Népszabadság, 2015. június (73. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-01 / 126. szám
2015. június 1., hétfő • www.nol.hvi NÉPSZABADSÁG Magyarország i 3 Interjú A Simon-ügy végkimenetele nem a magyar igazságszolgáltatástól függ - állítja Polt Péter Túl enyhék az ítéletek Polt Péter szerint nem a magyar igazságszolgáltatástól függ, hogy tisztázódik-e Simon Gábor külföldön parkoltatott százmillióinak eredete. A legfőbb ügyész lapunknak adott interjújában elmondta: az USA máig nem válaszolt a kitiltási ügyben feltett kérdéseire, hogy enyhének tartja a bírói ítéleteket, és hogy felül kellene vizsgálni a titkos információgyűjtés szabályozását. Fekete Gy. Attila Polt Péter legfőbb ügyész kevéssel az úgynevezett kitiltási botrány kirobbanása után a kétoldalú bűnmegelőzési egyezmény és a hagyományos jogsegély keretében is kért információkat az amerikai hatóságoktól. Az Eric Holder igazságügy-miniszter úrnak írt, de a budapesti amerikai nagykövetségének is megküldött levelemben azt kérdeztem: vannak-e a kitiltási ügyben az amerikai hatóságok birtokában olyan releváns információk, amelyeket az ügyészség bűnüldözési szempontból fel tudna használni - emlékeztetett Polt. - Érdemi választ máig nem kaptam. Ahogy a jogsegély keretében a kitiltási ügy hátterében felsejlő Bunge-ügyben feltett kérdésekre sem, mondta később. Pedig abban az amerikai céget érintő „korrupciós jellegű ügyben”, mint fogalmazott, több mint fél éve tart a nyomozás. Már gyanúsított is van - közölte -, ezért szükséges lenne, hogy az amerikai hatóságok mielőbb érdemi információkkal szolgáljanak számunkra. Újragondolt lehallgatás Magyarország a korrupciós fertőzöttség tekintetében Európa középmezőnyéhez tartozik. Ehhez képest viszonylag kevés korrupciós ügyről hallani, vetettük fel, hozzátéve, hogy ez még akkor is igaz, ha a legfrissebb bűnügyi statisztika szerint tavaly az előző évinél háromszor több eljárás indult, valamivel több, mint 3200. Polt Péter azt mondta, az eddig elvégzett munka elfogadható mennyiségű és színvonalú, de nem elég. Előfordulhat, hogy az eljáró hatóságok hibái olykor a „nyilvánvalónak tűnő” esetek bizonyítását is veszélyeztethetik. Bár a tendencia jó, szerinte is több ügyben kellene eljárni, vádat emelni és jogerős ítéletet hozni. De mi akadályozza meg a hatóságokat a határozottabb és főleg hatékonyabb fellépésben? - Közhelyszámba megy, hogy a korrupciós ügyek felderítése titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazása nélkül igen nehéz, szinte lehetetlen - jegyezte meg kérdésünkre válaszolva a legfőbb ügyész. - Nagyon szigorú szabályai vannak nálunk az ilyen eszközök alkalmazhatóságának és az így keletkezett információk felhasználhatóságának. Célszerű lenne áttekinteni a hatályos szabályozást. Polt később többször és nyomatékosan hangsúlyozta: nem lazítana a garanciális szabályokon, de meggyőződése szerint olyan jogi környezetet kell teremteni, amelyben a titkos eszközökkel és módszerekkel szerzett információk hatékonyabban használhatók fel, mint manapság. A hatályos szabályozás mellett megtörténhet, és olykor meg is történik, hogy perdöntő jelentőségű bizonyítékokat nem tudunk felhasználni, bíróság elé vinni. - Újra kellene gondolni a célhoz kötöttség, valamint a haladéktalanság elvét és annak jelenlegi gyakorlatát - példálózott Polt Péter. - Ma megtörténhet, hogy a bírói engedéllyel egy hatóság megfigyel vagy lehallgat valakit, például cigarettacsempészettel összefüggésben. Közben kiderül, hogy az illető egy sokmilliárdos adócsalásban is érintett, vagy korábban megölt valakit. Ezek az információk azonban - lévén, hogy a titkosszolgálati eszközök használatát a cigarettacsempészet felderítésére engedélyezték - nem biztos, hogy felhasználhatók lesznek a súlyosabb bűncselekmények bizonyítására. És akkor hiába „tudjuk”, hogy mit tett, nem tehetünk ellene semmit. Bár a célhoz kötöttséggel kapcsolatban korábban már enyhítettek a szigoron, Polt szerint a szabályozás nem egyértelmű. Eltérő jogértelmezésre ad lehetőséget, ami végül akár a nyomozás egészének az eredményességét is veszélyeztetheti. Száz százalékig bűnös Polt rámutatott: Magyarországon az elmúlt 25 évben kialakult gyakorlat szerint szinte csak akkor állítható valaki bíróság elé, ha a bizonyítékok 100 százalékig igazolják a bűnösségét. Nem úgy van, mint egyes más országokban, hogy az ügyész az összes bizonyítékot a bíró elé tárja, aki aztán majd eldönti, hogy azok elegendőek-e a bűnösség kimondásához vagy sem. - Van ennek a rendszernek egy nagy előnye - jegyezte meg Polt Péter. - Szinte garantált, hogy ártatlanul senkit nem ítélhetnek el Magyarországon. A rendszer túlbizonyítási igényének viszont vannak hátulütői is: lassúvá, elhúzódóvá teszi a büntetőeljárásokat, és nagyobb esélyt ad a bűnösöknek, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Polt szerint ezzel is magyarázható, hogy a vádemelési javaslattal zárult nyomozásoknak csak alig több mint a felében emelnek ténylegesen vádat a feltételezett elkövetőkkel szemben. A jelen eljárási rendszerből, a bírósági ítélethez megkívánta nyomozati szakasznál magasabb - bizonyítottsági szintből következik, hogy az ügyészek úgymond biztosra mennek. Száz esetből négyben azonban még ebben a túlbiztosított rendszerben is elbukja az ügyészség a vádat - vetjük közbe. Polt szerint az ügyész azért emel vádat, mert a bizonyítékok alapján meggyőződése, hogy bűncselekmény történt. A bíróság egyes esetekben ezt eltérően ítéli meg, de a tavalyi több mint 96 százalékos váderedményesség így is kimagasló. A „100 százalékos bizonyítottság” igénye magyarázza, hogy miért nem születik több marasztaló ítélet. De azt nem, hogy miért nem indul több eljárás - vetettük fel, mire Polt Péter kifejtette, hogy semmiképpen sem tartaná célszerűnek, sem kívánatosnak, hogy az ügyészség - és általában a büntető igazságszolgáltatás - egyfajta igazságosztó szerepbe kerüljön. Megjegyezte, a statisztikai adatok egyértelműen cáfolják, hogy az utóbbi években korrupciós ügyekben több lenne a feljelentéselutasítás és a nyomozásmegszüntetés. Épp az ellenkezője az igaz. Évekkel ezelőtt nagy csinnadrattával vittek el számos - a mostani kormányzati felállásból nézve ellenzéki politikust korrupciós vádakkal. Az ügyek többségében - már amelyiknek a végére már pont került - igen enyhe ítéletek születtek. Szilvásy György volt titokminisztert például egy kivételével már minden perben felmentették. A miniszter úr esetében, a legsúlyosabb vádban első fokon bűnösnek mondták ki - jegyezte meg felvetésünkre a legfőbb ügyész, de rögtön egyetértett abban, hogy ha a magyar titkosszolgálat vezetőit kémkedésben bűnösnek mondják ki, akkor enyhén szólva megmosolyogtató a minimálishoz közeli büntetés. - Mi sem értünk egyet a büntetés mértékével. Általánosságban is túl enyhéknek tarjuk azokat. Sok esetben különböző jogi megoldásokkal még a törvényi minimumnak is alámennek a bírák. Próbáljuk befolyásolni a bíróságokat, hogy hozzanak szigorúbb ítéleteket, gyakran csak ezért nyújtjuk be a fellebbezésünket, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nem sok esélyünk van. Simon-ügy: nincs vége Végül megkérdeztük, valóban megtörténhet, hogy Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese - miután befizette a külföldi bankszámlákon parkoltatott százmilliók után az elmaradt adókat és egyéb kötelezettségeket, úgy kerülhet ki a büntetőeljárásból, hogy soha nem derül ki, honnan voltak a milliói? - Szerintem ez egy olyan ügy, amelynek a végkimenetele nem a magyar igazságszolgáltatástól függ - mondta Polt Péter. - Nem is itt indult az eljárás, egy szomszédos ország társszervétől kapott az illetékes magyar hatóság információkat Simon úr számláiról. Amit azóta itthon le lehetett nyomozni, lenyomoztuk. Emellett jogsegélykérelemmel fordultunk ahhoz a két országhoz (Ausztriához és Svájchoz - a szerk.), ahol eddigi ismereteink szerint számlái voltak. Mindent elkövetünk, hogy tisztázzuk a számlákon parkoltatott pénzek eredetét. Például, hogy nem bűncselekményekből származnak-e. Polt elmondása szerint több kérdésükre részben már kaptak választ, számos kérdésre viszont még további információkat várnak. A legfőbb ügyész a nyomozás érdekére tekintettel azonban nem kívánt részletekbe bocsátkozni arról, hogy az eddig megérkezett válaszok alapján származhattak-e bűncselekményből Simon százmilliói. Érzékeltette ugyanakkor, hogy bizonyos bűncselekmények miatt már most látható, végül vádemelésre kerülhet sor. A Simon-üggyel korábban együtt kezelt Welsz-ügyben sem állt le a nyomozás, mondta, jelenleg a NAV vizsgálja Welsz Tamás „hagyatékát”, Welsz kétes pénzügyi machinációinak több teherautónyi dokumentumát. Polt nem zárta ki, hogy a két ügy esetleg egyszer majd újra összeér. Azt a sajtóban tényként tálalt információt viszont cáfolta, hogy Welsz maga adta volna át a gigantikus mennyiségű iratot a rendőrségnek. Egy kis részét valóban ő adta át, mondta, de a többségét a hatóságok találták meg és foglalták le. A TELJES INTERJÚ a www.nol.hu-n olvasható A legfőbb ügyész szerint a vádhatóság nem igazságosztó fotó: veres Viktor Bérből élők Jövedelmi iszonyok Bita Dániel-Pető Péter Huszonöt, befektetési alapokat kezelő topmenedzser többet keres, mint az ország összes óvodapedagógusa együtt - hívta fel a figyelmet Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke a Georgetown Egyetemen tartott beszédében, amikor a szegénység csökkentésének céljáról beszélt. A Washington Post blogja - amelyet a 444.hu idézett - utánanézett, és kiderült: Obama nem túlzott. A 2011/2012-es adatok alapján a 158 ezer nevelő átlagosan évi 53 480 dollárt (hozzávetőleg 14 millió forintot) vitt haza. Az összkeresetük tehát 8,5 milliárd dollár volt. A pénzügyi szektor sztárjai más dimenzióban mozognak. A legtöbbet kereső huszonöt topmenedzser 11,62 milliárd dollár jövedelmet könyvelhetett el. Vagyis fejenként átlagosan 464 millió dollárt (körülbelül 124 milliárd forintot) tettek zsebre. Bár a számok kisebbek, a különbség idehaza is óriási. A nettó bérük összegével szelfiző dolgozók nyomán a szociális ágazat kereseti viszonyainak néztünk utána. A Központi Statisztikai Hivatal lapjában az olvasható, hogy míg az egészségügyben a bruttó keresetek elérik a nemzetgazdasági átlag 89 százalékát, addig a szociális ellátást végzők bére az országos átlag 61 százaléka. Különösen alacsony a gyermekek napközbeni ellátásában dolgozók fizetése, ők a nemzetgazdasági átlag 53 százalékát vihetik haza. Ezt igazolja a szociális szelfizésben részt vevők példája is. Egy 57 éves kisgyermeknevelő 84 ezer forintos nettó keresetéről számolt be, 53 éves diplomás kollégája 114 ezer forintot visz haza. Egy nyelvvizsgával is rendelkező pályakezdő ugyancsak 84 ezer forintot kap. A KSH-tól kapott adatsorból kiderül, hogy nagyjából 3500 csecsemő- és kisgyermekgondozó, valamint 4400 gyermekfelügyelő és dajka dolgozik Magyarországon. Az előbbiek bruttó átlagkeresete 151432, az utóbbi csoportba tartozóké 143 921 forint. Vagyis a 7900 bölcsődei dolgozó havonta bruttó 1,16 milliárd forintot, évente 14 milliárd forintot keres összesen. Ez pedig alig több annál, mint amekkora jövedelme a legnagyobb adófizetőnek volt. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal lapunknak küldött kimutatása szerint a legtöbbet befizető adózó 11 milliárd forint jövedelmet szerzett a 2013-as személyijövedelemadó-bevallások adatai alapján, ennek túlnyomó többsége osztalékból származott. A húsz legnagyobb adózó jövedelme meghaladja a 44 milliárd forintot - vagyis a háromszorosát annak, mint amennyit a bölcsődei dolgozók együttvéve keresnek. A magyar csúcsadózó ki tudná fizetni az összes bölcsődei dolgozó bérét Minimumprogram A hazai bérszínvonalat elemzi Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a Friedrich Ebert Alapítványnak készített összefoglalója. E szerint a teljes munkapiac negyede, azaz valamivel több mint egymillió ember keres munkából kevesebbet a létminimumnál. Ez az arány az állami foglalkoztatottaknál 16 százalék. Százezer állami alkalmazott bérének kipótlása a minimálbérről a létminimumra nagyjából 20 milliárd forint lenne évente.