Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-01-03 / 1. szám

vogy ao­uo­ egy gondnélküli "-internesz méltó léteit alapíthatnánk; hatott továbbá a szembeállítás más társadalmi osztályokkal, kik fizikai munkanélküliségben terméketlen és a közjót károsító működésük által a földi javak­ból sokkal többet élveznek, mint szükséges. A meg nem érdemlett tulság és a nyomornitélet­rengés közötti aránytalanság sokkal szembeöt­lőül) a városi társadalmi életben, mint ott, hol a vagyonosság szerényen viszszavonul és ott csak a nyilvánosságra van szüksége, hogy a munkást társadalmi és politikai állásának küzdelmére lelkesítse, m­ig a vidéki munkás szokott nehézkességében csak nagyon szűk eszménykörben mozog, mely nem engedi meg neki a mindennapiasság körén tul magá­nak ítéletet alkotni; ő kénytelen a létezőnél maradni; fentről vár és akar mindent; kevés fogalom él még képzeletében az emberi jogról, s de gondoskodott is erről a rosz iskola, melye­ket a papok pártfogásolnak, kik fenn tudták tartani ostobaságukban. A vidéki munkás, le­gyen az föld- vagy iparmunkás többet nem akar, mint azt, mit közvetlenül teremt és a­mit a telhetetlenek őt élvezni engednek. Roszul alkalmazott buzgóság megerősíti ezen bárgyú korlátoltságot f­ogalom­tehetségében, úgyan­nyira, hogy a munkások önmagukban nem ta­lálnak és nem tisztelnek mást, mint a nyers erőt és az aljas szenvedélyt. Környezete a­helyett, hogy képzőleg és felvilágosítólag hatna rá, ismét csak bénítólag és erkücstelenítőleg hat; mert ránézve a kispolgárság alacsony művelődési foka és életmódja, mint annak bár­gyú osztály hiúsága az öntudatnak valamennyi útját elzárja, ha csak egy óriási szel­lemű sajtó nem hárít el útjából v­a­l­a­m­­ennyi akadályt. Minden iránt való közönyössége mellett, mely korlátolt tengését nem érinti, társadalmi ny­omorának megkoronázásához még az is já­nt, hogy bizonyos személyekkel egy az istení­téssel határos kultuszt űz, kikről azt gondolja, hogy ezek képesek közvetítések által nyomo­rát enyhíteni és kiknek szeszélyétől függ, hogy várjon számolhat-e egy szegényes vacsorára Ha ezen alázatosság, ezen személytiszte­lés a tiszteletérzetnek egy neméből eredne, ezt nem lehetne annyira kárhozni; de ez nem más, mint a szolgai tudatnak kifolyása és a hata­lomnak akaratlan alávetése, mely fizikai rom­lására, családjának nyomorára építi boldogsá­gának trónját. Hogy a vidéki munkást a munkaadóra nézve oly hasznothajtó állapotban fenntartsa, erre nézve a patriarchális berendezések ma­radványa nagyon alkalmatos, mely különösen a paraszt és munkaadó által — ha nem is lát benne törvényt —egyszerűen meg lesz hagyva. (Folytatjuk ) kívánatos volna már csak azért is, hogy hely­zet­ ők­ép olyan legyen, mint azelőtt volt. Azt­­mondják, hogy: hisz a postahivatalnokok nem kérvényeznek, de elfeledik, hogy az alsóbb hivatalnokok törekvései fizetéseik felemelése ügyében fölebbvalóik intézkedései folytán dugába dőlt. Az utolsó nagy népöldöklés óta a kiszolgált altiszteket vagy felrokkant kato­nákat a postánál akarják alkalmazni 160 tal­lérnyi évidíjjal. Ily éhségkörrel csak azt ered­ményezik, hogy a hivatalnokproletár leányai a prosztitúcziónak lesznek áldozatai és ezen osztály, a­mely még mindeddig távol tartotta magát a társadalmi mozgalomtól, a munkás­csapatokkal, testvéreikkel fogják a társadalmi harcrot kiküzdeni." Eddig a „Volksstaat". Úgy hiszszük, hogy e helyzet nálunk sem jobb. Társadalmi s gazdászati szemle.­ ­ Mint tudva van, a szocziáldemokráczia a hivatalnokproletáriátus ügyében és oly erélyesen küzd, mint a proletariátus többi nemes ügyében, nem gondolva azzal, hogy az alsóbb hivatalnokok félebbvalói iránti félelem­ből a munkáspárt törekvéseitől távol marad­nak. A dec­ember 7-ei birodalmi tanácsi gyű­lésben Hassel­m­­a­nn következőt mondta a posta- és újságigazgatás tételének tárgya­lásakor : „Az alsóbb postahivatalnokok díjazása semmi arányban sincs azo­k óriási munkájával. A munkadíjak az utóbbi­­ években mindenütt 60 százalékkal emelkedtek, adig az életárak és a pénz értéktelenítése egy magasabb kamat­tételt értek el. Az alsóbb hivatalnokok fize­téseinek fi­) százalékkal való fölemelése tehát Lw -e fik. Eszék, decz. 21. Hat havi szünet után tegnap tartatott ismét egy nyilvános munkás­gyűlés, melyen Kaup városi kapitány mint kormánybiztos működött. Miután P­r­p­i­c­s, az ideiglenes bizottság elnöke néhány bevezető szóval a gyűlést meg­nyitja, a napirend első pontja, az­­eszéki ipar­munkásegylet­ alapszabályainak felolvasása bocsáttatott vita alá, mely minden további meg­jegyzés nélkül elfogadtatott. Erre elnök tudatta a gyűléssel, hogy a magas kormány a most felolvasott alapszabályt az ideiglenes bizottságnak egy csekély alaki hiba miatt visszaküldte azon kijelentéssel, hogy mihelyt e hiba mellőzve lesz, szentesítésének nem álland útjában semmi, minek folytán az alapszabályokat elfogadtatnak, az­­eszéki ipar­munkásegyletet­ pedig életbeléptetettnek te­kinti és a jelenlevőket meleg szavakban a belé­pésre szólítja fel. Ezután elkezdődött a tagok felvétele, a­mely aránylag jól sikerült. A választmányba következőket választot­tak : Elnök P­r­p­i­c­s; helyettes Kovacsics;­­ pénztárnok Klug; jegyzők : S­t­e­n ?,­­ és R­a-I­k­ic­s; választmányi tagok : Mass, Pischi, Szalay, Schlesser, Hauke, Blago­vics, Csop, Schmidt, Golnhofer, és S­c­h­a­w­er.; póttag Bozsek. Elnök az egyletet megalakultnak nyilvá­­nítja. Mass hosszasban fejtegeti az egyleti életet és a munkásokat együttes működésre szólítja fel. Ezután elnök néhány lelkesítő szóval az ülést bezárja. Kovacsics András.­­ Versecz, decz. 22. Hogy megmutassam, miszerint a versecziek még nem alusznak, vasárnap deczember 13-án egy nyilvános mun­kásgyűlést tartottak a következő napirenddel : 1) A munkások helyzete. 2) Az újonan benyuj-t tandó alapszabályok feletti vita, esetleg azok elfogadása. 3) Netáni kérdések és jelentések. Mint behivó Jung András elvtárs műkö­dött és miután a gyűlést üdvözölte, felszób­ta azt az elnökség megválasztására. Megválasztot­ták : elnökké R­e­i­n­e­r­t János, jegyzővé Hip­­pert Ferencz elvtársak. A napirend első potjához D­e­u­s­c­h Tamás szólalt fel. Ecseteli a munkások és kisiparo­­­sok helyzetét s oda utal, hogy csak ezek­­ szellemtelensége okai a tőke nyomásának, a­jánlja az egyesülést és a­­kölcsönös felvilágo­sítást, hogy ezáltal a rosz helyzet mellőztessék. Rosta Lerra szintén a munkaadó és munkás közti ellentétről szól. Aztán áttér a munkás politikai állására s azt mondja: Törekedjenek előbb a munkások a gazdászati rabszolgaságot lerázni magukról, mert csak igy remélhetnek politikai szabadságot, de nem oly szab-«^-'- ' ' a mely most csak papiroson van. Néhány megj^,«.^,, olvas a bourgeois-lapokból és beszédét követ­kezőleg végzi. Hogy e nyomorult helyzetnel véget vessünk, hogy ellenműködhessünk el­lenségeink üldöztetésének, hogy a mai tár­sadalmi rendszert reorganizálhassuk, szük­séges, hogy egyesüljünk és szervezkedjünk. Azért dobjuk el magunktól közönyösségünket és szolgaiságunkat, el a személyes és nemze­tiségi czivódásokat s akkor a munkának va­lódi emberei lehedünk. Olvassátok és terjesz­szétek a "Munkás-Heti­ Krónikát", mert csak ennek segélyével remélhetjük azon na­pot, a­melyre a mai társadalommal számol­hatunk és czélunkat elérhetjük. Beszédének­végeztével a következő határozati javaslatot terjeszti a gyűlés elé­ .Tekintetbe véve, hogy a fennálló társa­dalmi rendszer a munkás nép tételét nem hogy javítaná, de minden tekintetben és min­den alkalommal súlyosbítja; tekintetbe véve, hogy a munkásosztály valamennyi polgári és politikai kötelességek­kel szerencséltetett. A mai nyilvános munkásgyű­lés határozza, minden rendelkezésére álló törvényes eszkö­zökkel oda hatni, hogy a munkásosztály szo­morú anyagi és szellemi helyzetén javíthas­son, polgári és politikai jogait maga számá­ra elérhesse." A határozati javaslat egyhangúlag elfo­gadtatott. K­r­u­m­m­e­r Károly ugyan e tárgyban a verseczi munkások helyzetét ecseteli, mi­lyen élénkség uralkodott köztük néhány év­vel ezelőtt, most pedig a közönyösség vett rajtuk erőt, hogy sikerült néhány ellenségnek a munkásokat a mozgalomtól távol tartani. Ennek meg kell szűnni, — folytatja szóló — a munkásnak azon öntudatra kell jönni, hogy javát és boldogságát csak a munkásokban találhatja. Felszólítja a jelenlevőket, hogy maradjanak hű emberei a mozgalomnak, ol­vassák és terjeszszék a „Munkás-Heti-Kró­nikát" és a győzelem bizonyos lesz. A napirend második pontjához Serra oda utal, hogy a kormány már néhányszor küldte vissza a „munkás-képzőegylet" alap­szabályait, módosítást rendelve; ezután bizott­ság alakult, mely az „óbudai ált. munkás­egylet” alapszabályait véve mintául, újabb alapszabályt dolgozott ki. Ez elolvastatott és némi változtatással egyhangúlag elfogadtatott. Az egylet czíme „Verseczi munkásegylet" lesz. Czélja a képzés és a polgári jogok eléré­se lesz. Néhány apróbb ügy elérése után a gyű­lés véget ért. I Az óbudai általános munkás-egylet ta­nács-tagjai felkéretnek, vasárnap január 3-án délután pont 3 ó­rakor egy rendkívüli tanács-ülésre megjelenni. Az elnök nevében : Kovács Károly, titkár. Az óbudai általános munkás-egylet tag­jai feszólíttatnak a vasárnap január 10-én délután 3 órakor tartandó rendes évi­ küz­gyrülésre mennél számosabban megjelenni. Napirend: 1. Számadási jelentés. 2. Új tiszti választás. 3. Indítványok és inter­pelláci­ók. A tagok felkéretnek a tagsági­ jegyet magukkal hozni. Kovács Károly, titkár. A tömeges m­unkásgyű­lésben ennek költsége fedezésére 33 frt 67 krt gyűjtettek. A maradék a lap javára fon­tlazító. . .

Next