Népszava, 1887 (15. évfolyam, 1–52. sz.)

1887-07-03 / 27. szám

XV. évfolyam. Megjelelt minden vasárnap. 27. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetés 1.-dij: Egész évre2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy Lóra 20 kr. Egyes példány ara k kr. Előfizetési dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. ker. kiilsó dobozcza 33. Előfizetési dijak és kéziratok ide küldendők. Budapest, 1887. julius hó 3-án. eri Előfizetési felhívás! Lapunk mai számával új negyedelőfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán úyitsák meg előfizetésüket, hogy a lap megküldésében félbeszakítás ne következzék be. Az előfizetési díj megmarad úgy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt. Egyidejűleg felkéretnek azok, kik előfizetési díjukkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be, különben számukra a lap megküldését beszüntetjük. A kiadóhivatal. Tartsunk népgyűléseket! Lapunk múlt heti számában röviden azt mondtuk, hogy az egész országban tartsunk népgyűléseket, melyek egyedüli tárgya az általános választási jog legyen. E tárgyat igen, fontosnak találjuk arra, hogy bővebben foglalkozzunk vele, tudván azt, hogy amely ügy nincs jó előkészítve, annak sikere bizonytalan. Ügyünkkel bátran léphetünk a nyilvánosság elé, sőt kell is, hogy az egész magyar néppel ismertessük meg törekvésünket és.C£élunkat. Ügyünk akkor fog győzelemre jutni, ha a köznép azt megismeri, mert saját érdekeinek senki sem lesz ellenséges különösen akkor, midőn eme érdek azonos a nemzet közérdekeivel Hogy a polgári jogoknak szélesebb alapra való fektetése nagyon is érdekében van a nemzeti lét és haladásnak, az kétséget alig szenvedhet, hiszen el van ismerve, hogy éppen azon nemzetek és államok voltak a leghatalmasabbak, amelyekben a szabadság és jog közös birtokai voltak a polgárságnak, mert az erős és hatalmas polgárság fejlődésének ezek épp oly nélkülözhetlen tényezői, mint az olvasás mesterségéhez az abc ismerete. Amely népnek megvan a jogegyenlősége, az sokkal erősebb védbástyája hazájának, mint akármelyik szuronyerdő. Az élettelen vas, csak vas marad, míg a lelkesülés már nem egyszer ragadtatta bámulatra a világot. Többször mondtuk már, hogy elérkezett immár az idő, hogy teljes erővel indítsuk meg a mozgalmat az általános választási jogért. És jogokért küzdeni, nemes feladat. Hogy küzdeni kell érte, azt bizonyítani felesleges, mert látjuk és tapasztaljuk, hogy nálunk a jogállam legelemibb feltételeivel ellenkezőleg a törekvés kétségtelenül oda irányul, hogy a munkásosztályt az alkotmány sánczain kívül akarják hagyni. Ha némán tűrjük, akkor nem vagyunk méltók a polgári jogra. Nem mondjuk ezzel, hogy a presszió azon nemével küzdjünk, mely a törvényekben ütközik, hanem éppen ellenkezőleg, a törvénynyel kezünkben lépjünk oda a nyilvánosság fóruma elé és hirdessük a jogegyenlőség elvét, melynek megvalósítására törekszünk. A jogállam alapját a jogegyenlőség képezi. Magyarország jogállam, melynek alkotmánya van és az alkotmány intenciója nem az lehet, hogy e haza polgárainak kilenc- tizedrésze az alkotmányos jogoktól megfosztva legyen. Mondjuk meg ezt a népnek élő szóval is, mondjuk meg azoknak, kik az alkotmányt helytelenül értelmezik, avval ellenkezően cselekednek. Azt mondják, hogy a nép szava, isten szava! Hadd szóljon tehát a nép az egész országban és ha csakugyan az isten szava nyilvánul benne, akkor hallgassák is meg, hogy nem éretlen gyermek többé, hanem öntudatos nép, mely felfoghatja, hogy ha tőle a haza egyenlő teherviselést követel, köteles a haza őt a jogegyenlőség keretébe is belevonni. Mondja ki a nép egész leplezetlenül, hogy érzi és tudja, miként ő éppen oly hasznos polgára a hazának mint azok, kiknek a törvény megadja a polgári jogokat. Mondjuk ki határozatban, hogy nem tekintjük magunkat saját hazánk mostoha gyermekeivé és nem engedjük, hogy mások azokká tekintsenek minket és mint olyanokkal bánjanak velünk! Mondjuk ki ezt bátran és hangosan, faluról-falura, városról-városra. Tartsunk tehát népgy üléseket! És ti barátai és apostolai a jogegyenlőségnek! Járjatok faluról-falura, városrólvárosra és hirdessétek ezt az elvet. Világosítsátok fel a népet, hogy nemes és büszke öntudatra ébredjen, hogy megtanulja, miszerint a haza érdeke azonos az övével és hogy éppen a haza érdeke kívánja azt meg, hogy a jog általános alakot nyerjen, mert a jogegyenlőség a legszilárdabb oszlopa a nagy nemzeti épületnek. És most megmondjuk, hogy milyen eljárás követendő a népgyűlések egybehívásánál. Néhány öntudatos férfi a gyűlést előkészíti, egybehívja a népet és bejelenti a gyűlést a politikai hatóságnál legalább 48 órával a gyűlés megtartása előtt. Az egybehívók egyike megnyitja a gyűlést és megválasztatja a gyűlés elnökét és jegyzőjét és azután az előkészítő bizottság által erre megbízott előadó megismerteti a gyűlés czélját és előterjeszti a húsvétkor tartott országos munkásgyűlés által az általános választási jogra vonatkozólag hozott határozatot. A gyűlésről rendes jegyzőkönyv vezetendő, melybe a hozott határozat oly módon veendő fel, hogy kimondatik, miszerint a népgyűlés pártolja az országos munkásgyűés határozatát. A jegyzőkönyvet az elnök lőn és jegyzőn kívül még néhány tagja a gyűlésnek aláírja. A jegyzőkönyv ezután a magyarországi általános munkáspárt közp. bizottságának küldendő meg, mely azt annak idején az országgyűlés elé terjesztendő petíczióhoz fogja csatolni. Oly helyekre, ahol az ügynek előadására és ismertetésére alkalmas férfiak nem találkoznak, a központi bizottság saját kebeléből hajlandó szónokot kiküldeni, ha az ottani elvtársak eziránt a bizottságnál jelentkeznek. Feltehát munkások! Tartsatok országszerte népgyűléseket. Ez lesz közvéleménytek legtisztább kifejezése, ez fog tanúbizonyságot szolgáltatni arról, hogy méltók vagytok az általános választási jogra s csak ez lesz hévmérője ama lelkesedésnek, melyet a munkásosztály a jogegyenlőségért már annyiszor tanúsított. Munkások, tartsatok népgyüléseket! A legügyesebb miniszter. Trefort Ágoston kétségkívül egyike a legügyesebb minisztereknek. Nem mulaszt alkalmat, hogy nagyobb szabású beszédre rá ne gyújtson, hogy ne ismételje azt, amit már néhány év óta ugyanazonos értelemben és alakban elmond. És ennek megvan a maga haszna. Azt mondják rá, hogy szorgalmas, élénken foglalkozik a tárczáján kívül eső dolgokkal is, ismeri a közvéleményt és buzgó előmozdítója a közügynek, nem csak hivatalában, hanem azonkívül is. És ez nagyon jól esik Trefort úrnak. Szereti ezt magáról olvasni és hallani, ámbár ő igen jól tudja, hogy ez csupán az ügyességének kifolyása. Legkedvesebb alkalmat nyújtanak erre a miniszter úrnak a bankettek. Jólehet, hogy az ilyen alkalommal a légnyomás valamivel magasabbra száll és a kedélyállapot valamivel emelkedettebb hangulatba helyezi az embert, — mert utóvégre Trefort úr is csak ember — mindazonáltal eddig csupán élénk előadást, sok szavak és mondatok csoportosítását. szóval: hosszú beszédeket, de kevés eszméket hallottunk a miniszter úrtól. Van egy állandó mondáss, mely körülbelül így hangzik: Egészség, munkálkodás és jólét. Ezek képezik a nemzet éltető erejét. Valahányszor a miniszter úr felszólal, ugyanannyiszor halljuk ezt tőle. Felfogását mi is osztjuk, de csak legalább frázisként ne használná! Az egészség megvan ugyanott, ahol jó táplálkozhatnak, egészségesen laknak, mérsékelten dolgoznak. Ezek közé tartozik a miniszter úr is, mert máskép nem volna képes annyi tevékenységet kifejteni mint amilyent mint koros férfiú kifejt. Máskép áll ugyan azokkal, akik hasznos munkájuk által képezik tulajdonképpen az állam éltető erejét, ők maguk pedig nélkülözni kénytelenek mindazt,mit a miniszter úr a nemzet életének feltételeként szeret említeni. Azok egészségével a miniszter is keveset törődik, de felemlíti mint jámbor óhajtást oly formán, akinek sok pénze van az gazdag ember és akinek nincs, az szegény ember. Van ebbe ugyan logika is, de azért a szegénynek még sincs pénze, a nagy tömeg mégis beteg.