Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)
1888-04-08 / 15. szám
Iparosvezetők is. Az iparos szaklapok szerkesztői többször vetik fel a kérdést, hogy miért nincs az iparososztály a parlamentben képviselve? - Nagyon helyes is ez a kérdés, ha nem, ha az ember egy kissé bírálat alá veszi amit ezek az urak a fájdalmas soraikban emlegetnek, önkénytelenül az jut az embernek eszébe, hogy hát tulajdonképen mit is műveltek ezek a jó urak ott, ahol egy ideig mint országgyűlési képviselők foglaltak helyet, anélkül, hogy azt a megtiszteltető állást, amelyet a nép bizalmából nyertek, hosszabb ideig meg tudták volna tartani ? Ha ezek a jó urak csak most tudnak az iparososztály bajai iránt »érzékkel« viselkedni, mikor már csak a lapjaikban bírnak felfelszólalni, az iparosok mellőztetése és elnyomatása iránt panaszkodni, az oly furcsán tetszik az olvasónak, mikép nem tudja mit gondoljon felőle. Hiszen amíg benn voltak az országgyűlésen, szavukat talán meghallgatták volna egy vagy más oly kérdésben, amiről most vezérczikket írnak és meglehet lendíthettek volna valamit az iparososztály sorsán, de most mint a szárnyaszegett sasok, csak pislognak tehetetlenül, anélkül, hogy a pislogásukra adnának valamit. De mit is mondok: »pislognak«, dehogy pislognak, hiszen nagyon is lármáznak, csak hogy ennek a lármának senkire semmi hatása nincs. Hogy ezt ők legjobban tudják, kiviláglik abból, miként a kezeik közt levő lapjaikban lépten-nyomon egymás tollát tépik. Annyi visszatetsző megjegyzés, mint amennyi ezeknek a nyilvánosságra hozott soraikban olvasható, majdnem a lehetetlenséggel határos. De hát milyen ember lehet az olyan, aki iparosvezérnek csak felvés a véle egy és ugyanazon vezérszerepet játszó másik iparost iparkodik a babéraitól megfosztani, hogy azt ne mondjam : a sárba' rántani. És ezt lapjuk majdnem minden számában le lehet olvasni, amin az ember eligazodni sehogy sem képes. Oly nevekkel, oly rágalmakkal, mint ezek iljtik egymást, már csaknem a malom alá való politizálással egyenlő. Mire fog ez vezetni idővel, mit lesznek képesek még az egymás kisebbítésére kifundálni ? az csak az ő titkuk. Erre azonban csak azt jegyzem meg, hogy ha ezzel a szokásukkal mielőbb fel nem hagynak, akkor felnyitja az iparososztály a szemét és ezekből a vezérekből egyet sem kér. Mindaddig, amíg ezek a jó urak össze nem férnek, míg egymásnak békét nem hagynak, addig ne számítsanak arra, amire annyira törekednek, t. i. a népszerűségre. Az iparoslapoknak nem az egymás ledorongolásán kellene versenyezni, hanem vállvetve egymást gyámolítva oda törekedni, hogy az iparos örömmel vegye azt a lapot a kezébe, amelyet az iparososztály »boldogításán« fáradozó urak szerkesztenek. Míg a közös egyetértés köztük létre nem jön, addig hasztalan erőlködnek, hasztalan kisebbítik egymást, mert ezzel semmire sem fognak menni. Hogy többet ne mondjak ezeknek az iparoslapoknak csak a nevek »szaklap«, mert tulajdonképen, hogy melyik iparágat vannak hivatva képviselni, ezt talán még a szerkesztő urak maguk sem tudják. Az iparos szaklapoknak egyes iparágaknak az érdekeit kellene képviselni, úgy legalább tennének valami hasznot a közös ügynek, míg az ide-oda kapkodásukkal csak ártanak. Egy-két szaklap van és fővárosban, mely egyes iparágakat képvisel, én mondhatom, hogy ezek minden tekintetben fölül is múlják amazokat az örökös veszekedőket. Ercsényi I. csak Vlachovits halála után indítottak. S e vizsgálat igazán botrányos dolgokat derített ki. A volt főkapitány úgy segített folytonos pénzzavarán, hogy a hivatalos pénzeket saját szükségleteire fordította, a nélkül, hogy e kölcsönöket pótolta volna. Régóta beszélik ezt már Temesvárott s a hír igazolást nyert abban a körülményben is, hogy Vlachovits, ki a szerb hitközség tulajdonát képező ház felügyelője volt, e ház jövedelmeiből is sikkasztott, mire a szerb hitközség Vlachovits ellen törvényes — de nem bünfenyitő — lépéseket tett, és ingóságait elárvereztette. Erről Temesvárott mindenkinek tudomása volt, csak a polgármester és a főispán nem akart ezekről tudomást venni. Végre hirtelen halál szakíta félbe Vlachovits »működését« és elkerülhetlenné tette a vizsgálatot. E vizsgálat eredménye hajmeresztő, daczára, hogy a vizsgálat a nálunk divó elpalástolási rendszer szerint vezették, tehát csak felületesen vitetett keresztül. Évek óta a főkapitányi hivatal nem vezetett pénzes naplót, számtalan 3—4 év előtt beérkezett ügydarab találtatott, melyek még beiktatva sem voltak, az iktatóban lehetetlen a tájékozás, mert rovataiban igen sokszor csak egy név van leírva: számtalan pénzes levélboríték találtatott, természetesen üresen, azon záradékkal a főkapitány kezétől »pénz nálam«. Sürgető átiratok nem lettek beiktatva, hanem vagy eltépettek, vagy pedig félredobattak. E sikkasztások nagyobbik száma azonban fel sem deríttetett, miután a szükséges útmutatások, könyvek stb. teljesen hiányoznak, és majd csak későbbi sürgetések nyomán lesznek felderíthetők. E gazdálkodás évek hosszú során űzetett. Egy év, mert furcsa ugyan, de igaz, hogy csakis az utolsó év pénzkezelése vétetett vizsgálat alá, 3000 frt hiányt tüntet fel. Maly Kristóf és Denhof Károly írnokok főnökük példáját hiven követve, különös ragaszkodást tanúsítottak a kezükbe került hivatalos pénzek, tolonczolási költségek, stb. iránt, úgy, hogy e hiány szintén egynehány száz forintot tesz ki. Vlachovits meghalt. Maly és Denhof ellen a városi közgyűlésen a vizsgálat elhatároztatott, a többi azonban a réginél maradt. Sikkasztások Temesvárott. Temesvár városát szenzácziós ügy tartja izgatottságban. Kiderült, hogy a városi főkapitányi hivatalban nagy visszaéléseket követtek el, melyekben a volt főkapitánynak nagy része van. Ez ügyre vonatkozólag a következőket írják: Vlachovits Szilárd volt temesvári főkapitány halála után kiderült, hogy a városi főkapitányi hivatalban évek hosszú során át rendszeresen űzték a sikkasztásokat. Nyílt titok volt ez már régen, de vizsgálatot Mit tegyünk tavaszkor, hogy a járványos betegségtől megmenekedjünk? A járványos, bőrkiütéses betegségek, köztapasztalat szerint, legnagyobb mérvben a tavaszi hónapok alatt szoknak fellépni. Ennek különféle okai vannak ugyan, de ezen okok egyik legalaposabbika az, hogy tavaszkor a télen át megfagyott földből a melegebb nap heve folytán nagy megymenyiségű ártalmas gőzpára, s egyéb bomlasztó anyag száll felfelé, amelyek mindenféle erjedést, rothadást hozván létre, ezáltal a levegőnek és talajnak fertőzését okozzák, elősdieket teremnek, az emberekben pedig betegségeket támasztanak. Szükséges ennélfogva, hogy házunk tájának, lakóhelyeinknek, szobáinknak tisztaságára jó szellőztetésére igen nagy gondot fordítsunk. Falun az udvarokon szokták a tél folyamában a trágyát, szemetet, konyhahulladékot összegyűjteni, ezt minél gyorsabban távolitsuk el, az árnyékszékek tartalmát kihordassuk, s minden oly tárgyat, ami rossz szagot, bűzt áraszt s a levegő megrontására szolgálna, házainktól távol tartsunk, mert kiki meg lehet róla győződve, hogy a tisztán tartott házak lakói sokkal ritkában esnek járványos betegségekbe, mint azok, akik ronda, piszkos, szellőztetlen, fülledt levegőjű házakban laknak. A himlő, vörheny, kanyaró, roncsoló torokláb, stb. kiütéses betegségnek tehát a legjobb létrehozója s kifejlesztője nem egyéb, mint a szenny, tisztátlanság, amelyen a kórnemző anyagok (bakteriák) leghamarább megteremnek, elszaporodnak s belehelés által az emberekben betegségeket idéznek elő. De nemcsak ezen elősorolt bőrkiütéses kóroknak, hanem még különösen a tüdőgyuladásnak is tavaszkor van a legnagyobb uralkodási korszaka. A tüdőgyuladás ugyanis, amely Magyarországon évenként átlag mintegy 25.000 még pedig az esetek nagyobb részében, java korbeli áldozatot kíván, az orvostudomány mai álláspontja szerint szintén járvány, ragályos betegség és az a természete, hogy legkivált tavaszszal szokott nagyobb terjedésben fellépni. Ez az oka, hogy némely községben 15—20, sőt több egyén is meghal tavaszkor rövid pár hét alatt tüdőgyulladásban. Mert ne gondolja senki, hogy a tüdőgyulladás, megfázás, áthűlés, átnedvesedés folytán jön létre: ezen betegségnek fertőző alapoka van, mely fertőzést bizonyos élősdi(parazitarius) szervezetek hozzák létre, amelyek leginkább tavaszszal árasztják el a levegőt. A meghűlés, a megfázás csak kifejlesztő mozzanat az emberi szervezetbe jutott elősdiek elszaporodására, amely elszaporodás ezenkívül a tisztátlan, megromlott levegő által csak fokoztatik. Ezért kell óvakodnunk főleg tavaszkor a meghűléstől is, nehogy a szervezetünkbe eljutott, de ott a rendes viszonyok közt maguktól tönkremenő élősdiek kifejlődhessenek s elszaporodásuk által s halálos megbetegedésünket idézhessék elő; — a tisztaságra és jó levegőre pedig azért legyen gondunk, mert az élősdiek leginkább, mondhatni csakis a tisztátlan helyen s megromlott, bűzös levegőben jöhetnek létre. Dr. W. B. HÍREK. Az iparos tanoncz-iskolák mulasztó növendékei, illetve gazdáik megbüntetése kérdésében a IV. ker. albizottság ülésén azt vetették föl, hogy mulasztások eseteiben lehetséges nem az ipartörvény, hanem a büntető törvény idevágó rendelkezését is alkalmazni. Az előbbi 20—200, az utóbbi csak 1—20 frt büntetést szab meg A tanács most felírt a közoktatási miniszterhez, hogy döntse el, melyik felfogásnak van helye ? Egy „humanista" halála. Weisz Bernát Ferencz humánus ember hitében állt, mert mint fővárosi bizottsági tag — igen sok indítványt tett jótékony czélok előmozdítására, melyek megvalósítása természetesen a főváros pénzébe került. De hát ez is jótékonyság a mai világban. Mint az elhunyt humanista házának lakói mondják, két egymásután következő évben háromszor emelte fel a lakbért. Hogy humanitásának még fényesebb tanújelét adja, 3 évvel ezelőtt ő is melegen hozzájárult a fővárosi tanács azon határozatához, hogy 2 év lefolyása alatt minden házban az árnyékszékeket egészségi szempontból water-klosettekre kell átalakítani, az ő házában azonban még most is a régi bűzös árnyékszékek ékeskednek. Ha városi pénzen lehetett volna átalakíttatni, akkor az ő lakói is örvendhettek volna a nagy humanitáson. Végrendeletében ki is mondá, hogy miután életében eleget áldozott (t. i. szavakat) jótékony czélokra, tehát halála után egy fityinget sem enged ezen czélokra. Még csak azt kell felemlítenünk, hogy márczius hó 31-én halt meg. Értékes levelek pecsételése. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter figyelmezteti a közönséget, hogy értékes levelek finom pecsét viasszal pecsételendők le s a pecsétek vékonyak legyenek és a négy sarkon a saroktól fél centiméterre essenek. Sikkasztás a múzeumban. A múlt héten ítélték el a múzeum azon két hivatalnokát, kik értékes tárgyakat loptak és saját czélukra értékesítették, most pedig újabb hírrel lepték meg a nyilvánosságot, mely pénzsikkasztásról szól. A sikkasztóról csak annyit írtak a lapok, hogy »előkelő« család gyermeke, nagyon képzett fiatal ember stb Hogy mi az oka a hirtelen egymásután felfedezett vétségeknek, azt mi nem tudjuk, de hogy a rend és ellenőrzés nem vajmi szilárd alapon nyugszik, az talán több mint valószínű. Az úrfiak talán kevés fizetést kapnak, amitől nem lehet gavalléroskodni és azért nyúlnak ahhoz, ami nem az övékké. Pedig az úrfiaknak gavalléroskodni kell, mert máskép nem jönnek úri számba. A német császár kegyelmi aktusa. Frigyes császár márczius 31-iki kelettel rendeletet bocsátott ki, melylyel megkegyelmez mindazoknak, kik a porosz polgári bíróságok által felségsértés, az állampolgári jogok gyakorlása ellen elkövetett vétség, az államhatalom ellen való ellenszegülés, a közrend elleni vétség, hivatalos személyek megsértése, sajtóvétség s a gyülekezési és egyesületi jog ellen elkövetett vétség miatt ítéltettek el. Kivételt ezekből csupán a szoczialisták képeznek, kiket a kegyelem nem