Népszabadság, 2015. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-02 / 51. szám

41 Magyarország Lapszél Többen fagynak meg, mint tavaly Szabó Rebeka szerint múlt év ok­tóbere óta mintegy százhúsz em­ber hűlt ki az országban, több, mint az előző tél hasonló idősza­kában. A PM elnökségi tagja a hajléktalanellátási rendszert bí­rálta, és hiányolta a szegényebb rétegek lakhatását segítő progra­mokat. A politikus felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a hideg miatt meghaltak között nemcsak fedél nélkül élő emberek voltak, ha­nem mintegy félszázan olyanok is, akik saját, fűtetlen otthonuk­ban vesztették életüket. (MTI) Új mentőautókat állítottak szolgálatba ötszázmillió forint állami for­rásból huszonegy új mentőautót szerzett be az Országos Mentő­­szolgálat - közölte Győrfi Pál kommunikációs igazgató. Ápri­lis végéig 770 millió forintért to­vábbi harminckét járművet vá­sárol a mentőszolgálat. (MTI) Elmarasztalta Czeizelt az orvosi kamara A Magyar Orvosi Kamara Eti­kai Bizottsága - a Bors szerint - figyelmeztetésben részesítet­te Czeizel Endrét (képünkön) egy két évvel ezelőtti interjúja miatt. A genetikus azt mondta: Magyarországon a lombikbébi­­központokban nem tartják be a nemzetközi szabályokat. A tes­tület indoklása szerint Czeizel megállapításai alkalmasak ar­ra, hogy az orvosok megbecsülé­sét és az orvoslás iránti bizalmat megingassák. (MTI) Tematikus erdőnap az állami médiában Áder János államfő az állami média tematikus napján azt kö­zölte: „Világossá vált számomra, hogy meg kell menteni az erdőt”. Ezért mindenkinek azt javasolta, menjen fák közé. A köztársasági elnök a tavaly év végi, december 8-i ónos eső és jegesedés okoz­ta nagy kár óta fordít kiemelt fi­gyelmet az ügyre. Az állami mé­dia pénzt is gyűjtött a problémák enyhítésére. (MTI) POLIGRÁF Orbán Viktor pénteken tartotta évértékelő beszédét. Ön szerint mondott-e olyat a miniszterelnök, ami miatt növekedhet a Fidesz népszerűsége? Internetes szavazásunk eredménye: IGEN NEM ▼___________________ 13 87% NÉPSZABADSÁG 2015. március 2., hétfő Interjú Czomba Sándor államtitkár a szakképzés átalakításáról és a munkaerőpiacról Nem érettségi teszi a szakembert Négy év gimnáziumot vagy szakkö­zépiskolát két évbe nehezen lehet belepréselni - mondta lapunknak Czomba Sándor, a Nemzetgazdasá­gi Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, aki azt állítja: jó szakember érett­ségi nélkül is megállja a helyét. Ónody-Molnár Dóra A szakképzés jövőjét, a beiskolázási lehetőségeket alapvetően meghatáro­zó szakmaszerkezeti döntés két nap­pal a középiskolába jelentkezési ha­táridő előtt, hat és fél hónappal a tör­vényben előírt határidő után jelent meg. Ez a harmadik szakmaszerke­zeti döntés 2010 óta, miért nem sike­rült egyikkel sem időben elkészülni? Korábban is hangsúlyoztuk, hogy ez a tanév több szempontból is átme­neti. A Nemzetgazdasági Miniszté­rium közel ötszáz intézményben ve­szi át a szakiskolák fenntartását. Az a legfontosabb, hogy olyan szakmák­ra képezzenek, amelyeknek munka­erő-piaci szempontból van értelme. Ennek kell visszatükröződnie a szak­maszerkezeti döntésben. A döntést végigolvasva úgy tűnik, az alapítványi iskoláknak alig jut kép­zési hely. Az egyházi, a magán- és az alapít­ványi iskolák esetében is egyenként szeretnénk megvizsgálni, milyen mértékben tudjuk azt a szakmaszer­kezetet támogatni, amelyet az el­múlt években kialakítottak. Igényt tartunk a munkájukra, de azt az el­vet, hogy az állami iskola és az alapít­ványi egymással versenyezzen, nem lehet fenntartani. A demográfiai fo­lyamatok miatt jóval kevesebb gye­rek van, mint korábban volt. Nemcsak a demográfiai folyamatok miatt csökkent a gyerekszám a szak­iskolákban, hanem azért is, mert az érettségit adó iskolák száma nőtt. Ezt a szakértők kedvező folyama­t­nak tartották, amit a piac vissza­igazolt. Ehhez képest önök kevesebb érettségit adó intézményt akarnak, a közismereti tárgyakat száműzik a szakképzésből. Nincs szó ilyesmiről. A probléma gyökere az általános iskolában ke­resendő. Addig, amíg funkcionális analfabéták érkeznek a szakiskolá­ba, bármilyen rendszert dolgozunk is ki, csak papíron fog működni. Azért van 20-30 százalékos lemorzsolódás a szakiskolában a 9-10. évfolyamon, mert azt, amit 8 évig nem sikerült el­sajátítani, a közismeretis tanár nem fogja tudni pótolni. Ezért meg kell erősíteni az alapfokú képzést. Pláne, hogy 16 éves korra csökken­tették a tankötelezettséget, négyről háromra a szakképzési évek számát, a közismereti órákét pedig a harma­dára. Abból, hogy a tankötelezettség korhatára csökkent, az a fiatal, aki tanulni akar, semmit nem vesz ész­re. Félreértés, hogy a közismereti óraszám harmadára csökkent volna. Azt kevesebbet idézik, hogy cserébe megerősítettük a szakmai elméletet. És mi van azokkal, akiket bent le­hetne tartani az oktatásban, de mi­vel hátrányos helyzetűek vagy sajá­tos nevelési igényűek, az iskola in­kább kienged a rendszerből? Azok a 16 és 18 év közöttiek, aki­ket a munkaügyi regiszterben látok, nem ilyenek. Abban egyetértünk, hogy velük valamit kezdeni kell, nem lehet elengedni a kezüket. Az a fontos, hogy meglegyenek az ala­pok, amire a középfok építkezhet. Volt, amikor ötéves volt a szakisko­la. Nézze meg az adatokat, akkor há­nyan buktak ki: 30-35 százalék. Nem vitatom, hogy sok problémát megörököltek. Azt­ vitatom, ahogy ezeket kezelik. Valóban pedagógiai kihívást jelentenek a szakiskolába beáramló, főleg szegregált iskolák­ból érkező hátrányos helyzetű gyere­kek. Számukra a szakképzés idősza­ka alatt, pedagógiai eszközökkel, fej­lesztést kellene biztosítani. Ennek az ellenkezője történik. Sarkít, aki ilyet állít. Ugyanak­kor szerintem az is tény, hogy a szak­képzésnek nem az az elsőrendű fel­adata, hogy az alapképzésben össze­szedett hátrányokat pótolja. Hosszú évekig tanítottam szakközépiskolá­ban, személyes tapasztalat, hogy aki a kör kerületét nem tanulta meg ki­számolni nyolc év alatt, a következő három évben sem fogja tudni. Nem biztos. A gyerekek különbözőek, ki előbb érik, ki később. Sajnos, tapasztalatból mondom. Azt, hogy a hegesztőt hány g-vel kell írni, nem érettségihez kell köt­ni. A vita azon megy, hogy miért nem adunk mindenkinek érettségit, mert akkor az érettségi után, 18-19- 20 évesen, mindenki jól átgondol­tan eldöntené, milyen szakmát vé­gez el egy másfél éves felnőtt-tan­folyamon. Mi nem így gondolko­dunk. Valaki végigviszi a gimnáziu­mot kettessel, látja, hogy főiskolára, egyetemre nincs esélye menni, eltelt az életéből öt év, fel tud mutatni egy 2-es érettségit és egy gyorstalpa­lón szerzett szakmát. Nem akarom a felnőttképzés értékeit elvitatni, de nyilván nem ugyanaz három év alatt elsajátítani egy szakmát nap­pali rendszerben, mint egy év alatt. Ugyanazt az öt évet hasznosíthatta volna úgy is, hogy elvégez egy há­roméves szakiskolát, urambocsá, nem kettessel, hanem hármassal, négyessel, esetleg ötössel, és a har­madik év végén dönthet úgy, hogy megszerezi az érettségit plusz két év tanulás után. Nappalin, levelezőn, estin, ahogy szimpatikus. Itt van a koncepcionális különbség. A piaci adatok alapján az lát­szik, hogy akinek van érettségije és szakmája, nem esik ki a mun­kaerőpiacról. E körben az uniós át­laghoz hasonló a munkanélkülisé­gi ráta. Ahol leszakadunk az átlag­tól, az a szakiskolával rendelkezők munkanélkülisége. Ennek az oka az alapkompetenciák hiánya. Ők nem tudnak alkalmazkodni az el­ső technológiaváltáshoz sem, ami gyorsan jön. Nem attól fog a fiatal alkalmas­sá válni, mert érettségije van. A bá­dogos a csonka kúp területének ki­számítását szakmai-elméleti órán tanulja meg, nem a matematikaóra keretében. Itt a lényeg. Azt mond­tuk, legyen egyharmad a közis­mereti tantárgyak és kétharmad a szakmai elmélet és gyakorlat ará­nya. A szakmát megerősítettük, és azért erősítettük meg, mert a szak­mai elméletbe bevittünk számos olyan dolgot, pénzügyi ismereteket, vállalkozási ismereteket, amiket a hétköznapokban nem biztos, hogy a diák hasznosítani fog, de nagyobb eséllyel, mint a nándorfehérvári di­adal időpontjának tudását. Egy jó szakember érettségi nélkül is képes megállni a helyét a magyar munka­erőpiacon. De a hároméves szakis­kola után azt is megszerezheti. Ez azt jelenti, hogy különböző típu­sú érettségik lesznek? A szakközépiskolai érettséginek legalább olyan erősnek kell lennie, mint egy gimnáziumi érettséginek. A kötelező tárgyak is ugyanazok lesznek? Igen. És ez két év alatt teljesíthető? Négy év gimnáziumot vagy szak­­középiskolát kettő évbe nyilván ne­hezen lehet belepréselni. De az érettségire felkészítő tantárgyak hi­ánytalanul megvannak, ugyanab­ban az óraszámban, mint máshol. Ha már idáig eljutottak az átalakí­tásban, nem kellene visszaállítani a tankötelezettség korhatárát? Csak ismételni tudom magam: annak a fiatalnak, aki tanulni sze­retne, a korhatár semmilyen aka­dályt nem jelent. A TELJES INTERJÚ a www.nol.hu-n olvasható Czomba: Amíg funkcionális analfabéták érkeznek a szakiskolába, csak papíron működik a rendszer fotó: teknős Miklós Egészségügy Nincs megegyezés, a központban dönthetnek a kórházak sorsáról Vereség az első menetben Danó Anna Az történt, amire számítani lehe­tett: az egészségügyi intézmények nem tudtak megegyezni első me­netben arról, hol milyen ellátás ma­radhat meg, hogyan csökkentsék a költségeket. Jellemző, hogy a kö­zép-magyarországi régióban, ahol az egészségbiztosító áprilistól 12 milliárd forinttal kevesebbet adna betegellátásra, a beérkezett tervek szerint az érintettek több ágyon és több pénzért szeretnének gyógyí­tani. Veszprém megyében, ahol 11 kórház jut kevesebb mint 400 ezer ember ellátására, szinte semmiben sem sikerült megállapodni. A ba­latonfüredi szívkórház vezetői azt mondták, ők nem érintettek, mert országos intézeti státuszuk van. A farkasgyepüiek sem éreztek haj­landóságot, mert mint mondták, az övék szakkórház. Tapolca, Zirc azért mondott nemet, mert nekik nincs már aktív kórházi ágyuk. Aj­ka kijelentette: ők nem integrálód­nak senkivel. Pápa integrálódna, de neki nincs kivel... Ezek után aligha meglepő, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán, az Ál­lami Egészségügyi Ellátó Köz­pont főigazgatója egy konferen­cián azt mondta: nagyobb komoly­ságot várt el az intézményvezetők­től. A direktor immár biztos ab­ban: „fönt” döntenek majd arról. A közép-magyarországi ré­gióban 12 milliárdot vonná­nak ki a betegellátásból, a kórházak viszont a jelenle­ginél is több pénzt kérnek, miként alakítják át a rendszert. A feladvány bonyolult. Az egészség­­ügyi szolgáltatóknak február vé­géig kellett volna dönteniük arról, hogy az adott térségben ki milyen feladat ellátására vállalkozik. A szerepek újraosztásának nem mel­lékes része, hogy csupán annyi fel­adat maradhat minden intézmény­nél, amennyivel még garantálni tudja az adósságmentes működést. Ráadásul addig nem kerülhet szó­ba a kórházak jelenlegi adósságál­lományának rendezése, amíg ez a folyamat le nem zárul. A Nemzet­­gazdasági Minisztérium költségve­téséből ugyanis nem kerül át az er­re elkülönített összeg az egészség­ügyért felelős tárcához, amíg a kor­mány nem biztos benne, hogy ga­rantált a „nullás” működés.

Next