Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)

1889-06-16 / 24. szám

XVII. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. 17. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. M Megjelen minden miimp. Sorkeresőség és kiadóhivatal: VII. kar. kftbeé reb­i­m II. BIMMOéai-díjak «• késiratok ide külldendők, Budapest, 1889. junius hó 16-án. El é f I setest-dij: Egéig érre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy kóra 20 kr. Egyes példány ára 6 kr. Elé­f I getétó-dijak legexélaterflbben postautalványával küldhetők be. Mindenütt panasz. Bár­hová tekintünk, bár­mit figyelünk meg, mindenütt észrevesszük az elégedet­lenséget. Nemcsak a szegény ember nincs megelégedve sorsával — és méltán, — hanem a gazdag is mindjobban azon van, hogy minél többet kaparitson össze, nem törődve azzal, hogy hány ekszisztencziát tesz tönkre a vagyonszerzési hajszában. De az elégedetlenség, a panasz nem csak az anyagi vagy gazdasági viszonyok­ban nyilvánul, hanem kifejezést nyer a pártok politikai küzdelmeiben is, ha ugyan „politikai" küzdelmeknek lehet nevezni ama harczot, melyet az országgyűlési pár­tok egymás ellen folytatnak. Meglehet, hogy az is taktika a pártok küzdelmében, ha pl. összeszidják a kormányt és pártját, vagy megfordítva, ha mindenfélével gyanú­sítják az ellenzéket, hogy eltereljék a népet tőle. Mindenesetre furcsa politika és jellemzi a politikai pártokat általában. Az ellenzék és különösen a független­ségi és 48-as párt megkeseríti ugyan a kor­mány életét, de azért nem vihet keresztül semmit, mert szám szerint kisebbségben van a kormánypárttal szemben, tehát mégis csak az történik, amit a kormány akar, akár jó, akár rossz. Panaszkodik is az el­lenzék sajtójában és választói előtt. Az el­keseredés hangján nyilatkozik a kormány és pártja felöl, de a panasz csak panasz, és vajmi kevés gyakorlati haszna van. A függetlenségi párti gr. Károlyi Gá­l, az ünnepnapok alkalmával megjelent választókerületében Székesfehérvárott és panaszkodott választói előtt a kormányra. A többi közt azt mondta, hogy „a kormány először is behozta az átkozott dohányjöve­déket. Ezzel kiütötte a szegény ember szá­jából a pipáját, megdrágította a szivart, a legszegényebb népet még a bagózás élve­zetétől is megfosztotta. Nem elégedett meg azzal, hogy szőlőinket a filoxéra kipusztí­totta — neki állt és a regále törvényt csi­nálta, ez majd az egészségre kívánatos bor­ital élvezetét is lehetetlenné fogja tenni, kü­lönösen a szegény osztálynál. Kifosztogatja zsebünket, megtámadta gyomrunkat. A ka­tonai törvényjavaslat által fiainkat kiszol­gáltatta az osztráknak, megmételyezte édes­anyai n­yelvünket, legdrágább jogainkat, vérünket, becsületünket­ stb." Ez a panasz nem egyéb mint beisme­rése annak, hogy a mai választási rendsze­ren alapuló parlament tehetetlen, hogy az el­lenzék az ő felfogása szerinti népérdeket nem védheti meg, hanem számít szerencsésebb időre, amidőn a többség az övé lesz. És ha azt hiszi a gróf úr, hogy azt a mai válasz­tási rendszer mellett eléri a pártja, akkor nagyon téved, mert soha sem fog abba a helyzetbe jutni, ha nem törekszik a maga részéről is arra, hogy a nép általán választó és választható legyen, azaz, hogy a mai választási rendszer helyébe az általános választási jog titkos szavazással lépjen tör­vényerőre Az ellenzék hiába panaszkodik, hiába szidja a kormányt és pártját, ezzel a hely­zetet nem változtatja meg és igen szép al­kalma volt gr. Károlyinak is, midőn az általános választási jog iránti petitiónk tár­gyaltatott, hogy kifejtse az általános válasz­tási jognak szükséges voltát. De ő bölcsen hallgatott, mintha köze sem volna hozzá, pedig a n­é­p képviselőjének mondja magát. Hallgatott az ő pártja is, két tagjának kivé­telével és mondhatni, hogy­annyi pártfogást a munkásosztály a kormány­pártnál is talál amennyit az ellenzéknél, azaz: az egyik éppen olyan érzéktelen a munkás­osztály ügyei bajai iránt, mint a másik; az egyik époly keveset tesz a munkásosztály érdekében mint a másik, tehát e tekintetben teljesen egyenlők. Ne panaszkodjék az ellenzék a kormánypárt felől sem ez az ellenzék felől, oka és jogos oka a panaszra csakis a népnek van, mert az ő érdekei nem találnak képvi­seletet sem az egyiknél sem a másiknál. A egyik, ha akarna is tenni valamit, nem te­heti, mert gyenge; míg a másik, az erős párt nem arra való, hogy a nép ügyeivel foglalkozzék. Az ellenzéknek taktikai szempontból is, ha már minden egyéb más októl ez al­kalommal el is tekintünk, teljes erővel kel­lene odanatni, hogy az általános választási jog titkos szavazással behozassák. Míg ezt nem teszi, addig nem is hisszük, hogy komolyan veszi a nép érdekeit és addig a nép sem tarthat vele. Az ellenzéknek panaszkodás helyett többet kellene tenni, hogy azután öntudat­tal mondhassa: „cselekedtünk a nép érde­kében. " De erre most még nem hivatkozhatik sem az egyik sem a másik párt és amíg a nép nem látja, hogy igenis felkarolják az érdekét, addig nem tart egyik párttal sem tekintet nélkül a politikai színezetre. Tokrácziának többségét képviselték, azon hatá­rozatot hoztak, hogy a világkiállítás tartama alatt nemzetközi munkáskongressus hivassék egybe Párisba, mely nyitva legyen az égési világ összes munkásai előtt. Ezen határozatot lelkesedéssel üdvözölték Európa és Amerika szoczialistái, kik örvend­nek, hogy alkalom nyílik, miszerint testvéries egyesüléssel a munkásosztály követelései formu­láztassanak a nemzetközi törvényhozásra vonat­kozólag, melynek tárgyalására a kormányok képviselői ez évi szeptember havában fognak Bernben összegyűlni. A tőkepénzesek osztálya meghivja a gaz­dagokat és hatalmasokat a világkiállításra, hogy tekintsék meg és csodálják a műveit azoknak a munkásoknak kik ez óriási gazdagság köze­pette minőt még emberi társadalom nem birt, nyomára vannak kárhoztatva. Mi szoczialisták, kiknek törekvése felszabadítani a munkát, meg­szüntetni a bérrendszert, mi, a­kik teremteni akarunk oly társadalmi állapotot, a­melyben minden munkásnak nemi és nemzetségi különb­ség nélkül joga van az ő közös munkájuk által teremtett gazdaságra, mi meghívjuk őket, hogy július 14-én találkozzanak velünk Párisban. Mi meghívjuk őket a testvériesség kötelé­kének megszilárdítására, a­mely míg egyrészt minden ország proletárságának küzdelmét erősíti másrészt az új világrend megkezdését is siet­tetni fogja. Minden ország munkásai egyesüljetek­­ Belgium. A genti szocziálista munkás­párt h: Anseele C., Van Beveren E. Francziaország. A franczia munkás­kamrák és munkás­egyletek szövetsége h: La­vigne R. A francziaországi szocziálista szövet­kezet h: Batisse J. Nagybritannia. R. B. Cunningham Gra­ham, képviselő. A szocziálista liga: Morris Wil­liam, Kitz F. A munkások választási szövet­sége h: Parnell W. (titkár), Lateman G., Champion H., Tom Mann. Az ayrshirei bányász szövetség h: Hardie Keir J. Németország. A németországi szocziáldemokrata munkáspárt h: Bebel, Dietz, Frohmer, Grillenberger, Harm, Kuhn, Lieb­knecht, Meister, Sábor, Junger, Schumacher birodalmi képviselők. Ausztria. A szocziáldemokrata mun­káspárt h: Popp J., Adler V., Kralik E.,Zurram A., Hoffmann W., Kreutzer A., Winzig Jl, Popper G. (Bécs); Mackart J., Flöckinger H'., Sams K. (Innsbruck); Weiguny A., Siegl J. (Linz); Friemel A., Wiener V., Heinz T. Bozek A. (Steyr); Schneeweisz K., Sobotka A., Klofac A., Hybes J. (Brünn); Sturcz V., Dosek F Nemezek P. (Prága); Zednitzek T., Zahalka R. (Prosznitz); Gerin A. Ucekar C, Lax J. (Triest); Daniluk J. (Lemberg); Adenán T. (Klagenfurt); Rieger E. (Kratzau); Zimmer­mann J. (Jägerndorf). Magyarország. A magyarországi ált munkáspárt h: Frankel Leo, az 1871-ki párisi kommune tagja. Hollandia. A németalföldi szocziál­demokrata munkáspárt h: Danela Nienweuhuis, Croll, Olaszország. A szoczialisztikus for­radalmi szövetkezet h: Gioriani Amalcare. Lengyelország: A »Walka Klas« (»Osztályharcz«) cz. hirlap h: Mendelssohn S., a varsói munkásbizottság h: Anielinszky Z. Nemzetközi szoczialista mun­kás kongressus. Európa és Amerika munkásai és szoczia­listái 1 A bordeaux-i munkás kongressus, mely 200 francziaországi m­unkáskamrának (szakegy­let, testület) küldötteiből alakult és a troyesi kongressus, melyet 3­00 munkásegylet és szoczi­lium­ /•» c 1-i v^ rtri 4- ln'í 1 /4Jrr+-/M 4- n /»4-mn'k­ ár rvi rx 1 XT.ll' n lista csoport küldöttei tartottak és melyek a frak­cziaországi­­munkásosztály és szocziálde­

Next