Népszabadság, 2013. július (71. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-16 / 164. szám
20 Népszabadság 2013. július 16., kedd Rivalda Zöldfal Folyamatos gondozást igényel a dizájnelemként használt, függőlegesen elhelyezett növényzet Élőlény extra igényekkel Babarczy Veronika Állítólag nincs új a nap alatt. Itt van például az ember kertek iránti rajongása és kísérletezőkedve, ami az ősidőkig nyúlik vissza. Icipicit mindig lehet újítani, még a kerteket is. Akár úgy, hogy függőlegesek. Persze mit kezdjünk akkor Szemirámisz függőkertjével? Nyilván a Moha és Páfrány nevű cég harmincéves tulajdonosait, Dancsidy Krisztát és Kiss Mártont (nagy képünkön) sem az vonzotta egyetemistaként, hogy betörjenek a világ csodái közé. Viszont olyan irányt választottak, amelynek köszönhetően mára piacvezető cég lett a vállalkozásuk. A közgazdasági egyetem hallgatói spin-off modellje indított el annak idején tizenkét diákot. Üzleti tervvel pályáztak, és el is nyerték az egyéves működéshez szükséges összeget. Végül ketten maradtak. Kriszta képzőművész nagyszüleitől örökölte meg, hogy merjen küzdeni az álmaiért. Márton biológus édesanyjától és mérnök édesapjától örökölte az innovációt, a kutatást, a tenni akarást. Bátraké a szerencse - komoly felkérést kaptak. A Manír divatszalon kialakításakor a tulajdonos elhatározta, hogy zöldfalat szeretne. Az elkészült munka jó ajánlónak bizonyult, magával hozta a továbbiakat. És a Dancsuly-Kiss párosnak nem kellett a marketinggel sem foglalkoznia - a termék magát adta el. A sajtó felkapta az újdonságot. - Ahogy a többi tájépítész, mi is kerteket, parkokat tervezünk. S van egy különleges szolgáltatásunk: a zöldfal, az alig 20 éves tudományág. Szerte a világban kísérleteznek vele, magunk is ezt tesszük folyamatosan. Két megrendelés között a fejlesztés ugyanúgy fontos része a vállalkozásunknak - magyarázza Kiss Márton. A zöldfalak közül mi, laikusok általában a sövényfalat és a futtatott zöldfalat ismerjük. - Az épített zöldfalhoz automatizált öntöző- és tápanyagpótló rendszer is tartozik. És folyamatos karbantartást igényel -teszi hozzá Dancsuly Kriszta. - Két típusa van: beltéri és kültéri. A beltéri esetében a földet speciális fólia és textil helyettesíti - foglalja össze. A fenntartás szorosan hozzátartozik a növényfajhoz, ami a hazai kertkultúrában eleve szokatlan. Hiszen a parkokban és a kertekben sem jellemző, hogy folyamatosan karbantartanák azokat. Az ok leginkább az, hogy ne kelljen rá költeni. Sokan úgy gondolják, „megcsinálom magam, megveszem a tuját, és beültetem”. Aztán csodálkoznak, hogy az eredmény nem olyan, mint amilyet a magazinban láttak - mondja Kriszta. - A kreativitás náluk megáll a gyepnél és a tujánál. Aztán hogy inkább lebetonozza-e a kis darab földjét, vagy konyhakertté alakítja, már azon múlik, hogy ki-ki mit hoz otthonról. A gondolkodásmód a hibás. A legtöbben nem fogják fel, hogy a növény ugyanúgy élőlény, mint a kutya. Le kell szedni a barna leveleit, néha a tetveit is. Kis túlzással ugyanazt igényli, mint egy háziállat. Természetes, hogy otthon a nagymama lecsípi az elszáradt virágot. Mindez sajnos egyre kevésbé van ott a tanult ismeretek között, mert távolodunk a természettől - teszi hozzá Kriszta. Nyugaton komolyan elkezdték támogatni ezeket a vertikális rendszereket, mert segíthetnek a klíma- és vízproblémákon (a növények tehermentesítik a csatornarendszereket, a gyökerek felveszik a vizet). A porfelvevő képességen túl pedig minimalizálják a fűtő- és hűtőberendezések használatát. Egy négyzetméter betonon keletkezett légszennyezést 0,7 négyzetméter növényfelület tisztít meg, a szén-dioxidot oxigénné alakítva. S ezzel rengeteget lehet spórolni, előzetes becslések harmincszázalékos megtakarítást jeleznek. Egy húsz négyzetméteres növényfaj, amire ezer növényt ültetnek, ugyanezt teszi „kicsiben”. Ennek a megalkotása négyzetméterenként 150-180 ezer forintba kerül, a havi gondozása pedig 1500-2000 forint. Magas anyagköltségű, luxustermékről van szó, amit egyelőre leginkább bankok, éttermek kérnek reprezentatív belsőépítészeti elemként. Lehet persze zajfogó fal autópályák mellé, esztétikai élményt nyújt tűzfalon, erőművön, bevásárlóközponton, köztereken. Egyéni megrendelők számára akár egy képméretű is szép lehet, ahogy mi is hetvenszer kilencvenes zöldfalat tettünk a nappaliba. A felhasználásban nincs semmilyen korlát. Amikor luxuslakásba egymillió forintért vesznek csillárt, akár ez is beleférhet. Csak hát a csillár nem él, nem kell gondozni. Mi azonban határozottan úgy gondoljuk, hogy a jövő a zöldépítészeté - mondja Kriszta. - Vagy ha erre az átállásra alkalmatlan, akkor legrosszabb esetben az emberiség hal ki - summázza fanyar humorral Kiss Márton. Ct LU FOTÓ: MÓRICZ SIMON Bevándorló innováció Kitűnő latin Szőcs László Isteni szikra, ami egy bomba nő fejéből pattan ki: az egyik legismertebb gyártó autógyertyáit reklámozza, minden autótípushoz. Vagy egy másik: „Meg akarsz venni? Ezt vedd meg!”, mutat fityiszt a kismajom a Természetvédelmi Világalap (WWF) kampányának plakátján. De említhetjük a „Hogyan óvjuk meg ivóvízkészletünket?” rajzos információs brosúrát is, vagy a Sziget Fesztivál 2011-es Kulturális Zóna logóját. Ezek a - ha nem is isteni, de kreatív - szikrák egy Chilében született, de Venezuelában felnőtt (így, főleg latin-amerikaiak körében inkább venéznek tekintett) fiatalembert, Pablo Campost dicsérik. A negyvenéves dizájner, grafikus és PR-szakember munkáival a névjegyektől kezdve a reklámfilmekig számos helyen találkozhattunk már a mindennapokban. De aligha merült fel bennünk, hogy az itteni médiaterepre már csak felnőttkorban adaptált elme és kéz szülte őket. Pablo, mint mondja, tizenkét éve él közöttünk, s bár magyarul interjúra még nem vállalkozik, a sört legalábbis tökéletesen rendelte anyanyelvükön... Ahogy a reklámanyagokra is magyar feliratok kerülnek. Török és iráni társaival, Bora Unallal és Nima Chaichival pedig egy különleges projektet készítenek most elő: egyedi fotóalbumukon a kétszáz éves Városliget szerepel majd légi felvételek alapján. Pablo, Bora és Nima azon huszonöt tehetséges migráns fiatal közé tartozik, akik a Szubjektív Értékek Alapítvány Saját erőből projektjének segítségével kezdhette el Magyarországon álmai megvalósítását. Nemrég azt mutatták be egy rendezvénysorozat keretében, hogyan jutottak el nyolc hónap alatt az ötlettől a kivitelezésig. Az édeszkavalkádban szerepelt a világ legvidámabb italának nevezett délkelet-ázsiai buborékos tea, orosz nyelvű könyvesbolt vagy egy kínai egyetemista diákügynöksége is. Dominus Ákos, a tíz éve létrehozott alapítvány projektvezetője elmondta: az angol ötlet alapján meghonosított program, amely brüsszeli támogatást is élvez, az európai identitás erősítését célozza. Bevándorlókon ebben a kontextusban az EU határain kívülről érkezőket tekintik, azaz nem számítanak ide mondjuk a romániai vagy szlovákiai magyarok, avagy a hazánkban egyre nagyobb számban élő német állampolgárok. Elég Bécsbe átruccanni, hogy lássuk, Budapestnél mennyivel sokszínűbb a legközelebbi nyugati főváros lakossága. Különleges nyelvünk persze akadályt jelenthet, elriaszthatja az érdeklődőket. Pablo videóin bemutatja itt élő és a magyarral birkózó, vagy már meg is birkózott venezuelai társait. Egyikük kedvenc magyar szava például a „gyogyós”, míg egy másiké a „papucs”. Azt tanácsolják az őket segítő szakemberek a kreatív migránsoknak, hogy ötleteiket „hozott anyagból” merítsék, azaz olyannal próbáljanak kitűnni a magyar közegben, amelyben szülőföldjükön is erősek lennének. Sokukat - így 2000-ben Pablo Campost is - a szívügyek hozták az addig számára teljesen ismeretlen Budapestre. Szép lassan megszokta, hogy fővárosunk közbiztonsága teljesen más, mint Caracasé vagy Mexikóvárosé, ahol szülei élnek. Nálunk nem kell állandóan oldalt vagy hátratekingetnie, ki tör a táskájára vagy akár az életére. Bár párkapcsolata felbomlott, itt ragadt, és először nagy reklámügynökségeknél helyezkedett el. Két éve viszont szabadúszó. Stabil ügyfeleit Portugáliában, vagy éppen Dél-Koreában találta meg. Összeszűkült világ ez: egyszerre globális, de lokális is. Ma már Pablo Camposnak sem térkép e táj. A Városliget-fotóalbummal is ezt igyekszik majd bizonytani, migráns társaival együtt. Pablo Campos (jobbra). Képben van Magyarországon is fotó: molnár zsolt