Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-05-16 / 20. szám

20. szám. tgr Egyes szánt ára 5 kr. _ III. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3 dob-utcza 67. sz. a hová minden pé­nzküldemény intézendő. Előfizetési ár: Negyedévre 00 kr. — Szerkesztőségi iroda­, háromdob-utcza 67. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számíttatnak és az administráczióban­ elfogadtatnak.­­ Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. ” Fehér zubbonyok. Hogy a munkásmozgalmak Ma­gyarországban, egy pár helyi árleszo­rításérti striket kivéve, újabb idő óta kizárólagosan csak jótékony tereken működnek, és nem kevés eredményes­­et tud fölmutatni az illetékes álla­m mentők teljes megelégedésére, mely utóbbiak a kevéssé rohamos köznyil­vánulást nem a legbizalmasabb szem­mel kísérik, és gondoskodik arról, hogy szíves előrelátását meghárom­szorozza. Hogy ez előrelátás szükséges volna, alig kell megbeszélnünk, mert már sokoldalúlag bebizonyult, hogy ez min­denkor fölösleges volt, és ezen pompá­san fölállított petróleum-alakok mindig mint szappanbuborékok pattantak szét. Eltekintve attól, hogy ezen euró­pai államműt kaptái illetékes helyen szükségeseknek találtatnak, arra azt kell megjegyeznünk, hogy a hogyani kivitel mindig szomorú előjel oly kor­mányra nézve, mely bonapartisztikus közvetítésecskékre szorul, és becsü­let-és lelkiismeretnélküli embereket fogad, kik irtózva munkától, merényletekre adják magukat, mely minden emberi érzelmet kigúnyol. Gonosztevők, kik a barátság álh­arcza alatt egy megjelölt áldozathoz tolakodnak, ennek sajátságait tanul­mányozzák, és azokra adott alkalom­mal behatnak, hogy ezeket nyilatkoza­tokra, vagy ehez hasonlókra indítsák, hogy azután illetékes helyen elmondva és sokszor ennek alig átgondolt szavai­nak nagy jelentőséget adjanak,­­vagy er­ős mint a legtöbb esetben, ezeket mé csipősebbekké eztezomázzák. Csodálkozhatunk azon, ha az ille­­tékesek a közbelépésre indíttatva érez­vén magukat, végül rendesen bakokat lőnek. Eléggé sajnos, hogy ez ismételve bebizonyult. Hanem még mindig úgy látszik, hogy az illetékesek ebből ki nem gyógyíttattak, vagy talán érde­kükben állna ily eljárásokat észlelni, és önmaguk általi híreszteléseknek előnyöket nyújtani? A magyarországi munkásmozga­lom állapota, kezdetétől fogva mindig és mindenkor szabad eszmecserén ala­pult, és érdemtelennek találta egy állam vagy társadalmi összeesküvés szerepét átvenni, mint milyenek ille­tékes helyeken láttattak és állíttattak. A magyarországi munkásmozga­lom szóvivői mindenkor nyíltan és sza­­badon adtak gondolatainak kifejezést. Nekünk kézzelfogható bizonyíté­kaink vannak ezen állításokra nézve, és azért kényszerítve érezzük magun­kat minden ügytársainkat a talányos eshetőségektől óvni, hogy felnevezett egyéneket kerüljék, kik magukat alkal­milag vagy nem alkalmilag minden ki­­gondolható okok mellett föltolni keres­­ik, és legfőkép gyökeres túlzottságok­kal ismertetik meg magukat, vagy ki­tüntető szolgálatkészség által akarnak a­z előtérbe nyomulni, hogy egyrészt kül­dőiktől dicséretet nyerve, eszerint ja­vítsák tudás-díjaikat, másrészt több al­kalmuk legyen befolyásuknak érdem­leges irányt adni. Sajnos vagy előre vagy hátra, mindenkép ártalmas, és csak Vi­ol­a, S transz s több másokra utalunk. A magyarországi munkásmozga-­ lomnak már története van, vajha ebből okulás vétetnék. A legközelebb e­lmúltak ismét megmutatták nekünk, hogy a magyar­országi munkásmozgalom dudásai még nem haltak ki, mert az 1871-iki felségsértési mozgalomból magvai még megmarad­tak. Orjel legyen ez, egyszerű és be­csületes munkásainknak, hogy ily egyé­nek által félre ne vezettessék magukat, sőt ezeket az őket illető elismerésben részesítsék. Miután a magyarországi általános munkásegylet föloszlattatott, terük ha árnyában eszmeterjesztőnk és szelle­­münket összekapcsoló „Munkás-Heti-Króniká"nkra is káros befolyást akar­nak gyakorolni. A szaklap gyarapodása, mely — mint ügytársaink látják — megna­­gyobbodása által ezen gyanús egyének­nek szálka a szemükben, ezek ugyan "­o­k még közvetve nem léptek föl, de közvet­­lenül törekednek mérges fullánkjaikat használni. További mondandóinkat máskorra halasztva, csak azt jegyezzük meg,­­ hogy ellenségeink az elvtársi álarcz­­ alá bújtak, talán rövid idő alatt leránt­­hatjuk ezeknek álarczait is. Nyílt kérdés, B­u d­­a­p­e­s t, május 8-Tisztelt szerkesztő úr ! Az Istóczy­féle beszédről, mely oly nagy zajt oko­zott a sajtó és a zsidóság között, ön egy társadalmi czikkében igen dere­kasan felelt, és azon nézetét fejté ki, hogy Istóczy több tekintetben igazat mondott, és senki sem tagadhatja, hogy daczára a zsidóság sokszor szel­lőztetett polgári egyenjogúsítási köve­telményeinek, ezek mindig egy elzár­kózott külön osztályt képezni töreked­tek. Egyrészről — és pedig nem ok nélkül, — megjegyeztetik, hogy a zsi­­dók mindig üldöztetéseknek voltak kité­ve. Hanem ép ugy jártak a keresztények a rómaiak idejében és a középkorban, a különféle keresztény felekezetek között. Ki ne hallott volna a Német-, Franczia-és több más országok vallásháborúiról ? Vagy talán ezen váltakozó üldözteté­sek és elnyomatások lennének okai egy rég jóvátett igazságtalanságot az igaz­ságosság köpenye alatt érvényre emelni. Mi sem ecseteli jobban a zsidóság ezen áthatott néposztályi eszméjét, mint az, mikor keresztények zsidó­ intéze­tekhez fordulnak segélyért, és nem más okból, csak mert keresztények, elutasíttatnak. Például, e napokban egy pallér, ki egy lezuhanó gerenda által életve­szélyesen megsebesíttetett, a szeren­csétlen a gyár-utczai zsidó-kórházba vitetett, és csak azért tagadtatott meg tőle az első orvosi segély, mert ez keresztény volt. Tisztelt szerkesztő úr ! én azt hiszem, hogy szerencsétlenség­esetében az különbséget nem tesz, ha valaki zsidó, keresztény vagy török. Én alig hiszem, hogy általán a keresz­ténység és zsidóság között gyűlölség létezne, daczára ennek, számtalan esetek fordulnak elő, melyek a leg­sajnálatra méltóbb ellentéteket tünte­tik elő. Mily zajt ütött volna a zsidó­ság, ha hasonló esetben, egy zsidó utasíttatott volna el a budai irgalma­sok kórházából ? Soraimmal nem aka- Budapest, május 16-án 1875. Fedése LAPUNK ELÁRUSZTÁSI HELYEI : Terézváros: Pollay dohánytőzs, dobuteza 63. Brunner dohánytőzs, királyuteza 6­2. Brichta papirkeres­per dohánytőz, dohányt S­z­á­z­h­á­z : Morvay kiskereskedése. B­u­d­a : Fischer, dohánytőzs, viziváros, főutcza 211. A­r­ch: Schrodt Lajos, Pé­ter utcza 9. Eszék: Frölich György felsőváros, németutcza 384. Pécs: Schmiedl Ede, fatér 2. Lugos: Kratochvil vendéglője a fehér farkashoz. P­o­z­s­o­n­y : Sc­hwartz Nándor, nagy ros­télyutcza 57. Pancsova: Lancsárevics Demeter, a „Copa Marie"Mese házban. Szigetvár: Welz Károly. Te­m­­es­vár: Belváros: Wollak Ferencz vendéglője az arany horgonyhoz. Gyár város: Vendéglő a három krumplihoz. Józsefváros: „Horgony "-vendéglő. Versetz: Lerry Kosta Kudritziuteza. Fej­ér templom: Pollak István, Wunder könyvnyomdájában.

Next