Népszava jubilemi naptára, 1947 (Budapest, 1946)
Száva István: A mozgalom mártírjai
Ukrajnába, ahonnan nem tért vissza többé. Gosztonyi Lajos volt ugyanekkor a belpolitikai szerkesztő. Polgári laptól került a Népszavához éppen a fasizmus legnehezebb éveiben ,s minden sorával a népfrontnak programját szolgálta, amely ma a kormányt alkotó koalíció. Rengeteg előadást is tartott, politikai magyarázatait szerették elvtársaink, oktató, felvilágosító munkássága valamennyiünknek hasznára vált. 1944 tavaszán őt is elhurcolták. A szocialista betű és oktatás többi mártírja. Áldozataink sora az előbb felsoroltakkal még korántsem ért véget. A Népszava élgárdája mellett írnunk kell még Friss Árpádról, Gál Andorról, Gáspár Zoltánról és K. Havas Gézáról, a szocialista újságírás e négy halottjáról, akik közül három „valahol Németországban“ egy pedig idehaza halt meg a németek golyójától. K. Havas Géza a „Szép Szó“ állandó és a Népszava „sajtórendészeti és kamarai okokból“ külső munkatársa, a legnemesebb értelemben vett újságírásnak, a meg nem alkuvóan igazságkereső újságírásnak egyik legkitűnőbb képviselője is elhagyott bennünket. Látszólag könnyed mondatai mögött állandóan ott érezhettük az Embert, a meg nem alkuvó harcost, aki az irónia és a pátosz eszközeivel egyaránt küzdött az igazságért. Nemcsak újságcikkekben, de tanulmányokban is folytatja ezt a harcot. Szocialisták számára örökké emlékezetes marad a korai és a modern angol szocialistákról írott két tanulmánya, de tanulhatunk a klaszszikus közgazdaságtan nagyjairól írott esszéiből is. Nem látjuk többet Gáspár Zoltánt sem, a tudományos felkészültségét pontos fogalmazásban, de mindig érdekesen és lebilincselően izgalmasan elénk táró publicistát, akinek „Húsz év története“ című munkája mindig tanulságos olvasmány marad számunkra. A „Szép Szó“ szerkesztője volt és az „Esti Kurir“ munkatársa, de a Népszavában is megjelentek cikkei. A felszabadulás pillanatában végzett vele a német golyó itt Budapesten. Halála betöltetlen űrt jelent az ifj magyar újságírás számára. Nem feledkezhetünk meg Gál Andorról sem, aki Kasztel András elhurcolása után a Népszava külpolitikai rovatának katonai részét szerkesztette Gergely Győző mellett a német megszállásig. A tájékozott, kitűnően fogalmazó és mindig érdekesen író újságíró mintapéldánya volt és emellett rengeteg angol könyvet fordított át magyarra. Írnunk kell végül is Friss Árpádról, aki 1919. óta volt a Népszava munkatársa, őt sem látjuk viszont többé sohasem. Nem hagyhatjuk ki az újságírók felsorolása után a szocialista oktatás nagy halottját Braun Somát sem, valamint a mártírsorsban is nyomába lépő utódját, Rudas Zoltánt, Braun Soma, a műfordító és nevelő volt éveken át a párt szellemi utánpótlásának legfőbb őre. Nemzedékek tanulták meg tőle, hogyan kell szocialistának leni nemcsak szóban, de cselekedetben is. Az Goeztonyi Lajos a „Népszava" belpolitikai szerkesztője.