Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)
1873-01-05 / 1. szám
a nagy tőke a mesterembert, a kis-iparost a gyári termelés által túlszárnyalja, s igy a concurrentia (iparverseny)re képtelen kis-iparot munkássá, proletariussá teszi. Mi ezt az iparélet pályáján egy hüvelyknyi haladásnak veszszük, mert meg vagyunk győződve, hogy a munkásoknak ezen törvény helyes felfogása és helyes követése mellett, néhány út nyitva áll, jogos követeléseiket egységes és elhatározott eljárás mellett, bizonyos fokig érvényre juttatni , mivel utasítva vagyunk , minden szalmaszálat megfogni, mely nekünk szolgai jármunk könnyitését igen. A czéhek eltörlését a nagy franczia forradalom óta, szakadatlanul és mindig hatályosabban követelték a munkások, s csak jelen századunk közepében sikerült, a középkori szellemnek ezen elporhadt czibakját lemetszeni. De a munkás korántsem higye a tisztességes czéhbelinek, hogy a nyárspolgárság talán szabadelvűségből, szabadságszomjból határozta el magában a kényszer-társulatok helyébe a szabad-társulatokat léptetni. A szabad-kereskedési rendszer, melyet a divatos Bastiat-Schulze-féle rendőrállam követői, az európai pénzzacskósok számára, valóságos szabad fosztogatási rendszerré fejlesztették, amely a tőkeuralomnak előbb-utóbb nyakát szegendi. A szabad kereskedési rendszer mai fejlődésében feltétlenül követeli a czéhek eltörlését, mint olyan szövetséget , mely a korlátlan uralom után törekvő nagyviparnak akadályul szolgál. — Ilogy tehát a kistőkét az iparos tehetségeket szolgáivá tegye , azaz hogy kiaknázhassák, nem irtóznak a szent Mammon (pénzbálvány) imádói semmi erőfeszítéstől, miszerint az újonnan keletkező ipartársulatok a nagytőkére nézve ártalmas alakot ne öltsenek, hogy továbbá a hajdani czéhmesterek és a segédek közt, mint munkás és munkás közt szövetség, a mindkettőket kifosztogató gyártulajdonosok és nagytermelők ellen, létre ne jöjön. Munkásaink ellenben ezen törekvésnek kétszeres veszélyességét felismerték s bizonyosan nem fogják szem elől téveszteni a nagy ipartársulási mozgalomhoz, minél előbb és tömegesebben, minél több erélylyel csatlakozni, valamint mindenhol, ugy a fővárosban mint a vidéken szakadatlanul azon lenni, miszerint a kisiparosokkal egyesülve, szabad szaktársulatokat alakítsanak, hogy a munka emberei egyesült erővel keljenek a harczra, melyre őket társadalom-gazdászati helyzetük ellenállhatlanul kényszerít a nagytőke kifosztási dühével szemben; az ő harczuk lesz, mert kell neki győzelmesnek lenni, mivel a munkáé a világ trónja! Társadalom-gazdászati szemle. A magyar közmondás : „Minden szentnek maga felé hajlik a keze," igen kitűnően jellemzi a bourgeois (olv. boursou, annyi, mint nyárspolgár) önkeresetét. Bizonyságul szolgál ama hajótörés, melyet, a magyar kormány által rendezett 1872. évi jótékonysága sorsjáték szenvedett. A kormány megkísérlette ezen próbatétet, hogy a jótékonyság által egy közel 2.300.000 frtból álló összeghez jusson, melyből az állam-iparintézetben folyvást foglalkozásban lévő munkások árváinak „segélyházakat" készíttessen. Nem akarunk a fölött ma ítéletet mondani, hogy az állam sorsolás- és nyárspolgári jótékonyságból akarja a munkás árvákat s csupán az állam - ipari intézet munkásait ellátni, ahelyett, hogy törvényes rendeleteket tenne, hogy az összes munkások özvegyei és árvái, különbség nélkül, akár állam-ipar intézetben, vagy magánintézetben vannak folyvást vagy időnként foglalkozásban, államköltségen neveltetnének és láttatnának el. Ma csak azt akarjuk constatálni, hogy a fent érintett czélra rendezett sorsolásnál a fővárosi és vidéki nyárspolgárság alig egyharmad részét vette át ezen sorsjegyeknek . Jelenleg a fővárosban a munkások érdekeit érintő két kérdés, sőt mondhatni életkérdés, tárgyaltatik. — Ugyanis az egyik nép és középiskolákról, a másik pedig az adóreform kérdése. Ha a tárgyalások eredménye tudatva lesz, mi is hozzá fogunk szólani, milyképen szeretnénk mi e kérdések megoldását látni. ) TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regélyes korrajz. — Irta Erkmann-Chatrian Békés csendben éltünk Anstatt faluban, a német Vogesek között, nagybátyám Wagner Jakab az orvos, öreg szolgálója Lizi és én. Vövére Krisztina halála után, Jakab bátya magához vett. Közel jártam a tizedik évhez, szőke voltam s piros és üde, mint egy kerub. Gyapot sapkám volt, kis barna bársony mellényem, mely nagy bátyám ócska pantallójából került ki, szürke nadrágom és fapapucsom prémmel voltak szegélyezve. A faluban a kis Friczinek neveztek s Jakab bátya minden este, ha járáskeléseiből visszatért, térdeire ültetett, hogy francziául tanítson, Button úr természetrajzából. Úgy teszik, mintha most is füstös gerendájú alacsony szobánkban volnék. Látom balra a fedett folyosó kis ajtaját és a tölgyfa szekrényt, jobbra a tülkét, mely zöld szürkelme függönnyel volt elzárva ; a háttérben a konyha bejárását az öntött kályha mellett s a nagy párkányzatot, mely az év tizenkét hónapjának égi jegyeit ábrázolta, a halakat a bakot, a vízöntőt, az oroszlányt a skorpiót, sat. az utcza felől pedig a két kis ablakot, melyek a szőllőlevelekben keresztül a Fontaine térre néztek. Még most is látom Jakab bátya sugárteremtőt, szép szőke hajzatával evedzett magas homlokát, kellemmel szabadon hagyott széles halántékát, könnyedén hajlott orrát, kék szemek, gömbölyű állát, gyöngéd és tömött ajkait. Fekete kelméből készült nadrágban van, réz gomba égszinkék felöltőben és puha sárga bőrből készült lehajtott szárú csizmában, melyről elöl selyem makk függ le. Bőr karosszékében ülve olvas. Karjai az asztalon vannak, kissé hosszadad, s a szabad légtől barnult arczán, a nap a szőllőlevelek árnyékát rezgeti. Mély érzelmű és békeszerető ember volt; a negyven felé közeledett, s a vidék legjobb orvosának tartották. Én tudtam, hogy időközben elméleteket szeretett felállítani az általános testvérségről, s hogy a könyvcsomagok, melyeket időről időre Fricz küldöncz hozott ezen fontos dolgokat tartalmazták. Mindezeket látom, s nem felejtem el a mi öreg Lizinket, sem a mosolygó és ránczos képű jó öreg nőt, ki egy kis ujjaskában, kék vászon szoknyában, egy szegletben fon, s nem feledkezem meg az öreg Roller macskáról, sem a mely farkán ülve alszik a kemencze mellett, napnyik aranyos szemei olyanok voltak, mint a bagolyéi. Nekem úgy tetszik, hogy csak a fedett folyósón kell átszaladnom, hogy a illatos gyümölcsös kertbe osonjak, csak le kell másznom a konyha falépcsőjén, hogy felmenjek szobámba, ahol Aden Jankó, a faczipőkészitő fia és én csalsippal fogtunk. Voltak köztük kékek és zöldek. A kis Meyer Eliz, a polgármester leánya, gyakran eljött őket megnézni, s egyet-egyet belülök kérni, s ha Aden Jankó, Lajos, Sépes Ferencz, Stenger Károly és én, együtt hajtottuk a teheneket és a kecskéket legelni a nyires oldalára, Eliz mindig mellényembe kapaszkodott mondván: „Friczi, engedd hajtanom teheneket. . . ne űzz el!" Én én oda adtam ostromát s tüzet raktunk a füvön, és burgonyát sütöttünk a parázsban. Ó, jó idők! Minden milyen nyugodt, békés volt körültünk! Minden oly rendesen ment! Semmi zavar sem volt: hétfő, kedd, szerda, minden napja a hétnek hasonló pontossággal következett egymásután. Minden nap felkelt az ember a szokott órában felöltözött, s hozzá ült a Lizi által készített jó rántás leveshez. A nagybátya ellovagolt, én madárkolepczéket és hurkokat csináltam a húrosmadarak, verebek vagy a zöldikék szánjára, az idény szerint. Délben haza értük. Ettünk: szalonnás káposztát, motéltot vagy gombóczot. Azután Levelezések. — Pest, decz. 17. 1872. Tegnap tartotta az „általános czipész betegsegelyző-egylet" első közgyűlését a Mudorlak-féle helyiségekben, melyre a tagok számosan megjelentek. A gyülésben elnökölt Ivánka polg., Höckmann mint német, Kmnéth mint magyar jegyző szerepelt. Napirendre volt tűzve : 1) a választmány jelentése eddigi működéséről; 2) számadás; 3) egyéb indítványok és interpellációk. Heckmann felolvassa a választmány által szerkesztett jelentést, mely ennek hat hónapi működésének eredményét foglalta magában. A gyűlés ezt megelégedéssel tudomásra vette. Kiegészítésül előadja Heckmann, hogy a már 5 hónap óta benyújtott alapszabályok még a múlt hónapban, tehát a benyújtás 4-ik hónapjában a városi tanácsnak voltak előterjesztve, minél fogva a választmány kérvényt nyújtott be a belügyminiszterhez ezen ügy siettetésének kieszközlésére. . Még ezen ügyben előadja Kméth, hogy a belügyminiszter a kérvényt átnyújtó Helfy képviselőnek azt felelte, miszerint előbb az ipartörvényt meg kell változtatni, mivel benne a betegsegélyző-egyletekről szó sincs. Tonhäuser és Heckmann sajnálatukat fejezik ki, hogy csakis őket akadályozzák és elutasító feleletekkel kielégíteni akarják mindig, ez utóbbi felhozza szavai igazságának bebizonyítására, miszerint betegsegélyző egyletek alapszabályai az ipartörvény szentesítése óta jóváhagyattak. A jelenlevő hatósági képviselő ezt kétségbe vonni akarta, de megmutatták neki, hogy ez valóban meg is történt. Magdits és Sipika felszólítják a tagokat, hogy ezen rövid időközt várják még be, melybe a jelenlevők megegyeztek. Mint a napirend második pontját felollvassa K méh (magyarul) és 11 c c k m a n n (németül) a július, augusztus, szeptember, október és november havokra szóló számadást, a kimutatásban bevétel 508 frt 7 kr., kiadás 294 frt 39 kr., marad tehát egy 263 frt 68 krból álló felesleg, miből 100 frt haszonhajtólag a hazai takarékpénztárba tétetett. A napirend harmadik pontjához Höckmann indítványozza egy vizsgáló bizottmány választását, melynek feladata leendő a választmány ügyvitelét átvizsgálni és felette őr-