Népszabadság, 2015. június (73. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-01 / 126. szám

2015. június 1., hétfő • www.nol.hvi NÉPSZABADSÁG Magyarország i 3 Interjú A Simon-ügy végkimenetele nem a magyar igazságszolgáltatástól függ - állítja Polt Péter Túl enyhék az ítéletek Polt Péter szerint nem a magyar igaz­ságszolgáltatástól függ, hogy tisztá­­zódik-e Simon Gábor külföldön par­koltatott százmillióinak eredete. A legfőbb ügyész lapunknak adott in­terjújában elmondta: az USA máig nem válaszolt a kitiltási ügyben fel­tett kérdéseire, hogy enyhének tart­ja a bírói ítéleteket, és hogy felül kel­lene vizsgálni a titkos információ­­gyűjtés szabályozását. Fekete Gy. Attila Polt Péter legfőbb ügyész kevéssel az úgynevezett kitiltási botrány kirob­banása után a kétoldalú bűnmegelő­zési egyezmény és a hagyományos jogsegély keretében is kért informá­ciókat az amerikai hatóságoktól.­­ Az Eric Holder igazságügy-mi­niszter úrnak írt, de a budapesti amerikai nagykövetségének is meg­küldött levelemben azt kérdeztem: vannak-e a kitiltási ügyben az ame­rikai hatóságok birtokában olyan re­leváns információk, amelyeket az ügyészség bűnüldözési szempont­ból fel tudna használni - emlékezte­tett Polt. - Érdemi választ máig nem kaptam. Ahogy a jogsegély keretében a kitiltási ügy hátterében felsej­­lő Bunge-ügyben feltett kérdésekre sem, mondta később. Pedig abban az amerikai céget érintő „korrupciós jellegű ügyben”, mint fogalmazott, több mint fél éve tart a nyomozás.­­ Már gyanúsított is van - közöl­te -, ezért szükséges lenne, hogy az amerikai hatóságok mielőbb érde­mi információkkal szolgáljanak szá­munkra. Újragondolt lehallgatás Magyarország a korrupciós fertő­­zöttség tekintetében Európa közép­mezőnyéhez tartozik. Ehhez képest viszonylag kevés korrupciós ügyről hallani, vetettük fel, hozzátéve, hogy ez még akkor is igaz, ha a legfrissebb bűnügyi statisztika szerint tavaly az előző évinél háromszor több eljárás indult, valamivel több, mint 3200. Polt Péter azt mondta, az eddig el­végzett munka elfogadható mennyi­ségű és színvonalú, de nem elég. Elő­fordulhat, hogy az eljáró hatóságok hibái olykor a „nyilvánvalónak tű­nő” esetek bizonyítását is veszélyez­tethetik. Bár a tendencia jó, szerinte is több ügyben kellene eljárni, vádat emelni és jogerős ítéletet hozni. De mi akadályozza meg a hatósá­gokat a határozottabb és főleg haté­konyabb fellépésben? - Közhelyszámba megy, hogy a korrupciós ügyek felderítése titkos­szolgálati eszközök és módszerek al­kalmazása nélkül igen nehéz, szin­te lehetetlen - jegyezte meg kérdé­sünkre válaszolva a legfőbb ügyész. - Nagyon szigorú szabályai vannak nálunk az ilyen eszközök alkalmaz­hatóságának és az így keletkezett in­formációk felhasználhatóságának. Célszerű lenne áttekinteni a hatá­lyos szabályozást. Polt később többször és nyoma­tékosan hangsúlyozta: nem lazítana a garanciális szabályokon, de meg­győződése szerint olyan jogi környe­zetet kell teremteni, amelyben a tit­kos eszközökkel és módszerekkel szerzett információk hatékonyab­ban használhatók fel, mint manap­ság. A hatályos szabályozás mellett megtörténhet, és olykor meg is tör­ténik, hogy perdöntő jelentőségű bi­zonyítékokat nem tudunk felhasz­nálni, bíróság elé vinni. - Újra kelle­ne gondolni a célhoz kötöttség, vala­mint a haladéktalanság elvét és an­nak jelenlegi gyakorlatát - példáló­zott Polt Péter. - Ma megtörténhet, hogy a bírói engedéllyel egy hatóság megfigyel vagy lehallgat valakit, például ciga­rettacsempészettel összefüggésben. Közben kiderül, hogy az illető egy sokmilliárdos adócsalásban is érin­tett, vagy korábban megölt valakit. Ezek az információk azonban - lé­vén, hogy a titkosszolgálati eszközök használatát a cigarettacsempészet felderítésére engedélyezték - nem biztos, hogy felhasználhatók lesznek a súlyosabb bűncselekmények bizo­nyítására. És akkor hiába „tudjuk”, hogy mit tett, nem tehetünk ellene semmit. Bár a célhoz kötöttséggel kapcso­latban korábban már enyhítettek a szigoron, Polt szerint a szabályozás nem egyértelmű. Eltérő jogértelme­zésre ad lehetőséget, ami végül akár a nyomozás egészének az eredmé­nyességét is veszélyeztetheti. Száz százalékig bűnös Polt rámutatott: Magyarországon az elmúlt 25 évben kialakult gyakor­lat szerint szinte csak akkor állítható valaki bíróság elé, ha a bizonyítékok 100 százalékig igazolják a bűnössé­gét. Nem úgy van, mint egyes más országokban, hogy az ügyész az ös­­­szes bizonyítékot a bíró elé tárja, aki aztán majd eldönti, hogy azok ele­gendőek-e a bűnösség kimondásá­hoz vagy sem. - Van ennek a rendszernek egy nagy előnye - jegyezte meg Polt Pé­ter. - Szinte garantált, hogy ártatla­nul senkit nem ítélhetnek el Magyar­­országon. A rendszer túlbizonyítási igényének viszont vannak hátulütői is: lassúvá, elhúzódóvá teszi a bün­tetőeljárásokat, és nagyobb esélyt ad a bűnösöknek, hogy elkerüljék a fe­lelősségre vonást. Polt szerint ezzel is magyarázha­tó, hogy a vádemelési javaslattal zá­rult nyomozásoknak csak alig több mint a felében emelnek ténylege­sen vádat a feltételezett elkövetőkkel szemben. A jelen eljárási rendszer­ből, a bírósági ítélethez megkívánt­­­a nyomozati szakasznál magasabb - bizonyítottsági szintből követke­zik, hogy az ügyészek úgymond biz­tosra mennek. Száz esetből négyben azonban még ebben a túlbiztosított rendszerben is elbukj­a az ügyészség a vádat - vetjük közbe. Polt szerint az ügyész azért emel vádat, mert a bi­zonyítékok alapján meggyőződése, hogy bűncselekmény történt. A bí­róság egyes esetekben ezt eltérően ítéli meg, de a tavalyi több mint 96 százalékos váderedményesség így is kimagasló. A „100 százalékos bizonyított­ság” igénye magyarázza, hogy miért nem születik több marasztaló ítélet. De azt nem, hogy miért nem indul több eljárás - vetettük fel, mire Polt Péter kifejtette, hogy semmiképpen sem tartaná célszerűnek, sem kívá­natosnak, hogy az ügyészség - és ál­talában a büntető igazságszolgálta­tás - egyfajta igazságosztó szerepbe kerüljön. Megjegyezte, a statisztikai adatok egyértelműen cáfolják, hogy az utóbbi években korrupciós ügyek­ben több lenne a feljelentéselutasítás és a nyomozásmegszüntetés. Épp az ellenkezője az igaz. Évekkel ezelőtt nagy csinnadrat­tával vittek el számos - a mostani kormányzati felállásból nézve ellen­zéki­­ politikust korrupciós vádak­kal. Az ügyek többségében - már amelyiknek a végére már pont ke­rült - igen enyhe ítéletek születtek. Szilvásy György volt titokminisztert például egy kivételével már minden perben felmentették.­­ A miniszter úr esetében, a leg­súlyosabb vádban első fokon bűnös­nek mondták ki - jegyezte meg fel­vetésünkre a legfőbb ügyész, de rög­tön egyetértett abban, hogy ha a ma­gyar titkosszolgálat vezetőit kémke­désben bűnösnek mondják ki, akkor enyhén szólva megmosolyogtató a minimálishoz közeli büntetés. - Mi sem értünk egyet a büntetés mértékével. Általánosságban is túl enyhéknek tarjuk azokat. Sok eset­ben különböző jogi megoldásokkal még a törvényi minimumnak is alá­mennek a bírák. Próbáljuk befolyá­solni a bíróságokat, hogy hozzanak szigorúbb ítéleteket, gyakran csak ezért nyújtjuk be a fellebbezésünket, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nem sok esélyünk van. Simon-ügy: nincs vége Végül megkérdeztük, valóban meg­történhet, hogy Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese - mi­után befizette a külföldi bankszám­lákon parkoltatott százmilliók után az elmaradt adókat és egyéb kötele­zettségeket, úgy kerülhet ki a bünte­tőeljárásból, hogy soha nem derül ki, honnan voltak a milliói? - Szerintem ez egy olyan ügy, amelynek a végkimenetele nem a magyar igazságszolgáltatástól függ - mondta Polt Péter. - Nem is itt in­dult az eljárás, egy szomszédos or­szág társszervétől kapott az illeté­kes magyar hatóság információkat Simon úr számláiról. Amit azóta itthon le lehetett nyomozni, lenyo­moztuk. Emellett jogsegélykérelem­mel fordultunk ahhoz a két ország­hoz (Ausztriához és Svájchoz - a szerk.), ahol eddigi ismereteink sze­rint számlái voltak. Mindent elköve­tünk, hogy tisztázzuk a számlákon parkoltatott pénzek eredetét. Pél­dául, hogy nem bűncselekmények­ből származnak-e. Polt elmondása szerint több kér­désükre részben már kaptak választ, számos kérdésre viszont még továb­bi információkat várnak. A legfőbb ügyész a nyomozás érdekére tekin­tettel azonban nem kívánt részletek­be bocsátkozni arról, hogy az eddig megérkezett válaszok alapján szár­­mazhattak-e bűncselekményből Si­mon százmilliói. Érzékeltette ugyan­akkor, hogy bizonyos bűncselekmé­nyek miatt már most látható, végül vádemelésre kerülhet sor. A Simon-üggyel korábban együtt kezelt Welsz-ügyben sem állt le a nyomozás, mondta, jelenleg a NAV vizsgálja Welsz Tamás „hagyatékát”, Welsz kétes pénzügyi machinációi­nak több teherautónyi dokumentu­mát. Polt nem zárta ki, hogy a két ügy esetleg egyszer majd újra ös­­­szeér. Azt a sajtóban tényként tá­lalt információt viszont cáfolta, hogy Welsz maga adta volna át a giganti­kus mennyiségű iratot a rendőrség­nek. Egy kis részét valóban ő adta át, mondta, de a többségét a hatóságok találták meg és foglalták le. A TELJES INTERJÚ a www.nol.hu-n olvasható A legfőbb ügyész szerint a vádhatóság nem igazságosztó fotó: veres Viktor Bérből élők Jövedelmi iszonyok Bita Dániel-Pető Péter Huszonöt, befektetési alapokat ke­zelő topmenedzser többet keres, mint az ország összes óvodapeda­gógusa együtt - hívta fel a figyel­met Barack Obama, az Egyesült Ál­lamok elnöke a Georgetown Egye­temen tartott beszédében, amikor a szegénység csökkentésének céljáról beszélt. A Washington Post blogja - amelyet a 444.hu idézett - utánané­zett, és kiderült: Obama nem túlzott. A 2011/2012-es adatok alapján a 158 ezer nevelő átlagosan évi 53 480 dol­lárt (hozzávetőleg 14 millió forin­tot) vitt haza. Az összkeresetük te­hát 8,5 milliárd dollár volt. A pénz­ügyi szektor sztárjai más dimenzió­ban mozognak. A legtöbbet kereső huszonöt topmenedzser 11,62 milli­árd dollár jövedelmet könyvelhetett el. Vagyis fejenként átlagosan 464 millió dollárt (körülbelül 124 milli­árd forintot) tettek zsebre. Bár a számok kisebbek, a különb­ség idehaza is óriási. A nettó bérük összegével szelfiző dolgozók nyo­mán a szociális ágazat kereseti vi­szonyainak néztünk utána. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal lapjában az olvasható, hogy míg az egészség­ügyben a bruttó keresetek elérik a nemzetgazdasági átlag 89 százalé­kát, addig a szociális ellátást végzők bére az országos átlag 61 százaléka. Különösen alacsony a gyermekek napközbeni ellátásában dolgozók fi­zetése, ők a nemzetgazdasági átlag 53 százalékát vihetik haza. Ezt iga­zolj­a a szociális szelfizésben részt ve­vők példája is. Egy 57 éves kisgyer­meknevelő 84 ezer forintos nettó ke­resetéről számolt be, 53 éves diplo­más kollégája 114 ezer forintot visz haza. Egy nyelvvizsgával is rendel­kező pályakezdő ugyancsak 84 ezer forintot kap. A KSH-tól kapott adatsorból ki­derül, hogy nagyjából 3500 cse­csemő- és kisgyermekgondozó, va­lamint 4400 gyermekfelügyelő és dajka dolgozik Magyarországon. Az előbbiek bruttó átlagkeresete 151432, az utóbbi csoportba tarto­zóké 143 921 forint. Vagyis a 7900 bölcsődei dolgozó havonta bruttó 1,16 milliárd forintot, évente 14 mil­liárd forintot keres összesen. Ez pedig alig több annál, mint amekkora jövedelme a legnagyobb adófizetőnek volt. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal lapunknak küldött kimutatása szerint a legtöbbet befi­­zető adózó 11 milliárd forint jövedel­met szerzett a 2013-as személyijöve­­delemadó-bevallások adatai alapján, ennek túlnyomó többsége osztalék­ból származott. A húsz legnagyobb adózó jövedel­me meghaladja a 44 milliárd forin­tot - vagyis a háromszorosát annak, mint amennyit a bölcsődei dolgozók együttvéve keresnek. A magyar csúcsadózó ki tudná fizetni az összes bölcsődei dolgozó bérét Minimumprogram A hazai bérszínvonalat elemzi Pogátsa Zoltán közgazdász-szocio­lógus a Friedrich Ebert Alapítvány­nak készített összefoglalója. E szerint a teljes munkapiac negyede, azaz valamivel több mint egymillió ember keres munkából kevesebbet a létminimumnál. Ez az arány az állami foglalkoztatottaknál 16 százalék. Százezer állami alkalma­zott bérének kipótlása a minimál­bérről a létminimumra nagyjából 20 milliárd forint lenne évente.

Next