Népszava jubilemi naptára, 1947 (Budapest, 1946)

Száva István: A mozgalom mártírjai

Ukrajnába, ahonnan nem tért vissza többé. Gosztonyi Lajos volt ugyan­ekkor a belpolitikai szerkesztő. Polgári laptól került a Népsza­vához éppen a fasizmus legne­hezebb éveiben ,­s minden sorá­val a népfront­nak programját szolgálta, amely ma a kormányt alkotó koalíció. Rengeteg előa­dást is tartott, politikai magya­rázatait szeret­ték elvtársaink, oktató, felvilágo­sító munkássága valamennyiünknek hasznára vált. 1944 tavaszán őt is elhurcol­ták. A szocialista betű és oktatás többi mártírja. Áldozataink sora az előbb fel­soroltakkal még korántsem ért véget. A Népszava élgárdája mel­lett írnunk kell még Friss Ár­pádról, Gál Andorról, Gáspár Zoltánról és K. Havas Gézáról, a szocialista újságírás e négy ha­lottjáról, akik közül három „val­­ahol Németországban“ egy pedig idehaza halt meg a németek go­lyójától. K. Havas Géza a „Szép Szó“ állandó és a Népszava „sajtó­rendészeti és kamarai okokból“ külső munkatársa, a legnemesebb értelemben vett újságírásnak, a meg nem alkuvóan igazságkereső újságírásnak egyik legkitűnőbb képviselője is elhagyott bennün­ket. Látszólag könnyed mondatai mögött állandóan ott érezhettük az Embert, a meg nem alkuvó harcost, aki az irónia és a pá­tosz eszközeivel egyaránt küzdött az igazságért. Nemcsak újságcik­kekben, de tanulmányokban is folytatja ezt a harcot. Szocialis­ták számára örökké emlékezetes marad a korai és a modern angol szocialistákról írott két tanul­mánya, de tanulhatunk a klasz­­szikus közgazdaságtan nagyjai­ról írott esszéiből­ is. Nem látjuk többet Gáspár Zol­tánt sem, a tudományos felké­szültségét pontos fogalmazásban, de mindig érdekesen és lebilin­­cselően izgalmasan elénk táró publicistát, akinek „Húsz év tör­ténete“ című munkája mindig tanulságos olvasmány marad szá­munkra. A „Szép Szó“ szerkesz­tője volt és az „Esti Kurir“ mun­katársa, de a Népszavában is megjelentek cikkei. A felszaba­dulás pillanatában végzett vele a német golyó itt Budapesten. Halála betöltetlen űrt jelent az ifj magyar újságírás számára. Nem feledkezhetünk meg Gál Andorról sem, aki Kasztel And­rás elhurcolása után a Népszava külpolitikai rovatának katonai részét szerkesztette Gergely Győ­ző mellett a német megszállásig. A tájékozott, kitűnően fogalmazó és mindig érdekesen író újságíró mintapéldánya volt és emellett rengeteg angol könyvet fordított át magyarra. Írnunk kell végül is Friss Ár­pádról, aki 1919. óta volt­ a Nép­szava munkatársa, őt sem látjuk viszont többé sohasem. Nem hagyhatjuk ki az újság­írók felsorolása után a szoci­alista oktatás nagy halottját Braun Somát sem, valamint a mártírsorsban is nyomába lépő utódját, Rudas Zoltánt, Braun Soma, a műfordító és nevelő volt éveken át a párt szellemi után­pótlásának legfőbb őre. Nemze­dékek tanulták meg tőle, hogyan kell szocialistának leni nemcsak szóban, de cselekedetben is. Az Goeztonyi Lajos a „Népszava" belpolitikai szerkesztője.

Next