Népszabadság, 2012. október (70. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-15 / 242. szám

2012. október 15., hétfő | Népszabadság 13 Gripen-ügy Polt Péter szerint ami „esetlegesen” törvénysértő, még nem biztos, hogy bűncselekmény Házkutatás és Matolcsy szava Szalay Tamás Lajos Továbbra sem tisztázott megnyug­tató módon, hogy mennyi valóság­alapja lehet annak a brit korrupció­­ellenes hivatal előtt tett tanúvallo­másnak, amelyben a nemzetközi Gri­­pen-botrányban érintett egyik fősze­replő pénzügyi tanácsadója, bizo­nyos Mark Cliff azt állította: Auszt­ria és Csehország mellett Magyaror­szággal is tárgyaltak kenőpénz fize­téséről, öt magyart meg is veszteget­tek a beszerzés kapcsán, összesen 180 millió schilling értékben. A Legfőbb Ügyészség ma is azt az álláspontot képviseli - legalábbis ez derül ki Polt Péter legfőbb ügyész legutóbbi, ellen­zéki képviselők kérdésére adott vála­szából -, hogy a Gripen-vadászgépek magyarországi beszerzésével kapcso­latban azért nem indult nyomozás, mert ezzel összefüggésben „magyar büntető joghatóság alá tartozó bűn­­cselekmények gyanúját keltő adatok nem merültek fel”. Polt Péter újra leszögezte: a Svéd Királyságban ez ügyben indított nyo­mozást 2009 júniusában lezárták, vesztegetésre utaló bizonyítékot nem találtak sem ott, sem más államban. A magyar vádhatóság ugyanakkor je­lezte a svédeknek: mindenben segí­tik az eljárásukat, és készséggel fo­gadnak minden információt. „Mind­ezek ellenére a svéd hatóságok részé­ről nem tapasztaltunk együttműkö­dési szándékot, a nyomozásuk során feltárt információkat nem osztották meg a magyar ügyészséggel.” Ehhez képest a Népszabadság korábban azt a választ kapta a svéd ügyészség anti­­korrupciós főosztályának igazgatójá­tól, Gunnar Steff­ertől, hogy a magyar kormány és Dorosz Dávid LMP-s képviselő kért tőlük Gripen-infor­­mációkat, de ezt meg kellett tagad­niuk, mert „nyomozati együttműkö­dés csak hatóságok között lehetséges. Egy adott nyomozásban csak az egyik hatóság oszthat meg információkat a másikkal”. Steiler hangsúlyozta, hogy ha a magyar ügyészség a jogsegély­­szolgálat keretében kér adatokat, azokat megkapja. Magyarul: a svédek nyitottak az együttműködésre. Csak­hogy ebből meg a magyar ügyészség nem kér - álláspontja szerint ugyan­is nincs olyan információ a magyar oldalon, amely megalapozná a gya­nút, így aztán nincs is mire rákérdez­ni. Valóban? A Fides­-szel A brit nyomozó hatóság 2008-ban jog­segélykérelemmel fordult Magyaror­szághoz. E kérelmet a magyar ügyész­ség teljesítette, de annak tartalmáról azonban semmi pontosat nem lehetett eddig tudni. Most, a főügyészi válasz­ból kiderült: a brit antikorrupciós hi­vatal a vesztegetési botrányban fősze­­replő Alfons Mensdorff-Pouilly gróf ér­dekeltségi körébe tartozó M. P. A. Kft. budapesti székhelyén és ingatlanaiban kért házkutatást. Korábban a HVG azt írta a cégről, hogy az Mensdorff-Pouil­­ly bécsi cége, az M. P. A. Handelsge­sellschaft m.b.H tulajdonában van, a tanácsadó cégnek pedig - legalábbis Pouilly állítása szerint - nem volt ka­tonai jellegű megbízása. Azt azonban nem lehetett tudni, hogy mivel foglal­kozik e vállalkozás, amely 2005-ben 537 millió forint nyereséget produkált. A cégben egyébként 1999 és 2004 kö­zött kézbesítési megbízott, valamit ügy­vezető volt Gyuricza Ágnes, Ő a Fidesz katonapolitikai szakértőjének, az első Orbán-kormány védelmi-politikai ál­lamtitkárának, Gyuicza Bélának a lá­nya. A magyar ügyészség leszögezte: a házkutatási kérelemnek eleget tettek, de az ennek során tudomásukra jutott információk „nem utaltak magyar ál­lampolgár érintettségére, illetve nem tartalmaztak olyan adatokat, amelyek alapján magyar joghatóság alá tarto­zó bűncselekmények miatt büntető­­eljárás megindításának lenne helye”. A Legfőbb Ügyészség álláspontját ér­zékelteti az is, hogy Polt Péter azt írja: az ügyészség megvizsgálta a beszerzés körülményeit feltárni szándékozó úgy­nevezett Vadai-jelentést, de az említett iratok bűncselekmény gyanújára uta­ló adatokat nem tartalmaztak, ügyé­szi intézkedés megtételének szüksé­gessége nem merült fel. „Ezzel kap­csolatban szükségesnek tartom meg­jegyezni, hogy a közbeszerzési eljárás esetleges törvénysértő mellőzése ön­magában nem alkalmas bűncselek­mény megállapítására”. Völgyi­s: mint­ha a legfőbb ügyész sem tartaná kizárt­nak, hogy a Gripen-beszerzés kapcsán a közbeszerzési eljárás hiánya „esetle­gesen” törvénysértő lehetett. Valószínű, hogy a korábban az osztrák Profil című lapban és a Nép­­szabadságban hivatkozott tanúvallo­más adhatna némi támpontot a ma­gyar vádhatóságnak további vizsgála­tok kezdeményezésére - már ha be­kérnék a brit hivataltól Mark Cliff ta­núvallomását. Ilyen igényről azonban nincs információnk. Hozzá kell tenni, hogy a brit és amerikai nyomozások esetében két éve vádalku született, amelynek értelmében az eljárást hir­telen lezárták, a Gripenek értékesíté­sét végző BAE Systems pedig Nagy- Britanniában 30 millió, Amerikában 255 millió font pénzbírságot fizetett. Az ügy egyedül Ausztriában zajlik még, Mensdorff-Pouilly gróf decem­berben áll bíróság elé pénzmosás és hamis tanúzás vádjában. Kérdéseink Orbánhoz Az ügyben kérdéseket tettünk föl a Gripen-beszerzésről 2001 szep­temberében döntő Orbán Viktor­nak. Szerettük volna megtudni tő­le azt, hogy ha 1998-ban a kecske­méti repülőnapon még azt mond­ta, Magyarországnak nincs szüksége saját légvédelemre és repülőgépek­re, akkor három év múlva miért kö­telezte el magát a Gripen-lízing mel­lett? Újra kérdeztük: az Orbán-ka­­binet miért döntött hirtelen a svéd Gripenek javára, miközben koráb­ban az amerikai F-16-osok mellett érvelt? Miként arra sincs még vá­lasz, hogy Orbán Viktor, Matolcsy György, Varga Mihály, illetve Pin­tér Sándor a döntést meghozó nem­zetbiztonsági kabinet ülésén a ko­rabeli hírek szerint miért vonultak félre, és miről beszéltek. Máig nem tudni, hogy Orbán találkozott-e va­laha Mensdorff-Pouillyval, és érzé­­kelte-e bármilyen módon az osztrák gróf lobbitevékenységét a környeze­tében, vagy sem. Feltettük a minisz­terelnöknek azt a kérdést is, hogy járt-e valaha Mensdorff-Pouilly ha­tár menti birtokán, és járt-e a 2001- es döntést megelőző héten Ausztriá­ban? Választ szerettünk volna kap­ni arra is: mi indokolta annak ide­jén, hogy a Gripen-lízingszerződés megkötését követően szinte azonnal tízmilliárd forint előleg átutalásáról döntött a kabinet a brit/svéd fél szá­mára az ügylettel kapcsolatban, to­vábbá arra is választ vártunk volna a kormányfőtől, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a Gripen-ügy körü­li gyanú végleg megszűnjön. Kérdé­seinkre Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan helyettes­ államtit­kár viszont mindössze annyit vála­szolt: „A 2001-es magyar légvédel­mi fejlesztés kérdését a korabeli saj­tó alaposan kivesézte. Javaslom, kér­déseire ott keresse a választ”. Kerestük. A beszerzés visszássá­gainak kétségtelenül vaskos sajtó­anyaga azonban nem ad érdemi vá­laszokat, viszont újabb kérdéseket nyit meg. A miniszter közbeszól A gépvásárlásba annak idején a svéd Gripenek mellett a francia Mi­­rage-ok, az amerikai F-16-osok és az F-18-asok (mögöttük a Lock­heed Martin és a McDonnell Doug­las cégek), illetve az orosz MiG-29- eseket felújítani szándékozó izrae­liek is beszálltak, az utolsó percek­ben török és belga ajánlatok is ér­keztek. Orbán Viktor sokáig jegelte a beszerzést. A miniszterelnök azt is egyértelművé tette, hogy Magyaror­szág nem vesz új gépeket a MiG-29- esek rendszerben tartásának végéig, azaz 2010-ig. Ehhez képest döntöt­tek végül a többmilliárdos projekt­ről. Orbán a 2001-es döntés évé­ben az EU soros elnökségét ellátó Svédországban járt az EU-tagság­­ra vágyó Magyarország kormányfő­­jeként, ahol a hivatalos beszámolók szerint „nem gyakoroltak nyomást Orbánra, de szóba került a Gripen­­ajánlat”. A „korabeli sajtó” szerint a döntést előkészítő honvédelmi mi­nisztériumi anyagban az a javaslat szerepelt, hogy a kabinet az ameri­kai ajánlatot fogadja el. A nemzet­­biztonsági kabinet így is tett: feb­ruárban még az F-16-osok beszer­zése mellett döntött. A 2001. szep­temberi kabinetülésen ennek meg­felelően eleinte a többség szintén az F-16-osok mellett érvelt, így a hon­védelmi tárca és a MeH akkori kép­viselője is. A fordulópontot a beszá­molók szerint valójában Matolcsy György gazdasági miniszter hozzá­szólása jelentette: ő az ellentétele­zés mértékéről beszélt - ebben pe­dig kétségtelenül a svéd ajánlat volt a legerősebb. A Matolcsy-féle érvek mellé Orbán Viktor miniszterelnök is azonnal felsorakozott, majd pe­dig - az azóta is sejtelmes „elvonu­lás” után - bejelentették a döntést: győztek a Gripenek. Kis magyar Gripen-kronológia 1995. SZEPTEMBER 13. Horn Gyula (MSZP) miniszterelnök Budapesten elvi együttműködési programot ír alá a svéd Investor ipari-pénzügyi csoport elnökével és a Gripen repülőgépet gyártó Saab AB elnök-vezérigazgató­jával. A magyar kormány vállalja, hogy a haderőreform követelményeitől, s az ország gazdasági lehetőségeitől függően 1996-ig dönt a svéd vadász­­repülőgépek megvásárlásáról. 1996. SZEPTEMBER 19. Az F-16-os vadászgépeket gyártó Lockheed-Mar­­tin amerikai cég küldöttsége Budapes­ten tárgyal. 1997. NOVEMBER 12. A svéd Saab-csoport bejelenti, hogy eddig 105 millió amerikai dollárt ruházott be, illetve növelte a magyar kivitelt abban a reményben, hogy a magyar hadsereg mindenképpen Gripeneket vásárol majd. 1998. AUGUSZTUS 22. Orbán Viktor miniszterelnök bejelenti: a gazdaság teljesítőképessége nem teszi lehetővé új nyugati gépek vá­sárlását. 2000. AUGUSZTUS 21 A Saab- British Aerospace svéd-brit konzor­cium újra beszáll a versenybe: készek akár 30 új, esetleg használt harci repülőt eladni Magyarországnak. 2000. SZEPTEMBER 28. Szabó János (FKGP) honvédelmi miniszter levelet küld a NATO-nagyköveteknek és a repülőgépgyártóknak, amelyben 14, illetve 24 vadászgép beszerzésé­nek lehetőségéről kér ajánlattételi információkat. 2000. DECEMBER 1. A Saab és a brit BAE Systems 24 Gripen eladásá­ra tesz ajánlatot, pénzügyi és ipari együttműködési javaslattal. 2001. JANUÁR 9. A nemzetbizton­sági kabinet egyértelmű döntése: amerikai F-16-osokra cserélik le a MiG-29-eseket. 2001. FEBRUÁR 13. A HM 24 Gri­pen kölcsönadásáról szóló ajánlatot kap. 2001. FEBRUÁR 20. Szabó János miniszter megerősíti: F-16-osokat szereznek be. 2001. FEBRUÁR 30. Fodor Lajos vezérkari főnök (most a HM államtit­kára) az F-1­6-osok mellett érvel. 2001. ÁPRILIS 11. A kormány le­vélben kér pontosított ajánlatot a Gripenek gyártóitól. 2001. ÁPRILIS 25. A kormány le­vélben kért tájékoztatást és árajánla­tot 24 darab F-1­6-os repülőgép öt­éves bérletére és szervizelésére. 2001. SZEPTEMBER 4. A HM az F-1­6-osok beszerzését javasolja. 2001. SZEPTEMBER 10. A nemzet­­biztonsági kabinet úgy dönt, hogy a Gripenek beszerzésének igényét fo­galmazza meg.

Next