Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-01-02 / 1. szám

Az óbudai munkás­gyűlés. [K. J.] A mult vasárnap délután az óbudai gőzhajózási állomáson levő kiokszban tartott ál­talános munkás gyűlést oly számosan látogatták, hogy­­1 óra körül a tágas terem­helyiség túlzsú­folva volt s az elkésettek tömege már nem jut­hatott a terembe s az udvaron kellett helyt foglalni.­­ A tárgyalás vezetésére választottak: K­o­z­i­n­s­z­k­y József mint elnök ; helyettesül I­h­r-J­i­n­g­e­r Antal; magyar jegyző Kürschner Jakab­; német jegyzőnek T­i­t­t­e­r Antal. Mint első szóló L­u­k­á­c­s­y István lépett föl. Napirendre két tárgy van kitűzve — úgy­mond szóló — ; először: Mik az okai a munká­soknak sanyarú helyzetének? — másodszor: Hogy lehetne az ínséges helyzetnek véget vetni ? E­zen kérdésekre a felelet nem igen bajosra mun­kás a maga az oka minden nyomorának. A munkás puszta eszköznek használtatja magát a munkaa­dók által, mindent megtűr, mindent elszivel, a­mit vele cserkesznek , sőt oly gyáva, hogy még legsajátabb jogáért is mit sem akar tenni. Da­czára, hogy védtelenül áll a munkás a mai tár­sadalomban, azáltal ő maga sem tesz semmit sem saját jogainak védelmére. Egy időn át, olykor évek során át is, biztosítva véli esistenciáját, de egyszer­re, váratlanul, úgyszólva napfordultával olyasmi áll be, mi által kenyerét veszti és csa­ládjával irgalmatlanul a nyomornak esik áldoza­tul. Végül kiemeli, hogy a munkásoknak szoro­san össze kell tartaniok s közösen oda működni­ök, hogy helyzetöket a magok erejével javítsák. I­k­r­­­i­n­g­e­r Antal szintén vádolja magukat a munkásokat, hogy sorsukkal nem igen törödnek. A kapitalisták osztálya gyakran szere­tik a munkásoknak szemére hányni, hogy könnyel­műen élnek, mivel a jobb időkben, ha többet ke­resnek mit sem takarítanak meg. Ezek az urak pedig jól tudják, hogy a munkásnak, ha a szoká­sos bérnél többet keres, annál többet dolgoznia is kell s a fokozottabb munkásság által elveszett erőnek visszaszerzésére többet is kell hogy for­dítson. De nézzünk egy kissé a mértékletesség ezen apostolainak saját táborába, — mit látunk? Azt látjuk, hogy ezeknek föbbjei egymásután is­meretséget kötnek a — kriminális törvényszék­kel. . . . Hol találnak a munkások ma támoga­tást és segélyt? Sehol! Az országgyűléstől mit sem várhatnak, mivel a munkások abban még képviselve sincsenek. Ennélfogva csak az önse­gélyre, azaz a maguk erejére vannak utalva. Szükség tehát hogy erejüket öszpontositsák s a legnagyobb erélyivel oda hassanak, hogy helyze­tük javulását maguk előmozdítsák. K á c­s­e­r Fr. helytelennek tartja azt, hogy oly vállalatoknál, melyeket idegen ország­­béliek itt űznek, egyszer­mind külföldi munká­sokat alkalmaznak. Eszközöltessék hogy ezt a magyar kormány akadályozza meg, illetőleg hogy az idegen munkások az országból kiutasittassa­nak. — Kácser beszédjének ezen része a gyűlés által nagy visszatetszéssel és rosszalással fogad­tatott. Ezen hangulatnak kifejezést adandó, ismét fölállt Lukácsy István. Lukácsy a szónokot a munka nemzet­köziségére utalja és hosszasan magyarázza, hogy ezen indítvány alaptalan és elvellenes. A kapita­lista nem kérdi, vajjon mily nemzetiségű a mun­kás kit alkalmaz, hanem azt kérdezi milyen te­hetsé­ges bír. Épugy a munkások sincsenek köt­ve ama földhöz, a­melyen születtek, hanem oda mehetnek hol munkaerejüket jobbra fordítathat­ják és a hol azt jobban fizetik. Fernkorn Gusztáv­ hosszasabb be­szédben fejtegette a sz­édelgési állapotok miben­létét, a tőke öszpontosításának következménye, és bizonyítja, hogy a munkásnép összessége a közvetlen adó fizetése által az államnak a legna­gyobb terhét viseli. Nagy tetszéssel fogadott be­széde végén szóló egy német nyelven irt határo­zati javaslatot terjesztett a gyűlés elé, melynek pontjai a következő szólónak javaslatában ben foglalvák. Kürschner J. A munkások gyáva­ságát rója meg, kik azt gondolják, hogy nem ké­pesek saját érdeküket védelmezni, midőn már beláthatják, hogy egyedül magukra vannak utal­va s mindenütt joguk gyakorlásától meg vannak fosztva. Szükséges tehát, hogy a munkások szer­­vezkedjenek és a­mit egyeseknek keresz­tül vinni lehetetlen, annál valószínűbben sike­rülne ez az egyesült hatalomnak . Ecseteli továbbá a kisiparos és k­i­s­birtokos siralmas állapotát kik az uzsorások, a mai kapitalisztikus termelési rendszer és a középosztály helyzetének javítására alakított bankok, hitelintézetek stb. által kizsákmányoltat­nak s tönkre jutatnak és a proletárságba szoríttat­nak, de dacára ezen tényeknek a kisiparosok és kisbir­tokos mezőgazdák ugyszólva halálos, ellen­ségei a munkások törekvéseinek. — Emlitést tesz végre a 8'A millió adó fölemelésről melyet a pénzügyminiszter azzal indokolta, hogy a nép­­ ennyit m­­ég Q 1* b i­r viselni, de szónok­a azt véli, hogy szükségesebb volna a népet előbb­­ adóképessé tenni; felszólal a hazai ipar emelése tárgyában s igen sa­jálja, miszerint erről az ipa­ros körökben és kormánytermekben igen szép és sok beszédeket hallhatni, de tényben mi sem történik, s a válság egyre növeli a nyomort . Mindezeknél fogva a következő határoza­ti javaslatot ajánlja a gyűlésnek elfo­gadás végett: „Tekintettel arra, miszerint a munkások jelenlegi sanyarú helyzetének oka egyrészt és főkép az uralkodó osztály viszás gazdászati rend­szerében lelhető, — másrészt pedig a munkások maguk is okai ennek, kik gondatlanságuk és kö­zönyösségükkel ezen kedvezőtlen állapotok előidé­zésére közrehatottak, tekintettel arra hogy az ily szomorú h­lyzetűek ismétlődését csak az ösz­szes munkások szervezkedése fogja megakadályoz­hatni — e célra a m­­i itteni általános munkás­gyűlés a következő határozati javaslatot fogadja el. Tekintettel arra, miszerint a szoros­san vett munkásnép a törvényhozási testületben képviselve nincs, és azért ennek érdekei nem azon mérvben s nem oly módon méltatnak mint ez demokrata alapelveknél fogva elvárha­­­­tó volna . Tekintettel arra, miszerint a je­­lenlegi helyzet napról napra rosszabb­­ lesz, ugy hogy sorsuknak jobbra for­­­dúlása iránti reménye fölött a m­unká­i­sok már már kétségbe esnek — mind­j ezeknél fogva legszigorúbb kötelesség­­­nek ismertessék el : 1. Hogy az összes munkásság ezen országos bajok — jobban mondva, — szerencsétlenségek okaival tisztába jö­jön, és ezek javítására az összes mun­­kásnépet felhívja ; 2. hogy a munkások mindenütt hasonló gyűléseket egybe­hívjanak ; 3. hogy A munkások saját érde­­kükben tartoznak, magukat a létező munkásegyletekhez csatlakozni és hol ilyenek még nincsenek e célra új egy­leteket alakítani. A budapesti munká­soknak pedig e tekintetben az óbudai általános munkás egylethez való csat­­lakozás tanácsoltassék . A szép Cadiére kisasszony. - Papok titköre.­­ (Folytatás.) Hogy a kisasszony testi és szellemi beteg­ségének állapotát mennyiben lehet a jezsuita­csalásnak tulajdonítani,azt nem tudom megítélni. Hogy azonban ez utóbbinak felfedezésétől Girard nagyon félt, azon aggodalomból tűnik ki, hogy a kisasszony állapotáról a beavatott és megbízható körön kívül senki sem értesült. Az anyának azt mondta, hogy Katalin huszonnégy óra múlva meg fog halni, ha csak egyetlen szót szól ezen csodálatos eseményekről. Magától értendő, hogy Girard szabadon járt be Cadiéra asszony házába, mert­­hiszen leá­nyának lelke felől kellett gondoskodnia, és — a sebhelyeket vizsgálnia! Ezen­ látogatásoknál elég­gé óvatos volt, hogy Katalin öcscsét, ki akkor a jezsuita collegiumban a hittant tanulta, a ház aj­tajáig magával vigye és ennek ismét érette kellett jönnie. .Mindig bezárkózott gyónója szobájába, és nem bírta eleget bámulni a csodálatos sebhelye­ket, különösen az oldalán levőt. Midőn Katalin méhkóros görcsökbe és ájulásba esett, a jezsuita ezen időt arra használta, hogy bujaságát vad módon kielégítse, a mennyire lehetett. Midőn a leány felébredt, illetlenül feltakarva találta ma­gát, és mögötte álnok arccal .Jézus tanítványa" állt Cadiéra kisasszony több izben panaszt tett erről Guiolnál, de ezen könnyelmű leány kika­cagta, hogy miként láthat ebben illetlenséget,­­és a testvér­társulat többi tagja is elbeszélte neki, hogy Girard páter egészen más szabadalmakat használ náluk, a­miért azonban korántsem nehez­telnek. Az udvarias jezsuita nagyon iparkodott azon, hogy tanítványai hajlamát mindig jobban megnyerhesse. Nagyon megkönnyítette számukra az áhitatosságot és gondoskodott arról, hogy ér­zékiségük és világi érzékeik minél több táplálékot nyerjen. Gondoskodott jó szolgálatról, jó konyhá­ról, kirándulásokról és virágcsokrokról. Azonban minden gondolatának királynője mégis csak Ka­talin maradt. Ennél mindig közelebb jutott czélja felé. Alkalmat idézett elő, hogy látszólagos joggal pa­­naszolhasson engedetlenségéről és miután Kata­lint Guiol kellőleg előkészítette, alázatosan meg­gyónt Girardnak, és késznek nyilatkozott, hogy minden büntetést elvállal, mit reá szabni fog. A páter tehát szigorú feddés után tudtára adta, hogy engedetlenségéért vezekelnie kellene. Másnap reggel megjelent nála discipliná­val, és mondá : „Az isteni igazság kivánja, hogy mivel nem engedte magát adományaival felru­h­ázni, most meztelenre vetkőzzék. Ámbár meg­érdemlette volna, hogy ennek az egész világ ta­nuja legyen, a jó Isten azonban megengedi, hogy csak egyedül én és e néma falak legyenek jelen. Előbb azonban hűséget kell esküdnie, hogy meg­őrzendi a titkot, mert annak felfedezése engemet és önt semmivé tehetné." Katalin úgy cselekedett, miként parancsol­ta, és midőn ingre vetkőződött, megparancsolta neki, hogy az ágyra feküdjék. Miután ezt is meg­tette, mely alkalommal párnát tett alája, néhány gyöngéd ütést adott neki csípőjére, melyet azu­tán megcsókolt Most arra kényszerítette, hogy ingét is levesse és alázattal álljon elébe. A leány elájult de midőn ismét magához tért, kinyilat­koztatta, hogy engedelmeskedni fog, és meztele­nül elé e térdelt Azután még néhány csapást mért rá, és szabad folyást engedett vágyainak. Katalin nem ellenkezett, és az ördöngös jezsuita elérte célját. E pillanattól kezdve egészen magáénak tekintette a kisasszonyt, és a legravaszabb érzés,­kiség tetteire csábította, mely alkalommal azon­ban mindig elég ügyes volt, hogy szánt álarcot .

Next