tandíj Mivel nem általános, nehezebb ellene fellépni Torz piacosodás Ónody-Molnár Dóra A napokban kiderül, hogy a költség­­térítéses helyre felvett hallgatók kö­zül hányan tántorodnak vissza a be­iratkozástól, hányan halasztanak in­kább évet, amikor szembesülnek a tandíj befizetésével. Kérdés az is, az állami ösztöndíjas hallgatókat men­­nyire rettenti majd el a hallgatói szer­ződés aláírása attól, hogy ténylegesen megkezdjék tanulmányaikat. A felső­­oktatási intézményeket ezek az egyéni döntések valóban húsbavágóan érin­tik majd, ebben a tanévben ugyanis már szembesülniük kell a Széll Kál­mán Terv megszorításaival, azaz a 23-27 milliárd forintos elvonással. A költségvetés 2013-as tervezete sze­rint ugyanis ennyivel kevesebb jut jö­vőre a felsőoktatásra. (A teljes felső­­oktatási költségvetés háromnegyede a tíz legnagyobb egyetemhez kerül, így az elvonás esetükben egyenként 1-3 milliárdos lehet.) Nem tudják, de teszik - idézi Seté­nyi János Lukács György filozófust, utalva arra, a kormány teljes erővel liberalizálja a felsőoktatást. Az Ex­panzió Humán Tanácsadó Kft. igaz­gatója és vezető tanácsadója hozzá­teszi: nonszensz, hogy miközben az intézmények költségvetésének egy­re nagyobb részét jelentik a tandíjas hallgatók befizetései, a kormány egy­re inkább nyomja ki az egyetemeket a piacra, közben államosítják a kol­légiumokat. - Ha a piacról élnek meg, akkor mi­ért is nevezzük őket állami intézmé­nyeknek? - kérdezi. A Népszabadság­nak adott elemzése szerint a draszti­kus forráskivonás nagyon különböző mértékben érinti majd a nagy egyete­meket. - A Műszaki Egyetem komoly kutatás-fejlesztési képessége ki fog­ja védeni a kedvezőtlen hatások nagy részét. A hagyományos tudomány­­egyetemek kínálatszűkítéssel, sza­kok megszüntetésével védekezhetnek majd. Most majd elválik, hogy a fel­sőoktatásba ölt európai kutatás-fej­lesztési milliárdok megteremtették-e azt az immunrendszert, ami a jövő évi talpon maradáshoz szükséges - fogalmaz Setényi János. A szakem­ber rámutat arra: a rektorok és az ál­lamtitkárság közötti eszmecserén el­sősorban nem az elvonások mérsék­lését kérték az intézményvezetők, ha­nem az intézményi mozgástér, külö­nösen pedig a gazdálkodási szabad­ság tágítását. - Ez logikus: ha meg­szorítok az egyik oldalon, engedek egy másikon. Meglátjuk, hogy a minisz­térium képes-e ezt a logikát elsajátí­tani, a felsőoktatási törvény ma még hiányzó végrehajtási rendeletei so­kat segíthetnek e téren - teszi hozzá. A szakember szerint nehéz megjó­solni, hány önköltséges hallgató irat­kozik be az intézményekbe és fize­ti majd be a tandíjat. Szerinte a tan­díjak konkrét pénzügyi hatását nagy­jából 2013 tavaszán lehet majd érzé­kelni. Setényi azt valószínűsíti, hogy a hallgatói szerződés, és az abban fog­lalt röghöz kötés nem fogja eltántorí­tani a hallgatókat a beiratkozástól.­­ A röghöz kötés annyira abszurd, hogy a hallgatókat valószínűleg épp ezért nem is korlátozza. Egyszerűen aláírják és egy következő kormány­zatra bízzák a rendelkezés eltörlését. Nagyjából két parlamenti választás­­nyi idejük van a szerződés érvényte­lenítésére, és ez a taktika akár be is jöhet nekik - fogalmaz. A keretszám­átcsoportosítás és -visszaosztás, illet­ve a jelentkezési adatok kapcsán azt mondja, az új finanszírozási rend­nek nincsenek igazi vesztesei. - A fel­sőoktatási piacon mára kialakult az intézményeknek egy olyan csoport­ja, amely marginalizálódott, képtelen a megújulásra és ki kellene lépnie a versenytérből. Az ő kulturált kiveze­tésük elakadt, a kormánypárti frak­ció - egyébként hagyományos és elő­rejelezhető - ellenállásán. Ahol meg­szűnik a főiskola vagy egyetem, ott a polgármester is bukik. A felsőokta­tás ugyanis valódi közügy, és ezt min­den döntéshozó tudja - állítja Seté­nyi János. Megkérdeztük a Policy Solutions politikai elemző intézetet, lehet-e egyszerre központosítani és állami forrást kivonva liberalizálni, ahogy az a kormányzati szándékot vizsgálva a felsőoktatásban tapasztalható. - Nem lehet, a tandíjjal ugyanis nem kapnak automatikusan több jo­got a hallgatók. Ehhez ugyanis a diá­kok jogainak növelése is szükséges lenne - válaszol a Népszabadság kér­désére Varga Áron elemző, aki szerint a fő probléma az, hogy a felsőoktatá­si intézmények finanszírozása kér­déses, a diákok pedig a Fidesz ígére­tei és az általa kezdeményezett nép­szavazás ellenére a többség számára megfizethetetlen tandíjakkal talál­ták szembe magukat. Az elemző ért­hetetlennek tartja, miért a felsőokta­tásból vonnak ki állami pénzeket. - A magyar kormány oktatás- és munka­erő-politikája, amely mintha kizáró­lag az alacsonyan kvalifikált munka­végzést támogatná, szembemegy az európai trendekkel - fogalmaz. A kormány idén drasztikusan csökkentette az államilag finanszí­rozott jogász és közgazdász, illet­ve bizonyos társadalomtudományi és bölcsész szakok számát. Ezt Hoff­mann Rózsa oktatási államtitkár ja­nuárban, közvetlenül a jelentkezések előtt jelentette be. A jelentkezési ada­tok alapján viszont látható, ezt sem a nagy egyetemek zöme, sem a Corvi­­nus nem sínylette meg, mert költség­­térítéses hallgatókkal tudják feltölte­ni helyeiket. Varga Áron ennek kap­csán kiemeli: a társadalmi igazságos­ság egyáltalán nem szempont ebben a rendszerben, sőt: mintha a kormány­nak az lenne a célja, hogy csak a felső öt-tíz százalék gyerekei mehessenek jogász- vagy közgazdászképzésre.­­ Mindez nemcsak azért irracioná­lis, mert ezekkel a szakmákkal ma is nagyobb eséllyel lehet álláshoz jutni, hanem azért is, mert csökkenti köz­tük a versenyt, kizárva a szegényeb­beket, sőt a középosztály egy jelentős részét is ebből - mondja. Hozzáteszi: érdemes a Fidesz által kialakított fel­sőoktatási reformot annak tükrében is szemlélni, hogy éppen a társadal­mi igazságossággal érvelt Orbán Vik­tor és pártja 2008-ban, a népszava­zást megelőzően. Emlékezetes, hogy Orbán akkor azt nyilatkozata: „Ha tandíj lett volna, akkor én most nem állhatnék itt önök előtt”. Most éppen ő és kormánya vezetik be azt a rend­szert, amely bizonyos szakterületek­ről teljesen kizár igen széles társadal­mi csoportokat. Az ennek leküzdésé­re kitalált részösztöndíjas rendszer pedig egyértelmű bukás volt: csu­pán a meghirdetett részösztöndíjas helyek 35 százalékát tudták feltölte­ni a 2012-es tanévkezdéskor - így az elemző. A diákok tiltakozásának el­maradását Varga Áron azzal magya­rázza, hogy a Fidesz ügyes alkut kö­tött a hivatalos hallgatói érdekképvi­seletekkel - amelyek ennek köszön­hetően megszűntek érdekképvise­let lenni.­­ Érdemes lenne elgondol­kozniuk a hallgatóknak, hogy a höok csak az Alkotmánybíróságig jutott a hallgatói röghöz kötés miatt, de lé­nyegét tekintve mégiscsak néma ma­rad ilyen felsőoktatási „reform” lát­tán. Van-e még értelme, létjogosult­sága egyáltalán ennek a szervezetnek, ha olyan alternatív érdek-képviseleti csoportok, mint a Hallgatói Hálózat, sokkal többet tesznek a hallgatókért - fogalmaz, hozzátéve, az is megoszt­hatja a hallgatókat, hogy nem általá­nos a tandíj, így nehezebb ellene egy­ségesen fellépni. - Holott annak, aki­nek fizetnie kell, ez sokkal jobban fáj, mint a korábban népszavazással eltö­rölt tandíj fájt volna - fűzi hozzá. Hoffmann Rózsa fotó: m.schmidt János Mezey Barna: Nem igaz, hogy a diplomásokra munkanélküliség vár Nemzetközi viszonylatban is magas színvonalúnak nevezte a magyar felső­­oktatást a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke csütörtökön Pécsen. Me­zey Barna az újkori alapításának idén századik évfordulóját ünneplő Pécsi Tudományegyetem (PTE) tanévnyitó szenátusi ülésén azt mondta: a magyar felsőoktatás a hallgatóknak használha­tó tudást ad és jó esélyt nyújt az elhe­lyezkedéshez. Az MRK elnöke szerint a felsőoktatással kapcsolatban számos közhely, téves információ terjed a köz­beszédben, a sajtóban, a politikában, amelyeket kételkedés nélkül fogadnak el és továbbítanak. Ezek között említet­te, hogy túl sok a felsőoktatási intéz­mény, túl sok forrást költünk azokra, és a diplomásokra munkanélküliség vár. Mezey Barna szerint az igazság ezzel szemben az, hogy összesen 28 állami egyetem és főiskola működik, ezekbe jár a beiskolázott hallgatók 90 százalé­ka. A többi 38 intézmény magánvállal­kozás, vagy hitéleti képzést folytat. Ez megfelel arányát tekintve az európai átlagnak. „A Magyar Rektori Konferen­ciának mély meggyőződése, hogy ehhez a rendszerhez hozzányúlni, abban ele­meket kiiktatni csak nagy felelősséggel szabad” - fogalmazott. Úgy vélte: egy pillanatnyi haszon érdekében hozott döntés nagy lokális és országos károk­kal járhat, egy egyetem esetleges újra­építéséhez ugyanis nem elég egy hatá­rozat, ahhoz generációkra van szükség. Mezey Barna szólt arról, hogy Magyar­­ország azon tizenegy európai állam közé tartozik, amelyek 2008 óta folya­matosan csökkentik a felsőoktatásra fordított összeget. Összehasonlításként azt mondta, hogy amíg a finanszírozás nagysága tekintetében a világ 93. he­lyén álló Bonni Egyetem 170 milliárd forintból gazdálkodik, a magyar felső­­oktatásban folyó képzésre összesen 135 milliárd jut. Az MRK elnöke szerint nem igaz az sem, hogy a diplomásokra mun­kanélküliség vár. A statisztikák alapján 2011 -ben Magyarországon egyedül a főiskolai és egyetemi végzettségűek körében emelkedett az elhelyezkedési ráta. Vagyis a felsőoktatásban megsze­rezhető tudás az, amely sokkal inkább megadja az elhelyezkedés esélyét, mint más. (Eduline) MSC IN FINANCIAL MANAGEMENT (PÉNZÜGYI MENEDZSMENT) Blinkova Alena Valentinovna Földesi Zsófia Huber Felix Christopher Nguyen Thi Van Anh Preszter Sándor Rodriguez Alcázar Victor Antonio Sartori Marco Sponner Nóra Sun Zhizu Takoukam Fotsing Carine MSC IN HUMAN RESOURCE MANAGEMENT (EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT) Bastien Anne Bebeshi Tetyana Futó Zsófia Képes Judit Éva Kopanieva Maryna Makovényi Júlia Plavsic Jasmine Annikki Rábai Virág Wong Alan MSC IN INTERNA­TIONAL BUSINESS (NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS) Aghazadeh Mehdi Baylarov Orkhan Bennett Jonathan Dunenbetova Aigerim El Mokdad Klara Georges Axel Lee Hyunjung Milicevic Masa Navarro Repiso Miguel Angel Nguyen Van Ha Phuong Thomson lain Robert MSC IN MARKETING MANAGEMENT (MARKETING MENEDZSMENT) Abiri Tamaramiebi Akpan Ezekiel Aszman Noémi Boros Eszter Katalin Bódis Renáta Deák Anna Dömötör Gábor Dunai Gergely El-Henry Ayah Jigitekova Algerim Kovacevic Vak László Lilla Ljubicic Tijana Lu Boyin Molnár Orsolya Molnár Tímea Nyeste Anna Sátrán Dórin Tran MiNh Tuan Wysokowsky Alina Záhony Endre BA­IN BUSINESS STUDIES (GAZDÁLKODÁSI ÉS MENEDZSMENT) Adorján-Tóth Péter Bakacs Kata Bao Zhi Yong Besenczi János Boross Patricia Bozsó Júlia Bukarev Dmitrij Búza Ádám Czank István Csúri Zita Dávid Márton Áron Drossier Márk Farkas Henriett Fodor Eszter Dalma Gyurcsó Diána Hanzély Zsolt Herkely Dominica Zsuzsanna Illyassov Sabirzhan Jakubovics Dániel Jantek Lilla Juhász Krisztina Kacsák Kitti Kamilan Mohamed Fadzly Karlstrom Törd Simonsen Kassai Péter Kepes Gábor Kerekes Ádám Kondratenko Ekaterina Kovács Anita Kulcsár László Dávid Kun Bernadett Laczó Zoltán Mancellari Lediana Matchevici Anastasia Mayer Miklós Molnár Bálint Paál Viktória Popovits Bálint Prekop Lili Gabriella Puchard Márton Rácz Zsanett Rátz Tamás Ring Kata Safieh Szandra Scher András Konrád Seres Tamás Somos Attila Spányi Laura Szabó Emese Szanyi Viktor Szíjártó Attila Tepszics Kitti Tóth Krisztina Újhelyi Csilla Varga Bettina Vasas Gréta Judit Vereshchagina Ekaterina Veyshtagin Roman Viniczay Dóra Vörös Áron Péter Vuls Janis Xu Xue Feng Zámbó Ádám Nemzetközi Üzleti Főiskola diplomaosztó GAZDÁLKODÁSI ÉS MENEDZSMENT (MAGYAR NYELVEN) Békássy Krisztina Benedek Áron Benyák Diána Berzi Laura Krisztina Bognár Bence Farkas Csaba Zoltán Fejes Attila Glonczi Krisztián Gulyás Ildikó György Gábor Gyurján Bea Krausz Tamás Mányai János Medveczki Csaba Mikes Bence Molnár Adrienn Molnár Róbert Purzsa Péter Tibor Tarczali Máté Tóth Katinka Anna Vetési Dániel Wagensommer Dorottya BA IN FINANCE AND ACCOUNTING (PÉNZÜGY ÉS SZÁM­VITEL) Aleinova Natalia Ambroci Catalin Bae Eun Sun Balázsik Péter Bánfi Barna Bányász Áron Zénó Bessenyei Brigitta Cholnoky Zsuzsa Dóra Domonkos Virginia Erdélyi Katalin Fabian László Fehérvári Viktória Herendi Tamás László Hermán Kinga Hubert Szabina Kenges Gulzhanat Kerék Zoltán Kovács Gabriella Kurnoskin Vladimir Leahu Sergiu Mshvenieradze Vladimir Mukatova Aigerim Omirbek Samgat Papp Ákos Pepple Annabel Erewarifagh Poparcea Jurie Rácz-Nagy István Olivér Ratcov Irena Sanat Olzhas Szanyi Mária Szász Csaba István Szász Nándor Színi Péter Uresch Viola Viola Róbert Wang Zhu Bin Yelesheva Ardak Zsemlye Viktor BA­IN INTERNATONAL BUSINESS RELATIONS (NEMZETKÖZI ÜZLETI KAPCSOLATOK) Békés Dorina Csizmazia Péter Erdélyi Tímea Erdenebaatar Bujinlham Fonai Fanni Gősy Katalin Horváth András Áron Jakovetic Bojana Kakhadze Lela Kosztyu Bence András Kovalcik Drazen Marolia Jaymin Pankajbhai Nedeczky Lilla Pavic Vesna Pető Dorottya Petruska Péter Pomozi Ádám Radics Kristóf Romhányi Tamás Tibor Siklósi Liliana Tokay Máté Újvári Kinga Witzing Rita Zsoldos Tamás BA­IN ARTS MANAGEMENT (MŰVÉSZET­MENEDZSMENT) Biró Katalin Dr. Fellegi Réka Gyaraki Dávid József Nyitrai Anna Judit Puskely Zsófia Tolnay Réka Torba Gergely www.ibs­b.hu BAIN TRAVEL AND TOURISM MANAGEMENT (TURIZMUS­­MENEDZSMENT) Bálányi Gábor Bajrovic Hana Barkóczi Eszter Cecei Horváth Tibor Deák Veronika Dorottya Fábián-Seremetyev Ádám Faluhelyi András Fejéregyházi Ákos Friedmann Orsi Hevesi Dóra Kazárján Deniel Kis Anett Mihailov Dmitri Mohácsi Dominika Nagy Bianka Pelcz Szabina Beatrix Solovey Nadiya Sólyom Szilvia Széplaki Lilla Sziky Erna Vámos András Virágh Bettina Volikova Alina Alexandrovna Wang Jiao

Next