Népszabadság, 2013. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-08 / 6. szám
20 Népszabadsági 2013.január 8.,kedd Rivalda Richter család Már a gyerekek is cirkuszolnak A ló mint egyéniség Kornya István - Mindazt a csodát, izgalmat, amit egy hagyományos cirkuszműsor nyújt, fel lehet építeni úgy is, hogy a főszereplők lovak - mondja a 2009-ben született Horse Evolution Show alapötletéről Richter Flórián (képünkön). A lovas akrobata 18 éven keresztül a családi cirkuszban lépett fel, és lassan úgy érezte, hogy szűk neki a 12 méter átmérőjű porond. Európa legnagyobb utazó lovas show-jának számító produkció csupán egy szabad területet igényel. Itt állítják fel a határbocos - egyesek szerint futurisztikus, mások szerint a keleti mesék világát idéző - hófehér sátrat. A 20-szor 35 méteres aréna egy hagyományos cirkusz „térfogatának” a duplája. Kokesi Már nyolcszázat készített a japán kultúra különleges darabjaiból Tóth-Vásárhelyi Réka Talpra, baba! Ongjerth Hanna Ezek a lánybabák, azok a fiúk, van belőlük szamuráj és nindzsa is. íme, egy „üzenőbaba”: ha lecsavarod a ruhácskáját, írhatsz a belsejébe. Itt látható a mesebeli Bambusz hercegnő, ő pedig Daruma, az indiai szerzetes, aki hét esztendőn át meditált egy barlangban. Kicsit rémisztő a legendája. Az évek során a lábai leváltak testéről, a szemhéjait viszont ő maga nyeste le, hogy el ne aludjon, így lett belőle a türelem jelképe - mutatja be Tóth- Vásárhelyi Réka a polcokon sorakozó saját készítésű fababáit. Első ránézésre talán csak a ruhájuk színe különbözteti meg egymástól a lakktól fénylő, decensen álldogáló alakokat. Simára fésült, egyforma frizurájuk, gondosan összekapcsolt kimonójuk nemes eleganciát kölcsönöznek viselőiknek. Úgy tűnik, hiába vannak több százan, mindannyian ugyanazon gondolkodnak. Ám aki jobban megnézi őket, látja, a soktucatnyi kékesi baba arca egyszerre csak beszélni kezd. Az egyik így, a másik úgy: cserfesen, vidoran, szemérmesen. Az itthon egzotikumnak számító bábok Japánban szinte minden háztartásban megtalálhatóak, hiszen azon kívül, hogy szépek, még a bő termésről is „gondoskodnak”. Tóth-Vásárhelyi Réka őshazájukban kezdte el gyűjteni a kokesiket. A fiatal iparművészt nem a gyakorlati szempontok, hanem a messzire vágyó kislány álmai vezették a felkelő nap országába. Tízéves voltam, amikor megismerkedtem a játszótéren egy kétgyermekes japán családdal. Nagyon megtetszettek nekem, egyre több időt töltöttünk együtt. Addigaddig mesterkedtem, míg odaköltöztek a házunkba. Rengeteget jártunk össze, elvarázsolt az életvitelük. Miattuk határoztam el, ha nagy leszek, Japánba megyek - meséli Réka az ázsiai szigetországhoz fűződő vonzalmának kezdeteiről. Réka 2002-ben, az ELTE óvodapedagógusi, tanítói és rajztanári szakának elvégzése után egy japán állami ösztöndíjjal két évig tanult a Kobe Egyetemen, hogy helyben tanulmányozza az ottani művészeti nevelést. Visszatérve Magyarországra beiratkozott az Iparművészeti Egyetem rajztanári és textiltervezési szakára. Ám hiába kutatja megszállottan évtizedek óta a virágzó cseresznyefák országának kultúráját, hiába sajog olykor a szíve a keletre húzó honvágytól, Rékának esze ágában sem lenne élete végéig Japánban élni. Boldog, hogy utazva tanulhat a világról, mégis azt vallja: a megszerzett tudást itthon kell felhasználni. Hangja határozott, törékeny alkatának minden mozdulatát áthatja az eltökéltség. Körülnézve a japán lakberendezésre jellemző letisztultsággal kialakított észak-pesti lakásában, saját képeivel illusztrált haikus könyvét lapozgatva egy szemernyi kétség sem marad afelől, a japán kultúra misszionáriusa valóban komolyan veszi küldetését. Olthatatlan tanítási vágya hívta A lovas show ötvenfős társulatában akrobata, lovas, légtornász, táncos, koreográfus és 36 ló - gyönyörű arab telivér, shagya-arab, holland fríz, percheron, boulonnais, magyar sodrott dolgozik. A tempó feszített. A 2012-es magyar turné hat hónapjából öt a következőképpen zajlott: csütörtöktől vasárnapig fellépések, hétfőtől szerdáig a sátor bontása, az utazás következett, majd az építéskezés a következő helyszínen. Júliusban és augusztusban a Balaton melletti Zamárdiban dolgoztak, előbb heti négy napot, augusztusban pedig minden nap. A turné után szadai szálláshelyére vonult vissza a társulat, ahol már a vadonatúj Horse Evolution Showra készültek. Decembertől január elejéig az amszterdami Royal Theatre Carré-ban vendégszerepeltek - immár hatodik alkalommal. A műsorban olyan előadók lépnek fel, akik már elnyerték a Monte-carlói Cirkuszfesztiválon a műfaj Oscar-díjának tekintett Ezüst- vagy Aranybohóc díjat. Richter Flórián - a Hortobágyi Károly-díj és a Magyar Arany Érdemkereszt mellett - mindkettő büszke tulajdonosa, életre első fababáit is. - Amikor megszületett a kislányom, mesekönyvet írtam egy csodálatos kokesiről. Először a képeket készítettem el, azokból született meg a történet, mellyel a japán kultúra legfontosabb töredékeit igyekeztem lefedni. A könyv kétnyelvű lett, hogy a gyerekek lássák, milyen a japán írás. A nyelvtanulók kedvéért pedig a nehezebb jelek mellé odaírtuk a feloldásukat is. Miután megjelent, többen érdeklődtek, hol lehet a főszereplőhöz hasonló babát kapni, így jött az ötlet, hogy A Théatre Carré-ban fellépni olyan, mintha Budapesten az Operaházban szerepelnénk - mondja és hozzáteszi: errefelé nem csupán hétvégi nagyszülő-unoka program a cirkusz, hanem olyan művészeti ág, amely iránt széles publikum mutat magam is elkezdjek kokesiket gyártani - idézi fel Réka. Tavaly augusztusban születtek meg az első bábui, melyeket azóta több mint nyolcszáz másik követett. A babákat Japánban cseresznye-, itthon többnyire jávorfából, kőrisből, gyertyánból esztergálják. Arcukat és díszítésüket speciális tintafestékkel rajzolja rájuk alkotójuk. Érkeznek egyéni kérések is - előfordult már, hogy a megrendelő a hálószobája színéhez szeretett volna bábut készíttetni - ruháik általában az évszakérdeklődést. Programjukat többször megtekintette a holland királyi család is. Január közepétől a Fővárosi Nagycirkusz új műsorában látható majd a társulat. A világhírű lovas akrobata igazi cirkuszi dinasztiába született: a Richter név fogalom ebben a szakmában. Édesapja, Richter József (akit nemrég neveztek ki a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójává) sem erőltette, hogy cirkuszos legyen a fia, akinek viszont soha nem jutott eszébe más foglalkozást választani. Cirkuszos családból származik felesége, Edit Folco is, aki a produkcióknak nemcsak közreműködője, hanem azok dizájnjáért is felel. - A tradíció, úgy tűnik, folytatódik - meséli Richter Flórián, aki maga is büszke apa. A 11 éves Kevin és a 7 éves Angelina is fellépnek a showban, és különösen Kevinnel folynak komoly edzések, aki az új műsorban már nehéz elemekben is részt vesz. A cirkuszi gyerekek életét az utazó életmód mellett is szigorú házirend szabályozza: a társulattal utazó tanárnővel mindennap tanulnak, és csak a „munka” után foglalkozhatnak Tommal és Jerryvel, a két pónivalnak megfelelő árnyalatokban tarkállanak. Ha akarnék, sem tudnék két egyforma kokesit csinálni. Az esztergálás nem sablon szerint történik. Amikor összeillesztem a baba részeit, önkéntelenül is más-más testtartást vesznek fel. A kész darabokat a jellemük szerint keresztelem el. A nevüket ráírom a talpukra, már csak azért is, mert a japánoknál az írásjelek döntik el az adott szó értelmét - magyarázza. így például a „Réka” nem csak azt jelenti, hogy „tisztelet virága”, hanem azt is, hogy „fagyi”. - Az én szüleim is nagy hangsúlyt fektettek a rendszeres tanulásra - idézi fel a régi időket Richter Flórián. - Emlékszem, még egy japán turnéra is velünk utazott a tanárom. Nem volt kérdés, hogy leérettségizzek, később az artistaképzőben diplomáztam. A legtöbb gondoskodást a show főszereplői igénylik: a ló ugyanis nem autó, amit csak kivesznek a garázsból, és már indul is. Mozgatni kell őket fizikai és szellemi értelemben. A paripák is ismerik a menetrendet, legszívesebben persze a legelőn vannak szabadon, de szeretik az utazást, mert akkor különlegesen finom ellátást kapnak. - A lóidomításnak sok száz éves a hagyománya - magyarázza Richter Flórián. - A munka francia, német, olasz szavakból álló nyelven főijük. A 3-4 éves lovakkal egy-két évig tart az ismerkedés. Az idomítás során nem kényszerítem a lovat, hanem figyelek, és akkor a ló megmutatja, hogy miben tehetséges: szabad idomításban, capa ugrásokban vagy magasiskolában. A lovak - akárcsak az emberek - egyéniségek, és csak az egyéniségüknek megfelelő munkában tudnak kiteljesedni. FOTÓ: MTI - KOSZTICSÁK SZILÁRD