Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-01-04 / 1. szám
elvei, úgy a polgári, mint a társadalmi életben, rajtatok a sor érvényt szerezni ezen elveknek a gyakorlatban is, így a legmagasztosabb eszme lebegzetnünk előtt, ha a szoczial Szime szentháromságának győzelemre jutásának elősegítésén munkálkodunk , fáradozunk. Záradékul a választásra nem jogosultakon kívül legyen szabad szólanom még egyet, ugy is az emberiséghez szólani ezen újévi üdvözletemben " Egyházi és világi elöljárók ! Ti vagytok a zföld szavai, a világnak világosságai. Ok világosítsátok fel a fentebbi értelemben a tudatlanokat, mérsékletre intsétek a zsarnokokat, szégyenitsétek meg a nagyravágyókat, szüntessetek meg minden idegenséget jóra törekvő tetteitek által, hogy megtestesüljön a szoczializmus fő elve, a szeretet, hogy arról ismerjenek mindnyájunkat s mindnyájatokat, hogy a népből valók vagyunk s vagytok, ha egymást szeretendjük. S ha még véletlen körülmények késleltetnék is teljes eljövetelét, de csakugyan a közel jövőbe tekintve elmondhassuk szent ügyünk irányában érzett nagy örömmel: Éljen az emberiség! Éljen a szocziáldemokráczia! Boldog újévet! Szentes. Ifjú Vecsery János, gépvezető. Végh Ignácz szökése. A legújabb botrány kereket oldott hőséről megbízható forrásból következőket írhatjuk: Végh Ignácz, akinek valódi neve Lustig, a hatvanas évek végén már többször ismerkedett meg a törvényszékkel csalás és hamisítás miatt. Legelőször a székesfehérvári törvényszék tette rá a kezét. Majd Veszprém megyét választotta főhadiszállásául s a veszprémi törvényszék előtt többször állott csalással vádolva. A fővárosban már évek óta gyanús esetet folytatott. Sokaknak feltűnt, hogy miért tartott Végh a fővárosban 3 lakást. Hogy nem volt-e még több búvóhelye is, azt nem tudhatni; de ezt is gyaníttatja azon körülmény, hogy pár nap előtt este, mikor a rendőrség már kereste, egész kényelemmel vacsorált a Pannoniában, onnan meg a Ferenczy-kávéházba ment, s reggelig dőzsölt az éj pillangóival. Legmegbotránkoztatóbb az, hogy Végh a kisbirtokosok intézetének tőkéjével uzsoráskodott. Ha valaki 1000 frtot vett kölcsön, alig kapott 300—400 frtot, a többi visszamaradt provízióban. Volt rá eset, hogy két főválja^hipk f.Walter - tekintélye.A képviselő közbelépésének köszönhette, hogy 1200 tartos váltójukat nem 300 frtba számították le. S a botrány Végh elpárolgásával alig ér véget, mert a Végh irományai között több nyilvános szereplésű férfiút komprommittáló iratot találtak. A megszökés részleteiről a „N. P. J." a következőket írja: Véghnek letartóztatását mult szombaton látta szükségesnek a vizsgáló biró. Végh ekkor az intézetben volt s a biró az előszobában levő hivatalszolgának meghagyta, hogy kísérje figyelemmel Véghet. Végh hajadon fővel, jelölő nélkül jött ki az irodából az előszobába. A hivatalszolga útját állotta. Végh azt mondá, hogy egy levelet akar a levélszekrénybe dobni. A folyosóra ment és azóta nem látták, bár hire terjedt, hogy már elfogták. Levelezését, iratait lefoglalták, újvilági lakását zár alá vetették s újpesti háza is zár alá vétetett. Egy levelet, melyet szeretőjének irt, az utczán foglalta le a rendőrség. Végh eltűnése óta az intézeti pénztárnak is több, igen terhelő felvilágosítást adott. Valószínű, hogy a vizsgálat másokra is kiterjesztetik. A kisbirtokosok földhitelintézete ügyében Kriszt törvényszéki alelnök elnöklete alatt tartott ülésben a fenyítő törvényszék Végh Ignácz intézeti igazgató ellen a fenyitó zárlatot az intézeti kár s az állam által előlegezett eljárási költségek biztosítására 100.000 frt. erejéig elrendelte s azt foganatositotta is. A fenti öszszeg Végh Ignácznak Veszprém megyében Tót-Váson és Balaton-Füreden és Újpesten levő ingatlanaira kebeleztetett be. A Tóth-Váson és B.-Füreden levő birtokok Sebestyén intézeti igazgató tanácsos nevén állanak, Sebestyén azonban a törvényszéknek nyilatkozatot adott, hogy ő e birtokokat csak névleg birja, a tulajdonjog azonban Véghet illeti. Egyébként a vizsgálat az intézetnél még mindig folyik s más személyek komprommittáltatása vagy letartóztatásáról még eddig szó sem volt, kivévén a rendőrségnél, hol a bujdosó Végh fellelhetése czéljából ennek testvérének letartóztatása került szóba, de mind ez ideig nem foganatosíttatott. A IV. ker. kir. járásbiróság átiratilag értesíti a rendőrséget, hogy Végh vagyonára nézve Püspöki Emil ügyvéd neveztetett ki gondnokul. A rendőrség Végh lakásának kulcsait a gondnoknak kiszolgáltatta, ki a leltározást Grünschnek becsmesterrel meg is ejtette. A miniszterelnökségtől a következő jegyzék érkezett : „ A kisbirtokosok országos földhitelintézete hitelének érdekében a kormány — habár előtte gyamokok nem forogtak fenn, mindamellett — eleget téve az intézet elnöke által kifejezett kérelemnek és szemben az elterjedt hírekkel, élve a f. évi XXXIX. tezsk 15. §ban megállapított jogával, szükségesnek tartotta, hogy a kisbirtokosok országos földhitelintézete tartalékalapjának javára befolyt alapítványi pénzek hiánytalan állapotban meglétének konstatálására bizottságot küldjön ki, mely bizottság e részbeni eljárását befejezvén, az alább következő jegyzőkönyv tanúsága szerint az összes vagyonnak meglétét és a „hazai első takarékpénztár"ban tett elhelyezését — nemkülönben az alapító okiratok kezelése körüli eljárásnak kifogástalan voltát megállapította. " A jegyzőkönyv terjedelmesebb, semhogy közölhető volna, de nem is tartalmaz egyebet, mint a fennebbi sorok állásának igazolását, miért is elégnek tartjuk pusztán felemlíteni, hogy a jegyzőkönyv MadarassyPál államtitkári helyettes, Buzetzky és Beretvás osztálytanácsosok, Bittó István, Helfy Ignácz s két igazi. tag által van aláírva. Noha a fennebbi adatokhoz nem szükséges a kommentár, de egyébiránt is a hely szűke ennek tételét meg nem engedi, minthogy azonban majd minden nap új meg új botrányokat derít fel, fenntartjuk magunk TÁRCZA. A nép tini. I. Sokan a szocziáldemokrácziát azzal vádolják, hgy ellensége a katonaságnak, hogy hazafiatlan. Ez nagyon igazságtalan vád. A szocziáldemokráczia nem a katonákat, kik épp ugy a nép fiai s következőleg testvéreink, gyűlölik, hanem a katonaság intézményét mint ilyet szeretnék megszüntetni, mivel az állandó hadsereg és a katonai rendszer az, melylyel magukat a zsarnokok, az abszolút kormányok fenntartják. Atalán véve a a szocziáldemokráczia nem gyűlöli az embereket, mert az a testvériség eszméjével, melyet zászlóján hord, meg nem fér, hanem ellensége mindazon rendszereknek, melyek a nép fiait kivetkőztetik emberiségéből és elfásitják szivöket. Igen, a szocziálemokraták, kivált nálunk Magyarországban, szeretik katona testvéreiket. Ezek az 1848—1849-diki szabadságharczból oly dicső emléket hagytak hátra, melyet senki sem feledhet s minthogy azon hős szabadságharczosok a mi sorainkból valók, méltán büszkék vagyunk rájok. Ez határozott arra, hogy jelen tárczaczikkünkben rólok szóljunk s felemlítsük néhány hőstetteiket, melyek éppen eszünkbe jutnak. « Ki a szabadságharctot elejétől végig átharczolta s a különböző fegyvernembeli honvédekkel megismerkedett, zavarba jön a felett, melyikémde a három közül adja az elsőséget Mindnyájan ritka hős és elszánt legények voltak. De mindnyájan megkívánták, hogy vezéreik hozzájok hasonlítsanak, hogy ne legyenek anyámasszonyok, hanem buzdítsák őket s az ő nyelvükön beszéljenek. Minden nemzeti dalra más szavakat költöttek, így jelesül azon dalra: „jegenyefa tetején", a honvédek azt énekelték : „nem kell nekünk rechts um kehrt Buch, abmarschirt", az „ég a kunyhó, ropog a nád"ra a Miklós huszárok mindig ezt énekelték: „a svarcgelbet üssük verjük, a horvátot akasztassuk, a vadráczot nyakasztassuk." A „volt nekem szeretőm, Sári volt a neve," Sári helyett majd ez, majd ama nevet tették s Komáromban a világosi fegyverletétel után még Görgeyre is került a sor. Valamennyi fegyvernembeli közt a gyaloghonvéd volt a legigénytelenebb, legkevésbé követelő, ki soha sem kérkedett, mindennel leérte, s minden fáradtsággal daczolt és legedzettebb volt mindnyájok közt. Pozsonyban deczember 9-én Bárczay János ezredes szemlét tartott egy Heves megyében felállított zászlóalj felett. Még Káldor nem látta el mindnyájukat szükséges egyenruhával. Akármennyi mezítlábas, gatyás suhancz volt köztük. Pedig olyforma hideg volt, mint épen most. Egy ily suhancztól kérdek, nem fázik-e ? Sem csizmája, sem gubája nem volt, csak gatyája. Végignézett a kérdőn s azt válaszold: „Nem én, hisz két gatya van rajtam." Látni kellett ezen legénységet, midőn Pozsonyt deczember 1j-án elhagyta. Borzasztó hideg volt ekkor is, a zászlóaljak olyanoknak látszottak, mintha fellegek borítanák őket. Az pedig párájuk volt. Egyikének sem jutott eszébe panaszkodni, hanem vígan énekelve harmadnapra beértek Komáromba. Az indulás második napja volt a legfárasztóbb, mivel ekkor Somorjától Apácza- és Lakszakállasig mentek, hová éjjel érkeztek, mi nem kevesebb 8 mértföldnél. A téli visszavonulás alatt alig hallott valaki csak egy esetről is, hogy egy gyalog honvéd kidőlt vagy megfagyott volna. Vácztól Kassáig majd mindig csatázva a Fákra bérczein áthaladtak. Selmecznél 20 Reamur foknyi hideg alatt meg volt tiltva a tábori tüzek rakása, az éneklés, járkálás és fennhangon beszélgetés, hogy a hadsereg a közelgő osztrákok előtt el ne árulja hollétét. A kápolnai csata alkalmával az első pesti zászlóalj Posta őrnagy vezérlete alatt Verpelétnél egy magaslaton két osztály ublánust pillantott meg. Be nem várták, hogy a dsidások támadjanak, hanem rohamlépésben szuronyszegezve másztak fel a meredélyeken és ők támadták meg a lovasokat, az egyik osztályt erősen megtizedelve futásra kényszerítették, a másikat körülvették és elfogták. Ez egy oly fegyvertény volt, mint ehhez hasonlót a hadászat történelme nem bír felmutatni, mert a támadás mindig a lovasság által történik. Két napig egymásután tartott a kápolnai csata, február 28-án és 27-én. A legénység nem jutott hozzá, hogy valamit ehessen, harmad napon, február 28-án, midőn ki akarták osztani az élelmiszereket, az osztrákok Mező-Kövesdnél rájuk támadtak, a huszárok visszaűzték őket s négy lovas ágyusokat elfoglalták. De Dembinski attól tartván, hogy az ellenség nagyobb haderővel ismétlendi a támadást, indulót parancsolt s a hadsereg ismét elesett az evéstől. És mégis daczára ezen koplalásnak, tikkadtságnak, negyedik napon, midőn az ellenség déltájban Eger-Farmosnál újra megtámadta hadseregünket, ez mégis folytatta útját a legroszabb utakon. Szent-Istvánnál, Lövőnél, Füzes-Abonynál és Farmosnál a talaj egészen ingoványos volt, a lovak az ágyukat nem bírták kihúzni a sárból és iszapból. A honvédek odaugrottak, az ágyuk kerekeit megfogták és úgy vonszolták ki azokat egész a poroszlói gátig, szűnni nem akaró ágyutüzelésben az osztrákok részéről. Ez Klapka serege volt, az első hadtest, ugyanazon katonák, kik Mészáros alatt helyt nem állottak. De Klapka különb ember volt ám. A krimi hadjárat alatt az angol lapok nagyon panaszkodtak a felett, hogy a borzasztó télben mennyi lovuk dőlt ki. Ekdo lord Londonban azt kérdé egy magyar emigráns ismerősétől, mivel takarta lovasságunk a lovakat és vájjon sok lovunk hullott-e el ? Nem válaszolhatott egyebet, mint azt, hogy biz a mi huszáraink lovainak télen sem volt más takarójuk, mint nyáron, de mi ugyan egy lovat sem vesztettünk, kivévén azokat, miket ágyú vagy puskagolyó talált. (Folytatása követk.) KRÓNIKA. nak mindezekről és azon urakról bővebben szólani, ki-iket a „ Függetlenség" nagyon jellemzőleg „frakkos bandának" nevezett el. Tisza Kálmán logikája. Múlt év deczember 14-diki számunkban elég bőven előadtuk Tisza Kálmánnak Miklós István interpellácziójára adott válaszát. Akkor eljárása törvénytelenségét és oktalanságát fejtegettük. Tisza Kálmán sem jobb a deákné vásznánál, az úgynevezett alkotmányos és felelős miniszterek mind egy húron pendülnek, olyanok, mint az egykori kormány, a rendszer más mezbe van öltöztetve, de mákszemnyivel sem különbözik a régitől lényegében. Alig is merünk már a jelen korszak kabinetjeitől egyebet várni, mint azt, ha valamit megtagadnak, vagy rendelnek el, legalább az indokolásunk adják meg a kellő formát és éljenek egy kis logikával. A „Függetlenség" deczember 14-diki száma ezen miniszteriális logikáról így szól : „Egy kis mutatvány arra nézvést, hogy minő a Tisza Kálmán logikája? Miklós István meginterpellálja a belügyminisztert, hogy a nem-választók tervezett egyesületének alapszabályait miért utasította vissza kétszer is, mert nem erősítette meg. Tisza az utolsó érdemleges ülésen válaszol: „ ... . igen közel feküdt a föltevés, hogy itt az igazi czél a másutt néhol létező munkásmozgalmakat megindítani, melyeknek hála istennek, sem oka, sem talaja Magyarországon nincs." Hát ha lett volna oka és talaja, akkor talán teljesítette volna. Amiből az következik, hogy a magyar munkások, ha máskor egyletet akarnak alakítani, melyet a belügyminiszter úr megengedjen, csináljanak előbb kommünet és legyenek nihilisták. Akkor lesz a belügyminiszter úr jóváhagyásának a föltétele: az ok és a talaj." Tisza Kálmán minden logikátlansága daczára a szavazó autoraaták Tisza Kálmánnak helyeslést nyekkentek és ezen interpellácziót nem tárgyalták. Ez oly mindennapi jelenet, melyen sem csodálkozni, sem magbotránkozni nem lehet Mindenki előre tudja a választ, mint a misénél a ministráns fiu „et cum spiritu tuo"-ját. Magyarországban a régi és az új kormány mitől sem szurkol annyira, mint az emberek egyesülésétől. Ha az 1867. év ótai magyar minisztériumoktól függene bizonyos nagy hazafiak kanonizálása és valakinek eszébe jutna ezen bajuszos bibimok kollégiumnak Széchenyi István szentté emelését, javaslatba hozni, akkor ezen Kollegium Viappius rotaeja Sze Csienyi ellen azon ellenvetést hozná fel, hogy Széchenyi volt az első, ki „Hitel" czimű munkájában kasszinókról, egyesületekről beszélt és midőn a pozsonyi fiatalság fáklyászenével tisztelte őt meg, az ifjaknak azt prédikálta, hogy „egyesüljenek." Nincs is a kormányok szemében oly utálatos kép és képfelirat, mint a németalföldi aranyok, melyben egy vértes vitéz kezében egy csomó vesszőt tart. Csoda, hogy el nem tiltották még az iskolákban ezen kép eredetének elbeszélését. Azonban talán attól tartanak, hogy ekkor