Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)
1886-01-03 / 1. szám
pot az övéik közöl. Lehetetlen olvasni a szörnyűség miatt. Mindennap egy tucat öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Egyik csalódott szerelem a másik kártyaadósságok, harmadik zavart anyagi helyzet, a negyedik a sértett becsület, az ötödik amerikai párbaj, a hatodik mint xveez bizonyítványt kapott az iskolában s félt a szidástól a hetedik ismeretlen okból, a nyolczadik életuntságból vetett véget életének; ez agyonlőtte magát, amaz leugrott az emeletről, a harmadik felakasztotta magát, a negyedik mérget ivott, a Dunából avagy más folyamból húzták ki az ötödiket stb. Valóságos mánia társadalmi őrültség, mely járvánnyá lett, tehát betegség. A társadalom betegségének nehéz bizonysága, mely iszonnyal és undorral tölti el az ép érzékű embert. Fordítunk a lapon s a törvényszéki csarnokban olvassuk a legvérengzőbb kegyetlenséggel keresztülvitt gyilkosságok tárgyalását, majd a statárium kérelmezését rablás, gyilkosság és gyújtogatás ellen Sopron megye és más magas műveltségű megyék által. Annyira virágzó állapotok kaptak nálunk a postarablások és vakmerő gyilkosságok, hogy holmi apró emberöléseknek, lopásoknak és sikkasztásoknak históriáját már figyelemre sem méltatjuk. Lám ezekkel a dolgokkal a politika nem foglalkozik. Az állam és a mi több, az államférfiak más problémákkal vannak elfoglalva: holmi „átkos közös ügyekkel”, melyekkel a miniszterelnököt Bécsbe szólítják, Bylandthoz, Taaféhoz. A közbiztonság a rendőrség, a bűnösök elítélése abíróság feladata, ebben tessék mindenkinek megnyugodni. És ha a társadalom beteg, ennek maga a társadalom az oka, az állam csak nem ügyelhetarra is, hogy senki magát fel ne akassza. Elég gondba kerül, mig vámpírizmusa kifürkészi, hogy mi „van még el és feladni való." Az állam csak nem tehet arról, hogy évi szár száz millió forinton még közbiztonságot sem vásárolt magának a társadalom. És ha a társadalom káros, ha igaz, hogy izgatott s ennek folytán exczentriczitások s erőszakos kitörésekre hajlandó és ha a bűntények sokasága és fajtája az erkölcsök hanyatlására és a fogalmak zavarása enged következtetni, akkorennek okának kell lenni s az nem lehet más, mint az emberi társadalom vezetésével megbízott állam. Az csinálta rosszul a dolgát. Minálunk pedig jelenleg az állam — a kormány. — Mutasson nekünk valaki ez idő szerint tényezőt az államban. Papíron elméletben a hatalom meg van osztva, tényleg koncentrálva van.Semmi az országban nem történik mit a kormány nem akar, és minden megtörténik, amit akar. A cselekvést magához ragadta a minisztérium és nem tud cselekedni. Sem külsőleg rendet tartani sem a nép erkölcseire nemesítőleg hatni nem képes. Innen az elvadulás, mely fokozatosan terjed s az anyagi viszonyok romlásával, az erkölcsi nevelés elhanyagolásával a politikai közélet alásülyedésével áll szoros kapcsolatban. A kormány politikai eszme, a társadalom erkölcsi eszmény nélkül tengődik, rohad. Mivel bizonyítja a kormány ennek ellenkezőjét? A pártfegyelemmel, melyet uralkodó princzipiummá emelt mindenütt Magyarországon? Vagy a képviselőház, a mameluk konczleső csoport bizalmi szavazataival ? Ez elég az uralkodásra, de kevés a boldoguláshoz. Gyarló az adminisztráczió a népnevelés, a postakezelés és minden ennek a kormánynak a kezeiben, mely csak hatalmának biztosítására gondol. Tíz évig kormányozza az országot, intézi sorsát, szipolyozza vagyonát és pénzét — és tíz év után minden okozott baj és erkölcsi sülyedé Az nem felelőssé, igy tett miért a társadalmat a népet teszi örökös miniszter, Trefort napába ? Kit okoljunk ha a kormányt nem? Politikát csinálni nemm tud, adminisztrálni sem tud. Mit tud hát? Azt mondják: Kormányozni tud. Igenis korteskedni. De hát a hanyatlás aggasztó jeleit, a jelen kormányrendszer konzekvenciáit tapasztaljuk mindenütt, bár merre tekintsünk, kétségbe még ne essünk. A nemzet erejében bízunk s annak jó természetében, mely ki fogja lökni a kóranyagot, és ki fogja gyógyítani önmagát, csak orvosaitól menekülhessen. Levelezés. Nagyvárad. Hogy mennyire furfangos némely munkaadó és munkavezető olyan munkásokkal szemben, kik aljas hízelkedéssel, munkástársaik ellen igazságtalan rágalmazással nem kívánják magukat legalább kegyben tartani, erről fogalma csak annak lehet, ki már ilyen helyzetben volt, vagy van; de hogy tanúságot vegyen erről más is, elmondjuk egy itteni munkás barátunknak az elbeszélését, illetve panaszát. E munkás — állítása szerint óhajtott az országos kiállítás alkalmával a pótkiállításon tárgyat kiállítani; ezt tudtára adta a munkavezetőnek és kérte, hogy részére kérje ki a főnöktől az engedélyt. Hogy a munkavezető teljesítette-e e kérelmet vagy nem, ez még ma is lepel alatt van, de a mi munkás barátunk egyszerre csak arra ébred, hogy az általa tervbe vett munkát a munkavezető készíti a kiállításra egy másik munkás segítségével. Tudjuk azt, hogy ez nem jól eshetett neki, de azért türelemmel nézte. Most a jövő évi párisi munkásipar kiállításra akart készülni munkásbarátunk és maga adta tudtul főnökének kérve őt, hogy legalább az anyag megszerzésében legyen némileg segítségére, de a tisztességes munkaadó, midőn megtudta a tárgy minőségét, a támogatást kereken megtagadta és „atyailag" felszólította, hogy térjen el szándékától, mert ő nem fiatal ember és a „kitüntetés" nem neki való, — meg aztán úgy okoskodott, hogy nincs annak értelme, ha külföldön vagyunk kiállítók meg a tárgy is nem a mii szakmánkba vágó stb. Ennek a főnöknek pedig az országos kiállítás pótkiállításán a munkavezetője két munkása és egy tanoncza volt kiállító, s ki is lettek tüntetve, a mi a helyi lapoknak elég anyagul szolgált, hogy az üzletet megdicsérjék és mégis a szóbanforgó barátunktól már eleve is irigyli akitüntetést" és hogy ezt el ne nyerje: megtagadja munkaadója a kért támogatást, lebeszéli és megakadályozni igyekszik tervbe vett szándékának keresztülvitelét. Ezt tehát méltán „tisztességes" eljárásnak lehet mondani. Nemde? Tisztelt főnök úr!* Mondja csak mi köze lehet önnek ahoz, ha a Szóban forgó munkája, ha 40 éves ember is, esetleg ki lesz tüntetve ? Miért nincs értelme annak, ha egy magyar munkás külföldön kiállító ? Talán azt hiszi, hogy Nagyvárad végén megszűnik a világ ? Szerintünk bárkinek is joga van kitüntetést elfogadni munkája után, ha arra tisztességes úton érdemesnek találtatik. Nagyon korlátolt felfogásra vall az a kitérő, hogy a magyar munkás mit keres egy külföldi kiállításon. Hát szégyenére válik a hazának, ha fiai munkájukat, ügyességüket és haladásukat bemutatják nemzetközi népeknek? Mi azt hiszszük, hogy ez hazánk dicsőségére válik, de a mi városunknak sem válik szégyenére. Ami a tárgyat illeti, a szóban lévő baró Kivonat a panaszelintéző bizottság 1885. deczember hó 21-én tartott ülésében felvett jegyzőkönyvből. — Jelen vannak: Rauchmaus elnök mint elnöklő, Némedy elnökhelyettes, Kohn jegyző. Bizottsági tagok: Traub, Jung, Metzner, Ihrlinger, Martinson és Ferenczy. — Az iroda részéről: Farkas titkár, Essl, Hornung és Roth. — Az orvosok részéről: Dr. Csillag, Ebner, Hochstein, Löwinger, Neumann, Pálfi és Szabó. — Kozma József (Ganz és társa) az egész évi segélyt igénybe vette de még folyton munkaképtelen , tekintettel nyomasztó viszonyára rendkívüli segélyt kap. — Rumwolf Ferencz (Buda) állítja, hogy 13 napig beteg és munkaképtelen volt és ez időre segélyt kér. Több egyleti orvos által megvizsgáltatik, rajta sem lefolyt sem meglevő betegség tüneteit nem állapithatják meg, minélfogva a kérelemnek hely nem adatott. Rumwolf lemond a további tagságról, mi tudomásul vétetett. Szász Terézia (k.) nyomasztó helyzetének enyhítésére özvegysegélyt kapott. — Quint Antal (Buda) panaszt emel aziránt, hogy több heti betegsége daczára nem kap segélyt. Több orvos által megvizsgáltatik, rajta betegség nem volt konstatálható. — A tag kétségbe vonja az egyleti orvosok véleményének helyességét, mire a bizottság részéről tanárhoz utaltatik. — Almosják József (közp.) tévedés folytán befizetéseit elmulasztotta és a négy hét alatt, melyen belül segélyre igénye nem volt, hivatásiban súlyos sérülést szenvedett, melyet munkaképtelenné tett. A fennforgó körülmények tekintetbe vétele mellett a segély megszavaztatik. — Ladek Mária (Wendt) nem kapta ki a segélyt, mert betegsége alatt állítólag munkaképes volt. Az orvosi vizsgálat az ellenkezőt állapította meg, mihez képest a segély kiadatott. — KerkovitsRuditunk azt állítja, hogy már 18 év óta készít ilyen féle czikkeket. Nos! hát miért akadályozza e munkást szándékának megvalósításában ? Mi jognál fogva ? Nyilatkozzék! Titeket pedig munkás barátunk arra kérünk, hogy ilyen eseteknél iparkodjatok egymást kisegíteni, mert egymással karöltve egymást segítve jelt adunk arról, hogy nem feledkeztünk meg emberi méltóságunkról és hogy mi vagyunk a teremtő második személye, mert nálunk nélkül vajmi kevés látni való volna e földön. Több nagyváradi munkás. Figyelmeztetés: A párisi nemzetközi maunkásipar-kiállítás végrehajtó bizottságának értesítése folytán a helybeli központi bizottság még január hó 15 -ig elfogadhat bejelentéseket. Erről az érdekelt munkásokat azzal értesítjük, hogy ha kiállítani szándékoznak és eddig nem jelentkeztek, ne mulaszszák el a kitűzött végső határidőig tárgyaikat az itteni központi bizottságnál (VII. külső dob utcza 33. sz. a.) annál inkább bejelenteni, mert később érkező bejelentések figyelmen kívül maradnak. A bejelentés levelező lap vagy levél utján is megtehető. Budapesti munkáskör. Szombaton, 1886. január hó 9-én esti 8 órakor dr. Abonyi József ur a kör heyiségében felolvasást tart az iszákosságról és ennek leküzdéséről. A tagok teljes szám megjelenésre kéretnek. Tagok részéről bevezetett vendégek szívesen láttatnak. Az elnökség. Egyleti tudó-dzatok. Budapesti vas- és fémáru munkások önképző- és segélyző-egylete. Vasárnap, 1886. január hó 3-án délután 3 órakor az egyleti helyiségben [VII. akáczfa utcza 11. sz. a.] kezdetét veszi a mártani rajz tanfolyama és minden vasárnap délután 3 órától 5-ig tart. Az egylet ezúttal felhívja összes tagjait a vasárnap délután 3 órakor az egyleti helyiségben tartandó fontos értekezletre. Turecsek Gyula, elnök: Régi elvett barátaink közül - mint fájdalomra kell tudatnunk - a halál kiragadott egyet. Grimas Ernő elvtársunk hosszabb betegség után deczember hó 26-án, 65 éves korában meghalt. Grimme a munkásmozgalom megindítása alkalmával, 1869-ben az elsők sorában működött. Pécsett a párt megalakításában ugyanakkor élénken részt vett és egész erejével, tehetségével küzdött pártunk harczosai közt jobb viszonyokért, a munkásosztály emanczipálásáért. Elvéhez és meggyőződéséhez hű maradt, mig a jó öreget a halál felmentette szenvedéseitől. Tisztelet emlékezetére ! Helyreigazítás. Lapunk múlt heti számában „Beküldetett" rovat alatt szó volt arról, hogy a budapesti kereskedő szolgák egyletében szegény gyermekek felruházása körül egy kis protekció csúszott be amennyiben nem oly szülők gyermekei vétettek tekintetbe, kik valóságban arra szorultak volna, hanem ellenkezőleg jártak el. Ennek helyreigazításául az említett egyletből valaki egy aláírás nélküli cáfolatot küldött hozzánk, melyben az illető elmondja, hogy a kérdéses közlemény nem a valóságot mondta el. Előttünk ugyan a tárgy összes körülményeivel együtt ismeretlen, a felelőség ennélfogva a közlemény beküldőjére hárul, de az igazság érdekében ki kell nyilatkoztatnunk, hogy értesülésünk szerint a felruházás körül igenis történt valami, ami felett a higadt kritika elfér. A szerk. FÉRFI- és FIURUHÁK készen és mérték után, valamint IchtiAnő szővetmanxa,d.ókoA, férfi- és fiuruháknak a, legri-tttánszosa.'b'ba.EL. Förster Jenő és társánál Budapesten, VI. Andrássy-út (oktogontár) ",48. Nicholetti Oktogon kávéháza mellett. Általános Munkás-Betegsegélyző- és Rokkant-Pénztár. *) Gyöprő legény 1 (A sseda észrevétele.)