Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-01-07 / 1. szám
másik felett szeretne uralkodni. A magyar nemzeti szabadelvű párt ezelőtt épúgy küzdött az uralom elérése után, mint teszi azt most a szerb nemzeti párt. Itt nincs elvi különbség. Hogy a nép az ebből folyó veszekedéseknél mindig a bűnbak szokott tenni, nem szenved kétséget. Hogy mindaddig, míg a különféle nemzetiségi pártok (a kormány is nemzetiségi párti) vezérszerepet játszanak, nem lehet szó szabad mozgalomról, az áll. A "nemzetiségi elvet minden hatalommal, melyet nekünk a tudomány nyújt, meg kell támadnunk és semmisítenünk. Egy nemzet, mely a modern művelődési mozgalomhoz (a szoczialisztikus mozgalomhoz) nem csatlakozik, nincs jövője és okvetlen azon nemzetekbe kell olvadnia, melyek szerencsére a korszellemet felfogták. Most az ügyek nagyon szomorúan állanak. A magyar nemzetben még nem fejlődött ki azon tudat, mely a szoczializmust mint modern tudományt felismerte volna és működhetnie, hogy a nemzet ez egyedül menthető utat válaszsza, melyen a szabad népállamot — a melyben hazánk minden polgára egyformán meg volna elégedve — megvalósíthassa. E helyett azt tapasztaljuk, hogy a magyar munkásközlöny, a „Munkás-Heti-Krónika" alig állhat fenn és csak a német lap rovására tengődik. Ha a nemzet a jövőben is közönyös marad a modern művelődési mozgalom iránt, a bukás bizonyos. Minden szeparatisztikus nemzeti törekvés hazánkra nézve roppant káros. Ha pl. a szerbek vagy oláhok el akarnak szakadni Magyarországtól, akkor a magyar nép egész tömegét ellenök zuditják ; ha ellenben a magyar hatalmaskodók a többi nemzeteket el akarják nyomni, akkor a különféle nemzetiségek legnagyobb ellenzését idézhetik elő s igy mindkét esetben a szabad moz* galomra nézve annyira káros nemze* tiségi súrlódás fejlődik ki legnagyobb mérvben. Ha pedig a nép javát komo* lyan meg akarják alapítani, a nemzetiségi harcznak meg kell szűnni. Val valamennyi nemzetiség sze* gényei testvériesen egye* sülve jobb állapotok elérése után kell törekedni és a szoczialisztikus társadalom létesítését kieszközölni. „A munkától durva kezeiteket ide, testvéreim! — így kell az egyik nemzetbeli szegényeknek a másikhoz szólani — mi nem törődünk a nyelvvel; beszéljetek bármiféle nyelven, ahol és a mikor akartok. Ez nem ok arra nézve, hogy egymást gyűlöljük. Ti ép oly szegények vagytok, mint mi, ti vetni szoktatok, és nem arattok, épugy mint mi; ti posztót és selymet szőttök és meztelenek vagytok, ép ugy mint mi; ti toronymagas palotákat épittek és mégis tizedmagatokkal a legnyomorultabb kunyhóban laktok, ép úgymint mi, bajtársaink,testvéreink vagytok, kezet ide tehát és éltessük a szabad népállamot! Ha a nép egyszer így fog beszélni, Magyarország mentve lesz, mentve a munkálkodó „söpredék", a hontalan , „nyomorultak" által ! Másrészt pedig Magyarország munkás népe a határos népeknek is szabad fejlődést kell engednie, értem a balkáni népeket. Semmi sem lehet oly veszélyes Magyarország csendes társadalompolitikai fejlődésére, mint ellenezni a raják felszabadítását, melyeknek oly sok törzsrokonai vannak Magyarországon. Épen Magyarország érdekében volna, a balkáni népeknek módot nyújtani az értelmünkben való fejlődésre. Ha ez egyszer el lesz érve,akkor az ottani nép is egyenlő lépést fog tartani Magyarország haladásával; a nemzetiségi előítéletek el fognak tűnni és nem lesz többé semmi akadály a nagy államszövetség megalkotására. A Kossuth-féle dunai szövetség majd egyszer meg fog valósulni, de nem azon alapelven, mint azt ő prédikálta. A népek szövetsége a Keleten (a magyarok, magyar németek, románok, szerbek stb.) csak szoczialisztikus alapon létesülhet, ez az egyedüli mentség. „Szétdarabolás !" kiálltanak a nemzetiek. „Egyesülés!" felelünk rá mi. Gyűlöletet és szakadást vetnek a nemzetiek egy és ugyanazon állam polgárai közé. Egységet akarunk mi a munkások között. Előre tehát, a jövő a mienk lesz. Menekülés csak a nemzetközi szoczializmusban rejlik. Szabad Magyarország és szabad szomszédállamok ! ez a mi czélunk. Ki ei ellen harczol, az ellenségünk, legyen az magyar, német vagy bármiféle nemzetiségű. A nemzetiségi különbözet megszűnik létezni és a nagy művelődési harcban az emberiség két táborba fog oszlani: az egyikben lesznek valamennyi nemzetiség kizsákmányolói, a másikban pedig valamennyi nép munkásai. Hogy ki fog győzni, az a számaránytól függ. De ne essünk kétségbe. Elismertük, hogy a szoczializmusban rejlik a mentség; a modern tudomány nincs ellenünk, és a munkások valamennyi államban túlsúlyban vannak. Tudománynyal és hatalommal mindent el lehet érni. A győzelem tehát a mienk lesz! . . . „A.-W.-Ch." A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. I. — De hagyj fel kérlek az ellenkezéssel, Genovéva , fogadd el e kétezer frankot. Utazásom jól elhúzódhatik. Atyám igen beteg, Broca, ki tegnap nálunk ebédelt, félrevont s azt ajánl i, hogy Egyiptomba menjek vele, ha Olaszország elég hatással nem volna rá! Tehát háromnégy hónapig kell távol lennem. Roszul esnék nekem azt tudni, hogy te valaminek hiányát érezed. — Hisz tudod, hogy több pénzt keresek, mint mire szükségem van. Minden oldalról sürgetnek, hogy mintát vegyenek rólam. Én ki sem megyek s nem is öltözködöm. Tartsd meg kétezer frankodat Miksa. Neked előbb szükséged lehet rá, mint nékem. — Szükségem , nekem ? Hogy gondolod hogy nekem lehessen rá szükségem, midőn nekem atyám mindent megfizet helyettem ? mondá Miksa, miközben Genovevára nyugtalanságot kifejező pillantást vetett. — Nem tudom. Egy férfinak mindig vannak előre nem látott kiadásai. Egyébiránt hol vetted e kétezer frankot ? — Atyámtól kaptam, ha nem loptam valahol. — Atyád négyszáz frankot ad neked havonkint, melynek az első két nap már végére jársz, mondá Genoveva mosolyogva. Hogy pedig engemet megajándékozz, semmiesetre sem adta neked, mert nem is ismer. Anélkül, hogy kényszeríttetnék, nem szokott egy atya fia szeretőjének kétezer frankot ajándékozni. — Kedvesem, megtiltom neked, hogy e szót kimondd, ez oly közönséges. Te az én Genovevám vagy, nem pedig szeretem— Nekem ép oly kevéssé tetszik ama szó, mint neked, viszonzó Genoveva, s hogy ismét mégis használtam, onnét van, mert tudod, hogy viszonyunk szilárdságát illetőleg nem táplálok illusiókat. Én feltétel nélkül tied vagyok. — Helyesen van, de én elutazom, s azért egy csekély összeget hagyok neked hátra, s te ahelyett, hogy szekrényedbe zárnád, kellemetlen dolgokat mondasz nekem. Szívesebben vetted volna talán, ha Isten hozzád nélkül távoztam volna ? — Ah nem, azt mégsem ! mondá Genovéva ajkát az ifjúéhoz tapasztva. — Tehát vedd. E kis szekrénykébe teszem a kétezer frankot, mondá Miksa, miközben mintegy zavartan négy csomagot, melyek mindegyike 500 frankot tartalmazott, a márványlapu kandallón levő czitromfa ládikába helyezett. Miután ez megtörtént, vette kalapját. — Hogyan, már megysz ! kérdé Genoveva egy csinált virág szárát tartva ujjai közt s annak meghajlitásával foglalkozva. Ezen „már mégysz" oly elfogódott hangon volt mondva, hogy az ifjú, kit a fiatal leány Miksának nevezett, megfordult, hogy kedvese arczán lelki állapotának jeleit felfedezhesse. De azt látta csupán, hogy Genoveva munkájánál két kötőtűt tartott ajkai közt s azt gondolta, miszerint ez elég akadály arra, hogy a hang szabad csengését eltompítsa. — Igen, már kidlenczet ütött. Holnap reggel tizenegy órakor utazunk s bőröndjeink még nincsenek csomagolva. Tehát isten veled szivet! Társadalmi szemle. Heti jelentés az ipar állásáról Budapesten. Míg a lefolyt hét első napjaiban a karácsonyi vásár öntött több iparágba, nevezetesen a játékárusok, diszmó és aranyműveseknek, nürnbergi árusok, bábsütök s cukrászok üzletébe életet, addig a hét másik felében az új évi ajándékok vására tette élénkké az iparosok műhelyeit és boltjait. A nevezett iparágak forgalma most sem nyújt okot panaszra. Különösen a könyvmdászok vannak elfoglalva. A könyvnyomdákban is élénkebb az üzlet, mire a farsangi készülődések is befolyással vannak. A könyvkötő üzlet nem kevésbé lendült. A hirtelen beállott hideg a közönség figyelmét újra a szűcsök felé terelte, kik most éjjel is dolgoznak. A szabók leginkább sálon öltönyök készítésével vannak megbízva; czipészeknél nem ritkák a finomabb lábbelikre tett megrendelések, Keztyü* sök is erősen dolgoznak. Lábbeli készl* tök lendületet várnak üzletekre nézve a honvédhadsereg számára várt meg*rendelésektől. Remélhető az is, hogy a honvédség tetemes vasszükséglete is a hazai ipar által fog fedeztetni, bár az iparosok között nem egy Tamás akad, aki azt hiszi, hogy a pályázati hirdetmény megint egy-két osztrák iparosnak fog kedvezni.