Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)
1891-01-01 / 1. szám
és ez fokozta a tevékenységet minden irányban. A szegénység, a proletarizmus óriási léptekkel terjedt és folytonos terjedésben van. A munkaerő kizsákmányolása mindnagyobb mérveket ölt és mindez komoly gondolkodásra bírja a magyarországi munkásságot is. Ellentállási képességre van szüksége a munkásosztálynak. Ezt csakis szervezkedés útján lehet elérni. A kapitalista termelés és az egyéni meggazdagodás vágyai természetüknél fogva pusztításokat visznek véghez az emberiség termelő rétegeiben. Ezt megakadályozni annyit jelent, mint a magántőkén nyugvó termelést megszüntetni, az egyéni vagyonszerzés lehetőségét korlátozni. Ezt nemcsak a termelő erők épségben tartása követeli meg, hanem kulturális közérdekek is parancsolják. A lefolyt évben fokozottabb mérvben láttuk fejlődni a kapitalizmus tendenciáját és ez hovatovább nagyobb hullámzásnak indul. Az állam kedvezményeket nyújt a nagyipar fejlődésének, kereskedelmi összeköttetéseket keres az ipari termékek kivitelére, mivel ezt az állam érdeke kívánja meg. De ugyanezzel látjuk fokozódni a 113 slikaerő kizsákmányolását is, mivel az állam alkotási és érdekképviseleti feladatait egyoldalúlag oldja meg. Előmozdítja a kapitalizmus fejlődését és magára hagyja e termelő erőt, mely ennek a fejlődésnek életet ad. Ezt felismerték immár a magyarországi munkások is. Belátják, ha nem szervezkednek annyira, hogy szervezkedésük erkölcsi és szellemi erejével nyomást gyakorolhassanak a kormányra és törvényhozásra az ő érdekeik megvédésére is, akkor a mai munkásviszonyok tetemesebben fognak rosszabbodni, a munkafeltételek súlyosbodni és a megélhetés körülményei sokkal kétesebbé válnak. És hogy erre a nyomásra a szükséges erőt kifejthessük, kell, hogy az ország munkásai, — eme legéletbevágóbb érdekeik megóvása czéljából — egyetértsenek, szoros kapocsra szervezkedjenek és tisztában jöjjenek aziránt, hogy az uralkodó osztály a saját emberségéből nem fog lemondani a munkástömegek kizsákmányolásából kényelmesen kiszívható nyereségről. Ez a meggyőződés mindjobban utat tör magának a proletárság soraiban. Ez a tudat nyert kifejezést a lefolyt év május 1 -én, ez érvényesül a czélirányosabb szakegyesületi mozgalomban, erről szólnak a munkásgyűlések rezolutiói (határozati javaslatai) ez nyer mind nyomatékosabb kifejezést a pártsajtóban. És ha még hozzávesszük a decemberben tartott országos szocziáldemokrata kongreszszust, hát akkor bizonyos megelégedéssel zárhatjuk le a lefolyt évi munkásmozgalom mérlegét és mint egyenleget a munkásosztály nagy tömege osztálytudatának ébredését vihetjük át az új évre. De csak az ébredezést, nem pedig az ébredés bevégzett tényét visszük át. És ez az, ami újabb és buzgóbb és hathatósabb munkának kifejtését követeli minden öntudatos munkástól. A lefolyt év eredménye nem tehet bennünket elbizakodottá; tudjuk, hogy az eredménynek jobbnak kellene lenni, de a szerzett tapasztalatok, a részben egyengetett utak, a viszonyokhoz mérten elért mégsem kicsinylő siker, arra jogosítják fel az öntudatos proletárt, hogy a folyó 1891-es évben elérendő sikert már eleve is magasabbra becsülje. Azonban, sok, nagyon sok még a tennivaló. A munkások nagy tömege még távol áll a mozgalomtól, a köznép még reménykedik, hogy a mai gazdasági viszonyok közt fog javulni az ő helyzete. A munkások nagy része még idegenkedik a felvilágosító irodalom olvasásától és ennélfogva nehezen emelkedik művelődési hajlama és értelmisége. A párt sajtója és irodalma még nem részesül a megfelelő támogatásban és terjesztésben, ami lényegesen akadályozza a párt elveinek és czéljainak ismeretét. Találunk még munkáscsoportokat, akik egészen idegen, nem nekik való, sőt ügyükre nézve határozottan káros dolgokért rajongnak és ezzel hátráltatják úgy a saját maguk mint a velük rokonérzelműek osztálytudatának elérését. Találunk még sok munkást, kik pillanatilag kedvezőbb viszonyok közt élnek és azt hiszik, hogy ez a viszony reájuk nézve örökös, ennélfogva a mozgalommal nem törődnek Mindennek meg kell szűnni az osztálytudat felébredésével és ennek elérése a legnehezebb munkája a magyarországi szocziáldemokrácziának. Az ellenség, akit legjobban gyűlölünk, az a tömegnek tudatlansága. Tehát a múlt év tapasztalataival megyünk elébe az új évben reánk váró munkának, nagy és súlyos munkának. Le kell küzdenünk az akadályokat, melyek a mozgalom fejlődését gátolják; szembe kell szállanunk az esetleges veszélylyel, mely a mozgalom nagyobb hullámzását fenyegetné; öntudattal és férfias elhatározással kell a munkásosztály jogaiért síkra szállanunk. Mindennek sikeres keresztülvitelére szükséges a szervezkedés, ismét a szervezkedés és megint csak a szervezkedés! Ez teszi a pártot erőssé anyagilag és szellemileg, tehát a lüktető erőt képezi további sikeres működésünknek. A magunk részéről a kötelességérzettől teljesen át Egyenlőség. — Raja. — I. Az első emeleten vigan vannak. Olympia kisasszony, az opera primadonnája felgyógyulása alkalmából kis vigalmat rendezett. Válogatott társaság gyűlt egybe az énekesnő szalonjában: gróf Gömöry, a »schneidig« huszárhadnagy, báró Lendenmark, ismeretes sportsmann és Borkenfeld, a gazdag bankár fia; ezeken kívül eljöttek Olympia legmeghittebb barátnői: Heléne kisasszony, az orpheumbeli csinos soubrette és kecses egy ballerina. Nevettek, tréfáltak, ettek és ittak. Olyan kedves kis orgia volt ez, melyben a pezsgőt semmiesetre sem kímélték. A bor, a mindenféle ital és a dohányfüst-illattal megtelített levegő s az élénk mulatság oly rózsáspirt varázsolt a nők arczára, amit különben máskor minden festés daczára sem voltak képesek előidézni. Mindnyájuk szemében a kielégíthetlen életvágy égett és szikrázott. Az urak mindinkább bizalmasabbak lőnek, a nők vígabbak. Pompásan mulattak, egyik frivol élet a másikat követte . . . s közben durrantak a pezsgős üvegek, csattantak az életek és csókok. Az élvezet mindig emelkedett s a leg mindig fülledtebb jön . .. Éjfél már elmúlt, midőn elváltak és a bacchanáliának vége szakadt. Olympia belépett boudokjába, melynek ablakai tágas udvarra nyiltak. Forró homlokát a hideg ablaküveghez szorította s álmodozva tekintett ki a nyári éjbe. A sötét égboltozaton ragyogtak a csillagok; a szellő csendes zizegésbe hozta az udvaron levő fák leveleit. Oly különös érzés vett ma erőt rajta; a gróf ledér ajánlatot tett neki, holott legutóbbi esetét is nehezen sikerült csak — elsimítania ... Ez lett volna csak egy tisztességes — botrány, ritka a maga nemében! De szerencsére nagyon hű barátjai vannak a napilapok szerkesztőségeiben, különben is hármuk titka volt ez, az orvos, madame M s az övé . .. ah, igaz, ő is tudott róla. Hirtelen egy szemközt levő negyedik emeleti ablakon akadt meg tekintete; ez ablak még világos volt. Esetleg tudta, hogy egy szegény szolgáló lakik ott. Naponként látta kora reggeltől késő estig vesződni és dolgozni. De istenem! Egy ily nagyszámú hivatalnok-családnál mindig sok a dolog, főleg, ha a szakácsnő, pesztonka, szobalány mind egy személy! De mi dolga lehet ma még ily későn ? Az ablak nyitva volt. Olympia is kinyitotta az övét. Nem-e sóhajok s lassú nyögések hangja hallszik át a szélcsenden ? Jobban hallgatódzott, feszült figyelemmel, halvány ajkakkal, reszkető tagokkal .. . Kétségtelen, elfojtott zokogás s sóhajtás hallható ... Mi történhetik ott fenn ? Hiába erőltette szemeit, nem láthatott semmit. De megmagyarázhatatlan izgatottság fogta el őt; homályos, rettenetes sejtelem reszkettette meg ... És hirtelen megismerte ama hangok jelentését; egész testében reszketve lépett vissza az ablaktól s ledőlt a divánra. Borzalmas gondolatok gyötörték; mindig csak ama fájdalmas hangok csengtek fülében . . . Az udvarban alant egy ajtó nyikorgott; Olympia felugrott s az ablakhoz sietett. A negyedik emeleten már nem volt világosság, csalódva fordította el tekintetét onnan, lenézett az udvarra. Egy női alakot látott itt meg, ki félénken s rettegve lépdelt a fal árnyékában. Olympia tisztán látott mindent, mert a hold ép előbújt a felhők mögül s ezüst sugaraival elárasztotta az udvart. Az alak vitt valamit, amit gondosan elrejteni akart; a kérdéses tárgy kendőbe volt takarva, körvonalai bizonytalanok voltak. Az alak eltűnt az éji homályban. Egy félóra alig telt el s Olympia látta az alakot visszatérni — de csomag nélkül. Félájultan támolygott vissza az énekesnő az ablaktól s lerogyott a divánra. Semmi kétség! Ott lenn egy bűntény történt . . . bűntény ? Nem merte gondolatait tovább fűzni. Ekkor valaki besompolygott az ajtón, közeledett s a pamlagon fekvő énekesnőt átkarolta . ..