Népszabadság, 2013. augusztus (71. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-24 / 197. szám
10 Népszabadság 2013. augusztus 24., szombat Hétvége Ginsberg szelleme emlékezik Egy halott költő fotói a beatnemzedék nagyjairól SZAKONYI PÉTER . Életem egyik legjobb dzsesszkoncertjét a New York-i Columbia I____ Egyetemen hallottam - úgy három évtizeddel ezelőtt. A hajléktalanokat segítő koncertet - Jazz I Finds a Home - egy már akkor is emblematikus személy nyitotta meg. Az egyetem Wollman előadótermében Allen Ginsberg stílusosan nem beszéddel, hanem egy kis, vélhetőleg tibeti harmonikát „nyaggatva” versben „vágta át” az egynapos koncert képzeletbeli szalagját. A helyi WKCR rádióadó által szervezett eseményen fellépett az akkori dzsessz színejava, többek között Gil Evans, Tommy Flanagen, Al Hibbler, Lester Bowie és Don Cherry is. A zsúfolt nézőtér azonban az igazi nagyágyút, a vibrafon királyát, Lionel Hamptont várta. Az idős zenész szmokingos-snájdig fiatalokkal lépett a színpadra és elég volt pár taktus, hogy a közönség egy emberként felpattanjon és táncolni kezdjen. A felejthetetlen koncert másik kuriózuma ismét Ginsberg volt. A híres és hírhedt költő ugyanis már az első szám után a színpad elé henteredett, és kis fotómasinájával lelkesen kattogtatott egészen a koncert záróakkordjáig. Meglepett, hogy az ünnepelt költő kocafotósként is ilyen aktív. Hogy mi lett ezekkel a képekkel, nem tudtam, egészen mostanáig, amikor is megláttam a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museum plakátját - Beat memories: The Photographs of Allen Ginsberg. Magyarul: Beatemlékek Allen Ginsberg fotóin. A májusban nyílt és szeptember elejéig nyitva tartó tárlat köré egész sor kiegészítő eseményt - vitaestet, felolvasást, koncertet, filmvetítést - is szerveztek, úgy tűnik, nagy sikerrel. Ginsberg személye ugyanis 15 évvel halála után is vonzza a fiatalokat és persze egykori rajongót is. A beatemlékek-kiállítás Ginsberg kortársairól, a beatnemzedék költőiről ad egészen elképesztően izgalmas közelképet. Ginsberg a Columbia Egyetem után 1953-ban „hirtelen felindulásból”, másodkézből, 13 dollárért vett egy Kodak Retina fotómasinát, és a maga örömére kezdett el kattintgatni. Az Üvöltés című kötettel - mond ez a cím ma valakinek is valamit? - egy csapásra világhírűvé vált költő az ötvenes-hatvanas években készített fekete-fehér fotókat kortársairól, a beatgeneráció géniuszairól. Mások mellett Jack Kerouac, a beatnemzedék egyik legjelentősebb kötetének, az Útonnak a szerzője, a költő Gregory Corso, és persze az Üvöltést 1955-ben kiadó Lawrence Ferlinghetti néz le a kinagyított képekről. Ginsberg rögzítette Kerouac utolsó, 1964-es látogatását New Yorkban, amikor a költő konyhájában kofferjei mellett szomorúan üldögél, a szovjet költőt, Jevtusenkót, kezében Wild Berries című kötetével és William Burroughst, amint kertjében ücsörög elmélázva. Egyébként ez utóbbinak köszönheti, hogy bejárta a földet, hiszen 1957-ben őt látogatták meg Tangier-ben, hogy aztán éveken át vándoroljanak Afrikából Ázsián át vissza Amerikába. A hosszú utazásról egyébként csak néhány kép maradt fenn, mert 1963-ban Ázsiából hazafelé utazva elvesztette a fotóstáskáját. De kisebbfajta csoda az is, hogy kortársairól készült képei egyáltalán megmaradtak. Ezeket ugyanis nem gondolta értékesnek, s talán ezért nem is őrizte biztos helyen ezeket. A múlt század nyolcvanas éveiben két fotósnak, Robert Franknek és Berenice Abbottnak mutatott meg néhányat közülük, akik azonnal belelkesedve kapacitálták arra, hogy tegye ezeket közkinccsé. De ezt sem „hagyományos” módon! Arra kérték ugyanis Ginsberget, hogy a fotók alá töltőtollal írjon néhány mondatot pályatársairól, az akkori élethelyzetről, közös kalandjaikról és a többi. Ginsberg megfogadta a tanácsot, a San Franciscó-i kiállításon bemutatott száz fotó így sokkal több, mint remek jellemábrázoló fénykép, ezek már korrajzok és kordokumentumok is. Mindazok, akik évekkel később Budapesten találkoztak a borzas hajú, szakállas költővel, meglepődhetnek ifjúkori önarcképein, a Corsóval közös „költőikrek” képén, vagy Bob Dylanról készített fotográfiáján. Igazán döbbenetes portrét készített nagymamájáról, Rebecca Ginsbergről és élettársáról, Peter Orlovskyról is - ez utóbbit James Joyce sírjánál. A hetvenéves Ginsberg hosszú évek kihagyása után vett ismét kamerát a kezébe - ennek voltam tanúja az említett dzsesszkoncerten 1986 novemberében. Képei elementáris erővel hatnak ma is - ezt tanúsítja a kiállítás roppant népszerűsége is. „Fotói többet jelentenek az égieknek, mint itt a földön” - írja egy tisztelője. De nincs igaza, Ginsberg megkésett tudósítása a beatgeneráció nagyjairól nem csak Kaliforniában jelent szenzációt. ttá, Ae. ArÚriXe £ L. ‘tOai^ZuLthiX' ?-e›4 $XjujiX smß?fadl Ct^^cJis^X' lJ,.£'- uji*f. 'KajPCX^^l . |>u<w«Vjb <r*\ ***&- ^ffuK &<&+*, r^WCA«, Latov *f- <UU; 2M>m£. P<W^ P«*J? (<?«»<f. O * 4^-« , ^4^ -íÍA**r^a. Ce^XjKTj AAi/aJmi.' Ao»*v ^ R<-*i ^i2t- fcjL-ís*"I-'j hfWJÍ^y <**yelL X^xg^^TtmK. unM. n^fXXJ Ur^n^AT y&XueJt a*. QjwCCjmtjJL^ Axjl SaJhA- Aá&í.-XficrM- A*aS*^? ^C. it-• £&e^C£<i_ S*- ^r<u* ■ttwHLV'V'« 0**JCAU ntufi*. *x-<tA*ii &+*£,, X** •***-'**- " ,P*t>e>i/,i*’*‘*“fc" M PaC^vKa^Í," ma •*BA*&m- o^tiAgfck ^ftcoTy #****_ hhM^Z^c/iA*xu>:l‘MÄsJ&p+A* ••/>**£ i&jUt»*. *£- . c~*** fc-tW-T<»««*i.T^- J&+xt o-c<e «^JOLlzar- &u^y>^y WJÄt^rULtCtr#3a * '’*<***. ^«JUjU»A_ jBJ*»«*^^ P**trv Xv4-,,‘F^«*«*'P6*1*0- /^ßÄ-B*^ Gregory Corso (fent) Jack Kerouac (balra lent) és William Borroughs (jobbra lent) f+**LOXJ^r VUb*. tsy UJ ■&*+*. AT °*£+-k. R&M4U W- Xrc*^£t: I '* 1++JL <e»«-*.- ^Urfj ÄCC/V <“f»<MÍTw>ftt S1-0O^ujujtts eLvt 3*^u5 ^«Cr€i»»v B^^jTÖrlfc^fe^p ^Vkf<VU^ <fci T^.'^tU -*A**fi -ACt^ —Z»U*1u*-«-»OT^»t^p, Ajl & 4*ldtr 4^K. (U><Ä<r-^B. éoU&K. faoLn^tK-.&AturLÍAJt- (*'A *xj*«*s F<^t"'^. r ttm+s t~*+<£ßc, '&****' +tX*S^j tx^f nx^un^i^ ß^L. U+kk+V* &**^7t4.** + j Ax«X-i<r*+, o*ul« IJu. * t\ ^UL /Hufi&fyU. *//o e> CM<^ ■^UccTf^{^r^ T^toi *1 TV* '&****'- A^cijfcdr^' p^«^.!^- F+ALffSJ.