Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)

1889-01-06 / 1. szám

XVIL évfolyam. Megjelen minden ve­l A MA Bteljelen »laden ráróni» p. Satrkeintéség és kiadóhivatal: VII. kar. MM itb-itw« M. «Mutréi Mirak én kék­frintok M* küldendők. Társ­­­dalmi és közgazdasá­­GI ÁLTAL­ÁNOS MUNKÁST Budapest, 1889. janud Az uj év elején . . . Lapunk mai számával tizenhete­dik évfolyamát kezdi meg. Tizenhat évi küzdelem után csakis ujabb küzdelem vár reánk. Szünet nélküli küzdelem a munkás-és néposztály jogaiért, érdekei megóvása és fejlesztéséért. Ha az uj folyam megkez­dése alkalmával csak rövid pillantást ve­lünk a lefolyt években kifejtett tevékeny­ségre, az eredményre és a szerzett tapasz­talatokra, úgy némi megnyugvást találunk, mert mégsem működtünk hiába Nehéz volt a küzdelem és különösen a lefolyt évek elején. A munkásosztály nagy része még távol állt a mozgalomtól s va­lam­i rendkívüli jelenség volt a magyar tár­sadalomban, hogy a munkások mint külön osz­tály, külön orgánum­ban hangsúlyozzák törekvéseiket, mozgalmuk czélját és azon követeléseiket, melyek kielégítését az ál­lam- s társadalomtól, a kormány-s törvény­hozástól várták s várják most is. Nem jó szemmel nézték az uralkodó osztályok e törekvést, nem tetszett nekik a nyilt és kí­méletlen fellépés, nem rokonszenveztek a képviselt elvvel és követett magatartással s mikor már kifogytak a czéltalan erőlködé­sek argumentáczióiból, akkor kisütötték, hogy a magyar munkások közt idegen ele­mek, külföldiek terjesztik a szoczializmus tanait. Felvettük a harczot ezen erőlködéssel szemben is, és az évek során keresztül si­került e lapok útján beigazolnunk, hogy a magyar viszonyok épen olyan alkalmasak szoczialistákat létrehozni, mint akár­melyik más ország viszonyai és nem szükséges, hogy külföldi agitátorok hintsék el itt a szoczializmus magvait, elvoltak azok vetve és ki is keltek. A hazai munkásosztály az olvasás és gondolkodás mesterségét elvégre megszokni kezdte. A lap körül mindjobban csoporto­sultak és a lap utján hirdetett elv és törek­vés mindig több hivet gyűjtött és igy jött létre a munkáspárt. Oly párt az ma, mely a politikai erkölcs dolgában felette áll va­lamennyi pártnak és törekvése általá­nos jellegénél, valamint kitűzött czélja tisztaságánál fogva alkalmas de méltó is arra, hogy a magyar köznép általában e párthoz tartozzék. Nem hisszük, hogy még nagyon távol legyen az idő, melyben a lé­tező politikai pártok óriási politikai pasz­szivákkal csődöt fognak mondani. Az eről­ködések, az elkeseredett harcz, hogy a fel­színen maradhassanak, a mesterséges ka­paczitálás megannyi neme az árral való úszásnak kétségtelenné teszik ezen feltevé­sünket. De azért ne ringassuk meg mény puha párnáin. Megkettőz­vel kell dolgoznunk, hogy jegyzen­ket felvilágosítsuk és másrészt, talajt, melybe a nép jog magvát és termékenységében folyton nyerjen. A jog és jog törekvése ez a jogtalansi igazságtalanság ellen. Tizenhat évig e elvet követték e lapok és ezentúl is­­ fognak maradni azon program, me melynek megvalósítása a néposztó emanczipálását jelenti. Nem rövid tize év, hanem egy évszázad tanúskodik a lett, hogy a néposztályok el fogják érni, a mire törekszenek, ha a czél eléré,­ egyesülve szervezkednek. Az igazság és jog még mindig s­zött, ha keresték és ha győzelmét elej­tették. Magyarország néposztálya elég jó­ra és műveit az igazság felismerésére és elé£ bátor annak diadalt biztosítani. Hiszen erre már elég példát szo­gáltatott. Az igaz­ság mellettünk van, a jogért még küzde­nünk kell, mert az uralkodó osztály kivált­ságának tekinti azt, és nem akar belőle engedni egy parányi részecskét sem, pedig csak annyit akarunk belőle, hogy neki is maradjon, nekünk is jusson. De hatalmá­nál fogva kiváltságává teszi és visszaszorítja a népet, ha érte feléje közeledik. A viszonyok ezen felismerése csak bátorítani képes e törekvés folytatására. Mi meg fogjuk tenni kötelességünket lapunk útján továbbra is, tegyék meg munkástár­saink is kötelességüket. Támogassanak ben­nünket, hiszen saját érdeküket mozdítják elő azzal. Támogassanak bennünket és önmagukat támogatják. Közös­­erővel mű­ködjünk tovább és Magyarország munkás-és néposztálya meg fog győződni tények útján, hogy nem hiába küzdött és hogy az eredmény méltó volt a küzdelemre. A köz­viszonyok óriási lépésekkel változnak, ne maradjunk hátra! (­­ A véd­erőről szóló törvény­javaslat.*) (IV. befejező közlemény). A kormány elállott eredeti szándékától e javaslat tárgyalását illetőleg. Eredetileg ugyanis még a karácsonyi szünet előtt akarta letárgyal­tatni a képviselőházakkal, de mégis elhalasztotta újév utánra. Nyilván azért, mert nem akart az országnak ily karácsonyi ajándékkal kedves­kedni. Pedig jelenlegi viszonyaink között leg­alkalmasabb ajándék lett volna ez, a béke szent ünnepére. De térjünk át magára a javaslatra. Már volt alkalmunk felemlíteni azon intézkedést, mely szerint az I-fő korosztály a 20-ik évről a *­ Tirgy Laims,* miatt késett. Szerk. ter v.­­dünk elsatnyu­okok urait, melyett az ifjú nemz­­ását előidézik. Ha tehát a hadügyminiszter több katonát akar az I-ső korosztályból, észszerű intézkedés az lett volna, ha megszüntetni igyekszenek azon szocziális bajokat, melyek megakadályozzák az ifjúság testi fejlődését, e helyett azonban azon sokkal egyszerűbb módot választotta, hogy az I-fő korosztályt áttette a 21-ik évre, nem gon­dolván azzal, minő terheket rak ezáltal is a népre, minő kár- - következményei lehetnek s lesznek is; de h­a a hadügyminiszternek csak katona, sok katona kell, s régóta ismeretes már a jezsuiták jelmondata: »czél szentesíti az esz­közt« ... . E fennebbi intézkedéssel egyidejűleg meg­nehezítik azoknak a nősülhetését, kikre még katonai kötelezettség teljesítése vár. De természetesen csak az u. n. törvényes nő­sülést fogja e javaslat korlátozhatni az úgyne­vezett »vad házasságok«-ra befolyással nem lehet, de lesz annyiban, hogy számukat nagy mérvben növeln fogja. * A magyarországi papság már sokszor igen ékes dikéziókat mondott a vadházasságok ellen, sőt minduntalan hallhatjuk ma is még keserű panaszaikat az erkölcsök romlása s a törvény­telen házasságok szaporodása miatt. Tény az is, hogy alig van állama Európának, talán Belgi­umot véve ki, hol a klérusnak oly hatalma és az államügyekre oly befolyása lenne mint ná­lunk, de tény az is, hogy a mi klérusunk nem­csak, hogy sokszor él e hatalmával s befolyá­sával, de sokszor visszaél is vele. Ám most, midőn oly állami intézkedésről van szó, mely szükségképen maga után fogja vonni azt, mi miatt a papok oly sokat jajgatnak, most — sze­meiket talán forgatják, de — hallgatnak. Azt hisszük, habár csak egyes szakaszokat mutattunk is be, de a javaslat c­él­ját és eszkö­zeit eléggé megvilágítottuk. Különben is maga a javaslat oly lepüetetlenül szól, hogy lehetetlen félreérteni. Kimutattuk, hogy minden terheivel a népre nehezedik, a néptől követel újabb s ujabb áldozatokat, m­­indezen sok követelésé­vel szemben, nim­­dn pontja sem, mely

Next