Népszabadság, 2013. augusztus (71. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-24 / 197. szám

10 Népszabadság­­ 2013. augusztus 24., szombat Hétvége Ginsberg szelleme emlékezik Egy halott költő fotói a beatnemzedék nagyjairól SZAKONYI PÉTER . É­letem egyik legjobb dzsesszkon­­certjét a New York-i Columbia I____ Egyetemen hallottam - úgy há­rom évtizeddel ezelőtt. A hajlék­talanokat segítő koncertet - Jazz I Finds a Home - egy már akkor is emblematikus személy nyitotta meg. Az egyetem Wollman előadótermében Allen Ginsberg stílusosan nem beszéddel, ha­nem egy kis, vélhetőleg tibeti harmonikát „nyaggatva” versben „vágta át” az egyna­pos koncert képzeletbeli szalagját. A he­lyi WKCR rádióadó által szervezett ese­ményen fellépett az akkori dzsessz színe­­java, többek között Gil Evans, Tommy Fla­­nagen, Al Hibbler, Lester Bowie és Don Cherry is. A zsúfolt nézőtér azonban az igazi nagyágyút, a vibrafon királyát, Lionel Hamptont várta. Az idős zenész szmokin­­gos-snájdig fiatalokkal lépett a színpadra­­ és elég volt pár taktus, hogy a közönség egy emberként felpattanjon és táncolni kezd­jen. A felejthetetlen koncert másik kurió­zuma ismét Ginsberg volt. A híres és hír­hedt költő ugyanis már az első szám után a színpad elé henteredett, és kis fotómasiná­jával lelkesen kattogtatott egészen a kon­cert záróakkordjáig. Meglepett, hogy az ünnepelt költő kocafotósként is ilyen aktív. Hogy mi lett ezekkel a képekkel, nem tud­tam, egészen mostanáig, amikor is meglát­tam a San Franciscó-i Contemporary Je­wish Museum plakátját - Beat memories: The Photographs of Allen Ginsberg. Ma­gyarul: Beatemlékek Allen Ginsberg fotó­in. A májusban nyílt és szeptember elejéig nyitva tartó tárlat köré egész sor kiegészítő eseményt - vitaestet, felolvasást, koncer­tet, filmvetítést - is szerveztek, úgy tűnik, nagy sikerrel. Ginsberg személye ugyanis 15 évvel halála után is vonzza a fiatalokat és persze egykori rajongót is. A beatemlékek-kiállítás Ginsberg kor­társairól, a beatnemzedék költőiről ad egészen elképesztően izgalmas közelké­pet. Ginsberg a Columbia Egyetem után 1953-ban „hirtelen felindulásból”, másod­kézből, 13 dollárért vett egy Kodak Retina fotómasinát, és a maga örömére kezdett el kattintgatni. Az Üvöltés című kötet­tel - mond ez a cím ma valakinek is vala­mit? - egy csapásra világhírűvé vált költő az ötvenes-hatvanas években készített fe­kete-fehér fotókat kortársairól, a beatge­­neráció géniuszairól. Mások mellett Jack Kerouac, a beatnemzedék egyik legjelen­tősebb kötetének, az Útonnak a szerzője, a költő Gregory Corso, és persze az Üvöl­tést 1955-ben kiadó Lawrence Ferlinghet­ti néz le a kinagyított képekről. Ginsberg rögzítette Kerouac utolsó, 1964-es látoga­tását New Yorkban, amikor a költő kony­hájában kofferjei mellett szomorúan ül­dögél, a szovjet költőt, Jevtusenkót, kezé­ben Wild Berries című kötetével és Wil­liam Burroughst, amint kertjében ücsö­rög elmélázva. Egyébként ez utóbbinak köszönheti, hogy bejárta a földet, hiszen 1957-ben őt látogatták meg Tangier-ben, hogy aztán éveken át vándoroljanak Afri­kából Ázsián át vissza Amerikába. A hos­­­szú utazásról egyébként csak néhány kép maradt fenn, mert 1963-ban Ázsiából ha­zafelé utazva elvesztette a fotóstáskáját. De kisebbfajta csoda az is, hogy kor­társairól készült képei egyáltalán megma­radtak. Ezeket ugyanis nem gondolta ér­tékesnek, s talán ezért nem is őrizte biz­tos helyen ezeket. A múlt század nyolcva­nas éveiben két fotósnak, Robert Frank­­nek és Berenice Abbottnak mutatott meg néhányat közülük, akik azonnal belelke­sedve kapacitálták arra, hogy tegye ezeket közkinccsé. De ezt sem „hagyományos” módon! Arra kérték ugyanis Ginsberget, hogy a fotók alá töltőtollal írjon néhány mondatot pályatársairól, az akkori élet­helyzetről, közös kalandjaikról és a többi. Ginsberg megfogadta a tanácsot, a San Franciscó-i kiállításon bemutatott száz fo­tó így sokkal több, mint remek jellemáb­rázoló fénykép, ezek már korrajzok és kor­dokumentumok is. Mindazok, akik évek­kel később Budapesten találkoztak a bor­zas hajú, szakállas költővel, meglepődhet­nek ifjúkori önarcképein, a Corsóval kö­zös „költőikrek” képén, vagy Bob Dylanról készített fotográfiáján. Igazán döbbenetes portrét készített nagymamájáról, Rebec­ca Ginsbergről és élettársáról, Peter Or­­lovskyról is - ez utóbbit James Joyce sír­jánál. A hetvenéves Ginsberg hosszú évek kihagyása után vett ismét kamerát a ke­zébe - ennek voltam tanúja az említett dzsesszkoncerten 1986 novemberében. Képei elementáris erővel hatnak ma is - ezt tanúsítja a kiállítás roppant népszerű­sége is. „Fotói többet jelentenek az égiek­­nek, mint itt a földön” - írja egy tisztelő­je. De nincs igaza, Ginsberg megkésett tu­dósítása a beatgeneráció nagyjairól nem csak Kaliforniában jelent szenzációt. ttá, Ae. ArÚriXe £ L. ‘tOai^ZuLthiX' ?-e›4 $XjujiX smß?fadl Ct^^cJis^X' lJ,.£'- uji*f. 'KajPCX^^l . |>u<w«Vjb <r*\ ***&- ^ffuK &<&+*, r^WCA«, Latov *f- <UU; 2M>m£. P<W^ P«*J? (<?«»<f. O * 4^-« , ^4^ -íÍA**r^a. Ce^XjKTj AAi/aJmi.' Ao»*v ^ R<-*i ^i2t- fcjL-ís*"I-'j hfWJÍ^y <**yelL X^xg^^TtmK. unM. n^fXXJ Ur^n­­^AT y&XueJt a*. QjwCCjmtjJL^ Axjl SaJhA- Aá&í.-XficrM- A*aS*^? ^C. it-• £&e^C£<i_ S*- ^r<u* ■ttwHLV'V'« 0**JCAU ntufi*. *x-<tA*ii &+*£,, X** •***-'**- " ,P*t>e>i/,i*’*‘*“fc" M PaC^vKa^Í," ma •*BA*&m- o^tiAgfck ^ftcoTy #****_ hhM^Z^c/iA*xu>:l‘MÄsJ&p+A* ••/>**£ i&jUt»*. *£- . c~*** fc-tW-T<»««*i.T^- J&+xt o-c<e «^JOLlzar- &u^y>^y WJÄt^rULtCtr#3a * '’*<***. ^«JUjU»A_ jBJ*»«*^^ P**trv Xv4-,,‘F^«*«*'P6*1*0- /^ßÄ-B*^ Gregory Corso (fent) Jack Kerouac (balra lent) és William Borroughs (jobbra lent) f+**LOXJ^r VUb*. tsy UJ ■&*+*. AT °*£+-k. R&M4U W- Xrc*^£t: I '* 1++JL <e»«-*.- ^Urfj ÄCC/V <“f»<MÍTw>ftt S1-0O^­ujujtts eLvt 3*^u5 ^«Cr€i»»v B^^jTÖrlfc^fe^p ^Vkf<VU^ <fci T^.'^tU -*A**fi -ACt^ —Z»U*1u*-«-»OT^»t^p, Ajl & 4*ldtr 4^K. (U><Ä<r-^B. éoU&K. faoLn^tK-.&AturLÍAJt- (*'A *xj*«*s F<^t"'^. r ttm+s t~*+<£ßc, '&****' +tX*S^j tx^f nx^un^i^ ß^L. U+kk+V* &**^7t4.** + j Ax«X-i<r*+, o*ul« IJu. * t\ ^UL /Hufi&fyU. *//o e> CM<^ ■^UccTf^{^r^ T^toi *1 TV* '&****'- A^cijfcdr^' p^«^.!^- F+ALffSJ.

Next