Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)

1879-01-05 / 1. szám

116? 1 1 •• •..­­HBF" szám­ára 5 kr. VII. évfolyam HETI-KRÓNIKA. .arsanalmi gazaasaau aep.ap. A magyarországi választási joggal nem birók közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob­nicza 67. sz., a hová minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok visszan­em küldetne« Hirdetmények : legolc­sóbban szam­u­tatnak. Olvasóinkhoz! :j i ' 4 ', I i . ' *i ; j i i. J A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" ezen szá­­mukkal kezdik meg hetedik évfolyamu­­kat. Felkérjük tehát előfizetőinket és elvtársainkat, hogy egyrészt előfizeté­seiket újitsák meg, másrészt törekedjék minden egyes oda, e lapok terjesztése ügyében erejétől telhetőleg közremű­­ködni. A ,,Munkás-Heti-Krónika", mely hat évi fennálása óta hiven teljesítette az elvállalt kötelezettségeket, férfiasan küzdött a társadalmilag és politikailag elhagyatottak legszentebb jogaiért, szilárdan ragaszkodott azon elvhez, mely a dolgozó néposztály közjavának előmozdítását foglalja magában, mely szünetlenül szóvivője és tanácsadója volt a gazdászatilag és politikailag leigázottaknak, — a midőn tehát a munkások és egyáltalában a dolgozó néposztály eme közlönye fennállásának VII. évfolyamába lép, felhívjuk mind­azokat, a­kiknek ügyében lapunk sza­­kadatlanul működött, hogy ne csak elő­fizetéseiket úyitsák meg, hanem közlö­nyüket köreikben terjeszteni is igye­­kezzenek. A „Munkás-Heti-Krónika" az egyen­lőség, szabadság és testvériség eszméjét terjesztette folyton nemcsak hazánk szűk körében, hanem annak határain túl is, s ez elég indok arra, hogy ez minden jogától megfosztott honpolgár támogatásába részesüljön. Magyarhon munkás népének gaz­­dászati érdekei azonosak az egész világ munkásainak érdekeivel; a gazdászati harcz itt is, ott is egyenlő, s a gazdá­­szati harcz felvételében egyenlő fegy­vereket használnak az uralkodó tőke zsarnoksága ellen, s ez a szellemi fegyver. Szükséges tehát, hogy ezen fegyver hathatós alkalmazásától Ma­gyarban munkásai se maradjanak hát­térben s alkalmazzák ezt oly erélylyel, hogy annak érezhető foganatja legyen. Elvtársak! Ezen fegyverek egyi­ke a már hat év óta fennálló „Munkás-Heti-Krónika". Hogy ezen fegyver hat­hatós erélylyel szállhasson szembe a dolgozó néposztály még most is ha­talmas ellensége ellen, rajtatok a sor ezen fegyver alkalmazását oly erélyessé tenni, hogy az ellen, az erői­teket kizsákmányoló tőke, megrettenjen tőle.­­Ha tehát a n mu­nkások érdekeit képviselő közlöny hivatásának teljesen megfeleljen, úgy annak egyetlen mun­káscsaládnál, egyetlen gyárban, egyet­len műhelyben sem volna szabad hiányoznia. Tőletől függ tehát elvtár­­saink, hogyl­­apunk a dolgozó néposz­tálynál a legnagyobb mérvben legyen elterjedve. Tartsa kötelességét­ek elv­társaink,m­indegyike a munkások emez egyetlert ,közlönyének minél több elő­fizetőket gyűjteni. Ha a dolgozó néposztály roppant sokaságát a fajtunk előfizetőinek számá­hoz teszi­üik, azt kell mondanunk, hogy az előfizetők száma semmi viszonyban sem áll a politikailag jogtalanok szá­­mához. Ha elvtársaink a lethargikus tömeg közönyösségét megtörni töre­kednének, úgy a választásra jogosulat­­a­lanok emez egyetlen közlönye, emez egyetlen szellemi fegyverének három­szorta annyi előfizetője volna. Előre tehát, barátaink és elvtárs­­aink! Tegye minden egyes kötelessé­gét lapunk terjesztése ügyében. Lapunk előfizetési ára oly olcsóra van szabva, hogy azt még a mostoha gazdászati viszonyok között élő mun­­kás is megszerezheti magának. A lap ára: Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . .­­ „ 20 „ Negyedévre , „ 60 „ Egy hóra . ... „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. A kiadó­hivatal. Az év elején. Budapest, jan. 1. Ismét elmúlt egy év, gonddal és küzdelemmel tele mindazokra, a­kik az év változásával egyszersmind a viszo­nyok megváltozását is remélték. De nem változnak a viszonyok s ennek következtében nem igen törőd­­nek azok az év végével vagy kezdeté­­vel, a­kik az elmúltban ép úgy, mint az új évben egyéb reményt sem tápláltak, mint azt, hogy a gazdászati viszonyok közepette ép úgy kell görnyedniök a tőke igája alatt, mint az elmúlt évben. Az év vége előtt álljunk meg mi is néhány perc­ig s merengjük el a múlt év szomorú eseményein ; idézzük fel emlékezetünkbe mindazon dolgokat, melyek a dolgozó néposztály amúgy is nehéz rablánczait még jobban megne­hezítették. Azok, a­kik az ország sorsát intézni hivatják, nagyon jól tudják, hogy a magyar nép legnagyobb része még annyi felfogással sem bír, misze­rint saját helyzetét, alantas társadalmi állását felfogni képes legyen, hogy nem bír azon tudattal, miszerint a dol­­gozó néposztály képezi azon alapot, melyen állam és társadalom egyaránt nyugszik, s mivel erről az államinté­zők meg vannak győződve, fel is hasz­­­nálják a nép vakságát és mindenbe­n való engedékenységét önző czéljaik el­érésére. Az elmúlt évben sajnosan tapasz­­taltuk, hogy az államot intézők és a törvényeket alkotók a legnemtelenebb módon éltek vissza a nép jóhiszeműség­vel, mert a­míg jóval a választások előtt megígérték, hogy Magyarország népességének érdekei óva lesznek, a választások után annak megélhetési módját is elvették, a­ki még ezelőtt a Tisza-féle politikáért tűzön-vizen is keresztül ment volna. Hiába­ olyan a magyar nép, ha kilenczvenkilenczszer megcsalják és visszaélnek jóhiszemű­­ségével, az a századikszor is megcsa­­latja magát. A boszniai hadjárat kár­hozatos emlékezetű ideje alatt a föld, mivel a nép odaadta előbb termését, s ha ebből nem telt, elvették vánkosát feje alól adó fejében ; elszakították az apáktól a gyermekeket, a szegény nőktől a férjeket, a gyermekektől pedig az apákat és kergették őket egy a nép akarata ellenére foganatba vett kalandos hadjáratra, a­mely had­­járat évek hosszú sorára tette tönkre az ország anyagi és népességének gazdászati viszonyait. De mit törődnek azzal az ország sorsát intézők, vájjon ez a nép — a­melynek túlnyomó nagy része normális gazdászati viszonyok között sem­ képes a mindennapi szükségleteken túl egy krajczárnyit is megkeresni —az állam­ által reá rótt kötelezettségeknek meg­felelni képes-e? ők a kérdést nem vették még soha fontolóra. Ők csak azt mondják, hogy azért van nép az állam­­ban, hogy ez a nép az államot, ha kell, erején túl is tartsa fön; ellenben azon kérdést nem veszik fontolóra, hogy az­t a nép, a­mely kötelezettségeket teljesít az állam és község irányában, annak okvetlen jogokat is kell adni, mert ez a politikailag és gazdászatilag kitaga­dott nép majd egyszer csak azt fogja mondani: „Netovább! Mi eddig a­z államnak közvetlen és közvetett fnn­tartói voltunk, szaporította szor­gal­­munk a nemzeti vagyont, tartotta fenn egyenes és közvetett adónk a roppant nagyszámú had- és hivatalno­mereget, daczára annak, hogy ez­en állam bennünk mi jogban sem­­ részesít. — Netovább! Tartik eddig­ a társada­­lm megvetését és gunyi at­ tür­i a zsarolásra szabadalít­­at !­á­tőke mbertelen bánásmódját val a sza­badalmazott osztály­nak jós­ágtalanság Budapest 1879. január 5-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék