Népszabadság, 2014. július (72. évfolyam, 152-178. szám)
2014-07-14 / 163. szám
2014. július 14., hétfő | Népszabadság 13 Rivalda - Kultúra Divat Rejtőzködő, titokzatos életet él a spanyol uralkodó feleségének, Letiziának is tervező Felipe Varela Mint a királyné a kirakatban Inotai Edit A vörös ruha végleg meghozta a világhírt Felipe Varela spanyol divattervezőnek. A modell ugyanis, aki a földig érő, pánt nélküli, ám a szoknyarészén rózsákkal díszített kreációban minden tekintetet magára vont Viktória svéd trónörökös esküvőjén Stockholmban, nem volt más, mint Letizia spanyol hercegné (ma már királyné). A korábban csak szűk körben ismert spanyol divattervező 2010-ben egy csapásra felkapott név lett, ma már a spanyol királyi család „házi tervezőjeként” emlegetik. Nincs nehéz dolga, mert a nádszálkarcsú Letizián szinte minden ruha jól áll. Egy csapásra világsiker lett az a visszafogott, törtfehér színű ruha és kabát kombináció is, a nyakán rengeteg apró rózsaszín gyönggyel, amit Letizia férje, VI. Fülöp királyi felesketésén viselt. Varela kedveli a letisztult vonalakat, a honlapján a 2014. nyári szezon aktuális darabja is egy épp térdig érő, az alakot hűen követő ruha, halvány pasztellszínekben vagy az idény slágerében, királykékben. Olykor némi csipkével vagy gyönggyel, egy szép övvel megbolondítva. Gyakorlatilag bárki megveheti ezeket a darabokat, nem tervez exkluzív módon a királyi családnak. Az üzlete Madrid egyik legdivatosabb utcájában van, a kirakatban ott pompáznak azok a modellek is, amelyeket a királyné visel illusztris eseményeken: egy estélyi ruháért általában háromezer eurót, egy kabátért vagy ruháért 700-at kér. De a szezon végi kiárusításon akár száz euró alatt is hozzá lehet jutni egy-egy darabhoz. A fő vásárlói a Vanity Fair spanyol nyelvű kiadása szerint ötvenes spanyol asszonyok és gazdag latin-amerikai házaspárok. Ám hogy pontosan milyen ember Felipe Varela, mit gondol a világról és a divatról, netán miről beszélget a spanyol királynéval - akivel egyszer látták együtt vacsorázni a lesipuskás fotósok -, arról keveset tudni. Felipe Varela 2004 óta nem ad interjút, lapunk kérdéseit is udvariasan elutasította a sajtókapcsolatokért felelős nővére, Rut. A tervező nem jelenik meg nyilvános eseményeken, 2002 óta nem vesz részt a madridi divathéten, a Pasarela Cibelesen sem. Állítólag összetűzött a szervezőkkel, mert a háta mögött azt mondogatták, kollekciói túlságosan Thierry Mugler francia divattervező darabjaira hasonlítanak. Varelát nem fogadták be a spanyol divatszakma krémjébe, és ezért nem is kapott jó fellépési időpontokat. De az is lehet, hogy a visszavonulás mögött más áll. Esetleg épp a hallgatás az ára annak, hogy a királyi családnak tervezhet. Letizia és a „másik” Fülöp (ahogy az El País Varelát emlegeti) egymásra találása is a véletlen műve. Amikor a divattervező megorrolt a madridi divathét szervezőire, visszavonult belvárosi stúdiójába, ami történetesen épp abban a házban volt, ahol Elena, I. János Károly nagyobbik lánya lakott a férjével. Ő fedezte fel Felipe Varelát, épp egy nála vásárolt blézert viselt, amikor Fülöp hivatalosan megkérte Letizia kezét. Elena és Zsófia anyakirályné javasolta a polgári családból a trónörökös feleségének szerepébe belecsöppent Letiziának, hogy válasszon egy lojális és diszkrét spanyol divattervezőt, aki segíthet abban, hogy megtalálja saját stílusát, és méltó módon jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Állítólag gyorsan megértették egymást, és azóta Letizia sokat finomított Varela stílusán: a korábban sok műanyaggal, robusztus modellekkel kísérletező divattervező rátalált a femininebb, elegánsabb stílusra, és Mugler hatására sem emlékeztet már semmi. Varela a tökéletesség megszállottja, ezért az El País cikke szerint még Londonba is elutazott Letiziával az évszázad esküvőjére, vagyis Kate Middleton és Vilmos lakodalmára, hogy megbizonyosodjon róla, minden részlet a helyén van a fáradt rózsaszínű muszlinruhán. Elvégre tartani kell a tempót Katalinnal, a divatvilág másik ikonjával. De Varelát viselt Letizia akkor is, amikor 2011-ben Jordániába utazott férjével, a szintén divatikon Rania királyné és férje, Abdullah király meghívására. Ez a ruha aztán Jordánia néven meg is jelent a kollekciójában. A márkának évek óta nem kell reklám, ezt ellátja Letizia. A tervező - talán nem véletlenül - igyekszik egyre rejtélyesebbnek tűnni. Fotó nincs róla, csupán a véletlen műve, hogy néhány éve egy Salamanca közeli kis településen, Castellanos de Moriscoson lekapták: itt kötött házasságot partnerével, egy kubai galériatulajdonossal. A polgármester csak arra emlékezett, hogy nagy volt a felhajtás, de ő azt hitte, az első melegházasság miatt jöttek fotósok - írta a Vanity Fair. A múltja is homályos: annyit tudni, hogy népes családból származik, nyolc testvére és édesanyja szintén a családi cégnél dolgozik. Iskoláit valószínűleg Párizsban végezte, ahol több divatmárkánál, a Diornál, a Kenzónál, a Lanvinnál és a sokat emlegetett Thierry Muglernél is dolgozott - legalábbis a honlapján ez olvasható. A Vanity Fair megpróbált utánajárni, de nem talált nyomokat. Senki sem emlékezett Felipe Varela nevű diákra. Letizia királyné Varela által öltöztetve fotó: reuters-juan carlos hidalgo Felipe Varela: Homályos a múltja forrás: felipe Varela Tárlat Zórád Ernő rajzain, festményein és képregényeiben is a teremtő képzelet mutatkozik meg A parafakirály nyolc szobája Fáy Miklós Mindannyian, akik nem tudunk rajzolni, ámulunk a kézügyességen, te, jó ég, milyen gyönyörű egyenest tud húzni ez az ember, milyen nemes íveket, nézd, az előbb még semmi nem volt ott, most meg ember, ház, utca, templom, világ. Aztán sokan elfelejtjük ezt a csodálkozást, elfogadjuk, hogy így épül föl a világ, rajzolókra és nem rajzolókra, inkább a lélek izgat, a művész lelke, mondanivalója, a papír gyötört világkép. Aztán újra találkozunk Zórád Ernővel. Még csak azt sem mondhatom, hogy ez valami nagy találkozás, a Józsefvárosi Galéria falán nemcsak eredeti művek vannak, hanem színes fénymásolatok, habkartonra bűvölt akvarellek. Nyilván ennyire futotta. Rajzok esetében nem is olyan végtelenül nagy a különbség, a Magyar Pantheon talán nem Zórád Ernő legeredetibb munkája, Arany és Toldi, kezében a vendégoldallal, Petőfi és a szobra, körülbelül ez jut mindenkinek az eszébe. Ami a Tabánt illeti, az viszont végképp az övé, kevesen vannak már, akiknek eleven emléke lehet a városrészről, mindannyian többé-kevésbé Zórád emlékeire hagyatkozunk, ő még látta, ő még lerajzolta, vagy akkor, vagy ötven évvel később, a bontás évfordulóján, mi pedig már el se hisszük, hogy igaz volt. Nem a tájat igazítjuk magunkhoz, hanem magunkat a tájhoz, a szépen színezett rajzok sarkába odaképzelhetünk egy szépen színezett, rajzolt embert, no lám, az ott én vagyok, mellényben, felöltőben, malaclopó köpönyegben. Más generációnak - generációknak - más a legerősebb Zórád Ernő-élménye. A képregények. Hétről hétre vártuk a Fülesben, hétről hétre ki kellett könyörögni a 3 Ft 30 fillért a szülőktől. Egy pillanatra sem gondolkodtunk azon, mennyire nehéz is ez a műfaj, oldalanként tíz rajzba foglalni egy egész történetet, pár képaláírásba és szövegbuborékba szorítani a szereplők tetteit, gondolatait, reakcióit. Odafigyelni, hogy az asztalon álló poharak és butéliák a kornak megfelelőek legyenek, ne tévedjenek át tárgyak és ruhadarabok a szomszédos évtizedekből vagy más országokból és történetekből. Nem foglalkoztunk a rajzoló felelősségével: ha most papírra álmodja egy király vagy egy Krúdyhős arcvonásait, akkor az már végleges, már sokunk fantáziáját visszavonhatatlanul megkötötte, már őt képzeljük el akkor is, ha az eredeti műhöz, a puszta szöveghez térünk vissza. Kit érdekelt? Csak a történet izgatott, meg a hozzá való rajzok. És miközben azt hittük, hogy tényleg csak a történet számít, észre se vettük, hogy Zórád szavakat, mondatokat tett hangsúlyossá, most is bennem van, ahogy belép egy szereplő, és azt mondja a buborékban: „Nagy újság van”. Csak azt nem tudom, ki a szereplő, mi az újság, melyik a történet. De most, a Józsefvárosi Galériában is ráismerek a Zórád-képregények, a rajzoló és a szövegíró Cs. Horváth Tibor mondatainak súlyára: „A parafakirálynak nyolc szobája volt a Ritzben.” Csodálatos mondat, de csak akkor, ha Zórád Ernő le is rajzol a nyolc szobából egyet. Gyermekké tesznek. Érzem a bosszúságot, hogy nem tudom, a szőke cowboy miért tűri némán, hogy Tom Connor az arcába üssön ököllel, amikor a kisujjában is több erő van, mint ellenfelében, és ez a rejtély már soha nem oldódik meg. De közben, mint rajzolásképtelen gyerek, újra csodálom azt, aki egy szép lendületű, egyenes vonalat tud húzni, akinek teremtő hatalma van, nézd, az előbb még semmi nem volt ott, most pedig udvari bolond, kövér barát, szurtos legény, gömöri szőlőt kapáló földesúr. Zórád Ernő: A Görög és a Fehér Sas utca sarka a Tabánban