Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-05-13 / 19. szám

azon időben, a midőn az ott m­ű­k­öl­dött személyzetnek egy része hetenkint 2—4 frtnál többet nem kereshete­tt,s nagyon­­sok hét múlik el még most is, a midőn még kevesebbel kell be­érnie egész héten át, mint amennyit egy jóravaló napszámos egy nap alatt keres meg, nem más, mint az igazságnak legrutább arczulcsapása. Nézzük most, hogy kinek az érde­­me nagyobb: F­a­­­k­é vagy pedig Légrádyé, hogy ki ért jobban hozzá a közvéleményt butitani és munkásait jobban nyúzni s azok rová­sán meggazdagodni akarni? Valamit már elbeszéltünk az egyik kereskedelmi tanácsostól; nézzük már most, hogy miben rejlik a másik érdeme. Légrády testvérek könyvnyom­­dájában az „Ellenőr" czímű napilap jelenik meg naponta kétszer. Ez ugyan még nem volna nagy baj. De ha tekin­tetbe veszszük annak mikép és milyen erők által való előállítását, az annál foglalkozásban levő személyzet díjazá­sát, ugy ebben fogjuk feltalálni Lég­­rádyék legnagyobb érdemeit. A lapnál t. i. alkalmazásban van mindössze 5 szedő és vagy tíz t­a­n­o­n­c­z, mely utóbbiakat — mellékesen legyen megjegyezve — az ipartörvény értel­­m­ében éjjeli munkára nem volna szabad szorítani. A munkaidő tartama, a vasárna­pot sem kivéve, naponta reg­geli 9 órától éjfél után 2 óráig, néha még ezen időn túl is. Önök talán azt hiszik, hogy az e lap mellett foglalkozó munkások, a munkaidőt véve tekintet­be, legalább is vagy 35 frtra jönnek hetenkint, s e díjazás árszabályszerű­­leg nem is volna túl magas. De önök nagyon csalódnak, mert a heti fizetés ezen permanens munkánál nem több, mint tizenhárom forint és 50 kr., a tanonczok pedig ugyanennyi munkáért 2 — 3 frtot kapnak szintén hetenként. De nem elég, hogy ezen „Commer­zien­-Rath"-ok(keresk. tanácsosok) sem­mibe sem veszik a szentesitett ipartól­ Midőn az orvos eltávozott, igy kiáltót fel: — Bravó, három hó múlva húszezer fran­kom lesz! A dolog kitűnően megy. Genovéva meg fog bukni. IV. És mit csinált az áldozatra szánt ártatlan gyermek ez idő alatt ? Mi történt Genovévával, ki felkorbácsolt érzelmei által elragadtatva, egy rántással ketté szakitá a lánczot, mely oly szoro­san főzte Miksához? A mint Clementinehez érkeztek, újra ágyba vonyl, még oly lelkiismeretlenek is tudnak lenni, testileg és szellemileg fejletlen 12 — 13 éves gyermekeket al­­kalmaztatni az ilyen testet és lelket ölő munkánál. Meg vannak győződve, hogy gyil­kosságot követnek el ezeken a fejletlen gyermekeken; de hisz mit törődnek ők azzal, hogy proletárokat, testi nyomo­rékokat — kik alig töltik be 20—24. életévüket — nevelnek , az ő lelkiisme­­retök a pénzzsacskó, más elüttök semmi. Tehát ki legjobban nyúzza a pro­­letárokat, ki legjobban ért hozzá, annak munkaerejét kiszivattyúzni, vérét és csontvelejét kiszívni, kik telhetetlen­­ségökben csak önmagukat látják, ezek tartanak igényt elismerésre, mert hisz a fent elsorolt érdemek őket erre fel­jogosította. Prosti! tanácsos urak, a viszont­látásig! Pilátus. . ' ' Á kelle feküdni. S a napok, melyeket barátnője lakásán töltött, felette kínosak voltak. Szerette volna hinni, hogy Miksa nem csalta meg, hogy nem hittelesen, s átkozta ön­magát meggondolatlan tettéért; de a jó barátnők gondoskodtak róla, hogy csakhamar így kiált­son fel: E Ő is olyan, mint a többiek! Nem érde­melte az áldozatot, mit érte hoztam. S néhány nap múlva igy szólt Clementinehez: — Mihelyest képes leszek kimenni, szobát kérjek magamnak. Nem akarok önö­k kellemet­lenitlget okozni netaláni halálom által. Budapest szabóihoz ! Vasárnap, 1877. évi május hó 13-án délutáni 3 órakor a Beleznay kertben nyilvános szabó­gyűlés tartotik a következő napirenddel : 1.Értekezés egy Budapesten alakítandó szabó­segédek szakegyletének szükségessége és haszna felett. 2. Az alapszabályok előterjesztése. Szaktársak! Az egyesülés eszméjének való­sítása annál szükségesebbé válik, minél roszabbakká lesznek a munkaviszonyok. Nem egyes esetekben fordul elő az, hogy oly szaktársaink, kik mint kis­mesterek kezdtek el dolgozni, kénytelenek voltak ismét sorainkba visszatérni. A gyűlés feladata lesz egy a testvéri egyesülésen alapuló szövetséget létesíteni, hogy a közös akarattal megkezdett tevé­kenység megteremje gyümölcseit. És a testvéries egyesülés eme szövetsége nem más, mint egy szak­egylet alakítása. Ne higyye senki, hogy egy szakegylet munka­megtagadások rendezésére van hivatva. Egy szak­egyletnek az a feladata, hogy előkészítő iskolája legyen a munkások jövendő helyzetének. Tanhelye az a munkásoknak, hol tudományszomjának eleget tehet, s hol társadalmi helyzete javításának eszkö­zeit megtalálja. És ezen közgyűléstől egyetlen egy sem maradjon el, ki saját jövőjét s a közjót tartja szem előtt. Tőletek függ tehát, szaktársak ! hogy egy egészséges test létesitessék, melynek közbenjárása folytán helyzetünket idővel javítani fogjuk. Töre­kedjetek tehát a létesitendő egylet czéljait a tudni akaróknak megmagyarázni és hassatok oda, hogy e gyűlés számosan legyen látogatva Szaktársi üdvözlettel a betn­vok. • Felelős szerkesztő: Kaczander Gyula. Clementinenek eleintén az volt szándéka, hogy őt magánál tartsa. Azonban csakhamar belátta, hogy az lehe­­tetlen, hacsak teljesen rabbá nem akarja magát tenni Észrevette, hogy barátja Carbonnel úr nagyon is kíváncsi Genovévát ismerni s bár gon­dosan be volt zárva a leány szobája, Carbonnel úr, ha csak szerét tehette, azonnal a kulcslyukhoz futott. — Lelkemre! mondá Eszter, ha sikerülne, hogy Genovévát Carbonellel összeboronáljuk, megvolna oldva az egész bonyolult kérdés. — Csakhogy én abba soha sem egyezem bele, felesé Clementine, hogy ezt a jó bolondot elhalásszátok előlem. S épen az ragadja el, ki ellen őt felhasználtara. Genovéva pedig boldogtalannak érezte magát s lelkiismerete mind jobban feltámadt Hangosan vádolta magát azzal, hogy kényelműen eldobta magától a boldogságot, s újra Miksa lábaihoz akart borulni, hogy kérje, fe­ledje el az érzékeny megbántást. Ennek elejét kellett venni. Eszter csakha­ma­r meg is találta a módot, mely alkalmasnak ígérkezett arra, hogy Clementine megszabaduljon Alt. munkás-beteg- és rokkant­pénztár Budapest, VII. ker. dob-uteza 67. Az évi rendes KÜLDÖTT­GYŰLÉS vasárnap f. é. május hó 27-én d. e. pont 11 órakor az akacz-fa utcza 9. számú „BÜZALKAT­” helyiségben fog megtartatni, a következő napirend mellett : 1. A központi választmány és a számvizsgálók­jelentésének átvétele, esetleg a felmentés megadása 2. A központi választmány megválasztása. 3. A számvizsgáló­ bizottság megválasztása. 4. Két jegyzőkönyvi hitelesítő megválasztása. 5 Határozathozatal a közp. választmány különféle előterjesztései fölött. 6. Az élőhelyek ügyei. 7. Indítványok, interpellacziók és értekezések az intézet egyébb ügyei fölött. Budapest, 1877. május hó 15-én. A közp. választmány. A budapesti „Általános munkás-beteg­segélyző és rokkant-pénztár" f. évi áprilió 29-iki közgyűlésében választott szavazat felül­vizsgáló­bizottság következő választási eredményt hirdet, mely szerint küldöttekké megválasztottak­: A központban: Alvero Ede, Adelmann Gusztáv, Albrecht János, Buchheit Mihály, Benkő Mihály, Bayer Antal, Brüsske János, Cerny József, Essl András, Felsberg Zsigmond, Frankl Mihály, Felsinger Ferencz Fingerl Ignácz Far­kas Károly, Frankel Leo, Hoschek Péter, Heftler Adolf, Hemsik János, Junek Alajos, Isvánár János, Ihrlinger Antal, Kellner György, Krizsala József, Kniessner György, Kaezander Gyula, Kürschner Jakab, Korn Ferencz, Kaiser Vilmos, Lipoty István, Lefkovics Móricz, Sándor János, Lutz Rezső, Landmann György, Müller Ignácz, Martinson Tódor, Novotny Károly, Némed Károly, Neugebauer Károly, Oxer Ferencz, Pfustler Jakab, Raum Konrád, Rauch György, Rauchmaul Károly, Stürzenbaum János, Skul­­téty József, Schürz Mór, Svoboda Gusztáv, Schubert Ádám, Schachel Jakab, Schmied Fe­rencz, Schnetzler Rezső, Tirl Károly, Tritsch Károly, Weiner Károly, Weiss Károly, Winter Róbert, Wasebicsek János, Welkens Vilmos. Konkordia gőzmalom: Bittner József, Bakerty János, Matyók Bálint, Mallár István, Zahalka Mátyás. Höcker testvérek: War­berg György. C­z­i­p­é­s­z­e­k testülete: Alb­recht János, Ender Ede, Farkas Imre Ferenczi József, Haverda János, Járosi Gusztáv, Kudich Sámuel, Lefkovits Móricz, Pokros József, Sipika Izidor, Wehmann István. Osztr. államvas­pálya :Tierl Károly.T­­í z o 11 ó k : Demuth Jakab, Szerb Antal Ráczfürdő: Straub Károly. Brogle és Müller: Büchel János. Erzsé­­bet gőzmalom: Hubert Károly, Halbart N. veszélyesnek tartott vetélytársnőjétől s arra is, hogy az orvos czélját előmozdítsa. Azt tanácsolta Clementinenek, beszélje el Genovévának, hogy egy tisztességes hölgy azzal foglalkozik, hogy árvákat helyez el s gondoskodik arról, hogy veszély ne fenyegesse őket. Hogy a tisztes hölgy Clementine anyjának is nyújtott segélyt, s hogy Genovéva szerencsétlenségéről értesülve, már tudakozódott is utána. E tisztes hölgy szerepét Eszter hajlandó volt elvállalni és felvette a jól hangzó de Caurroy asszony nevet. Genovéva nem ismerte Esztert. Nagyon természetesnek látszik, hogy Cle­­mentine rábeszélése sikerült. Genovéva örömmel egyezett bele, hogy e derék hölgyhez elmenjen s párfogását kikérje. Másnap Clementine levelével kezében szivdobogva látogatott el Eszter lakására, hol az újdonsült jótékony bárónő már várt a hi­­székeny leányra. He Caurroy asszony jóakaratú szívélyes­­séggel fogadta a lánykát, maga mellé ültette, mert mint mondá, bizalmasan kell egymással beszélniük. (Feliratás­ következik.)­ M

Next