Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)
1892-06-17 / 25. szám
millió dollár vagyonnal bír, évenként hat milliócskát dobhat ki az ablakon, s természetes, ha elolvassa a fenti kimutatást, majd megvesz a dühtől és az irigységtől. Magától érthető, hogy ilyenkor első gondolatát azok a „semmirekellő naplopó munkások" képezik, akik oly magas bért követelnek és nem engedik magukat jószerével kizsákmányolni, hogy az ő kegyelmes munkaadójuk minél hamarább befuthasson a boldogság ama révpartjába, amelyben az első milliócskát zsebre dughatja. Eltökéli magában, hogy azért is megmutatja, hogy milliomos lesz ő belőle is. És ő a kizsákmányolás annyi módjával szorítsuk le — ez most nála a jelszó — a munkabéreket, hogy több legyen a profit és gyarapodjék a vagyon! A munkások körében természetesen az ilyen közlések éppen az ellenkező hatást szülik. Ha egy öntudatos munkás, aki a fenti kimutatást godolkodva elolvassa és látja belőle, hogy például a dúsgazdag Rockefeller 6—8 millió dollárt költhet el évenként, önkéntelenül is azt kérdi magától: „Miként lehetséges az, hogy egyetlen egy ember a társadalomnak hasznos munkát ily óriási értékben végezhessen?" És ha tovább elmélkedik, csakhamar rájön, hogy az az ember (feltéve, ha általában végez társadalmilag hasznos munkát) legfeljebb bevételeinek csak egy század részét keresheti meg saját kezűleg, míg a többi 99 századrészt mások munkája által nyeri és az tehát csak mások kizsákmányolásának az eredménye lehet. Ebből azután a további következtetéseket levonni már nem valami nehéz feladat. A nevezett amerikai újság, amelyből a fenti számadatokat kivontuk, azt is tudni akarja, hogy az egyesült államok ipari törzsvagyona a legutóbbi évtizedben tízezer millió dollárral emelkedett. Ha ez igaz, amiben különben semmi okunk sincsen kételkedni, bátran mondhatjuk, hogy a legutóbbi tíz év alatt csakis az Egyesült Államokban ily óriási összeggel lopták meg a bérmunkásokat. Nem is szólva azokról az óriási összegekről, amelyeket a vállalkozók és munkaadók privát luxusuk fedezésére elköltenek és nem is említve azokat a milliókat, amelyek a modern ferde termelési rendszer következtében, a túltermelések és az üzletpangások által, évenként elvész. Mi csak köszönettel adózhatunk a burzsoá sajtónak az ilynemű közlésekért, mert ezek fölötte tanulságosak, de különösen tanulságosak azokra, akik az ily számcsoportokat gondolkodva olvassák el, tételünk a véghetetlen gond és nélkülözés közt való zengésre süllyedt alá. Szaktársak és társnők! Helyzetünk folytonos veszélynek és bizonytalanságnak van kitéve és ez állapot mindenkit, aki látni képes, aggodalommal tölti el, de egyszersmind erélyes akaratra is kell hogy serkentse arra nézve, hogy ennek a tűrhetetlen állapotnak véget vessen. Az egyes egyén ezen mit sem változtathat, hanem csak az összeség teremthet jobb viszonyokat. És ezt könnyen tehetjük szervezkedés által, az egész országban levő szaktársainknak egyesülése útján. A sokat igérő kezdet meg van téve; a fővárosban és több vidéki helyen már hozzáfogtak a szaktársak az organizáczióhoz (szervezkedéshez. De ezt egyöntetűleg mindenütt kell megtennünk, ha törekvéseinknek sikert akarunk biztosítani, amire különben égető szükségünk van. Hogy ezt elérjük, kell, hogy a szaktársak és társnők az egész országban, illetve azok képviselői közös tanácskozásra jöjjenek össze, hogy így közösen állapítsuk meg a szervezkedés módját és a teendő intézkedéseket. E czélra 1892. évi augusztus hó 21. és 22. napjaira Budapesten tartandó Társadalmi szemle, Budapest, jan. 15. A kényszer-segélypénztárak tervbevett szervezése mindenütt, az egész országban erélyes fellépésre bírta a munkásokat. Egész sorozata a tudósításoknak fekszik előttünk, amikből azt a meggyőzdést merítjük, hogy a munkások mindenütt kellőképpen fogták fel érdekeiket és élnek törvényadta jogukkal, minthogy tudják, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül a kényszerpénztárak nem jöhetnek létre. Egyik-másik vidéki városban heves küzdelmek árán győztek a munkások, mert az érdekelt iparhatóságok minden csak elképzelhető pressziót gyakoroltak a munkásokra. Némely helyen pedig annál könnyebben ment a mozgalom, mert a munkások egyöntetűleg jártak el és nem vártak míg az események meglepik őket, hanem már jó eleve szervezkedtek a harczra. Igen ajánlatos, hogy munkástársaink lássák el magukat a segélypénztári törvénynyel, mely 10 krért kapható a „Budapesti könyvnyomda és kiadószövetkezetnél (VI. Kemnitzer utcza 6. sz.) A törvény ismerete megkönnyíti a harczot és a harcz vége csakis a munkásság győzelme lehet. Szakegyesületi mozgalom. A budapesti szabósegédek által május hó 22-én tartott nyilvános gyűlésen választott bizottság a következő körlevelet bocsátotta ki: Felhívás a szabóiparban elfoglalt munkások, munkásnők és kisiparosokhoz Magyarországon! Szaktársak és társnők! Iparunk ép ugy mint a legtöbb más iparág, a kapitalista kizsákmányolás martalékává lett. A tőke ural mindent, tönkre teszi a kisiparosokat és átváltoztatja őket bérmunkásokká; a tőke még a legképzettebb szakférfiúnak is lehetetlenné teszi az önálló ekszisztencziát, ha nem rendelkezik ő is tőkével és így örökös bérszolgaságra kárhoztat mindenkit a ki nem bír tőkével. De ha még legalább mint munkások tűrhető viszonyok közt élhetnénk ! De ez sincs meg ! A kapitalista termelési rendszer fejlődésében mindjobban azt az irányt mutatja, hogy emberi munkaerőt takarítson meg és tegyen feleslegessé, miáltal leszorítja a munkabért a megélhetés mérvén alul. Ezt eléri a munkagépek fokozottabb alkalmazása, a munkamegosztás, a tömeges termelés stb. által. Ilyen módon szorítják ki iparunkból a megrendelésre készítendő szolid munkát és pótolják a gyárilag készített árukkal, mely rendszer mindig több és több munkára készen álló szaktársat feleslegessé tesz. Látjuk a munka utáni folytonos hajszát és keresletet, aminek a mindig rosszabbodó díjazás a következménye. A munkaidő tartama, az úgynevezett „szezon," amely évenként alig terjed már 6 hónapra, mindig rövidebb lesz és jövedelmünk annyira csökken, hogy 6 — országos szabó-kongresszust hívunk egybe. Az a körülmény, hogy tavaly több magyarországi szaktárs vett részt a Bécsben tartott osztrák-magyar szabó-kongresszuson, nem teszi feleslegessé a külön magyarországi szabó-kongresszusnak megtartását, mivel szükséges, hogy belső szervezkedési és agitácionális ügyeinket behatóbban beszéljük meg. A következő napirendet előzetesen állapítottuk meg, de ezt kívánatra kiegészíthetjük vagy megváltoztathatjuk : 1. Jelentés a szabóiparban elfoglalt munkások és munkásnők helyzetéről, valamint a szervezkedési mozgalom állásáról. 2. A szakegyesületi szervezkedés. 3. A szaksajtó. 4. A munkás-véd törvényhozás. 5. Indítványok. Szaktársak! Elvárjuk, hogy eme felhívásunkat mindenütt lelkesedéssel fogjátok fogadni és a kongresszusra minél több képviselőt fogtok küldeni, hogy közösen kezdhessük meg a küzdelmet emberhez méltó létfeltételek kivívására. Mutassuk meg külföldi szaktársainknak, hogy mi sem akarunk visszamaradni abban a küzdelemben, mely helyzetünk javítását tűzte ki czélul és melyben minden ország munkásai bajtársak. Különösen kérjük fel szaktársnőinket, akár a férfi-, akár a női ruházatban dolgoznak, valamint a kisiparosokat, hogy vegyenek részt a kongresszuson. Érdekeink közösek és éppen ezért kell egyesülnünk, ha javítólag akarunk közrehatni. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy mozgalmunk az egész szabóipara terjed, ki és ennélfogva annak keretébe tartoznak a magyar szabók és szűrszabók is. Ne maradjanak távol ők sem, képviseltessék magukat a kongresszuson, testvérkezet nyújtunk feléjük. Szaktársak! Fogjatok hozzá mindenütt a küldöttek választásához, mert azok legkésőbb július végéig bejelentendők. Bejelentések,, kérdések és egyéb közlemények Gion Jánoshoz, Budapest, IV., Kalap utcza 22. sz., 7. ajtó alá czimzendők. Szaktársi üdvözlettel Gion János, Mattos Jenő, Varga Ignácz, Roth Adolf, Rosenzweig M. Tőke és munka, Debreczen, június 13. A szárszabó munkások sztrájkja a munkások győzelmével ért véget, nem kapták meg ugyan az egész követelést, de egyelőre megelégedtek 15% bérjavítással; vásározási napidíjat 1 frtról 2 frtra emelték, az adót pedig többé nem fogják levonni a mesterek. A munkások közül többen elutaztak az itt maradottak pedig egy termelőszövetkezetet akarnak alakítani, oly módon, hogy ott maguk lesznek urai saját munkájuknak, közösen termelni és közösen élvezni a munkájuk csümölcsét, ez a tervük, mely ha sikerül, mindenesetre fejtörést fog okozni a mestereknek, mert életre való versenynyel fognak szemben állni és jóformán munkást sem fognak kapni. Mily nagyszerű látvány volna, ha a mesterek, kik üzletüket folytatni akarják, ők maguk lesznek kénytelenek dolgozni. A bérmozgalomban akadt egy pár sztrájkbontó is, de nem tartjuk érdemesnek megemlékezni róluk, mert ez a három ember annyira hátramaradt, hogy igazán nem tudták mit cselekszenek. —a—1. Gyűjtés a debreczeni sztrájkoló szárszabók számára: Rhetorika-óra az olvasó-egyletben —.82, budapesti paszományosok és gombkötök 1.9, összesen 1.82, előbbi kimutatás 155.71, mindössze 157 frt 53 kr. Gyűlési tudósítások, Budapest. Kornhauser Arnold elnöklete alatt élénk látogatott gyűlést tartottak e hó 12-én a Gradwohl-féle vendéglőben a budapesti arany és ezüst műves munkások. A napirend első ponjánál az elnök tett jelentést az ideiglenesen működő bizottság tevékenységéről. E szerint minden szombaton előadások és vitaestélyek tartatnak, megvettetett egy létesítendő könyvtárnak az alapja éstöbb nélkülöző szaktárs már eddig is segélyben részesült. A napirend második pontját az alapszabályok módosítása képezte, amelyhez Rákosi elvtárs (magyarul) és Stücklein (németül) beszéltek. A szónokok elmondták, hogy