Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)

1892-06-17 / 25. szám

millió dollár vagyonnal bír, évenként hat milliócskát dobhat ki az ablakon, s természetes, ha elolvassa a fenti kimutatást, majd megvesz a dühtől és az irigységtől. Magától érthető, hogy ilyenkor első gon­dolatát azok a „semmirekellő naplopó munkások" képezik, a­kik oly magas bért követelnek és nem engedik magukat jó­szerével kizsákmányolni, hogy az ő kegyelmes munkaadójuk minél hamarább befuthasson a boldogság ama révpartjába, a­melyben az első mil­liócskát zsebre dughatja. Eltökéli magában, hogy azért is megmu­tatja, hogy milliomos lesz ő belőle is. És ő a kizsákmányolás annyi módjával szorítsuk le — ez most nála a jelszó — a munkabére­ket, hogy több legyen a profit és gyarapodjék a vagyon! A munkások körében természetesen az ilyen közlések éppen az ellenkező hatást szülik. Ha egy öntudatos munkás,­ a­ki a fenti kimutatást godolkodva elolvassa és látja belőle, hogy például a dúsgaz­dag Rockefeller 6—8 millió dollárt költhet el évenként, önkéntelenül is azt kérdi magától: „Miként lehetséges az, hogy egyetlen egy ember a társadalomnak hasznos munkát ily óriási értékben végez­hessen?" És ha tovább elmélkedik, csakhamar rájön, hogy az az ember (feltéve, ha általában végez társadalmilag hasznos munkát) legfeljebb bevételeinek csak egy század részét keresheti meg saját kezűleg, míg a többi 99 századrészt mások munkája által nyeri és az tehát csak mások kizsákmányolásának az eredménye lehet. Ebből azután a további következtetéseket levonni már nem valami nehéz feladat. A nevezett amerikai újság, a­melyből a fenti számadatokat kivontuk, azt is tudni akarja, hogy az egyesült államok ipari törzs­vagyona a legutóbbi évtizedben tízezer millió dollárral emelkedett. Ha ez igaz, a­miben különben semmi okunk sincsen kételkedni, bátran mondhatjuk, hogy a legutóbbi tíz év alatt csakis az Egye­sült Államokban ily óriási összeggel lopták meg a bérmunkásokat. Nem is szólva azokról az óriási összegekről, a­melyeket a vállal­kozók és munkaadók privát luxusuk fedezésére elköltenek és nem is említve azokat a milliókat, a­melyek a modern ferde termelési rendszer következtében, a túltermelések és az üzletpangások által, évenként elvész. Mi csak köszönettel adózhatunk a burzsoá sajtónak az ilynemű közlésekért, mert ezek fölötte tanulságosak, de különösen tanulsá­gosak azokra, a­kik az ily számcsoportokat gondolkodva olvassák el, tételünk a véghetetlen gond és nélkülözés közt való zengésre sül­lyedt alá. Szaktársak és társnők! Helyzetünk folytonos veszélynek és bi­zonytalanságnak van kitéve és ez állapot mindenkit, a­ki látni ké­pes, aggodalommal tölti el, de egyszersmind erélyes akaratra is kell hogy serkentse arra nézve, hogy ennek a tűrhetetlen állapotnak véget vessen. Az egyes egyén ezen mit sem változtathat, hanem csak az összeség teremthet jobb viszonyokat. És ezt könnyen tehetjük szer­vezkedés által, az egész országban levő szaktársainknak egyesülése útján. A sokat igérő kezdet meg van téve; a fővárosban és több vidéki helyen már hozzáfogtak a szaktársak az organizáczióhoz (szer­vezkedéshez.­ De ezt egyöntetűleg mindenütt kell megtennünk, ha törekvéseinknek sikert akarunk biztosítani, amire különben égető szükségünk van. Hogy ezt elérjük, kell, hogy a szaktársak és társ­nők az egész országban, illetve azok képviselői közös tanácsko­zásra jöjjenek össze, hogy így közösen állapítsuk meg a szervezke­dés módját és a teendő intézkedéseket. E czélra 1892. évi augusz­tus hó 21. és 22. napjaira Budapesten tartandó Társadalmi szemle, Budapest, jan. 15. A kényszer-segélypénztárak tervbevett szer­vezése mindenütt, az egész országban erélyes fellépésre bírta a munkásokat. Egész sorozata a tudósításoknak fekszik előttünk, a­mikből azt a meggyőzdést merítjük, hogy a munkások mindenütt kellőképpen fogták fel érdekeiket és élnek törvényadta jogukkal, minthogy tudják, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül a kényszer­pénz­tárak nem jöhetnek létre. Egyik-másik vidéki városban heves küz­delmek árán győztek a munkások, mert az érdekelt iparhatóságok minden csak elképzelhető pressziót gyakoroltak a munkásokra. Némely helyen pedig annál könnyebben ment a mozgalom, mert a munká­sok egyöntetűleg jártak el és nem vártak míg az események meg­lepik őket, hanem már jó eleve szervezkedtek a harczra. Igen aján­latos, hogy munkástársaink lássák el magukat a segélypénztári törvénynyel, mely 10 krért kapható a „Budapesti könyvnyomda és kiadó­szövetkezetnél (VI. Kemnitzer utcza 6. sz.) A tör­vény ismerete megkönnyíti a harczot és a harcz vége csakis a mun­kásság győzelme lehet. Szakegyesületi mozgalom. A budapesti szabó­segédek által május hó 22-én tartott nyil­vános gyűlésen választott bizottság a következő körlevelet bocsá­totta ki: Felhívás a szabóiparban elfoglalt munkások, munkásnők és kisiparosokhoz Magyarországon! Szaktársak és társnők! Iparunk ép ugy mint a legtöbb más iparág, a kapitalista kizsákmányolás martalékává lett. A tőke ural mindent, tönkre teszi a kisiparosokat és átváltoztatja őket bérmun­kásokká; a tőke még a legképzettebb szakférfiúnak is lehetetlenné teszi az önálló ekszisztencziát, ha nem rendelkezik ő is tőkével és így örökös bérszolgaságra kárhoztat mindenkit a ki nem bír tőkével. De ha még legalább mint munkások tűrhető viszonyok közt élhetnénk ! De ez sincs meg ! A kapitalista termelési rendszer fejlődé­sében mindjobban azt az irányt mutatja, hogy emberi munkaerőt takarítson meg és tegyen feleslegessé, mi­által leszorítja a munka­bért a megélhetés mérvén alul. Ezt eléri a munkagépek fokozottabb alkalmazása, a munkamegosztás, a tömeges termelés stb. által. Ilyen módon szorítják ki iparunkból a megrendelésre készítendő szolid munkát és pótolják a gyárilag készített árukkal, mely rendszer min­dig több és több munkára készen álló szaktársat feleslegessé tesz. Látjuk a munka utáni folytonos hajszát és keresletet, a­minek a mindig rosszabbodó díjazás a következménye. A munkaidő tartama, az úgynevezett „szezon," a­mely évenként alig terjed már 6 hó­napra, mindig rövidebb lesz és jövedelmünk annyira csökken, hogy 6 — országos szabó-kongresszust hívunk egybe. Az a körülmény, hogy tavaly több magyarországi szaktárs vett részt a Bécsben tartott osztrák-magyar szabó-kongresszuson, nem teszi feleslegessé a külön magyarországi szabó-kongresszusnak meg­tartását, mivel szükséges, hogy belső szervezkedési és agitác­ionális ügyeinket behatóbban beszéljük meg. A következő napirendet előzetesen állapítottuk meg, de ezt kívánatra kiegészíthetjük vagy megváltoztathatjuk : 1. Jelentés a szabóiparban elfoglalt munkások és munkásnők helyzetéről, valamint a szervezkedési mozgalom állásáról. 2. A szakegyesületi szervezkedés. 3. A szaksajtó. 4. A munkás-véd törvényhozás. 5. Indítványok. Szaktársak! Elvárjuk, hogy eme felhívásunkat mindenütt lel­kesedéssel fogjátok fogadni és a kongresszusra minél több kép­viselőt fogtok küldeni, hogy közösen kezdhessük meg a küzdelmet emberhez méltó létfeltételek kivívására. Mutassuk meg külföldi szak­társainknak, hogy mi sem akarunk visszamaradni abban a küz­delemben, mely helyzetünk javítását tűzte ki czélul és melyben minden ország munkásai bajtársak. Különösen kérjük fel szaktárs­nőinket, akár a férfi-, akár a női ruházatban dolgoznak,­­ valamint a kisiparosokat, hogy vegyenek részt a kongresszuson. Érdekeink közösek és éppen ezért kell egyesülnünk, ha javítólag akarunk közrehatni. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy mozgalmunk az egész szabó­ipara terjed, ki és ennélfogva annak keretébe tartoznak a magyar szabók és szűrszabók is. Ne maradjanak távol ők sem, képviseltes­sék magukat a kongresszuson, testvérkezet nyújtunk feléjük. Szaktársak! Fogjatok hozzá mindenütt a küldöttek választásá­hoz, mert azok legkésőbb július végéig bejelentendők. Bejelentések,, kérdések és egyéb közlemények Gion Jánoshoz, Budapest, IV.,­ Kalap­ utcza 22. sz., 7. ajtó alá czimzendők. Szaktársi üdvözlettel Gion János, Mattos Jenő, Varga Ignácz, Roth Adolf, Rosenzweig M. Tőke és munka, Debreczen, június 13. A szárszabó­ munkások sztrájkja a mun­kások győzelmével ért véget, nem kapták meg­ ugyan az egész követelést, de egyelőre megelégedtek 15% bérjavítással; vásáro­zási napidíjat 1 frtról 2 frtra emelték, az adót pedig többé nem fogják levonni a mesterek. A munkások közül többen elutaztak az itt maradottak pedig egy termelő­szövetkezetet akarnak alakítani, oly módon, hogy ott maguk lesznek urai saját munkájuknak, közösen termelni és közösen élvezni a munkájuk csümölcsét, ez a tervük, mely ha sikerül, mindenesetre fejtörést fog okozni a mes­tereknek, mert életre való versenynyel fognak szemben állni és jóformán munkást sem fognak kapni. Mily nagyszerű látvány volna, ha a mesterek, kik üzletüket folytatni akarják, ők maguk lesznek kénytelenek dolgozni. A bérmozgalomban akadt egy pár sztrájkbontó is, de nem tartjuk érdemesnek megemlékezni róluk, mert ez a három ember annyira hátramaradt, hogy igazán nem tudták mit cselekszenek. —a—1. Gyűjtés a debreczeni sztrájkoló szárszabók számára: Rhetorika-óra az olvasó-egyletben —.82, budapesti paszományosok és gombkötök 1.9, összesen 1.82, előbbi kimutatás 155.71, mindössze 157 frt 53 kr. Gyűlési tudósítások, Budapest. Kornhauser Arnold elnöklete alatt élénk látogatott gyűlést tartottak e hó 12-én a Gradwohl-féle vendéglőben a budapesti arany és ezüst műve­s­ m­unkások. A napirend első ponjánál az elnök tett jelentést az ideig­lenesen működő bizottság tevékenységéről. E szerint minden szombaton előadá­sok és vitaestélyek tartatnak, megvettetett egy létesítendő könyvtárnak az alapja és­­több nélkülöző szaktárs már eddig is segélyben részesült. A napirend máso­dik pontját az alapszabályok módosítása képezte, a­melyhez Rákosi elvtárs (magyarul) és Stücklein (németül) beszéltek. A szónokok elmondták, hogy

Next