Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-01-07 / 1. szám

másik felett szeretne uralkodni. A magyar nemzeti szabadelvű párt ezelőtt épúgy küzdött az uralom elérése után, mint teszi azt most a szerb nemzeti párt. Itt nincs elvi különbség. Hogy a nép az ebből folyó veszekedéseknél mindig a bűnbak szokott tenni, nem szenved kétséget. Hogy mindaddig, míg a különféle nemzetiségi pártok (a kormány is nemzetiségi párti) vezér­­szerepet játszanak, nem lehet szó sza­bad mozgalomról, az áll. A "nemzetisé­­gi elvet minden hatalommal, melyet nekünk a tudomány nyújt, meg kell támadnunk és semmisítenünk. Egy nemzet, mely a modern művelődési mozgalomhoz (a szoczialisztikus m­oz­galomhoz) nem csatlakozik, nincs jövő­je és okvetlen azon nemzetekbe kell olvadnia, melyek szerencsére a korszel­­lemet felfogták. Most az ügyek nagyon szomorúan állanak. A magyar nemzet­­ben még nem fejlődött ki azon tudat, m­ely a szoczializmust mint modern tudományt felismerte volna és működ­­hetnie, hogy a nemzet ez egyedül ment­­he­tő utat válaszsza, melyen a szabad népállamot — a melyben hazánk min­den polgára egyformán meg volna elégedve — m­egvalósíthassa. E helyett azt tapasztaljuk, hogy a magyar mun­­kásközlöny, a „Munkás-Heti-Krónika" alig állhat fenn és csak a német lap rovására tengődik. Ha a nemzet a jö­vőben is közönyös marad a modern művelődési mozgalom iránt, a bukás bizonyos. Minden szeparatisztikus nemzeti törekvés hazánkra nézve roppant káros. Ha pl. a szerbek vagy oláhok el akar­­nak szakadni Magyarországtól, akkor a magyar nép egész tömegét ellenök zuditják ; ha ellenben a magyar hatal­­maskodók a többi nemzeteket el akar­ják nyomni, akkor a különféle nemze­tiségek legnagyobb ellenzését idézhetik elő s igy mindkét esetben a szabad moz* galomra nézve annyira káros nemze* tiségi súrlódás fejlődik ki legnagyobb mérvben. Ha pedig a nép javát komo* lyan meg akarják alapítani, a nemzeti­ségi harcznak meg kell szűnni. V­al v­a­l­a­m­­e­n­n­y­i nemzetiség s­z­e* g­é­n­y­e­i testvériese­n egye* sülve jobb állapotok el­­érése után kell töreked­ni é­s a szoczialisztikus társadalom létesítését kieszközölni. „A munkától durva kezeiteket ide, testvéreim! — így kell az egyik nem­­­­zetbeli szegényeknek a másikhoz szó­lani — mi nem törődünk a nyelvvel; beszéljetek bármiféle nyelven, a­hol és a mikor akartok. Ez nem ok arra nézve, hogy egymást gyűlöljük. Ti ép oly szegények vagytok, mint mi, ti vetni szoktatok, és nem arattok, épugy mint mi; ti posztót és selymet szőttök és meztelenek vagytok, ép ugy mint mi; ti toronymagas palotákat épittek és mégis tizedmagatokkal a legnyomo­rultabb kunyhóban laktok, ép úgymint mi, bajtársaink,testvéreink vagytok, ke­zet ide tehát és éltessük a szabad népálla­­m­ot! Ha a nép egyszer így fog beszél­ni, Magyarország mentve lesz, mentve a munkálkodó „söpredék", a hontalan , „nyomorultak" által ! Másrészt pedig Magyarország munkás népe a határos népeknek is szabad fejlődést kell engednie, értem a balkáni népeket. Semmi sem lehet oly veszélyes Magyar­­ország csendes társadalompolitikai fejlődésére, mint ellenezni a rajá­k felszabadítását, melyeknek oly sok törzsrokonai vannak Magyarországon. Épen Magyarország érdekében volna, a balkáni népeknek módot nyújtani az értelmünkben való fejlődésre. Ha ez egyszer el lesz érve,akkor az ottani nép is egyenlő lépést fog tartani Magyaror­­szág haladásával; a nemzetiségi előíté­letek el fognak tűnni és nem lesz többé semmi akadály a nagy államszövetség megalkotására. A Kossuth-féle dunai szövetség majd egyszer meg fog való­sulni, de nem azon alapelven, mint azt ő prédikálta. A népek szövetsége a Keleten (a magyarok, magyar németek, románok, szerbek stb.) csak szoczi­alisztikus alapon létesülhet, ez az egyedüli mentség. „Szétdarabo­lás !" kiálltanak a nemzetiek. „Egye­sülés!" felelünk rá mi. Gyűlöletet és szakadást vetnek a nemzetiek egy és ugyanazon állam­ polgárai közé. Egy­séget akarunk mi a munkások között. Előre tehát, a jövő a mienk lesz. Me­nekülés csak a nemzetközi szoczializ­musban rejlik. Szabad Magyarország és szabad szom­szédállam­ok ! ez a mi czélunk. Ki ei ellen­ harczol, az ellen­ségünk, legyen az magyar, német vagy bármiféle nemzetiségű. A nemzetiségi különbözet megszűnik létezni és a nagy művelődési harc­ban az emberiség két táborba fog oszlani: az egyikben lesz­nek valamennyi nemzetiség kizsákmá­­nyolói, a másikban pedig valamennyi nép munkásai. Hogy ki fog győzni, az a számaránytól függ. De ne essünk kétségbe. Elismertük, hogy a szoczia­lizmusban rejlik a mentség; a modern tudomány nincs ellenünk, és a munká­­sok valamennyi államban túlsúlyban vannak. Tudománynyal és hatalommal mindent el lehet érni. A győzelem tehát a mienk lesz! . . . „A.-W.-Ch." A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. I. — De hagyj fel kérlek az ellenkezéssel, Genovéva , fogadd el e kétezer frankot. Utazásom jól elhúzódhatik. Atyám igen beteg, Broca, ki tegnap nálunk ebédelt, félrevont s azt ajánl i, hogy Egyiptomba menjek vele, ha Olaszország elég hatással nem volna rá! Tehát három­négy hónapig kell távol lennem. Roszul esnék ne­kem azt tudni, hogy te valaminek hiányát érezed. — Hisz tudod, hogy több pénzt keresek, mint mire szükségem van. Minden oldalról sür­­getnek, hogy mintát vegyenek rólam. Én ki sem megyek s nem is öltözködöm. Tartsd meg kétezer frankodat Miksa. Neked előbb szükséged lehet rá, mint nékem. — Szükségem , nekem ? Hogy gondolod hogy nekem lehessen rá szükségem, midőn nekem atyám mindent megfizet helyettem ? mondá Mik­sa, miközben Genovevára nyugtalanságot kifejező pillantást vetett. — Nem tudom. Egy férfinak mindig van­nak előre nem látott kiadásai. Egyébiránt hol vetted e kétezer frankot ? — Atyámtól kaptam, ha nem loptam va­lahol. — Atyád négyszáz frankot ad neked ha­vonkint, melynek az első két nap már végére jársz, mondá Genoveva mosolyogva. Hogy pedig engemet megajándékozz, semmiesetre sem adta neked, mert nem is ismer. A­nélkül, hogy kény­­szeríttetnék, nem szokott egy atya fia s­zeretőjének kétezer frankot ajándékozni. — Kedvesem, megtiltom neked, hogy e szót kimondd, ez oly közönséges. Te az én Geno­vevám vagy, nem pedig szeretem­— Nekem ép oly kevéssé tetszik ama szó, mint neked, viszonzó Genoveva, s hogy ismét mégis használtam, onnét van, mert tudod, hogy viszonyunk szilárdságát illetőleg nem táplálok illusiókat. Én feltétel nélkül tied vagyok. — Helyesen van, de én elutazom, s azért egy csekély összeget hagyok neked hátra, s te a­helyett, hogy szekrényedbe zárnád, kellemetlen dolgokat mondasz nekem. Szívesebben vetted volna talán, ha Isten hoz­zád nélkül távoztam volna ? — Ah nem, azt mégsem ! mondá Genovéva ajkát az ifjúéhoz tapasztva. — Tehát vedd. E kis szekrénykébe teszem a kétezer frankot, mondá Miksa, miközben mint­egy zavartan négy csomagot, melyek mindegyike 500 frankot tartalmazott, a márványlapu kan­dallón levő czitromfa ládikába helyezett. Miután ez megtörtént, vette kalapját. — Hogyan, már megysz ! kérdé Genoveva egy csinált virág szárát tartva ujjai közt s annak meghajlitásával foglalkozva. Ezen „már mégysz" oly elfogódott hangon volt mondva, hogy az ifjú, kit a fiatal leány Miksának nevezett, megfordult, hogy kedvese ar­­­czán lelki állapotának jeleit felfedezhesse. De azt látta csupán, hogy Genoveva mun­kájánál két kötőtűt tartott ajkai közt s azt gondol­ta, miszerint ez elég akadály arra, hogy a hang szabad csengését eltompítsa. — Igen, már kidlenczet ütött. Holnap reg­gel tizenegy órakor utazunk s bőröndjeink még nincsenek csomagolva. Tehát isten veled szivet! Társadalmi szemle.­ ­ H­e­t­i jelentés az ipar állásáról B­u­dapesten. Míg a lefolyt hét első napjaiban a ka­rácsonyi vásár öntött több iparágba, nevezetesen a játékárusok, diszmó és aranyműveseknek, nür­nbergi árusok, bábsütök s c­uk­rászok üzletébe életet, addig a hét másik felében az új évi ajándékok vására tette élénkké az ipa­rosok műhelyeit és boltjait. A nevezett iparágak forgalma most sem nyújt okot panaszra. Különösen a könyvmdá­szok vannak elfoglalva. A könyvnyom­­­dákban is élénkebb az üzlet, mire a farsangi készülődések is befolyással vannak. A könyvkötő üzlet nem­ kevés­bé lendült. A hirtelen beállott hideg a közönség figyelmét újra a szűcsök felé terelte, kik most éjjel is dolgoz­nak. A szabók leginkább sálon öltö­nyök készítésével vannak megbízva; czipészeknél nem ritkák a finomabb lábbelikre tett megrendelések, Keztyü* sök is erősen dolgoznak. Lábbeli készl* tök lendületet várnak üzletekre nézve a honvédhadsereg számára várt meg*­rendelésektől. Remélhető az is, hogy a honvédség tetemes vasszükséglete is a hazai ipar által fog fedeztetni, bár az iparosok között nem egy Tamás akad, a­ki azt hiszi, hogy a pályázati hirdet­­m­ény megint egy-két osztrák iparos­­­nak fog kedvezni.

Next