Népszabadság, 2016. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-16 / 192. szám

KULTÚRA LAPSZÉL Adele nemet mondott a Super Bowlra A Super Bowl, azaz az amerikaifut­­ball-bajnokság döntője az Egyesült Államok legnézettebb televíziós műsora, Magyarországon és számos más országban is élőben közvetí­tik. A félideji show-műsorban olyan sztárok léptek föl az utóbbi évek­ben, mint a Rolling Stones, Prince, Madonna, Bruce Springsteen, a Who, Bruno Mars, a Red Hot Chili Peppers, Beyoncé, Katy Perry és a Coldplay. A következő, 2017 febru­ári döntőre Adele-t (képünkön) kér­ték föl, de ő nem vállalta. A brit éne­kesnő a Los Angeles-i koncertjén osztotta meg ezt a hírt a közönség­gel: „Nem lépek fel a Super Bow­­lon. Mert hát, legyünk őszinték, az a show nem a zenéről szól. Se táncol­ni nem tudok, se semmi hasonlót. Nagyon kedves tőlük, hogy megke­restek, de nemet mondtam." Index Megint lesz valami furcsa A VAN valami furcsa és megmagya­­rázhatatlant rendező Reisz Gábor új alkotására 7,5 millió forint gyártás­előkészítési támogatást szavazott meg a Magyar Nemzeti Filmalap. A Rossz versek címmel, magyar-fran­cia koprodukcióban készülő mű a 30 körüli Merthner Tamásról szól, aki élete mélypontján úgy dönt, hogy nem a felejtés és a jövőbe né­zés biztos továbblépését választja, hanem utazásra indul a gyerekkori és tinédzserkori emlékeibe. Cs. G. FOTÓ: REUTERS - MARIO ANZUONI Dzsessz a tűzijáték előtt és után A Müpa Zászlóterében, Üvegter­mében és az épület előtti park­ban rendezik meg a fiatal tehetsé­gek dzsesszkoncertjeit augusztus 20-án. A délután 5-kor az Ifj. Oláh Kálmán Quintett-koncerttel kezdő­dő rendezvény 11-ig tart, csak a tű­zijáték idejére tartanak szünetet. Fellép még a Tálas Áron Trió, a Ra­fael Mária Trió, a Bopcorn & 3 Gene­rations of the Trombone és a Police Big Band. Fizetni nem kell, ha esik, kintről bevonulnak a Fesztivál Szín­házba. K. K. Meghalt Bencsik István szobrászművész Nyolcvanöt éves korában meghalt Bencsik István Kossuth-díjas szob­rászművész, professor emeritus, a pécsi művészeti kar alapító-oktató­ja - jelentette be Facebook-oldalán a Pécsi Tudományegyetem Művésze­ti Kara. Munkásságát 1992-ben Kos­­suth-díjjal ismerték el, 2009-ben megkapta a Pécsi Kisplasztikai Bi­­ennále nagydíját. 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 1995-től elnökségi tagja volt. Műveit egyebek között bemutatták az egye­temi kara alapításának huszadik év­fordulójára május végén megnyílt, reprezentatív, képzőművészeti kiál­lításon. MTI DRESCH QUARTET 2016. augusztus 16., kedd | NÉPSZABADSÁG A Budapest Music Centerben este 9-kor lép színpadra a Dresch Quartet (Dresch Mihály, Lukács Miklós, Horváth Balázs Baló István) és az amerikai szaxofonos, Chris Potter (képünkön). Szem előtt az állatok jóléte ÁLLATKERT Figyelni kell arra, hogy a gyerekek ne a képernyőn nézegessék az állatokat, hanem élőben figyeljék meg a viselkedésüket. BORBÉLY ZSUZSA­­PALUGYAI ISTVÁN Az állatkertek mindig hű tükrei az egyes kultúráknak - állította la­punknak Alex Rubel, az Állatkertek Világszövetségének volt elnöke, a Zürichi Zoo igazgatója. Az európai állatkertek vezetői a Fővárosi Állat- és Növénykert fennállása 150. évfor­dulójának apropóján tanácskoztak az állatkertek jövőjéről.­­ Átlagban ötévenként célszerű egy-egy új att­rakció, ami lehet teljesen új állatbe­mutató vagy egy régi korszerűsítése - mondta lapunknak Thomas Rauf­fels, az Európai Állatkertek Szövet­ségének elnöke. Szerinte mindezt a természetvédelmi szempontokkal, az egyes fajok tenyészprogramjai­­val is összhangba kell hozni. Leszö­gezte, hogy az állatok jóléte ugyan­olyan fontos szempont, mint a láto­gatók élményszerzése. -Városlakók nélkül nincs állat­kert - mondta Persányi Miklós, a bu­dapesti létesítmény főigazgatója. - Az állatkert széles tömegeket ér el iskolázottságra, társadalmi, anyagi háttérre, vallásra vagy életkorra való tekintet nélkül. Mindenütt a világon ez a legnépszerűbb kulturális in­tézmény. Manfred Niekisch, a híres frankfurti Grzi­­mek Zoo igazgató­ja szerint még min­dig vannak, akik el­lenzik az állatker­tek működteté­sét.-Sajnos a zoo nem védett kife­jezés, és léteznek rossz állatkertek is, amelyeket jo­gosan bírálnak -mondta -, de például Európa keleti régiójában egyre érezhetőbb a jó irá­nyú változás. Az állatkertek minőségében, gaz­dagságában a régiónkban zajló ked­vező változások ellenére még min­dig érezhető az északnyugatról dél­keletre kirajzolódó különb­ség. Szerbiában és Szlo­vákiában csak rész­ben sikerült lecserél­ni a betonból készült vasrácsos kifutókat. A palicsi állatkert­ben öt éve még le­láncolták éjsza­kára az elefán­tokat, vallotta be Kristjan Óvá­ri igazgató. A legjobb állatker­­tek mind több helyen használják a korsze­rű technikát. Frank­furtban a korábbi vastag állatkerti út­mutatók a netre csat­lakozott mobilok korá­ban szükségtelenné vál­tak, bár a zürichi direktor hangsúlyozta, a valódi ál­atokat nem lehet a digi­tális világgal helyettesíteni. A kron­­bergi állatkertben talán ezért nem rak QR-kódot Thomas Rauffels az ál­latok nevét jelző táblákra. Nehogy a gyerekek a mobiljukat nézegessék az állatok helyett. Egész más természetű problémák­kal kerülnek szembe Európán kívül. A jeruzsálemi Biblical Zoo igazgató­jának, Shai Doronnak például vallási kérdésekben is igen érzékenynek kell lennie. A dél-amerikai sertésfélék, a pekarik beszerzése előtt az - egyéb­ként ateista - igazgató egy rabbival is konzultált, hogy tarthatnak-e olyan állatot, ami úgy néz ki, mint egy disz­nó, úgyis viselkedik, mint egy disznó, és minden tekintetben malacnak tű­nik, de teljesen mégsem az. - Megígé­red nekem, hogy nem disznó? - kér­dezte a rabbi. Megígérte, így a pekarik kifutójánál négy nyelven szerepel: Ez nem sertés! Ennek ellenére vannak, akik nem mennek az állat közelébe. A budapesti állatkert: az akvárium varázsa (fent), gyerekszállító kocsi (lent) FOTÓK: földi Imre Teljesíti a Normát CECILIA BARTOLI EMBEREI Európa egyik vezető művészeti fesztiválján Bellini áthallással megrendezett operájában az olasz sztárénekes mellett Kálmán Péter is jelentős szerepet énekelt. FÁY MIKLÓS Edinburgh Edinburgh nincs a nyilvánvaló nyá­ri fesztiválcélpontok között, mert messze van, mert esik az eső, és a 20 fokot sem éri el a napi maximum. Igaz, ez utóbbi annak, aki művészeti élményekre vágyik, inkább öröm. A fesztivál viszont A+ kategóriás, a rep­téri váróban a karmester, John Eliot Gardiner húzogatja az ujját az iPad­­jén, a kávézóban Sumi Jo emelgeti a csészéjét, az előadásról Maxim Ven­gerov késik el, hegedűvel a hóna alatt lopakodik a sorok között. Az előadás maga pedig a Norma, a főszereplő, Cecilia Bartoli a saját em­bereivel készíttette el a produkciót, a két rendező Moshe Lesser és Patrice Courier Öröm, hogy a saját emberek között van Kálmán Péter is, még ha Oroveso nem kifejezetten az ő hang­jára íródott is. Normát sem Bartoli hangján szoktuk meg, vagyis nincs ezzel semmi baj. A nem saját embe­rek között a legizgalmasabb Diego Fasolis. Sajnos annyira izgalmas lett volna, hogy az olasz karmester végül kilépett a produkcióból indiszpo­­náltságra (!) hivatkozva. Nyilván már a harmadik dudás lett volna a csár­dában, nem tudta volna elképzelése­it érvényesíteni. A karigazgató Gian­luca Capuano vette át a feladatát. Ez is fontos tanulság: az opera-előadás karmesterkérdés, e leszállított árú változatban gikszerek szórakoztat­ták a nézőket, az egész első felvonás fölépítetlen maradt, jelenetek követ­ték egymást, de sehogy sem akart el­indulni a darab maga. A rendezés különben kimozdítot­ta a történetet a maga druidás, ókori helyszínéből, áttette a francia ellen­állás idejébe. Galliát most is idegen lábak tiporják, Oroveso háza ellenál­lási fészek, Norma amolyan alvezér, akiről kiderül: kollaboráns. A bünte­tése az, amit a németekkel háló fran­cia nők kaptak: lenyárják a haját. Az­tán máglyára küldik, rágyújtják a há­zat, bűnbánó, civil ruhás elnyomójá­val együtt ég el. Minden szónak nem tud megfelelni ez a rendezés, de kö­zelebb hozza a cselekményt a má­hoz, távolabb viszi a nagy szakállú, klepetusos nevetségességtől. Ugrás Bartoliért vagyunk itt, nem a rendezőkért. Hogy saját fülünk­kel halljuk: tényleg túlment a hatá­ron? Tényleg nem lehet a Normát az ő hangján, mérsékeltebb magassá­gokkal jól elénekelni? Tényleg addig zseniális, amíg nem kell őt Callas­­szal vagy Gmberovával összevetni? Bartoli rajongóinak azt mondom: nyugalom. Ellenségeinek és utálói­nak szintén. Nagy énekes, nagy mű­vész, amit meg kell oldani, megold­ja, ami energiát össze kell kaparni egy jó formához, összekaparja. El­ismerem: nem normális, hogyha az előadás legemlékezetesebb pillana­tát kell felidézni, akkor az nem a hí­res Casta diva-ária, hanem az a pilla­nat, amikor Norma harcba hívja há­rom gongütéssel a gallokat. Nem a gongot üti meg, csak a ház falát, de ami addig történik, az a legszebb színház. Norma szépen kicsinosít­ja magát, hogy hűtlen, de reményei szerint hozzá visszatérő szerelme­sét megfelelő állapotban várja. A sze­­relmes nem jön, mire Norma alkar­jával letörli ajkáról a rúzst, ha harc, legyen harc, felkelés és partizánko­dás. Olyan közel vagyunk a valóság­hoz, amennyire csak lehet, és köz­ben éppen olyan messze is, amen­­­nyire csak egy opera lehet, ahol da­lolva mennek a halálba, és mi ezt a dalolást figyelmesen hallgatjuk, ele­mezzük, értékeljük. Szeretjük. BELLIM: NORMA Edinburgh International Festival O Cecilia Bartoli fotó: mediaworks

Next