Népszabadság, 2014. december (72. évfolyam, 280-304. szám)
2014-12-01 / 280. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Magyarországi 3 Szolidaritás A településvezetők kikérik maguknak a vádat, hogy „pofára” osztották volna a segélyeket Teljes kilátástalanság a végeken Az újságokból tudták meg a falusi polgármesterek, hogy 2015-től az önkormányzatok saját forrásból kell fizessék a helybéliek szociális segélyét. Az elszegényedett, állástalanságtól szenvedő kistelepülések vezetői elképzelni sem tudják, hogy miből. Tudósítóinktól Egyszer csak majd bezárjuk a hivatalt és az óvodát: a villanyt már le se kell kapcsolni, úgyis kikötik addigra, mint ahogyan tartozás miatt nemrég már lefoglalták a falu mikrobuszát is - mondja Gulyás János, az Ózdhoz közeli Borsodbóta munkáspárti polgármestere, aki szerint hozzájuk hasonlóan elképesztő kilátástalanságban vannak az északmagyarországi kistelepülések. Borsodbótán havonta 5-6 millió forintot költöttek segélyezésre, s nem tudják, hogy a változás után mennyi pénzt kellene szánniuk ugyanerre. Önerőből semennyit sem tudnak, hiszen eleve 30 millió forintos hiánnyal küszködnek, inkasszó van a számlájukon is. Ha megszűnik az önkormányzati segélyezés, megjósolni sem lehet, mi történik majd a végeken - mondta a faluvezető. Gulyás - amiképp valamennyi általunk megkérdezett polgármester - az újságokból tudta meg, hogy a kormány megváltoztatja a segélyezés szabályait. Hivatalosan semmilyen tájékoztatást sem kaptak a faluvezetők a tervezett változásról. Jelesül, hogy a szociális segélyt az önkormányzatok saját forrásból kell előteremtsék, s hogy megszűnik az a lakásfenntartási támogatás, ami eddig félmillió családnak jelentett havonkénti segítséget. Gyarmati András, az 502 lakosú Csongrád megyei község, Nagylak polgármestere úgy értelmezi a változást, hogy megint több lesz az olyan önkormányzati feladat, amihez nem ad pénzt az állam. Gyarmati kilencedik éve polgármester Nagylakon, azóta évente nagyjából 350 ezer forint saját forrása jutott a településnek segélyezésre. A várható bevételek alapján nem jut több a jövőben sem. A polgármester első ciklusa kezdetén indítványozta, és a testület el is fogadta, hogy a konkrét igényekről a szociális bizottság döntsön. Azt a jogszabályváltozás kapcsán megfogalmazódó vádat, hogy a segélyeket „pofára” osztották, a nagylaki polgármester - a faluvezetők nevében is - kikéri magának. Azt nem vitatja, hogy a döntéseket mindig lehet kifogásolni, ameddig több lesz a jogos igény, mint a rendelkezésre álló pénz. Az ezerlelkes Gyulaj községben - attól függően, hogy milyen közmunkaprogram folyik - az állástalanság 10 és 60 százalék között mozog, így, amikor magas a munkanélküliség, sokan kérnek segélyt. Dobos Károlyné polgármester szerint évente ötmilliónál több az ilyen igény, s ezt a pénzt a falu saját erőből nem képes kigazdálkodni. A Tolna megyei falut kilenc éve irányító Dobosné hozzáteszi, hogy lakástámogatást 75-80 család kap, ennek összege 8-9 millió, s ha ez jövőre kiesik, akkor az érintett famíliák még inkább segélyre szorulnak. Arra, hogy az önkormányzat újabb adók kivetésével pénzhez juthatna, nincs esély, hisz nincs már kire kivetni újabb adókat. Baranya kistelepüléses megye, s ott - a polgármesterek véleménye szerint - akár kétszáznál több aprófaluban is komoly gondot jelent majd a segélyezés rendszerének megváltoztatása. Az 500 lakosú Siklósnagyfaluban például évente 12 millió forint szociális segélyt osztottak ki, s ezt az 50 millióból gazdálkodó önkormányzat semmiképp sem tudja előteremteni - véli Kosztics József, a község polgármestere. A bajt fokozza, hogy jelenleg 126 család kap lakásfenntartási támogatást, s ennek elmaradása 5-10 százalékkal csökkenti egy-egy háztartás amúgy is szűkös bevételét. Erre a támogatásra a főképp közmunkából és napszámból pénzhez jutó, roppant szegényes körülmények között élő családok már évek óta úgy tekintenek, mint biztos jövedelemre. Elvesztése komoly érvágás lesz, mondja Kosztics, s hozzáteszi: kizárt, hogy a falu önkormányzata magára tudná vállalni a segélyezés terhét. A kormányzat ígérete szerint azok a települések, amelyek saját forrásból nem tudják kifizetni a segélyeket, jövőre egy 48 milliárd forintos állami alap forrásaira pályázhatnak majd. Az általunk megkérdezett faluvezetőket nem nyugtatta meg a hír, főleg amiatt, hogy a pályázati feltételekről egyelőre semmilyen információjuk sincs. Életkép egy tiszavasvári vegyesboltban segélyosztás után FOTÓ: MTI - BALÁZS ATTILA Brutális adóemelés Baján Derült égből villámcsapásként érte a bajaiakat, hogy a fideszes többségű önkormányzat 50-67 százalékkal felemelte a helyi lakosok kommunális adóját. Az adóemelésről szóló javaslatot Fercsák Róbert polgármester terjesztette be november 26-án délután 4 óra körül az interneten, úgy, hogy a közgyűlés, amelyen tárgyalták, másnap délelőtt 9-kor kezdődött. A szervezeti és működési szabályzat szerint még a sürgősségi tárgyalásra is legalább 72 órával az ülés kezdete előtt írásos javaslatot kell tenni. A helyi lakosok kommunális adója gyakorlatilag egy ingatlanadó. Baján a telkek után eddig évi 8000 forintot kellett fizetni - ezentúl 12 ezret kell. A 35 négyzetméter alatti lakásokra járó 5000 forint adót 7500-ra emelték. Az átlagos méretű, 35-70 négyzetméter közti lakások adója 7500-ról 12 ezer forintra nőtt. A legnagyobb méretű, 120 négyzetméter feletti lakásoké 15 ezerről 25 ezerre emelkedett. A polgármesteri előterjesztés szerint az így beszedett plusz 80 millió forintból elmaradt járdaépítéseket és esővíz-elvezetést finanszíroznak. Egyetlen részletet sem árulnak azonban el arról, hogy hol, mit mennyiért. Szerettük volna megkérdezni a bajai önkormányzat vezetőit, hogy ezt ígérték-e a választóiknak, de nem voltak elérhetők, és nem is hívtak vissza. (Tanács István) Mínuszmarketing A zabariakat a didergésnél jobban foglalkoztatja, hogy elmenekülnek a fiatalok, és lassan kihal a falu Hidegrekordok népe Kácsor Zsolt Ennél jobban nem tudtuk volna időzíteni az ország leghidegebb településén, a Nógrád megyei Zabaron tett látogatásunkat: együtt érkezünk az első hóval. - Ha már ránk hozták a havat, gyorsan vigyék is el! - jegyzi meg erre Andrea, a kis falu egyetlen kocsmájának pultosa, akihez beugrunk egy forró teára. Szerencsére egy Pisti nevű úr, aki kék munkáskabátban iszogatta a sörét, megvéd minket: - Ugyan! Én már tegnap este tudtam, hogy megjön a hó! - Honnét? - nézünk rá, mire elsorolja a jeleket: - Csillagos volt az ég, cinkék szálltak az ablakpárkányra, az udvarra beállított egy szarvas, és megfájdult a térgyem. Hideg telünk lesz! De Zabaron a mínuszok nem keltenek meglepetést, a mintegy ötszáz lelkes falucska ugyanis egy hidegkatlanban helyezkedik el, ennélfogva rendszeresen itt mérik a leghidegebb éjszakákat. A környékbeliek, akik kissé irigylik a zabariak országos hírnevét, ilyenkor csóválják a fejüket, s rosszmájúan állapítják meg, hogy Nógrádban sok helyen hidegebb lehet, mint Zabaron - csakhogy ebben a faluban van egy meteorológiai mérő, másutt meg nincs. Amikor ezt megemlítjük egy középkorú férfinak Külső-Zabar egyik utcájában, unottan legyint: - Hagyjanak már ezzel a hülyeséggel! Minden télen idejönnek az újságírók, megjelenik a TV2 és az RTL Klub is, bemondják a rekordzimankót, és elmennek. Pedig kit érdekelnek a rekordok? Tudja, mi a fontos? Hogy lassan kihal a falu. Világgá mennek a fiatalok. Nincsen jövő. Erről írjon, ne a télről. A helybeliekkel beszélgetve kiderül aztán, hogy a keserű ember nincs egyedül, mindenkiből ömlik a panasz. Azt mondják, a házak negyven százaléka eladó, mert kihaltak belőle. Sok az egyedül élő özvegyasszony, a családtagjaik másutt élnek, nem települnek vissza. Munkahely nincs, pénz nincs, vállalkozókedv nincs, iskola nincs, fiatalok sincsenek - magyarázza egy asszony -, pedig milyen szép kis falu lenne ez! Azt mondják, régen még Koncz Gábor is járt itt, tudja, a nagy színész. Itt vadászott, mert szép erdők vannak erre. Bíztunk benne, hogy majd lendít valamit rajtunk, de a fenét. Tudja, hogy tavaly a helyi adóból mennyi pénz jött össze? Háromezer forint. Egész évben! - Itt valami tévedés lesz - mondjuk, s elmegyünk a községházára, hogy rákérdezzünk a helyi adóra Nagy Tamás polgármesternél, de az ötödik ciklusát kezdő faluvezető nincs benn, és sajnos nem hív vissza. - Tamás sosincs bent - rántja meg a vállát mérgesen egy őszes férfi, amikor eljövünk a hivatalból. - Nem is itt lakik, hanem Ostoroson. Milyen polgármester az ilyen? Megbeszéljük, hogy a „hidegmarketingre” föl lehetne építeni itt az idegenforgalmat, mert biztosan sok fiatal jönne bulizni az ország leghidegebb falujába, ha lenne itt söröző, étterem, panzió, korcsolyapálya, hóemberépítés vagy karácsonyi szánkóverseny. Fázzunk együtt Zabaron! E szlogent javasoljuk, mire egy asszony fölnevet: - Talán pofázzunk együtt, nem? Mert a polgármester is csak pofázni tud. De úgy tűnik, a faluvezetőt szeretik, tán azért, mert megszokták. „Mindent meg lehet szokni, a hideget, a szegénységet is. Majd azt is megszokjuk, ha nem élünk.” Ezt egy borostás, bajuszos embertől halljuk. Megtudjuk azt is, hogy itt szinte mindenki fával fűt, s egy évben tizenkét köbméter fát is eltüzelnek egy háztartásban. Egy köbméter fa 18- 19 ezer forint, a tél tetemes kiadás. A minőséggel nincs gond, a környékbeli erdőkben akad elég akác, bükk, cser és gyertyán - azt mondják, fűtésre ezek a legjobb fajták -, csak a pénz kevés. Sokan nem veszik a fát, hanem lopják. Zabaron tudnak olyanokról, akik bíróság elé kerültek fatolvajlás miatt. De nincs mit tenni: aki havonta alig 23 ezer forint segélyt kap, az nem képes tüzelőt venni, mert enni is kell. Rákérdezünk, hogy a közeli városokba járnak-e zabariak dolgozni, mire részletes választ kapunk: Péterkére csak egy asszony jár, ő a húsboltban eladó. Tarjánba pedig elmegy a reggeli busszal Erzsó, Ákos, Éva, Bea, Laci... Várjon csak, ki még... A tanár úr, aztán Géza, Zolika, meg Tihamér... Kicsit számolgatnak, s összejön tizenhat név. Egy asszony nagyvonalúan legyint: - Tudja, mit? Ne tizenhatot írjon, hanem huszonötöt. De az is semmi. Régen öt busz is megtelt zabariakkal, mind mentek a tarjáni gyárakba. De az még Kádár János alatt volt. A Kádár-rendszert többen említik, mondván, akkor volt itt utoljára jó világ. - Az ötvözetgyár... Uramisten... - mélázik el kifényesedő tekintettel egy hatvan körüli férfi, s nincs szívünk megkérdezni tőle, hogy konkrétan mit gyártottak egy ötvözetgyárban. Nyeli a könnyeit az ugyancsak hatvan körüli Szekeres András is, aki a faluszélen lakik a nyolcvankét éves anyjával, s tíz éve munkanélküli. A fát hordja be télire, amikor megszólítjuk. Elmeséli, hogy azelőtt teherautó-sofőr volt, de már segédmunkásnak sem kell sehová. - Azt mondják, öreg vagyok, nem kellek. Ötvenkilenc éves vagyok, hova menjek, mihez kezdjek? Haljak éhen? - kérdezi, s erről jut eszünkbe egy fontos kérdés: - Fagyhalál előfordul Zabaron? - Tényleg... - tűnődik el, érdekes, azt még nem hallottam. Biztos azért, mert itt aztán tudjuk, hogy mi a tél, nem-e? Zabaron szinte mindenki fával fűt. Senki nem firtatja, ki honnan szerzi be a tüzelőt fotó: veres Viktor