Népszabadság, 2013. december (71. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-05 / 283. szám
16 Népszabadság 2013. december 5., csütörtök Kultúra Valami nincs sehol FILM Fáy Miklós Coming out Forgalmazza: Flungaricom Könnyű elszúrni, belemenni a közhelyekbe vagy rájátszani a homoszexualitás körüli viszolygásra, ahogy, mondjuk, ezek a derék stand-up humoristák szokták, akik persze iszonyat jó fejek, csak olyanok, mint a Monty Python ausztrál szkeccse: buzulás kizárva. De az érzékeny téma lehet nagyon vicces is, lehet emberi, lehet a kettő egyszerre. A Coring out alapötlete pedig nem rossz: egy homoszexuális közösségben, főleg ha valaki a homoszexualitására alapozza a pályáját meg a sikereit, heterónak lenni a vállalás, a bevallás, a coming out. Lehet érzékenykedni, hogy minden közhelyes, a langyik Purcellt hallgatnak és piros autóval járnak, a történetben a melegből heteró lesz, ráadásul mechanikai behatásra, de ha minden szempontot betartunk, minden érzékenységet tiszteletben tartunk, akkor képtelenség vígjátékot írni. Inkább azt mondom: az első akadályt szépen viszi Orosz Dénes a filmjével. Aztán az összes többit leveri. Érdemes talán versenyezni, ki mikor lett rosszul a filmtől, már a plakát idegesítő-e, a rendező bevált emberei Csányi Sándor és Tompos Kátya, mintha senki nem vett volna tudomást arról, hogy elszállt az idő, ez a Csányi már nem az a Csányi, inkább hasonlít Flintstone Frédire, mint a Kontroll főhősére. Mellettük Karalyos Gábor a harmadik, azzal a finoman melankolikus arckifejezéssel, amellyel a banki ügyfelekkel szokta közölni a jó hírt különböző százalékokról és kockázatokról. A magam részéről ennyire nem voltam előítéletes, megvártam a főcímet a hidegleléssel: aki ilyen zenét használ a filmjéhez, az velem azt közli, hogy neki az egész nem fontos, megy ez az ócska aláfestő rágógumi, amit azért tesz oda, mert semmit sem akar vele mondani. A kérdés nem az, hogy ez most művészfilm vagy szórakoztató, hanem hogy miért nem szórakoztató. Néhány dolgot tudok csak mondani. Például a színészek miatt, akik inkább idétlenek, mint színészek, nem tudják, hogy a szórakoztatás éppen olyan komoly, mint a Hamlet. Hihetetlen felüdülés Milcsi Zoltán vagy Gyabronka József, mert ők nem tartják el maguktól a szerepet, hanem dolgoznak rajta. Ha nem komoly, ha csak a kontraszt kedvéért küldik a szívinfarktuson átesett rendőrt egy hónapon belül oszlatni, akkor is. Ehhez képest ezek a vidám fiúk, akik fő- és mellékszereplői a filmnek, nem tudom, mivel foglalkoznak. Azt sem tudom, miért nincsenek zavarban legalább egy kicsit a munkájukat rendesen végző kollégájuk mellett. Talán azzal nyugtatják magukat, hogy ez csak egy vígjáték, nem túl jó poénokkal. Igazuk van, néha az ember csak les, hogy kihagyják a helyet, mint a színházban, itt most nagyon fognak nevetni, amikor azt mondjuk, hogy úgy nézel, mint a nők árleszállításkor, de nem elég jó a csattanó. Nem elegendőek a dalok sem, pedig ezzel szépen fölveszik a hazai vígjátékos hagyományt, sokat kell zenélni, hátha nem tűnik föl, hogy csak húzzuk az időt, a forgatókönyv egyórányi filmre volna elég, a többit ki kell tölteni, hogy meglegyen a kilencven perc. Meg is lesz, csak közben hitetlenkedve nézek az órámra: lehetetlen, hogy még csak ennyi telt el, sokkal többnek tűnt. Van bájos kislány, vannak cicik, finoman elhelyezett reklámok, nemzetközi cím, bár aligha lesz nemzetközi a siker, jó, ha a Madách Színház ezt is megveszi musicalnek. Rendezhette volna a filmet egy leszálló ágban lévő híresség, akinek talán könnyebben meg is bocsátanánk. De mi lesz Orosz Dénesből, ha még meg is öregszik? A rendező bevált emberei: Tompos Kátya és Csányi Sándor Próba A képzelt beteg átiratát mutatja be az Örkény Színház Tablet és tabletta Szemere Katalin Diszlexiás a Halál. August Re Noir a neve, de nem azonos a festővel. Tabletjéről nem tudja kisilabizálni, kit is kéne magával vinnie. A tévedésből becserkészett alany, Argan világosítja fel, hogy a listáján Moliere a következő, nem ő. (Moliere egyébként a valóságban is ezt a szerepet játszotta, mikor rosszul lett, és néhány órával később meg is halt.) A képzelt beteget próbálják az Örkény Színházban, a Mohácsi testvérek Moliere-átiratában. A szöveg nem új keletű, 2008-ban a Pécsi Nemzeti Színházban már megrendezte Mohácsi János. Sokat díjazták a produkciót a színházi kritikusok és a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón. (A szolgáló Toinette szerepéért Herczeg Adrienn mindkét helyen díjat kapott.) Mácsai Pál igazgató az Örkény Színház nyílt próbáján azt mondja, bár nem ismeri a pécsi előadást, a szövegkönyv remek, méltatlan, hogy a budapestiek eddig nem láthatták. Ezért ők műsorra tűzik december 21- től. Mohácsi János inkább saját lustaságának tudja be, hogy újrarendezi ezt a művet, de ismerve az előadásait, nyilván nem lesz repríz a produkció. A szöveg most is alakul, Mohácsi János jól forgatja bele a darabba a színészek ötleteit. Egészében ugyan emlékeztet a díszlet a pécsire, mindkettőt Fodor Viola tervezte, elemeiben mégis más az új. Nem csak azért, mert a színpad jóval kisebb. Pécsen akváriumokkal volt tele a színpad, Pestre már lepkekalitkák érkeznek. A nyílt próbán még üresek a burák, a képzelt beteget, Argant játszó Gálffi László pöckölgeti az üvegfalakat, becézgeti az odaképzelt pillangókat. Hogy milyen lepkék kerülnek a falak mögé, nem tudjuk, az biztos, hogy télen viszonylag nehéz teljes pompájukban fellelni őket. A nyílt próbán először a nyitányt gyakorolják a zeneszerző Kovács Mártonnal, hümmögnek és morognak a színészek. Nem ez a próba legszórakoztatóbb része. Mohácsi a színpadon kávét és vizet kortyolva mosolyogva megjegyzi, ez tényleg ilyen unalmas, bár most jóval fegyelmezettebb a társulat. Kottából énekelnek még, ahogy később a súgóra sem keveset hagyatkoznak. Az énekpróba alatt Gálffi László szórakoztatja a közönséget. Köntösben fekszik a földön, fekete ágyneművel takarózik. Egyszer csak felnyalábolja az egészet, és megágyaz magának a másik oldalon. Felül, lefekszik, mintha rémesen unná az egészet. (Lehet, hogy tényleg?) Még játszóruhában, virágos macskanadrágban, lukas farmerben, melegítőben és pólóban próbálnak a színészek. Nincs még ízelítő Remete Krisztina jelmezeiből. Egy-egy szerepnél a rendező teljesen összekeveri a korokat, a 34 éves Vajda Milán a nálánál 26 évvel idősebb Gyabronka József apját játssza. Argan lányainál is pont fordított a valós életkor, Trokán Nóránál és Bíró Krisztánál. Ne csörömpöljetek a pikkelyes szárnyacskáitokkal! - riad fel Argan, mikor a Halál (Debreczeny Csaba) színre lép. Kaszája nincs, csak tabletje. Hideg a keze még kesztyűben is. Mázlija van Argannak, hogy elsőre mégsem érte jött, pedig egy hipochonder nyilván mindig „halálosan beteg”. De a Re Noir nevű Halál nem hagy kétséget afelől, visszajön érte. Erre a sokkra az ember bekapna egy marék gyógyszert , ha lenne a háznál orvos. Van is, csomó sarlatán, csakraharmonizáló és piócával gyógyító. Az egyiknek éppen Mimolette kezét ígérte Argan. Kár, hogy a lánya a magát énektanárnak álcázó Cléante-ba szerelmes (Polgár Csaba). Ahogy a többi Mohácsi-darabban, tele a szöveg szóviccel, -csűréssel és -csavarással. Megtudja például, aki nem tudta, mi az, kummolni a spájzban, és milyen, mikor valaki nincs valami elegánsan vetkőzve, viszont pincér, ennél a közepén. Nagy az összhang Cléante és a képzelt beteg öccse, Béralde (Znamenák István) között, aki tagadná, de a szobalánnyal (Szandtner Annával) keveredett viszonyba. Kezdetben szabadulna tőle, egyéjszakás kalandot tervezett csak. Argan a legfeleslegesebb a családi képben. Béline, a második feleség (Für Anikó) a vagyonára, azaz az örökségre apellál, és mostohalányai zárdába küldésére. Mimolette nehezen veszi a kényszerházasságot, és az orvosok csak a pénzeszsákot látják a hipochonderben. A Halál viszont türelmes, eljön újra. Nem válogat, viszi, aki a listán következik Moliere úr mögött a sorban. Nyílt próbán a hipochonder fotó: Reviczky zsolt HIRDETÉS Döntsön jól az év végén is Fizessen elő a Népszabadságra és a TOP kiadványokra kedvezményesen! top Egy éves Népszabadság előfizetés mellé most 2 Top kiadvány áráért 4-et kézbesítünk Önnek! NÉPSZABADSÁG Mérlegeljen!