Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-04-08 / 14. szám
miután nevelője által a szükséges előképzettséget megkapta — a gimnáziumot vagy más magasabb tanintézetet látogatja s végül legtöbb esetben még az egyetemet is. A gazdagra nézve az élet valóban örökké tartó ifjúság, a munkásra nézve pedig örökös teher; kétszeres a fájdalom pedig, hogy a szegényt a nyomor már bölcsőjétől fogva kíséri, s csak sírjánál fordít neki hátat. Az élet elégedettséget és örömet kellene hogy nekünk szerezzen, de ezen elégedettségben és élvezetben nagyon kevesen részesülnek. Már majdnem két évezred előtt azt kiálta egy nagy népbarát, hogy a gyermekeké az öröm és boldogság legyen, s még ma is prédikálják a képmutatók buzgó szemhunyorítással, de a szegénység fiai és leányai máig hiába várnak e szavak teljesülésére. Az igaz, hogy léteznek humánus intézmények, melyek magukról a nagy nazarénus figyelmeztető szavait követni állítják, de ez csupán kiáltó szó a pusztába. De szabadelvű fériaink úgyneveszett humanisztikus törekvései a proletár-gyermekek és a szegényebb középosztály gyermekeinek nevelésére is csupán üres szalma. Mit is használ a rarikásosztály serdülő fiainak a sok leczke, meg a képzőintézetek, ha a nehéz munkával eltöltött munkaidő után pótolniok kelljen azt, mit gyermek éveikben — a lét utáni küzdelem miatt — tanulniok nem lehetett. Az ifjú kor nemcsak egyes kevesek, de az egész emberiség számára kellene az üdülés és erősbülés korszakának lenni. De az egyenlőség mindenkire nézve a mai társadalomban üres frázis. Minden úgynevezett törekvés az ifjúság javáért a munkásosztályban nem vezetnek semmire, nem gyógyítják a tátongó sebeket. A szegény munkás nép gyermekei számára a megváltásórája csak akkor lesz közel, ha az osztálykülönbözetek megszűnnek, ha az egész társadalomban nem lesz sem fent, sem pedig alant. Akkor, de csakis akkor fog a szegény kicsinyekre is a hajnal hasadni; a virágok bizalmasabban fognak feléjük bólintgatni, s büszkén és boldogan nézhetnek majd a szép jövőbe. (V.) A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. VI. (Folytatás.) Ah, fogják önök mondani, ismét Clementine ! Tehát nem tudja ön a szegény leányt megszabadítani ellenségeitől, ismét vissza kell őt vinni azoknak kezei közé. Fájdalom, megtörtént dolgokat irván itt le, nem tehetünk másként Clementinehez kell mennünk. A korán felvilágosult fiatal leány már nem dolgozik Bachelard asszonynál. Felvitte isten a dolgát. Lett belőle „művésznő" a d'Auvergne színháznál. Igen „művésznő", a szó oly értelmében, mint azt Pirisban ismerik. Mert ott van vagy tízezer olyan művésznő, ki életében egy szerepet sem játszott, de azért művésznő. Tagja valamely kisebb szinháznak, de fizetése a mulasztások, hanyagság miatt rendesen levonatik s neve a szinlapon soha nem jelenik meg. Miből tartják fenn tehát magukat ? Ez az ő titkuk, oly titok, melyet nem szokás tovább kutatni. Houzelot tehát felkereste Clementine kisasszonyt, udvariasan előadta jövetele czélját s Genovéva felől tudakozódott. A kisasszony első perczben meg volt lepetve, de habozása nem tartott sokáig. Egyetlen gondolata volt hogy a kezébe visszakerült leányt elbuktassa s erre kettős oka volt most, midőn látta, hogy egy rendjellel dizitett úr érdeklődik iránta. Hát még midőn az orvos kijelenté, hogy ő Miksának atyja. Midőn Clementine az orvos szavaiból azt is megérté, hogy Miksának szándéka Genovévát nőül venni, csaknem magánkívül iszonyú dühvel tépte ruháját: — Ah! Ez mégis sok volna! kiáltá végre. — Úgy látom, a házassággal nem rokonszenvez kegyed, mondá az orvos, ki aztán csakhamar meggyőződött afelől, hogy Clementineben oly egyént talált, ki teljesen osztja az ő nézeteit a Genovéva és Miksa közti házasság megakadályozása iránt. Kezdetben Clementine kicsinyes rágalmazással kezdte Genovévát bemocskolni, melyekre azonban az orvos mit sem adott. Csak később jutott eszébe, hogy itt van barátja, Carbonnel, kit Genovéva ellen egyszer már felhasznált. Elmondta Houzelotnak, hogy van kire számítniok, s hogy ha csak azt akarja, hogy a házasság létre ne jöjjön, reás barátjára bizton számíthat. Houzelot megbízta őt, tegyen belátása szerint, egyszersmind hátrahagyta czímét, kérve tudassa vele a legelső eredményt. Alig távozott el az orvos művésznőnktől, midőn megérkezett Carbonnel, kit mielőtt Clementinevel magára hagynánk, be is kell mutatnunk. Carbonnel Lajos egy toulousi gazdag jegyző fia volt, ki egyik könnyelmű tettet a másik után követve el, életczéljául azt tűzte ki, hogy mások ellen cseleket szőjjön. Különben jó fiú volt, a nők iránt udvarias és szerette Clementinet. Clementine soha jobb eszközt nem találhatott volna az ártatlan Genovéva elleni boszúra kivitelére, mint őt. Midőn a művésznő azonszavakkal, hogy : a házasságot meg kell akadá- Társadalmi szemle. A tőzspolgárság által választott tisztviselők hogy miképen gazdálkodnak, mutatja a következő nem egyedül álló eset, melyet a „Hon"-ban olvasunk: „Verseden, a városi vagyon kezelésében nagyobb mérvű, s több éve folyamatban lévő rendellenességeknek jöttek nyomára, melyek következése, a közigazgatás sokoldalú fennakadásán kivül a városi vagyon 200.000 frtig való megkárosítása jan. A vizsgálat ez ügyben erélyesen foly. — Hanem hát pénz mégsem lesz! Közöltük legközelebb, hogy az érező és óriás-hegységi cseh munkások, kik legtöbbnyire csipkekészítéssel foglalkoznak, közel jutottak az éhenhaláshoz, mert a gazdászati válság folytán ott is majdnem végleg megszűnt a munka. Tudjuk, hogy ha a foglalkozás normális állapotban van is valamely iparszaknál, a munkások akkor sem keresnek többet mint amennyi az életfenntartására szükséges, s elképzelhető, hogy a minden ezt a normális állapotot munkapangás váltja fel, minő nyomor uralkodhatik ama bizonyos helyen. A cseh csipkecsinálókról szólva, a bécsi tőzspolgárok lapjai a következőket írják: „A királyné meghallotta, hogy a csehorzági érező és óriáshegységi csipkekészítők kétségbeesett helyzetben vannak, oly nagy köztük a pangás. Azonnal magához hivatta az e munkások felsegélyezésére alakult bizottság elnökét, s háromezer forinton csipkemunkát rendelt meg e munkásoktól, mely a bécsi iparmuzeum részére lesz készítendő s a párisi világtárlaton is ki fog állíttatni. Egyszersmind felkérte felséges király asszonyunk az osztrák miniszterelnök feleségét, hogy a bécsi főúri hölgyvilágban divatot csináljanak a csipkével, mi az érez- és óriáshelységi cseh munkások nyomorát természetesen meg fogja szüntetni " Ez ugyan naiv állítás, hogy ezen intézkedés a cseh munkások nyomorát természetesen meg fogja szüntetni. Mi semmiképen sem tartjuk ezt oly természetes valaminek , mert mi már előre látjuk ez intézkedés következményeit; azt ti, hogy néhány nagykereskedő és néhány gyáros meg fogja ez intézkedés folytán jó „gseft"-jét csinálni s az érezhegyi cseh munkásoknak, ha jól megy, fog az intézkedés folytán annyi jutni, hogy egy ideig nem fognak koplalni, hanem jól lakhatnak a krumplival, de egyébbel nem. Erre aztán azt mondják, hogy ez végleg meg fogja szüntetni a munkások nyomorát. . Ez is egy tisztességes előfizetési felhívás. A „Székesfehérvár és vidéke" czimű lap a jövő évnegyedre tömegesebb előfizetésre híván föl olvasóit, többi közt kijelenti: „Nem elég az üdvösségre, ha a lap széleiben, hosszában olvastatik, még az sem ha nyilvános helyeken a kézről kézre adás miatt pár óra alatt elrongyolódik, mivel mindenki olvasni akarja, hanem tessék előfizetni a lapra, s akkor betöltik nemesen polgári kötelességöket. potyára olvasgatni nem tisztességes dolog, vétek az istenség ellen, mert a felvilágosodást terjesztő szellemi harczosok, kik bátor kézzel mutatnak a társadalom fekélyeire, kik a bűn fertőit tisztítják és gazokat pusztítják, az istenség feladatát mozdítják elő, s e műveletek tetemen áldozatot igényel." . A bécsi könyvnyomdász-segéd-egylet által folyó hó 18 óra egybehívott nagygyűlés a ,könyvnyomdai üzlet helyzetével és a sajtótörvény módosításával" foglalkozott. Az előadó ezen ügyben legelőször a nyomdász-körökben jelenleg uralgó nagy nyomorra utalt, kiemelvén, hogy daczára annak, miszerint 500 műtárs odahagyta Bécset, mégis 260 könyvnyomdász teng ezen városban foglalkozás nélkül, kik közöl 200 már nem élvez semmi segélt, a többi 60 pedig a különféle egyletekből egy 4-6 frtnyi segélyt nyer hetenkint. Jóllehet a sajtótörvény módosításától nem igen várhatni, hogy a jelen körülmények között a könyvnyomdászat fejlesztésére jelentékenyebb befolyással leend, úgy az abban nyújtott előnyök mégis némi hatással leendenek a könyvnyomdászat helyzetére. Ezután a következő javaslat ajánltatik: „A mai általános nagy könyvnyomdász-gyűlés azon óhajt fejezi ki: az urak házához egy kérvényt benyújtani azon tartalommal , a magas ház fogadja el, tekintettel a könyvnyomdai üzlet sanyarú helyzetére, a követek háza által elfogadott könnyebbítéseket a sajtó terén, továbbá szüntesse meg a többi nem mulhatlanul szükséges sajtómegszorításokat, igy különösen az újságkaueziót és a kolportage megszorítását." Ezen ajánlat hosszabb vita után elfogadtatott.