Népszabadság, 2013. május (71. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-21 / 116. szám
2013. május 21., kedd | Népszabadság 15 Kultúra Létharc az anziksz mögött SZÍNHÁZ Zappe Lászó Székely Csaba: Bányavakság. A Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata vendégjátéka a Tháliában Alighanem csalódik, aki a Bányavakságtól a Bányavirág egyenes folytatását várja. Nem azért, mert Székely Csaba trilógiájának második része másik történet, noha ugyanabban a székely faluban játszódik, és az írásmód is hasonló, itt is vastagon ömlik a brutálisan morbid nyomorhumor, a műfajt ez esetben is vélhetjük tragikus farce-nak. A Bányavirágban a falusi nyomorúságot, munkanélküliséget, alkoholizmust, öngyilkosságsorozatot a Magyarországról sugallt idilli székelységeszménnyel, a derék, tiszta, hagyományőrző életképpel szembesítve látjuk. A Bányavakságban mindez politikai dimenzióban, s így a román-magyar viszonnyal is terhelve jelenik meg. Bartha József díszlete egy erdélyi anziksz. Ez áll keretben a színpadon, majd amikor megnyílik, mögötte ugyanez látható három dimenzióban. Fenyők és szarvasok festett idilljébe olvad a lepusztult háztartás, a pusztuló emberi világ. A természet és a giccs közönye sérthetetlen, miközben mögötte folyik a létharc. Történetesen a helyi hatalomért a hivatalban lévő korrupt, alkoholista, lelki rokkant polgármester és egy erőszakos, mindenkit rettegésben tartó, vadnacionalista fatolvaj rabló között. A polgármester hivatala és vele fizetése, s főképp a vesztegetési pénzek elvesztésétől félve, feljelenti ellenfelét. Az ügyek kivizsgálására érkező ravasz román rendőr azonban az ő ügyeit vizsgálja, és csak úgy mellesleg egy családon belüli gyilkosságot is felderít. De némi alkohol hatása alatt, elég óvatlanul, kikotyogja felfedezéseit, mire a két derék magyar megöli. Igaz, akkor már rég nem a jelen bűnökről, hanem ezer év történelmi sérelmeiről van szó. Tudjuk, a lét határozza meg a tudatot, a tudatalattiból meg azt, ami éppen feltör belőle. A Tháliában a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje keretében játszott marosvásárhelyi előadásban azonban nem a darab az igazi meglepetés. (Főképp nem annak, aki látta a tavalyi POSZT-on felolvasó színházi formában vagy a Szkénében Csizmadia Tibor rendezésében, aki korábban a Pinceszínházban a Bányavirágot is színpadra állította.) Sokkal inkább Sebestyén Aba rendezői elképzelése. Miután tavaly a Bányavirággal hatalmas sikert aratott, meg sem próbálta ugyanazt megismételni. (Bár ez a Bányavirág nemzeti színházi változatában sem sikerült igazán.) Mélyebb rétegeket keresett az új történetben. A groteszk bohózatról az emberi tragédiákra próbálta áttolni a hangsúlyt. És ezzel nem kis kockázatot vállalt. A biztos sikert hozó röhögést apránként a néző arcára fagyasztva, eléggé sokáig hagy bizonytalanságban, hogy mit is látunk. A faarccal elmondott poénok közt lassan haladó dialógusokba szinte idegen elemként ékelődik egy-egy fergeteges félreértés-sorozat. A kiröhögésre beállított néző nehezen áll át együttérzésre, megértésre, fájdalomra. Végül is Szakács László alakításán múlik, hogy felfogjuk, ez előtt a szerencsétlen kis ember előtt, aki vagy iszik, vagy gyermekkori trauma következtében a libákat hajkurássza, semmi egyéb lehetőség nincs, mint a polgármesteri hivatal a vele járó korrupcióval. A román rendőr halálával végződő merész hazardírozásával az ő élete is véget ért, mindenét elvesztette. Nagy Dorottya a testvére szerepében megkérgesedett, kiaszott lelkű jóasszonyként követi végig a rémdrámát. Ördög Miklós Levente a harciaskodásban elvadult, nacionalizmusra specializálódott gengszterlélek tömör kivonatát adja. Csákó Julianna e. h. a faluból Olaszországig menekülő új nemzedék morális közönyével villan a színre a polgármester lánya szerepében. Bányai Kelemen Barna román rendőre otthon is szeretné érezni magát, meg idegen is magyar faluban, van benne némi többségi magabiztosság és bizonytalankodó leereszkedés, amúgy bizonyára rendes ember. Az alakításért a színészt a román színházi szövetség, az UNITER legjobb mellékszereplő díjára jelölték. Bányai Kelemen Barna és Szakács László fotó: rab Zoltán Fotós Esztergályos Cecília öltözőjében KÉPMENTŐ Amikor a képet a Nolon való közlésre (Képmentő, március 17) előkészítettük, nem tudtuk, hogy a Jászai Maridíjas Esztergályos Cecilia március 15- ére megkapja a kiváló művész kitüntetést. Régen járt már neki. Valamilyen honlapon azt olvastam, hogy „Esztergályos Cecíliát a Família Kft. Ágicájaként ismerte meg az ország”. Nagyon nagy baj volna, ha így lenne! A tévésorozat 1991-ben készült, éppen tíz évvel az után, hogy a Népszabadság fotóriportere ezt a felvételt készítette róla a Thália Színházban lévő öltözőjében. Nem volt az rossz éve. Már túl volt a Kassák Lajos-regény adaptációjában (Egy ember élete) játszott szerepén, és nem sokkal később ő volt Miss Arizona a Thália Stúdióban bemutatott darabban, amelyben /tóton,?// Róbert volt a partnere. Ennek érdekességét az is adta, hogy az úgynevezett Pesti Broadway híres mulatóját, az Arizonát 1932- ben a Nagymező utca 20. alatt nyitotta meg Rozsnyai Sándor (őt játszotta Rátonyi) és felesége, Misi, azaz Miss Arizona. Ma ez a Mai Manó Ház, Magyar Fotográfusok Háza, a szomszéd épületben (Nagymező utca 22.) viszont most is a Thália Színház működik. (Miss Arizona történetét hat évvel később Sándor Pál filmre vitte Hanna Schygullával és Marcello Mastroiannival a két szerepben.) De Esztergályos Cecília már 1981- ben is országosan ismert színésznő volt. Első ízben éppen húsz évvel azelőtt láthatta őt a közönség. Azt ajánlom az olvasónak, hogy feltétlenül tekintse meg a videomegosztón Szabó István 1961-ben készült, Te (Szerelmesfilm) című tízperces etűdjét. Szinte semmi mást, mint az akkor 18 éves pécsi táncosnő arcát és mozgását veszi ennyi ideig a kamera. Mintha a későbbi nagy rendező a francia új hullám életigenlését sűrítette volna bele abba a mosolyba, amellyel több mint 50 évvel később, ma is elbűvöli a közönséget, ha színpadra lép. A tánccal hamar fölhagyott, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és 1968-tól pesti színésznő lett belőle. Az egyik fő közreműködője volt Kazimir Károly különös színházi kísérleteinek. Az azonban, amit maga a rendező „népművelő színháznak” nevezett, nem kedvezett annak, hogy vibráló egyéniségét, különös szépségét a világ drámairodalmának legnagyobb szerepeiben juttassa érvényre. Nagy szerencse, hogy még a főiskolás évek előtt Markos Miklós Tücsökjében, majd a hetvenes évek végén Szörény Rezső BUÉKI-jában és Gothár Péter Ajándék ez a nap című filmjében megmutathatta tehetségét. De amit mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a pályafutása iránt, az egy kis szerep Sándor Pál korszakos filmjében, az éppen 40 éve készült Régi idők focijában. Esztergályos Cecília a nagyvilági nő, akinek az a feladata, hogy Vallayt, a kapust, aki a Csabagyöngye csapatának legértékesebb játékosa, elcsábítsa profi futballistának. A fiú szerelmesét, a vajas kenyeres lányt a későbbi filmrendező, Szabó Ildikó játssza. Az ő nem egészen kétperces duettjüknél többet-jobbat a női természetről kevesen tudtak megmutatni a filmvásznon. Kelen Károly A Thália Színház tagjaként, 1981 -ben FOTÓ: NÉPSZABADSÁG-ARCHÍV - BOROS JENŐ Dzsesszista a neten A cimbalmos és barátai Bárkay Tamás Na végre találtam egy kulthonlapot, amelyik legalább annyira szép, mint amennyire jó, és hadd ne mondjam még egyszer, hogy ez micsoda meglepetés. Nem a legeslegszebb és nem is a legesleglegjobb, amely hosszú, de tartalmatlan életemben eddig elébem ugrott, de ezzel együtt is sokkal többeknek szolgálhat mintaként, mint ahányaknak nem. A jeles és neves magyar cimbalomművész, Lukács Miklós hivatalos website-járól szeretnék ezúttal megemlékezni, amely - mint értesültem - egészen friss, az elmúlt fél évben készült el, a művész életpályáját, munkásságát tekintve tehát eléggé későn. Mindegy, most már mindenki kárpótolva van. A portál tehát kellemes látványt nyújt, a dizájnerek egy elegáns hollófeketére varrták a tartalmat az elsőtől az utolsó oldalig, rokonszenves az efféle következetesség. Semmi XX. századi barokk pucc, és persze semmi avantgárd csapongás, nem csillog és nem villog semmi, még véletlenül sem úszik be például a képbe balról egy cimbalom, hogy jobbra aztán kiússzon, helyet adva egy következőnek, bár néhol azért elkelne egy kis mozgás. Itt van mindjárt a főoldal, a művész rokonszenves portréjával, amely alatt szerény véleményem szerint bőven elfért volna valami információs dekoráció, mondjuk fel lehetett volna pakolni ide egy inzertet, pár frissebb koncertajánlóval. A kínálat a főoldal tetején kapott helyet, egyetlen jól áttkinthető sorban; a sok sötétszürke és mélybézs után szinte már meglepő, mennyire jól mutat a fekete alapon az ún. fehér, hogy úgy mondjam, az isten is egymásnak teremtette őket. Elsőként Lukács Miklós életével és eddigi munkásságával ismerkedhet az olvasó - aki nem tudná, az idén 36 éves muzsikus a sajátja mellett több formáció tagja, jelentős produkciók résztvevője, Szakcsi Lakatos A KULTÚRA HÁLÓJÁBAN Bélával, Horváth Kornéllal, Dresch Mihállyal, valamint Borbély Mihállyal és Balogh Kálmán cimbalomművésszel is játszik, fellépett világhírű külföldi dzsesszzenészekkel, világhírű zenekarokban és koncerttermekben, mindemellett pedig tanít is, például a Snétberger Ferenc által jegyzett nagyszerű tehetséggondozó központban. Diszkográfia következik ezután, amely bizonyos szempontból igen alapos, tudniillik a több mint harminc lemez egy részének nemcsak a puszta létezéséről kapunk információkat, hanem oda van téve alájuk egy-egy vonatkozó kritika is, olykor jól ismert szerzőktől, bizonyos szempontból viszont nem, ugyanis a lemezek másik részének csak a puszta létezéséről kapunk információt, továbbá sehol semmi zene. Legalább egy-egy számot odabiggyeszthettek volna a tételekhez - de soha nem késő. Hasonló benyomásokat szereztem a Koncertek c. lajstromot vizsgálgatva: tetszik, hogy minden fellépéshez kapok egy-egy jól megírt kedvcsinálót, az viszont kevésbé, hogy igen ritkán derül ki, vajon az adott városon belül pontosan hol, az még egyszer sem, hogy Isten szép napjának melyik áldott órájában lesz a buli. A Sajtó c. rovatban a művészt bemutató írásokat és méltán méltató kritikákat olvashatunk három oldalon keresztül (én nem ragaszkodnék ehhez, általában sem, akihez ugyanis közel áll Lukács vagy bármelyik más zenész művészete, azt teljesen hidegen hagyja az ilyen fényezés, akihez meg nem, az a site-nak még a címével sem találkozik soha, de mondjuk végül is elfér, meg divat is az ilyen), majd a művész zenekarainak ugyancsak zeneszó nélküli felsorolása és az elérhetőségek ismertetése után eljutunk a szerintem legérdekesebb és már nagyon várt Videók c. menüpontig. Na itt végre felcsendül a muzsika, alleluja. HIRDETÉS A Belvárosi Szabadegyetem programja a következő: 2013. május 22. (szerda) 17 óra Mi van a kosárban? A magyar fogyasztói szokások jellegzetességei és ellentmondásai Plázák és belvárosi üzletek jelene, jövője, nemzetközi és hazai tendenciák válság előtt és után. Vendég: Kozák Ákos GfK Hungária Piackutató Intézet igazgatója A beszélgetést vezeti: Zentai Éva Helyszín: Budapest V., Deák F. u. 21. Rendezvényeinkre minden régi és új érdeklődőt örömmel és tisztelettel várunk.