Népszabadság, 2015. február (73. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-02 / 27. szám

41 Magyarország Lapszél Eltemették Hankiss Elemért Utolsó útjára kísérték szombaton a Farkasréti temetőben Hankiss Elemér szociológust, irodalom­­történészt, a Magyar Televízió korábbi elnökét, aki rövid, sú­lyos betegség után 86 éves korá­ban hunyt el. (MTI) Jutalom a bronzkincsek megtalálóinak oklevelet és pénzjutalmat adott át szombaton Zalaegerszegen Kövér László, az Országgyű­lés elnöke annak a három em­bernek, aki tavaly ősszel egy 73 darabból álló bronzkincsleletet adott át a Göcseji Múzeumnak. A több mint háromezer éves, ék­szereket, fegyvereket, használati tárgyakat tartalmazó leletegyüt­test a tótszerdahelyi Virág Ist­ván, a felsőrajki Szakál János és fia, Szakái Tamás találta. (MTI) MSZP: visszaállítjuk a köztársaságot Méltósággal és demokratikus eszközökkel állítjuk vissza a köz­társaságot - mondta az MSZP el­nök-frakcióvezetője szombaton Budapesten a Magyar Köztár­saságra emlékező kőnél. Tóbiás József közölte, azért akarnak tenni, hogy újra köztársaságban lehessen élni, amelyben az ál­lamhatalom forrása és birtokosa a magyar nép. (MTI) Vitatják a keszthelyi kikötő bérbeadását Az Együtt felszólította Keszthely önkormányzatát, hogy hozza nyilvánosságra azokat a zárt ülé­sen elfogadott dokumentumo­kat, amelyek révén a helyi kikötő „Orbán Viktor családja tulajdo­nába és kezelésébe” került. Szi­getvári Viktor korrupciós ügy­nek nevezte, hogy míg 2009-ben mintegy félmilliárd forintért pró­bálták eladni a keszthelyi kikö­tőt, addig azt végül a közelmúlt­ban alig 300 millió forintért jut­tatták Orbán vejének érdekeltsé­gébe. (Hírösszefoglalónk) Lengyel László búcsúztatta a szociológust FOTÓ: MTI - SZIGETVÁRY ZSOLT POLIGRÁF Lázár János friss vagyon­nyilatkozatából sem derül ki pontosan, hogy miből vette gyermekének a 70 milliós budai lakást. Ön szerint a miniszternek a nyilvánosság előtt az utolsó fillérig el kellene számolnia? Internetes szavazásunk eredménye IGEN NEM ▼______________________ 97% NÉPSZABADSÁG 2015. február 2., hétfő Oktatás Az Európai Bizottság vizsgálja a magyar törvénymódosítást Uniós tiltás a szegregációra Az uniós jog az oktatás területén nem teszi lehetővé a megkülönböz­tetés tilalmától való eltérést - ezt az egyértelmű választ adta az Euró­pai Bizottság Jávor Benedeknek, a Párbeszéd Magyarországért euró­pai parlamenti képviselőjének kér­désére, amelyet a politikus a Balog Zoltán humánminiszter által pre­ferált iskolai szegregációs gyakor­lattal kapcsolatban tett föl. Hargitai Miklós Jávor Benedek az írásbeli kérdés­ben emlékeztetett: Magyarország 2003-ban honosította a faji egyen­lőségről szóló irányelvet, azóta ez a magyar jog része. Balog Zoltán humánminiszter tárcájának javas­latára ugyanakkor nemrégiben a parlament módosította az oktatá­si törvényt, s ennek értelmében a kabinet rendeletben szabályozhat­ná „a vallási, világnézeti tekintet­ben elkötelezett, továbbá nemze­tiségi iskolai nevelés-oktatás szer­vezésnek az egyenlő bánásmód­ról és az esélyegyenlőség előmoz­dításáról szóló törvényben meg­határozott feltételek érvényesülé­sét szolgáló sajátos kritériumokat” - vagyis azokat a tényezőket, ame­lyek alapján a jogszabály kivétele­ket enged az egyenlő bánásmód al­kalmazása alól. A magyar képvise­lő ezzel kapcsolatban azt kérdez­te a bizottságtól: az említett uni­ós irányelv lehetőséget teremt-e bármilyen, a nemzeti jogban sze­replő kivétel engedélyezésére, ez a kivétel megvalósíthat-e jogszerű­en diszkriminációt, és elfogadha­tó-e olyan intézkedés, amelynek az az eredménye, hogy „felzárkóz­tatási vagy egyéb tanulmányi ok­ból” egyes diákok faji vagy etnikai alapon elkülönült módon legyenek kénytelenek tanulni az oktatási in­tézményeikben. A válasz szerint a faji egyenlő­ségről szóló irányelv tiltja a faji vagy etnikai származáson alapu­ló hátrányos megkülönböztetést. Az irányelvet átültető nemzeti jog­szabályok nem rendelkezhetnek olyan eltérésről, amelyet az irány­elv kifejezetten ne tenne lehető­vé - márpedig az uniós jogszabály az oktatás területén nem engedé­lyezi a megkülönböztetés tilalmá­tól való eltérést. - A bizottság je­lenleg elemzést végez, amelynek keretében értékeli, hogy a magyar törvénymódosítás megfelel-e az irányelvnek - olvasható az írásbeli kérdésre adott válaszban. Jávor Benedek szerint Európá­ban elfogadhatatlan a bármilyen trükkel bevezetni kívánt szegregált oktatás. Az EP-képviselő ijesz­tőnek tartja, hogy Balog Zoltán csúcsminiszter ez irányú - egyéb­ként a magyar bíróság szerint is el­fogadhatatlan - ötletét az Ország­­gyűlés és Áder János köztársasági elnök is támogatandónak találta. A Párbeszéd Magyarországért képviselője decemberben, a köz­­társasági elnök aláírását követő­en az írásbeli kérdésen túl panas­­­szal is fordult a bizottsághoz, a tör­vénymódosítás európai jogba üt­közésének vizsgálatát kérve. Vera Jourová, a bizottság jogérvénye­sülésért és esélyegyenlőségért fe­lelős biztosa a mostani válaszban azt is rögzítette : a testület az érté­kelést követően indokolt esetben felveszi a kapcsolatot a hazai ható­ságokkal. A diákokat nem lehet etnikai ala­pon elkülöníteni fotó: m. schmidtjános Hajléktalanok Győri Péter szerint egy stadion árából meg lehetne fonni a szociális hálót Lefelé nyitott zsákból könnyű kiesni Szalai Anna Minek akarja tudni? - kérdez vissza az elnyűtt arc. Az ajkai megfeszül­nek a fogatlan ínyen. - Nincs abba’ semmi érdekes. Úgy volt, ahogy a többivel. Legfeljebb a sorrend más. Előbb a munka, azután az asszony. Nem ő tehetett róla. Én nem bírtam elviselni, hogy dolog nélkül lóga­tom a kezem, közben meg a gyere­kek vinnyognak, hogy ez kell meg az kell. Eljöttem. Mondtam, hogy ne is keressenek. Hát nem is tették... - nagyot szív az imént meggyújtott csikkből. - Ide jöttem, mondták, hogy Budapesten könnyebb. Lehet. Nekem nem sikerült. Évek óta élek az utcán. Valahogy túlélem a napo­kat - rándul meg a formátlan, pisz­kos barna kabát alatt a válla, ar­ra nem felel, hogy miből, hogyan. - Néha persze bemegyek valamelyik szállóra, talán ma is­­ zavaros tekin­tete a pad körüli latyakot pásztázza.­­ De az se jobb, csak melegebb. Né­ha eltűnnek a dolgok, meg az örö­kös kérdések, hogy miért, meg hogy mit kellene csinálnom... Nem értik, hogy már semmit. Én már csak vá­rom a végét... István visszadől a HÉV-megál­­ló padjára. Befejezte a beszélgetést. Nagy ívben kerüli ki a havas eső­ben mellette dühösen hömpölygő emberár. Ahogy gyökerestül kifor­gatott fát az áradó folyó.­­ Ha el tudnánk tüntetni a lát­ható helyekről a hajléktalanokat, akkor Budapest népe megnyugod­na. Holott ez csak a jéghegy csú­csa. Ráadásul az, amelyikre időn­ként rásüt a nap. A fővárosban né­mi együttműködéssel fél év alatt el lehet jutni az albérletig. Ha valaki­nek ruha kell, megkapja, ha gyógy­szer kell, hozzájut, ha orvosi ellátás, akkor elég a mozgó orvosi szolgá­latig elmennie. A vidéki szegénység ennél sokkal nehezebben túlélhető, még akkor is, ha hajlék van a fejük felett. Csak az nincs szem előtt. Ke­vésbé bántja a középosztálybeli sze­meket - dobja be a hajléktalanokról szóló múlt heti diskurzus állóvizébe provokatív mondatait Vecsei Mik­lós, egykori hajléktalanügyi minisz­teri biztos, a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat alelnöke, aki ugyanak­kor - a fővárosi hajléktalanrende­letre utalva - értelmetlennek tartja a nyomorúság büntetését. - Nincs olyan európai ország, amely tűri, hogy megágyazzanak a közterein. Skandináviában min­den este összeszedik a kint lévő­ket, Nagy-Britanniában szabály­­sértésnek számít a padon alud­ni, Párizsban és Berlinben krízis­autót hívnak. Budapesten azon­ban nem partner ebben a rendőr­ség, az intézkedés mögött ugyanis nincs kiépült ellátórendszer, amely tartósan gondozni tudná a be­vitt rászorulót - magyarázza Győ­ri Péter, a Budapesti Módszerta­ni Szociális Központ és Intézmé­nyei (BMSZKI) szakmai vezetője, aki szerint naponta 800-1000 em­ber alszik odakint. A fővárosi haj­léktalanrendelet hatálybalépése óta rengetegen mentek be a szál­lókra, de erre nem mindenki haj­landó. S ha be is viszik őket, hamar kikerülnek onnan, mert hiányoz­nak a drogosokat, alkohol- és pszi­chés betegeket ellátó alaprendsze­rek. Ráadásul a hajléktalanok új­ratermelődése gyorsabb, mint az együttműködők rehabilitációja, il­letve a szállók férőhelyeinek növe­lése. A gyermekotthonokból, a bör­tönökből, a bizonytalan albérletek­ből mind odavezet az út. - Sokan feszegetik: olcsóbb len­ne, ha a hajléktalanszállókra köl­tött pénzt odaadnák nekik - isme­ri el Győri, de szerinte ez nem igaz. - Jelenleg havonta 41 ezer forintot költünk egy hajléktalan ellátására, csakhogy ebből 30 ezer a szociális munkás bére, akire akkor is szük­ség lenne a megkapaszkodáshoz, ha fedél lenne a rászoruló feje fölött. - Ha kinyitnánk a zsilipet, ak­kor megroppanna a szociális rend­szer - teszi hozzá Vecsei Miklós. - Ha minden hajléktalannak adnánk 10-20 ezer forintot havonta, mond­juk, lakbértámogatás címén, akkor hirtelen sokkal több lenne a hajlék­talan. Most ugyanis több százezren húzzák meg magukat tanyákon, ro­konoknál, lakhatásra alig alkalmas zugokban. - Egy stadion építésére költött pénzzel azért látványos eredmé­nyeket lehetne elérni - véli Győ­ri. - Négy-ötmilliárd forintból meg lehetne fonni azt a szociális hálót, amely felfoghatná a munkáját el­vesztett vagy adósságát törleszte­ni nem tudó megcsúszót, mielőtt a hajléktalanságig süllyedne. De a társadalom egyelőre lefelé nyitott zsák: mindenkinek joga van a hi­deg aszfaltra pottyanni. A gyermekotthonokból, a bizonytalan albérletekből egyenes út vezet a hajléktalanságig fotó: Kurucz árpád

Next