Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)

1889-01-06 / 1. szám

tetts..­­.ker­­es iyébe a ... szellemi és é­vi előfeltételek megszerzendők. A munkaeszközöknek átmenetele a dol­gozó nép összeségének birtokába nemcsak a munkásosztály felszabadítását jelenti,­­„nem egyúttal a történelmileg szűr­éges fejlődésnek megvalósítása. ..' fejlődés előmozdítói csak az öntudatos és politikai pártként szervezett pro­letariátus lehet. A proletariátust politikailag szervezni, megtölteni helyzetének és faa­ratának tudatá­val, szellemileg és fizikailag hít­elképessé tenni és fentartani, ez az ausztriai szocziáldemokrata munkáspárt tulajdonképeni program mely­nek keresztülvitelére a czélszer. .­wp ter­mészetes jogérzetének megfelelő eszközöket fogja használni. Egyébiránt a pártnak a maga eljárásában mindenkor a körülményekhez, főleg az ellen­felek m.iga.­artásához kell alkalmazkodnia. Fel­állítjuk azonban a következő főelveket: 1. A szocziáldemokrata munkáspárt Ausz-V­­hau nemzetközi párt, "elítéli a nemzeti, valamint a születés, a birtok és a származás előjogait és kijelenti, hogy a kizsákmányolás elleni harcznak nemzetközinek kell lennie, mint magának a kizsákmányolásnak. 2. A szoczialista eszmék terjesztésére szol­gálnak a nyilvánosság minden eszközei, sajtó egyletek, gyűlések, miket a párt ki fog hasz­nálni, valamint ellene lesz a szabad vélemény­nyilvánítás minden korlátjának. 3. A­nélkül, hogy megcsalatná magát a miodern osztályuralomként jelentkező parla­mentarizmus értéke által, követelni fogja az általános, egyenlő és közvetlen választójogot mindenkinek, pártolja a napidíjak rendszerét. 4. Szükségesnek tartja a hézag nélküli, be­csületes munkás-védtörvényeket (a munkaidő lehető legnagyobb megszorítása, a gyermek­munka eltörlése), miknek ellenőrzését a mun­kások is eszközöljék, szükségesnek tartja az akadálytalan társulhatást. 5. A munkás­osztály jövőjének érdekében követeli a kötelező, ingu­s és felekezet nél­küli elemi oktatást és -k­­u­tatást, valamint 1 Nyílt levél Imán miniszterelnök a r­iános szavazatjog tár­gyában. Magyarország összes munkásai sok közül e czim alatt bocsá­tot világgá. Hangsúlyozzuk, hogy mert nem hisszük, nem birjuk magya­r munkások i 1 y n y i 11­­ e megbiz­unk volna valakit. Az 1887-ki iikas -kongresszus igenis megbízta a igi ált. munkáspárt vezetőségét, hogy . e.zári jog tárgyában kérvényezzen az «•gyűlésnél (csakis az ország­­ n­é­l!), a párt vezetősége lett megbízva, . munkások e nagyfontosságú kérése­propagandát csináljon. De mint értesültünk, a magy ált. munkás­vezetősége e röpirattól távol áll, annak másába be nem folyt, sőt kijelenthetjük egész zottan azt is, hogy e röpiratot nemcsak, nem írta ,a munkás­párt tagja, de­­ a­munkás nem is irhatta. Mi­t jó , e­z tehát valaki megbízás nélkül az ősz­,munkások nevében beszélni, azt fel nem­tjük, de tudjuk, hogy tisztességes magyar sás ily arrogancziára nem képes. Ha végig olvassuk e nyilt levelet, korgy­megtalálhatjuk tulajdonképeni tendencz­á-Arra akarja e röpirat ugyanis buzdítani ha­lk munkásait, hogy ne térjenek le ezután­­ a megszokott útról, hogy maradjanak to­­bbra is leyális alattvalók; hogy maradjanak továbbra is barmok, kiket igába fogni és min­denre felhasználni lehet, de kiknek a Er­­é­lyebb jogot sem kell minden sok kötele­s­­ük­kel szemben nyújtani, mert hisz »pfuj, arra gon­dolni is«, hogy a magyar munkás az eddiginél erélyesebb hangon is fogja követelhetni igaz jusszt!­­Mert ne feledje el, miniszterelnök úr, hogy mi magyar m­un­ká­s­o­k vagyunk!­« »A magyar munkás pedig oly kivált­ságos faja (!) a többi munkásoknak, hogy un­dorodik az ilyen eszközöktől!« Hát biztls,­­ igaza van a nyilt levél név­telen írójának, hogy a m­agyar munkások kivált­ságos egy fajt képeznek, különösen az olyanok, melyek közé a röpiratozó úr is tartozik, ha ugyan egyáltalán munkások közé tartozik, men e föld kerekségén sehol sem található oly birka­s­elmü, oly tehetetlen munkásosztály, mint hazánkban. Mert másutt a mur­ják jogaik érvényesülését feje niszterelnökök kegyétől, n­us' csinálnák oly közvéleg ,­i érvényre juttatja, nem törődve egyének ezáltal kéne a­­ bárson­yszékben. k nem var­, vagy mi­a munkások mely jogaikat hogy bizonyos vetlenü­ ezik-e magukat Másutt a munkásosztály nem olyan túlságosan szerény, mint nálunk és joggal, mert a domináló, a szerepvivő osztályok sem szerények a munkásokkal szemben támasz­tott követeléseikkel! Másutt a munkások nem kérnek, de köve­telnek, még pedig oly hangon, mely felhallatszik a fejedelmi trónig, nálunk a munkások alázato­san kopogtatnak és ép azért kapnak csupán­­ alamizsnát. Ha még ezt is kapnának ?! . . . Igenis, másutt is vallják a munkások az elvet, hogy a haza közös hogy az mindnyá­junké, de másutt le is vonják ez elvből a "kö­vetkeztetéseket, még pedig nem oly bárdolatla­nul, mint a röpirat névtelen írója teszi. Másutt is számot vetnek a munkások a helyi viszonyokkal, de a küzdelmet jogukért nem adják fel, hanem elszántan folytatják az utolsó emberig, az utolsó csepp vérig, de nem küzde­nek egy ember ellen, még ha ez az ember mi­niszterelnök is! Oh, a munkások másut tudják, hogy a miniszterek lehetnek még oly hatalmasok, de a közvélemény nyomása előtt meg kell nekik is hajolniok, azért nem is igyekeznek másutt a munkások a minisztereket kapac­itálni, kik udvaronczok lévén elvégre is úgy takaródznak, a­hogy udvari szél fúj. Ez a túlságos lojalitást eltekintve, mond a nép­telen iró olyan dolgokat is, miket lehetet­len-Tnegjegyzés nélkül hagyni Azt akarja be­bizonyítani ugyan, hogy a miniszterelnök a magyar munkásokat élő halottá tette. »Igen, élő halottá tette az által, hogy az iparos tanonczo­kat, — kikbttl munkások lettek — kötelezte az iskolaferti­való járásra, hol aztán annyira kiképezítette őket, hogy most már szerencsétle­nek egész, életökre ?« ... Mi legyen ez ? Tán azt akarja a név­telett­i munkás, hogy térjünk vissza az elmúlt korbajt,a­midőn a jobbágyot, a parasztot, a munkást még írni-olvasni se tanították?! Tán a reakc­ió szolgálatába szegődött a figy elme ? Vagy tán azok közé tartozik ő is, kiknek fáj az a tudat, hogy minden munkás új­ságot olvas, s így ha csendesen bár, de ellen­őrzi az államügyek folyását? Ha igen, úgy miért tör lándzsát az általános szavazati jog m­­ellett ? Mi, igazi munkások, igenis akarunk tanulni akarunk művelődni, s követeljük is ép ezért, hogy a népoktatás általánossá s kötelezővé s díjtalanná tétessék; követeljük azt, hogy az iparos-oktatás kérdése szabályoztassék, de oly értelemben, hogy az iparos-tanonczoknak tágabb tere nyíljék a művelődésre és önképzésre. Nem nehéz ezek után levonni a következ­tetést a névtelen szóra vonatkozólag, de fenn­tartjuk ezt olvasóink számára. A szoczialismushoz is hozzászól a röp­ítőkap, természetes is, ha munkásokról írunk a szoczialismust kihagyni csak nem lehet! Csak­hogy a nyílt levelezőnek kissé furcsák a fogal­mai e térért is. Ö­n először ráfogja a miniszter­elnökre, h­­ogy a magyar munkásokat szoczialis­tákká, kommunistákká stb. teszi, azután pedig veri a mellét, hogy mi magyar mukások nem­­ vagyunk az eus­z listák. Nem akaruk a miniszter-­r­elnököt,védi­­, csak azt a kis tévedést akarjuk helyreigazítani, hogy a munkások nem a minisz­terekben, de a jelenlegi köz- és nemzetgazda­sági viszonyokban találják bajaik kütforrását. A miniszterek mindig csak eszközök. Az eszköz természetesen lehet rossz is, lehet jó is, de eszköz marad. Azt­­ mondja a röpirat, hogyha valakitől valamit elves,zm­i! de nem adunk érte semmit, ez szocziális elv! — No erre nem is felelünk, mert minden értelmes ember tudja mily nagy abszurdum rejlik e mondásban . . . Mindezektől eltekintve nem lehet tagadni, röpirat ügyesen van összeállítva, bár • Ihatjuk, a mi jó benne az nem uj,­­ ne­­g uj, az nem jó. Nagyon kevés érvet hi­t­lel az ált. szavazati jog mellett; a mun­kásőr n­év­énye sokkal eszmegazdagabb s sok­kal sn ü • "­i érvel. Mutatványul közöljük a kövr­e­­zeket: ".Ha egy javaslat kerül a ház asztalbra, mely a tőkepénzes osztályt érinti, akkor se vége, se hossza a tulaló szónokoknak mir az általános tárgyalás alapjául . Igadiskor. Ha az állam, tehát a kormány, valamit meg akar kaparitani, vagy a szegény r et ujabb adóval, teherrel akarja sújtani, akkor m­oz"­..Ha ha a valamennyi orgá­numait és napokig, hetet. « foly a viu, meghányják-vetik alaposan az ügyet és csak azután kiáltják : »szavazzunk, szavazzunk !* A­minek stereotyp eredménye a sok »igen, igen« következtében: »változatlanul lfogadtatik«. De ha Magyarország népe, mely lakosságának egyharmad részét (öt millió) képezi, — egy oly kérvényt tesz a képviselőház asztalára, mely Isten és ember előtt jogos, melyet Európa minden műveit állama kivétel nél­kül magáévá tett, melynek benyújtói a legjogosabb em­beri törvények alapján teszik, a ki vér- és pénz­adóját ép oly áldozatkészen teljesíti, mint bárki más, sőt nagyobb áldozatok árán, mert míg sokan a fekvő tőke után össze­zsugorított, — ki tudja hány áldozat keserves könyhul-tatása árán — fizeti meg, addig mi, munkások, a saját méh­szorgalmunk által gyűjtött mézből, melyet, mire megkapunk, ugyancsak keserűvé válik a véres verejték és a kimerülés bágyadtságitól — rójuk le adóinkat. Mit tapasztalunk akkor ? Határt nem ismerő közönyt. Szégyen-pir borítja el tisztességes munkától verej­tékező homlokunkat! Alig akadt hat szónok, a ki érdemesnek tartotta őt millió ember kérvényéhez hozzászólni. És a hat szónok­ közöl is csak egy akadt, a ki jo­gos, méltányos és kiérdemelt kérésünket támogatni merte. Lapunk mai számával XVII. év­folyamába lép, melylyel új negyedévi előfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán nyitsák előfizeté­süket hog­y a megküldésben félbeszakítás ne következzék be. hetőséget a magasabb taninté­­z és állam különválasztásának­nak kijelentését, hogy a vallás­­demokrata­ párt az állandó ha i­nkább növekedő terhet lát. He­nna az általános nép­fegyverbe­n fontos politikai és gazdasági emben állást foglal, a proletár­t fogja képviselni és erélyesen­­ az ellen, hogy a munkásokat ők az uralkodó pártok javár­a.

Next