Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)

1886-01-03 / 1. szám

pot az övéik közöl. Lehetetlen olvasni a szörnyű­ség miatt. Mindennap egy tuc­at öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Egyik csalódott sze­relem a másik kártyaadósságok, harmadik za­vart anyagi helyzet, a negyedik a sértett becsü­let, az ötödik amerikai párbaj, a hatodik mint xveez bizonyítványt kapott az iskolában s félt a szidástól a hetedik ismeretlen okból, a nyolcza­dik életuntságból vetett véget életének; ez agyonlőtte magát, amaz leugrott az emeletről, a harmadik felakasztotta magát, a negyedik mér­get ivott, a Dunából avagy más folyamból húzták ki az ötödiket stb. Valóságos mánia társadalmi őrültség, mely járvánnyá lett, tehát betegség. A társadalom be­tegségének nehéz bizonysága, mely iszonnyal és undorral tölti el az ép érzékű embert. Fordítunk a lapon s a törvényszéki csarnokban olvassuk a legvérengzőbb kegyetlenséggel keresztülvitt gyil­kosságok tárgyalását, majd a statárium kérelme­zését rablás, gyilkosság és gyújtogatás ellen Sop­ron megye és más magas műveltségű megyék által. Annyira virágzó állapotok kaptak nálunk a posta­rablások és vakmerő gyilkosságok, hogy holmi apró emberöléseknek, lopásoknak és sik­kasztásoknak históriáját már figyelemre sem méltatjuk. Lám ezekkel a dolgokkal a politika nem foglalkozik. Az állam és a mi több, az államférfi­ak más problémákkal vannak elfoglalva: holmi „átkos közös ügyekkel”, melyekkel a miniszterel­nököt Bécsbe szólítják, Bylandthoz, Taaféhoz. A közbiztonság a rendőrség, a bűnösök elítélése a­­bíróság feladata, ebben tessék mindenkinek meg­nyugodni. És ha a társadalom beteg, ennek maga a társadalom az oka, az állam csak nem ügyelhet­­arra is, hogy senki magát fel ne akassza. Elég gondba kerül, mig vámpírizmusa kifürkészi, hogy mi „van még el és feladni való." Az állam csak nem tehet arról, hogy évi szár száz millió forinton még közbiztonságot sem vásárolt magának a társadalom. És ha a társadalom káros, ha igaz, hogy izgatott s ennek folytán exczentriczitások s erő­szakos kitörésekre hajlandó és ha a bűntények so­kasága és fajtája az erkölcsök hanyatlására és a fogalmak zavarása enged következtetni, akkor­­ennek okának kell lenni s az nem lehet más, mint az emberi társadalom vezetésével megbízott ál­lam. Az csinálta rosszul a dolgát. Minálunk pe­­dig jelenleg az állam — a kormány. — Mutasson nekünk valaki ez idő szerint tényezőt az államban. Papíron elméletben a hatalom meg van osztva, tényleg konc­entrálva van.­­Semm­i az or­szágban nem történik mit a kormány nem akar, és minden megtörténik, a­mit akar. A cselekvést magához ragadta a minisztérium és­­ nem tud cselekedni. Sem külsőleg rendet tartani sem a nép er­kölcseire nemesítőleg hatni nem képes. Innen az elvadulás, mely fokozatosan terjed s az anyagi viszonyok romlásával, az erkölcsi nevelés elha­nyagolásával a politikai közélet alásülyedésé­v­el áll szoros kapcsolatban. A kormány politikai eszme, a társadalom erkölcsi eszmény nélkül tengődik, rohad. Mivel bizonyítja a kormány ennek ellen­kezőjét? A pártfegyelemmel, melyet uralkodó princzipiummá emelt mindenütt Magyarorszá­gon? Vagy a képviselőház, a mameluk konczleső csoport bizalmi szavazataival ? Ez elég az ural­kodásra, de kevés a boldoguláshoz. Gyarló az adminisztráczió a népnevelés, a postakezelés és minden ennek a kormánynak a kezeiben, mely csak hatalmának biztosítására gondol. Tíz évig kormányozza az országot, intézi sorsát, szipolyozza vagyonát és pénzét — és tíz év után minden okozott baj és erkölcsi sülyedé­ Az nem felelőssé, igy tett mi­­ért a társadalmat a népet teszi örökös miniszter, Trefort napába ? Kit okoljunk ha a kormányt nem? Po­litikát csinálni nemm tud, adminisztrálni sem tud. Mit tud hát? Azt mondják: Kormányozni tud. Igen­is korteskedni. De hát a hanyatlás aggasztó jeleit, a jelen kormányrendszer konzekvenciáit tapasztaljuk mindenütt, bár merre tekintsünk, kétségbe még ne essünk. A nemzet erejében bízunk s annak jó ter­mészetében, mely ki fogja lökni a kóranyagot, és ki fogja gyógyítani önmagát, csak orvosaitól me­nekülhessen. Levelezés. Nagyvárad. Hogy mennyire furfangos némely munkaadó és munkavezető olyan mun­kásokkal szemben, kik aljas hízelkedéssel, mun­kástársaik ellen igazságtalan rágalmazással nem kívánják magukat legalább kegyben tartani, erről fogalma csak annak lehet, ki már ilyen helyzetben volt, vagy van; de hogy tanúságot vegyen erről más is, elmondjuk egy itteni mun­kás barátunknak az elbeszélését, illetve panaszát. E munkás — állítása szerint óhajtott az országos kiállítás alkalmával a pótkiállításon tárgyat kiállítani; ezt tudtára adta a munka­vezetőnek és kérte, hogy részére kérje ki a fő­nöktől az engedélyt. Hogy a munkavezető telje­sítette-e e kérelmet vagy nem, ez még ma is lepel alatt van, de a mi munkás barátunk egyszerre csak arra ébred, hogy az általa tervbe vett mun­kát a munkavezető készíti a kiállításra egy másik munkás segítségével. Tudjuk azt, hogy ez nem jól eshetett neki, de azért türelemmel nézte. Most a jövő évi párisi munkásipar­ kiállí­tásra akart készülni munkásbarátunk és maga adta tudtul főnökének kérve őt, hogy legalább az anyag megszerzésében legyen némileg segít­ségére, de a tisztességes munkaadó, midőn meg­tudta a tárgy minőségét, a támogatást kereken megtagadta és „atyailag" felszólította, hogy térjen el szándékától, mert ő nem fiatal ember és a „kitüntetés" nem neki való, — meg aztán úgy okoskodott, hogy nincs annak értelme, ha kül­földön vagyunk kiállítók meg a tárgy is nem a mii szakmánkba vágó stb. Ennek a főnöknek pedig az országos kiállí­tás pótkiállításán a munkavezetője két munkása és egy tanoncza volt kiállító, s ki is lettek tün­tetve, a mi a helyi lapoknak elég anyagul szol­gált, hogy az üzletet megdicsérjék és mégis a szóbanforgó barátunktól már eleve is irigyli a­­kitüntetést" és hogy ezt el ne nyerje: megta­gadja munkaadója a kért támogatást, lebeszéli és megakadályozni igyekszik tervbe vett szándé­kának keresztülvitelét. Ezt tehát méltán „tisz­tességes" eljárásnak lehet mondani. Nemde? Tisztelt főnök úr!*­ Mondja csak mi köze lehet önnek ahoz, ha a Szóban forgó munkája, ha 40 éves ember is, esetleg ki lesz tüntetve ? Miért nincs értelme annak, ha egy magyar munkás külföldön kiállító ? Talán azt hiszi, hogy Nagyvárad végén megszűnik a világ ? Szerintünk bár­kinek is joga van kitüntetést elfogadni munkája után, ha arra tisztességes úton érdemesnek találtatik. Nagyon korlátolt felfogásra vall az a ki­térő, hogy a magyar munkás mit keres egy kül­földi kiállításon. Hát szégyenére válik a hazának, ha fiai munkájukat, ügyességüket és haladásukat bemutatják nemzetközi népeknek? Mi azt hisz­szük, hogy ez hazánk dicsőségére válik, de a mi városunknak sem válik szégyenére. A­mi a tárgyat illeti, a szóban lévő baró­ Kivonat a panaszelintéző bizottság 1885. deczember hó 21-én tartott ülésében felvett jegyző­könyvből. — Jelen vannak: Rauch­maus elnök mint elnöklő, Némedy elnökhelyettes, Kohn jegyző. Bizottsági tagok: Traub, Jung, Metzner, Ihrlinger, Martinson és Ferenczy. — Az iroda részéről: Farkas titkár, Essl, Hornung és Roth. — Az orvosok ré­széről: Dr. Csillag, Ebner, Hochstein,­ Lö­winger, Neumann, Pálfi és Szabó. — K­o­z­m­­­a József (Ganz és társa) az egész évi segélyt igénybe vette de még folyton munkaképtelen , tekintettel nyomasztó viszonyára rendkívüli se­gélyt kap. — Rumwolf Ferencz (Buda) állítja, hogy 13 napig beteg és munkaképtelen volt és ez időre segélyt kér. Több egyleti orvos által megvizsgáltatik, rajta sem lefolyt sem meg­levő betegség tüneteit nem állapithatják meg, minélfogva a kérelemnek hely nem adatott. Rumwolf lemond a további tagságról, mi tudo­másul vétetett.­­ Szász Terézia (k.) nyomasztó helyzetének enyhítésére özvegysegélyt kapott. — Quint Antal (Buda) panaszt emel aziránt, hogy több heti betegsége daczára nem kap segélyt. Több orvos által megvizsgál­tatik, rajta betegség nem volt konstatálható.­­ — A tag kétségbe vonja az egyleti orvosok véle­ményének helyességét, mire a bizottság részéről tanárhoz utaltatik. — Almosják József (közp.) tévedés folytán befizetéseit elmulasztotta és a négy hét alatt, melyen belül segélyre igénye nem volt, hivatásiban súlyos sérülést szenvedett, mely­et munkaképtelenné tett. A fennforgó kö­rülmények tekintetbe vétele mellett a segély megszavaztatik. — Ladek Mária (Wendt) nem kapta ki a segélyt, mert betegsége alatt állítólag munkaképes volt. Az orvosi vizsgálat az ellenkezőt állapította meg, mihez képest a segély kiadatott. — KerkovitsRud­i­­­­tunk azt állítja, hogy már 18 év óta készít ilyen féle czikkeket. Nos! hát miért akadályozza e munkást szándékának megvalósításában ? Mi jognál fogva ? Nyilatkozzék! Titeket pedig munkás barátunk arra ké­rünk, hogy ilyen eseteknél iparkodjatok egymást kisegíteni, mert egymással karöltve egymást segítve jelt adunk arról, hogy nem feledkeztünk meg emberi méltóságunkról és hogy mi vagyunk a teremtő második személye, mert nálunk nélkül vajmi kevés látni való volna e földön. Több nag­yváradi munkás. Figyelmeztetés: A párisi nemzetközi maunkásipar-kiállítás végrehajtó bizottságának értesítése folytán a helybeli központi bizottság még január hó 15 -ig elfogadhat bejelentéseket. Erről az érde­kelt munkásokat azzal értesítjük, hogy ha ki­állítani szándékoznak és eddig nem jelentkeztek, ne mulaszszák el a kitűzött végső határidőig tár­gyaikat az itteni központi bizottságnál (VII. külső dob­ utcza 33. sz. a.) annál inkább bejelen­teni, mert később érkező bejelentések figyelmen kívül maradnak. A bejelentés levelező lap vagy levél utján is megtehető. Budapesti munkáskör. Szombaton, 1886. január hó 9-é­n esti 8 órakor dr. Abonyi József ur a kör heyiségében felolvasást tart az iszákos­ságról és ennek leküzdéséről. A tagok teljes szám­ megjelenésre kéret­nek. Tagok részéről bevezetett vendégek szíve­sen láttatnak. Az elnökség. Egyleti tudó-dzatok. Budapesti vas- és fémáru munkás­ok önképző- és segély­ző-egylete. Vasárnap, 1886. január hó 3-án délután 3 órakor az egyleti helyiségben [VII. akáczfa­ utcza 11. sz. a.] kezdetét veszi a mártani rajz tanfolyama és minden vasárnap délután 3 órától 5-ig tart. Az egylet ezúttal felhívja összes tagjait a vasárnap délután 3 órakor az egyleti helyiségben tartandó fontos értekezletre. Turecsek Gyula, elnök: Régi elvett barátaink közül - mint fájdalom­ra kell tudatnunk - a halál kiragadott egyet. Grimas Ernő elvtársunk hosszabb betegség után deczember hó 26-án, 65 éves korában meghalt. Grimme a munkás­mozgalom megindítása alkalmával, 1869-ben az elsők sorában működött. Pécsett a párt megalakításában ugyanakkor élénken részt vett és egész erejével, tehet­ségével küzdött pártunk harczosai közt jobb viszonyok­ért, a munkásosztály emanczipálásáért. Elvéhez és meggyőződéséhez hű maradt, mig a jó öreget a halál felmentette szenvedéseitől. Tisztelet emlékezetére ! Helyreigazítás. Lapunk múlt heti számában „Beküldetett" rovat alatt szó volt arról, hogy a budapesti kereskedő szol­gák egyletében szegény gyermekek felruházása körül egy kis protekc­ió csúszott be a­mennyiben nem oly szülők gyermekei vétettek tekintetbe, kik valóságban arra szorultak volna, hanem ellenkezőleg jártak el. Ennek helyreigazításául az említett egyletből valaki egy alá­írás nélküli c­áfolatot küldött hozzánk, melyben az illető elmondja, hogy a kérdéses közlemény nem a valóságot mondta el. Előttünk ugyan a tárgy összes körülményeivel együtt ismeretlen, a felelőség ennél­­fogva a közlemény beküldőjére hárul, de az igazság érdekében ki kell nyilatkoztatnunk, hogy értesülésünk szerint a felruházás körül igenis történt valami, a­mi felett a higadt kritika elfér. A szerk. FÉRFI- és FIURUHÁK készen és mérték után, valamint IchtiAnő sző­vetmanxa,d.ók­oA, férfi- és fiuruháknak a, legri-tttá­nszosa.'b'ba.EL. Förster Jenő és társánál Budapesten, VI. Andrássy-út (oktogontár) ",48. Nicholetti Oktogon kávéháza mellett. Általános Munká­s-B­et­egsegélyző- és R­o­k­k­a­n­t-Pé­nz­tár. *) Gyöprő legény 1 (A sseda észrevétele.)

Next