Népszabadság, 2014. április (72. évfolyam, 76-101. szám)
2014-04-12 / 87. szám
16 Népszabadság 2014. április 12., szombat Kultúra Foci, kosár, lövés A múzeumban nemcsak flippert, hanem más régi játékokat is fellelhet a látogató, van például remek focigép, amelyen kis bakelitpálcikákkal lehet tologatni a játékosokat, ki van téve egy üvegburájú kosárlabdapálya, emezen számozott gombokkal lehet némi hatást gyakorolni a labda röppályájára, megfigyelhető egy félkarú baseballflipper-mutáns, amelynek veleje, hogy vagy Tomot, vagy Jerryt kell arcba találni, és el lehet csodálkozni néhány pompás elektronikus lövöldözős játékon is. Az egyiken védett állatokat kell halomra gyilkolni, egy másikon pedig, egy esőerdei tisztás szélén állva, a vietkong nagy erőkkel támadó erőit. Kiállítás Flipperszentély a Radnóti Miklós utcában Több évtized játékgépei Bárkay Tamás A boldog őst 1871-ben dobták piacra, úgy hívták, hogy Parlor Bagatelle Table, és leginkább úgy nézett ki, mint egy kissé gúnyos, miniatűr biliárdasztal-parafrázis. A közvetlen előd 1932-ben bukkant fel, Ballyhoo néven eszeveszettül népszerű volt, több mint 75 ezer példány kelt el belőle Amerikában. Emez már egészen hasonlít az általunk is ismert leszármazottakra, amelyek nélkül bő fél évszázadig elképzelhetetlenek voltak az élet legvidámabb pillanatai, tehát a kocsmázással töltött szentesték és húsvétvasárnapok. A kilencvenes évek végére azonban jöttek az új elektronikus csodák, lassan kikopott a lokálokból, féltucatnyi gyártója közül is egy, csak egy maradt talpon. Pár éve viszont megint elkezdett érdekes lenni. A szórakozóhelyekre egyelőre ugyan nem tudott visszatérni, de bizonyos klubok, galériák és az úgynevezett tematikus kocsmák újra szemet vetettek rá. Minden jel arra mutat, hogy kár volt temetni: a flipper örök - még ha olykor megbontható is. Pár izgalmas darabot megbontottak a flipper legnagyobb és a maga nemében egész Európában egyedülálló szentélyében, tehát a minap nyílott, Radnóti Miklós utcai Flippermúzeumban is: a látogatókat a falra installált, leszerelt fejekkel - a flipper-eredményjelzővel és más csillogó, villogó csudákkal szerelt, függőlegesen álló dobozaival, valamint lecsupaszított, de ugyancsak pompás pályákkal avagy játéktérmezőkkel fogadják a rendezők. A legtöbbje olyan régi, hogy még e sorok írója sem emlékszik rájuk, sehonnan, az pedig már valami. A vidám torzók mellett a sarokban ugyancsak unikális műtárgy látható, sőt hallható: egy 1959-es keltezésű wurlitzer, amely kérésünkre éppen a (The) Rolling Stones I Don’t Know Why című örökzöldjét játszotta, nyilván kitörő örömmel, ugyanis - mint a muzeális kiállítóhely minősítésű műintézmény tulajdonosától, Pálfi Balázstól megtudtuk, hosszú évtizedekig, úgy nagyjából 1979- ig majdnem kizárólag jugoszláv popzenén tengődött. Pálfi a szerbiai Nisben vette nemrég, de persze azonnal újratöltötte, most angol-amerikai 45-ösök sorakoznak benne - éppen száz kislemez. Az okszerűség kedvéért megpróbáltunk nem azonnal rábukni minden szembejövő attrakcióra, tehát valamiféle kronológia szerint igyekeztünk mozogni a többosztatú pincetérben. Kezdtük tehát a már hivatkozott Parlor Bagatelle Table-lel, amely voltaképp egy fatábla, amelyen egyáltalán nem lehet irányítani az acélgolyókat, majd folytattuk a Ballyhooval, amelyen olyan nagyon szintén nem, tekintve, hogy ennek ugyan már vannak irányítókarjai, ámde oly rövidek, hogy majdnem mindegy, mit csinál velük a kortárs műkedvelő. Komótosan ráúsztunk a negyvenes és az ötvenes évekre, párás szemmel bámulva a csudás faalkatrészeket és meggusztálva a fejek üvegtábláin látható, rendkívül hiányos öltözékű hölgyeket, akkoriban ők voltak a legkurrensebb flipperdekorációk. A kollekcióban méltó helyet kapott egy 1958-as Jig Saw, amely arról is nevezetes, hogy dokumentálva vagyon, Sophia Loren és Jean-Paul Belmondo is játszott vele, minimum egyszer: a bizonyító erejű fotográfia ugyancsak megtekinthető. A hatvanas évek reprezentánsai a részint a terem másik oldalán, részint egy következő térben csodálhatók meg. A sorból talán a Hayburners (1967) című alkotást emelném ki a leginkább, ez szintén korszakhatárt jelöl: az üvege alatt bukkant fel először a ma is használt méretű, azaz a hárominches flipperkar. Az egykorú mozikra való utalás a hetvenes években jelent meg a gépeken - a Captain Fantasy címűn maga a festett Elton John látható egy filmjelenetben, de ugyanezen években vált általánossá a narancssárgás tónusú digitális kijelző is - értesültünk legott. A boldog nyolcvanas és kilencvenes évek gyűjteményének megszemlélése után eljutottunk az utolsó terembe, ahová Pálfi Balázs és a múzeum menedzsere, Vígh Attila a mai derékhad számára legismertebb gépeket gyűjtötte színes csokorba. Újra találkozhattunk régi kedvenceinkkel, az Addams Familyvel (ez volt a legújabbkor legnagyobb szériában készült flippere), az Indiaana Jonesszal, a Twilight Zone-nal, a Getawayjel és a Creature of the Black Lagoonnal, amelynél - ha még emlékeznek - a játékos küldetése az volt, hogy mindenáron mentse ki a szép, szőke, hosszú combú hölgyet a randa, cápafogazatú, békaábrázatú szörnyeteg karmaiból. Ha annak idején beszabadulhattunk volna ide! Vajon most is letilt a gép, ha rángatni-lökdösni kezdem? fotó: m. Schmidt János Minden működik Pálfi Balázs, a szenvedélyes flipperrajongó 2009-ben vette első gépét, egy 1986-os Strange Science-et. Nem sokkal később Lengyelországból ötven darabot szerzett, amelyből huszonötöt tartott meg. A múzeum ötlete 2010-ben jött, erre viszont már alaposabban fel kellett készülnie: nem kevesebb mint száz gépet vásárolt, zömmel az Egyesült Államokból, Olaszországból, Franciaországból és Hollandiából. A kiállítóhelyen most 130 gép látható, valamennyi működik. Negyedóránként kétszáz forintért próbálhatja ki őket a nagyérdemű, a játék két fél óra után ingyenes. KirakaTransz Versek mindenütt a debreceni belvárosban Gyűlik puhán a korszak mocska Kácsor Zsolt DEBRECEN Az izgalmasnak jóindulattal sem nevezhető debreceni belváros az elmúlt egy hét folyamán varázslatos változáson ment keresztül: beléköltözött a szabad szellemiség. Ellepték ugyanis a versek: az üzletek, könyvesboltok, cégportálok és kávézók kirakatára és bejárati portáljára a legkülönfélébb versidézetek kerültek. Séta közben hol egy Csokonai-sor ötlik a szemünkbe, hol egy Ady-, József Attila- és Szabó Lőrinc-idézet. De megjelentek köztünk halott és élő kortársaink is: láttam idézetet Petri Györgytől és Kovács András Ferenctől. Fiát így azért mindjárt más. Ilyen egy város, ha megfesti kissé a kultúra, még ha csak erre a kis időre is, amíg a költészet napjának ereje kitart. A kezdeményezés Vranyecz Tünde helyi könyvtáros érdeme: ő találta ki, hogy az elárvult, üres kirakatokat a debreceni költészeti fesztiválra versekkel kellene földíszíteni. A KirakaTransznak elnevezett kezdeményezés akkora sikert aratott, hogy az akcióhoz kulturális intézmények és működő üzletek is csatlakoztak, így került például a Modem központ hatalmas üvegportáljára egy Kosztolányi- és egy Kovács András Ferencidézet, tegnap már turistákat is láttam fotózkodni előttük. A KirakaTransz hivatalos megnyitóján több száz diák előtt a fesztivál kurátora, Szirák Péter József Attila-díjas irodalomtörténész mindenkit elmélyült sétára biztatott a Debrecent díszítő költemények között. Megfogalmazása szerint egy-egy ilyen séta „kaland és kihívás” is egyben, ahogyan az egymást követő generációk számára izgalmas kaland és kihívás az olyan remekművek olvasásra és újraértelmezése, mint Adytól Az eltévedt lovas, József Attilától az Eszmélet vagy Pilinszky Jánostól az Apokrif. Szirák Péter ezután a cívisváros méltán híres irodalmi emlékhelyeire hívta föl a figyelmet: mint mondta, a Nagyerdőn Csokonai Vitéz Mihály nyomában barangolhatunk, ha beülünk a Bakelit sörözőbe, akkor Ady Endre egykori törzshelyén találjuk magunkat, a Rózsa utcán Tóth Árpádra emlékezhetünk, a Piac utcán pedig Szabó Lőrincre, aki egyik legismertebb versének tanúsága szerint „órás” helyett itt látott és olvasott „óriást” gyermekkorában. A megnyitón, valamint az azt követő irodalmi sétán részt vett a Debrecenben született Térey János babérkoszorús költő, aki saját verseit olvasta föl, a többi közt a Borbély Szilárd halálára íródott költeményét, amely az Élet és Irodalomban jelent meg. Ezzel kapcsolatban azt mondta: a debreceni köztemetőt az elmúlt években Borbély társaságában kereste föl, s különösen megrendítő számára, hogy ma már a Nagyerdőn fekszik elhunyt barátja is. A résztvevők ezután irodalmi emlékhelyeket kerestek föl a városban, így felolvasást rendeztek annak a háznak a helyén, ahol Kölcsey Ferenc diákkorában, 1801 és 1809 között lakott. Erre az alkalomra Térey egy olyan verset olvasott föl tőle - A nyugalomhoz címűt -, amelyet a költő 1808-ban írt, nagy valószínűséggel tehát éppen azon a helyen, ahol a felolvasó éppen állt. Mivel ezt a bizonyos lakóházat már elbontották - ahogyan például Ady egykori debreceni lakhelyét is -, a költő kesernyésen meg is jegyezte: jobb lenne, ha nem házemlékek, hanem emlékházak mellett olvashatna föl. A költő ezután Csokonai Vitéz Mihály Újesztendei gondolatok című költeményének utolsó négy verssorát idézte, mondván: ez a legkedvesebb verse a debreceni poétától. A KirakaTransz annyira élénk fogadtatásra talált a városban a költészetre fogékony emberekben, hogy a rendezvényről hazafelé menet a „hivatalos” séta útvonalán kívül is rátaláltam két kidekorált kirakatra. A Péterfia utcán található Borháló borkereskedés bejáratára egy-egy József Attila- és Pilinszky-versszak került, a mellette lévő Egymalom antikvárium a politikai életérzés leírására talált egy frappáns szöveget: „Mint lépcsőházban a pormacska, gyűlik puhán a korszak mocska”. Ezt Petri György írta olyan régen, hogy mármár elfeledtük. De úgy tűnik, aktuális kezd lenni újra. Térey János fotó: konyhás István