Népszava, 1889 (17. évfolyam, 1–52. sz.)
1889-06-16 / 24. szám
XVII. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. 17. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. M Megjelen minden miimp. Sorkeresőség és kiadóhivatal: VII. kar. kftbeé rebim II. BIMMOéai-díjak «• késiratok ide külldendők, Budapest, 1889. junius hó 16-án. El é f I setest-dij: Egéig érre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy kóra 20 kr. Egyes példány ára 6 kr. Eléf I getétó-dijak legexélaterflbben postautalványával küldhetők be. Mindenütt panasz. Bárhová tekintünk, bármit figyelünk meg, mindenütt észrevesszük az elégedetlenséget. Nemcsak a szegény ember nincs megelégedve sorsával — és méltán, — hanem a gazdag is mindjobban azon van, hogy minél többet kaparitson össze, nem törődve azzal, hogy hány ekszisztencziát tesz tönkre a vagyonszerzési hajszában. De az elégedetlenség, a panasz nem csak az anyagi vagy gazdasági viszonyokban nyilvánul, hanem kifejezést nyer a pártok politikai küzdelmeiben is, ha ugyan „politikai" küzdelmeknek lehet nevezni ama harczot, melyet az országgyűlési pártok egymás ellen folytatnak. Meglehet, hogy az is taktika a pártok küzdelmében, ha pl. összeszidják a kormányt és pártját, vagy megfordítva, ha mindenfélével gyanúsítják az ellenzéket, hogy eltereljék a népet tőle. Mindenesetre furcsa politika és jellemzi a politikai pártokat általában. Az ellenzék és különösen a függetlenségi és 48-as párt megkeseríti ugyan a kormány életét, de azért nem vihet keresztül semmit, mert szám szerint kisebbségben van a kormánypárttal szemben, tehát mégis csak az történik, amit a kormány akar, akár jó, akár rossz. Panaszkodik is az ellenzék sajtójában és választói előtt. Az elkeseredés hangján nyilatkozik a kormány és pártja felöl, de a panasz csak panasz, és vajmi kevés gyakorlati haszna van. A függetlenségi párti gr. Károlyi Gál, az ünnepnapok alkalmával megjelent választókerületében Székesfehérvárott és panaszkodott választói előtt a kormányra. A többi közt azt mondta, hogy „a kormány először is behozta az átkozott dohányjövedéket. Ezzel kiütötte a szegény ember szájából a pipáját, megdrágította a szivart, a legszegényebb népet még a bagózás élvezetétől is megfosztotta. Nem elégedett meg azzal, hogy szőlőinket a filoxéra kipusztította — neki állt és a regále törvényt csinálta, ez majd az egészségre kívánatos borital élvezetét is lehetetlenné fogja tenni, különösen a szegény osztálynál. Kifosztogatja zsebünket, megtámadta gyomrunkat. A katonai törvényjavaslat által fiainkat kiszolgáltatta az osztráknak, megmételyezte édesanyai nyelvünket, legdrágább jogainkat, vérünket, becsületünket stb." Ez a panasz nem egyéb mint beismerése annak, hogy a mai választási rendszeren alapuló parlament tehetetlen, hogy az ellenzék az ő felfogása szerinti népérdeket nem védheti meg, hanem számít szerencsésebb időre, amidőn a többség az övé lesz. És ha azt hiszi a gróf úr, hogy azt a mai választási rendszer mellett eléri a pártja, akkor nagyon téved, mert soha sem fog abba a helyzetbe jutni, ha nem törekszik a maga részéről is arra, hogy a nép általán választó és választható legyen, azaz, hogy a mai választási rendszer helyébe az általános választási jog titkos szavazással lépjen törvényerőre Az ellenzék hiába panaszkodik, hiába szidja a kormányt és pártját, ezzel a helyzetet nem változtatja meg és igen szép alkalma volt gr. Károlyinak is, midőn az általános választási jog iránti petitiónk tárgyaltatott, hogy kifejtse az általános választási jognak szükséges voltát. De ő bölcsen hallgatott, mintha köze sem volna hozzá, pedig a nép képviselőjének mondja magát. Hallgatott az ő pártja is, két tagjának kivételével és mondhatni, hogyannyi pártfogást a munkásosztály a kormánypártnál is talál amennyit az ellenzéknél, azaz: az egyik éppen olyan érzéktelen a munkásosztály ügyei bajai iránt, mint a másik; az egyik époly keveset tesz a munkásosztály érdekében mint a másik, tehát e tekintetben teljesen egyenlők. Ne panaszkodjék az ellenzék a kormánypárt felől sem ez az ellenzék felől, oka és jogos oka a panaszra csakis a népnek van, mert az ő érdekei nem találnak képviseletet sem az egyiknél sem a másiknál. A egyik, ha akarna is tenni valamit, nem teheti, mert gyenge; míg a másik, az erős párt nem arra való, hogy a nép ügyeivel foglalkozzék. Az ellenzéknek taktikai szempontból is, ha már minden egyéb más októl ez alkalommal el is tekintünk, teljes erővel kellene odanatni, hogy az általános választási jog titkos szavazással behozassák. Míg ezt nem teszi, addig nem is hisszük, hogy komolyan veszi a nép érdekeit és addig a nép sem tarthat vele. Az ellenzéknek panaszkodás helyett többet kellene tenni, hogy azután öntudattal mondhassa: „cselekedtünk a nép érdekében. " De erre most még nem hivatkozhatik sem az egyik sem a másik párt és amíg a nép nem látja, hogy igenis felkarolják az érdekét, addig nem tart egyik párttal sem tekintet nélkül a politikai színezetre. Tokrácziának többségét képviselték, azon határozatot hoztak, hogy a világkiállítás tartama alatt nemzetközi munkáskongressus hivassék egybe Párisba, mely nyitva legyen az égési világ összes munkásai előtt. Ezen határozatot lelkesedéssel üdvözölték Európa és Amerika szoczialistái, kik örvendnek, hogy alkalom nyílik, miszerint testvéries egyesüléssel a munkásosztály követelései formuláztassanak a nemzetközi törvényhozásra vonatkozólag, melynek tárgyalására a kormányok képviselői ez évi szeptember havában fognak Bernben összegyűlni. A tőkepénzesek osztálya meghivja a gazdagokat és hatalmasokat a világkiállításra, hogy tekintsék meg és csodálják a műveit azoknak a munkásoknak kik ez óriási gazdagság közepette minőt még emberi társadalom nem birt, nyomára vannak kárhoztatva. Mi szoczialisták, kiknek törekvése felszabadítani a munkát, megszüntetni a bérrendszert, mi, akik teremteni akarunk oly társadalmi állapotot, amelyben minden munkásnak nemi és nemzetségi különbség nélkül joga van az ő közös munkájuk által teremtett gazdaságra, mi meghívjuk őket, hogy július 14-én találkozzanak velünk Párisban. Mi meghívjuk őket a testvériesség kötelékének megszilárdítására, amely míg egyrészt minden ország proletárságának küzdelmét erősíti másrészt az új világrend megkezdését is siettetni fogja. Minden ország munkásai egyesüljetek Belgium. A genti szocziálista munkáspárt h: Anseele C., Van Beveren E. Francziaország. A franczia munkáskamrák és munkásegyletek szövetsége h: Lavigne R. A francziaországi szocziálista szövetkezet h: Batisse J. Nagybritannia. R. B. Cunningham Graham, képviselő. A szocziálista liga: Morris William, Kitz F. A munkások választási szövetsége h: Parnell W. (titkár), Lateman G., Champion H., Tom Mann. Az ayrshirei bányász szövetség h: Hardie Keir J. Németország. A németországi szocziáldemokrata munkáspárt h: Bebel, Dietz, Frohmer, Grillenberger, Harm, Kuhn, Liebknecht, Meister, Sábor, Junger, Schumacher birodalmi képviselők. Ausztria. A szocziáldemokrata munkáspárt h: Popp J., Adler V., Kralik E.,Zurram A., Hoffmann W., Kreutzer A., Winzig Jl, Popper G. (Bécs); Mackart J., Flöckinger H'., Sams K. (Innsbruck); Weiguny A., Siegl J. (Linz); Friemel A., Wiener V., Heinz T. Bozek A. (Steyr); Schneeweisz K., Sobotka A., Klofac A., Hybes J. (Brünn); Sturcz V., Dosek F Nemezek P. (Prága); Zednitzek T., Zahalka R. (Prosznitz); Gerin A. Ucekar C, Lax J. (Triest); Daniluk J. (Lemberg); Adenán T. (Klagenfurt); Rieger E. (Kratzau); Zimmermann J. (Jägerndorf). Magyarország. A magyarországi ált munkáspárt h: Frankel Leo, az 1871-ki párisi kommune tagja. Hollandia. A németalföldi szocziáldemokrata munkáspárt h: Danela Nienweuhuis, Croll, Olaszország. A szoczialisztikus forradalmi szövetkezet h: Gioriani Amalcare. Lengyelország: A »Walka Klas« (»Osztályharcz«) cz. hirlap h: Mendelssohn S., a varsói munkásbizottság h: Anielinszky Z. Nemzetközi szoczialista munkás kongressus. Európa és Amerika munkásai és szoczialistái 1 A bordeaux-i munkás kongressus, mely 200 francziaországi munkáskamrának (szakegylet, testület) küldötteiből alakult és a troyesi kongressus, melyet 300 munkásegylet és szoczilium /•» c 1-i v^ rtri 4- ln'í 1 /4Jrr+-/M 4- n /»4-mn'k ár rvi rx 1 XT.ll' n lista csoport küldöttei tartottak és melyek a frakcziaországimunkásosztály és szocziálde