Népszabadság, 2013. augusztus (71. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-09 / 185. szám
6 Népszabadság 2013. augusztus 9, péntek Magyarország Kártérítés Helmeczy László azt javasolja, hogy az állam segítsen a bűncselekmények áldozatain Ki fizessen a tettes helyett? Lencsés Károly Az állam nyújtson segítséget egyes, különösen súlyos bűncselekmények önhibájukon kívül rendkívül nehéz helyzetbe jutott áldozatainak vagy hozzátartozóinak - javasolja Helmeczy László ügyvéd (nyílt levele a 12. oldalon olvasható). Egy 2005-ös törvény szerint szándékos, személy elleni erőszakos cselekményeknél lehetőség van bizonyos állami kárenyhítésre, ám ennek összege a leginkább rászorultak esetében és emberölés esetén sem haladhatja meg az 1,3 millió forintot. Az ügyvéd ezért felveti, hogy hatalmazza fel törvény az áldozatok megsegítéséért felelős minisztert: döntsön arról, hogy a kárenyhítésre jogosult sértett javára jogerősen megítélt, az elkövetőt terhelő kártérítés megfizetését a központi költségvetés részben vagy egészben átvállalhassa. Ebben az esetben az állam adók módjára hajthatná be a tettesektől az áldozatnak járó, a bírósági verdiktben megszabott összeget. Javasolja azt is, hogy a tárcavezető rendelettel állapítsa meg azokat a kivételesen indokolt eseteket, amikor a sértettnek jogerősen megítélt összeget az állam átvállalja. Helmeczy emlékeztet rá, hogy az Olaszliszkán 2006-ban meglincselt pedagógus javára 46 milliós kártérítést ítélt meg a bíróság, de az elkövetők vagyontalanok, a börtönkeresményükből pedig előbb a tartásukhoz szükséges összeget, majd a bűnügyi költség fedezetéül szolgáló pénzt vonják le, az áldozat hozzátartozói így egyetlen fillérhez sem jutnak. Az ügyvéd szerint várhatóan hasonló lesz a helyzet a meggyilkolt veszprémi kézilabdás, Marian Cozma családjának vagy a Tiszalökön bűncselekmény áldozatává vált Kóka Jenő hozzátartozóinak követelése esetében is. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló, 2005-ben elfogadott törvény szerint a személy elleni erőszakos cselekmények - például rablás, súlyos testi sértés, emberölés - sértettjei, illetve haláluk esetén a hozzátartozók alapvetően akkor jogosultak támogatásra, ha a havi nettó jövedelmük nem haladja meg a 174 ezer forintot. A jogszabály azonban csak a vagyoni kárról rendelkezik, emellett a kifizethető összeget is korlátozza. Nagyjából 435 ezer forintig a rászorultaknak a teljes kárt térítik, utána a kárenyhítés mértéke sávosan csökken, de 1,3 milliónál többet semmiképpen nem adhatnak. Emellett járadékot kaphat az, aki tartósan keresőképtelenné vált, ám ennek összege a havi 87 ezer forintot nem haladhatja meg, és a támogatás legfeljebb három évig folyósítható. Erre a célra a költségvetési törvényben az idén összesen százmillió forintot különítettek el, ami nagyjából tizede annak, amennyit egy „nemzeti konzultációra” költenek. Helmeczy felkérte Tiszavasvári korábbi egyéni képviselőjét, Juhász Ferencet, hogy a rendkívül súlyos bűncselekmények áldozatainak hatékonyabb támogatása érdekében nyújtson be törvénymódosítást, és az MSZP-s politikus ezt két alkalommal meg is tette. Javaslata szerint az „áldozatsegítésért felelős miniszter - kérelemre, különös méltánylást érdemlő esetben (...) - a kárenyhítésre jogosult áldozat javára jogerősen megítélt, az elkövetőt terhelő kártérítés megfizetését a központi költségvetés terhére átvállalhatja”. A kormánypárti többség azonban napirendre sem vette az indítványt. Juhász az előterjesztést azzal indokolta, hogy kirívóan súlyos bűncselekmények esetében is előfordul, hogy bár a sértett vagy örökösei számára a bíróság jogerősen kártérítést állapít meg, az érintettek egyetlen fillért sem kapnak, mert a tettesek vagyonnal nem rendelkeznek, börtönkeresményükből pedig esély sincs a megítélt összeg behajtására. Más kérdés, hogy a követelést így az állam sem tudja érvényesíteni, ha tehát a szocialista politikus tervezetét mégis elfogadnák, a kártérítést a közös kasszából kellene fedezni. Az eddigi százmilliót pedig alaposan meg kellene toldani, hiszen csak a Helmeczy által említett három ügy kimeríthetné az éves keretet. Egymással nehezen összeegyeztethető szempontokat kellene mérlegelni a javaslat elfogadása esetén - fogalmaztak szakértők. Egyre-A TÖRVÉNY SZERINT az állami kárenyhítés összege a leginkább rászorultak esetében és emberölés esetén sem haladhatja meg az 1,3 millió forintot, sőt az elkövetett bűncselekmény súlyát, másfelől az áldozat kiszolgáltatottságát, rászorultságát vizsgálhatnák, miközben forrásaink szerint a jogsértések általában nem váltanak ki nagyobb érdeklődést, de a sértett különösen nyomorúságos helyzete sokszor indokolna a jelenleginél jóval nagyobb kárenyhítést is. Emellett felhívták a figyelmet arra: évente 240-260 ezren válnak bűncselekmények károsultjává, és ha valaki nem kerülne be a kivételezett körbe, igazságtalannak érezné, hogy mások kiemelt támogatást kapnak. Jelezték azt is, hogy az állam a minden korábbinál szigorúbb büntetőpolitika meghirdetésével - és a miniszterelnök „két hét alatt rendet teszünk” kijelentésével - hamis látszatot kelt. Azt sugallja ugyanis, hogy képes megvédeni a polgárait a bűnözőkkel szemben, és ha ezt a hatalom komolyan gondolja, többet is kell vállalnia az áldozatok megsegítése érdekében. Helmeczy felvetése helyesnek tűnik, de nem tudni, hogy az ötlet megvalósítása hová vezetne - mondta kérdésünkre Magyar György ügyvéd. Ki döntsön arról, hogy mely esetekben vállalja át a kártérítést az állam, s milyen mértékéig álljon helyt? - vetette fel az ügyvéd. Figyelmeztetett emellett arra, hogy az államnak nincs is pénze, mert az adóforintjainkkal gazdálkodik, azokat pedig ne osztogassa mindenféle külső kontroll nélkül. Magyar György úgy véli, inkább az áldozatok megsegítésére szánt százmilliós keretet kellene jelentősen felemelni, és azt kiegészíthetnék például az adózók felajánlásaival. A kárenyhítés ügyét pedig szerinte célszerű lenne alapvetően civil szervezetekre bízni, amelyek szoros társadalmi ellenőrzés alatt működnek, így a támogatásokról is transzparens módon dönthetnek. Az ügyvéd egyébként sem tartja szerencsésnek, hogy az állam a polgári jog hatálya alá tartozó kártérítési ügyekbe avatkozzék be, mert ha ezt egyszer megteszi, nem tudni, hogy a hatalom hol áll meg. 1,3 MILLIÓ Fesztivál A rendőrség fokozottan ellenőrzi a publikumot, csaknem száz embert állítottak elő drogbirtoklás miatt Ozorán „minden szuper, csodás és békés” Ungár Tamás Kétezren rángatóznak szelíd eksztázisban csütörtök kora délután az Ozora Fesztivál nagyszínpada előtt. A látvány mintha leporellója akarna lenni valamennyi emberi rassznak: európai, afrikai, dél-amerikai, közel- és távol-keleti figurák tűnnek fel a naptól felforrósodott „főzőkatlanban”. A nézőtér fölé kifeszített, szertelen formájú színes vásznak nem adnak hatékony árnyékot, a tojást megfőzni képes kánikula alig mérséklődik. Az éppen műsoron lévő diszkós által ránk borított zene idegesítően szívdobogás-ritmusú és monoton, az egzotikus népek termékenységi táncát idéző vonaglás mégis lankadatlan. A félmeztelen vagy hóbortos ruhákat viselő közönségre egy tűzoltóautóból táplált porlasztóspricniből víz permetez, ám ez sem igen hűsít, inkább csak hangulati elem. Odébb, egy mélyebb foltban teniszpályányi dagonya, azt kétszázan tapossák a zenére, fejük tetejéig festi be és pikkelyezi őket a sár. A színpad melletti meredek domboldal árnyas fái alatt még vagy félezren bámulják az önfeledt sokadalmat, néha közülük is feláll valaki, és táncolni kezd. A kedden megnyitott fesztivál persze mindig éjjel emelkedik a zenitjére - a nyolcvanhektáros dádpusztai birkalegelőn felépített sátor- és lakókocsiváros 16 ezer lakója a délutáni melegben inkább csak sziesztázik. A fesztiválterület egyik leghangulatosabb faépítménye, a harmincszor harminc méteres, nádkupolájú Piramis alatt délelőtt jógáztak, most megfáradt fesztiválozók heverésznek, alszanak, beszélgetnek. A Piramis egyik szélén, egy földre terített szőnyegen ül Jochen kikezdhetetlen nyugalommal. Bázelből jött kilencedmagával, negyvenéves tűzbiztonsági mérnök. Az átlagos termetű Jochenre azért kell felfigyelni, mert egy ufószerű féminstrumentumon - a Hang nevű hangszeren muzsikál. Az ufóból ujj begyével kopogtatva csal ki keleties dallamokat. A mérnök azt mondja, Ozorán minden szuper. Mindenki ezt ismételgeti. A Piramistól száz lépésre zsúfolásig megtelt egy U alakú, ácsolt szín. Ide kézműves foglalkozások vonzanak naponta százakat. Az épület egyik fertályán bábokat készítenek, nemezelnek, batikolnak, az elhasznált ruhák szalagokra hasított anyagából rongyszőnyeget és új ruhát szőnek. Zenére, merthogy egy szitáros-kongadobos duó ad háttérmuzsikát a tevékenységhez. A húszéves Max is épp itt időz, még nem döntötte el, mibe fogjon, csak figyeli a többieket. A reklámfilmek hibátlan arcú férfiaira hajazó Max amúgy bordeaux-i, és szociális munkát végez, gyerekkel foglalkozik, programanimátor, jól ismeri, hogy miket kínálnak a világ fesztiváljai, mégis idejár vissza a legszívesebben, már harmadjára van itt. Most egy öttagú csapattal jött. - Évről évre jobb itt a zene, és egyre látványosabbak a koncertek - mondja -, de ami ennél is fontosabb, hogy a fesztivál szellemisége páratlan. Mindenki barátságos és nyitott. Pár méterrel arrébb a 28 éves Nyina is ezt hangsúlyozza. A Kijevben ügyvédként dolgozó, testes, szőke hölgy nagyon várta egyik kedvenc együttese, a Shpongle fellépését, de bármekkora durranás volt is a koncert, az itt fesztiválozó emberek jelentik neki az igazi élményt. Ezt erősítette a társaságában lévő Georg, aki operatőr az ukrán fővárosban. A szőke haját póthajakkal dúsító-hosszító, harmincesztendős férfi elmondja: - Már az első napokban összebarátkoztam brazil és új-zélandi emberekkel, Ozora nélkül aligha jöhetnének létre ilyen találkozások. Minden csodás és békés. Az 52 éves Matt Blake is a fesztivál békésségét dicséri. Az elektronikus zene komponálásával foglalkozó londoni férfi - aki feleségével érkezett Dádpusztára - így meditál: - Sok fesztiválon jártam már, s jellemző, hogy a legtöbb rendezvényen részeg és agresszív emberek randalíroznak. Itt nyoma sincs agressziónak. Mindenki jókedvű és segítőkész. Soha nem láttam még ennyi embert, akik mind szeretik egymást. Jó lenne, ha minden fesztivál ilyen lenne, és ha ilyen lenne az egész világ. A fesztivált köztudottan sok kritika érte azért, mert az ide látogató goazene-rajongók szívesen erősítik fel élményeiket különféle szerekkel, főképp fűvel. A rendőrség fokozottan ellenőrzi a publikumot, s az elmúlt hat napban már csaknem százan buktak be drogbirtoklás vétsége miatt. A meggyanúsított drogosok valamennyien külföldiek. A drogfogyasztási szokásokról is faggatom a fesztiválozókat. Általános vélemény, hogy immár minden fesztiválra, bulira, partira jellemző a drogfogyasztás. Egy a nevét nem adó magyar egyetemista megjegyzi, hogy hazánkban - a szociológiai felmérések szerint - a fiatalok több mint ötöde kipróbálja a drogokat, ehhez képest az, hogy Ozorán a fesztiválozók alig egy százalékáról bizonyosodik be a kábítószerezés, nem is olyan „durva adat”. Terran, a leírhatatlanul extravagánsan öltözködő, 23 éves Southampton építész az előbbiekkel kapcsolatban így beszél: -Néha használok szereket, de most nem volt rá szükség. Annyira inspirálók az itteni épületek, zenék, vizionális effektusok és emberek, hogy minden szer nélkül is teljesen elvarázsol ez a fesztivál. Egyébként szerintem lehet a drogot felelősen fogyasztani, ám sajnos sokan csak magukba dobálnak minden cél nélkül mindenféle szereket, aminek semmi értelme. Fokozottan figyelnek FOTÓ: MÓRICZ SIMON