Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)
1892-06-17 / 25. szám
vetve visszajuttatnak egy elenyésző parányi részt az elharácsolt munkájuk értékéből. A társadalom oszlopai azért rezegtetik meg a parlament falait harsogó oraczióikkal a vallásszabadságról, szabad vallás gyakorlásáról és egyéb frázisról, mert igen jól tudják, hogy csak a vallás és ennek minél többször való ismétlése és annak minél nagyobb jelentőség tulajdonítása tarthatja őket a felszínen, vagyis egyedül az tarthatja a népet butaságban. „Minél inkább hisz a nép, valami természetfelettiben, annál könnyebben lehet fölötte uralkodni." Ezt a mai burzsoá-politikusok egyik nagymestere, Machiavelli „Der Staat" czímű munkájában már századokkal ezelőtt megmondotta és most is követi a burzsoá. Hanem a mai társadalmi rend legerősebb oszlopa, a hadsereg intézménye ellen kikelni,, az abban uralkodó középkori szellem megváltoztatására törekedni, az sem nem hasznos, sem nem czélirányos vállalkozás. És éppen ezért alig akad egyik-másik a társadalom oszlopai közül, aki ez ellen fölemelné szavát. Nem hasznos azt tenni azért, mert semminemű elismerés nem jár vele, nem czélirányos azért, mert az uralkodó osztályok mottója szerint: „többet ér tíz proletár halva, mint egy szocziáldemokrata élve." A hadseregekben pusztítják a proletárokat, no hát, csak azt az anyagot semmisítik meg, amelyből a szocziáldemokráczia táplálkozik. Elég proletár van a világon, jut is, marad is, ha még annyit tesz is csendessé a kaszárnyaszellem. Ha pedig élve kerül ki onnan egy proletár „Stramm und fest", mint ahogy illik, legalább alaposan elverték rajta a három esztendőn keresztül a port. Lesz abból azután minden, csak önálló, jellemes ember nem, aki sorsa fölött gondolkodni is tud, aki tehát fogékonysággal bír a szocziáldemokráczia eszméi iránt. Pedig de nagyon csalódik a burzsoázia ily irányú föltevéseiben. Éppen a hadseregből kikerültek, akiket meggyötörtek, megkínoztak, akiket neveztek parasztkutyának, akit becsukattak, kurta vasra verettek, hogy belegörbült a hátuk , éppen az olyanokból lesznek legodaadóbb elvtársaink. No de a hadsereg gondoskodik, hogy minél kevesebb kerüljön ki élve a kaszárnya falai közül. Ha megbírja a proletár-fiú a sok gyötrelmet, akkor is jó, ha nem bírja ki és egy kétségbeesett pillanatban leragadja a „Manlicher"-t a falról, hogy a maga kezével ontsa ki piros ifjú vérét —agy még jobb. Egy proletárral kevesebb, punktum. Legújabban megint egynehány katonai öngyilkosság híre szivárgott ki a kaszárnya falai közül. A napokban a 32. gyalogezred egy közkatonája, Weisz György, aki az első században szolgált, meglőtte magát a szolgálati fegyverével. A golyó a mellén keresztül a hátgerinczébe fúródott, úgy, hogy a szerencsétlen legény fölgyógyulásához alig van remény. Az ok, hogy Weisz zsidónak született. Mint ahogy ez a közös hadseregben megszokott történni, az esetet mindenkép el akarják tussolni. A második eset történt a Ferdinánd-kaszárnyában, ahol az emberek már szinte szokatlanul érzik magukat, ha egy nap nem történik öngyilkosság. Az eset hősének a neve: Müller Ignácz. Közember volt és a 2. műszaki ezred 19. századában szolgált. A már múltkor említett rendelet, hogy aszerencsétlen legényeket temessék el minden katonai dísz nélkül, és amely egy kuriózumok gyűjteményébe is beillik, sikerült megszereznünk és a következőkben mutatjuk be olvasóinknak hű magyar fordításban: „Minthogy a 2. számú műszaki ezred 4. és 5. Budapesten állomásozó zászlóaljában az utóbbi időben számos öngyilkosság történt, a közös hadügyminiszter úr 1890. márczius 30-áról 516. elnöki szám alatt kelt rendelete értelmében ezennel megtiltom, hogy e csapatoknak azokat az altisztjeit és legényeit, akik öngyilkosságot követnek el, katonai díszszel temessék. (Tehát még több öngyilkossági esetre vannak készen. Szerk.) Kivételnek csak az esetben van helye, ha a törvényszéki bonczolás minden kétséget kizárólag kideríti, hogy az illető öngyilkos beszámíthatatlan állapotban követte el tettét. E parancsom a legénység előtt felolvasandó. Lobkovitz s. k. altábornagy." Erre a „bölcs" rendeletre nagy szükség volt, mert különösen a 2. műszaki ezredben nagyon gyakran volna szükség a parádéra, ha minden öngyilkost katonai díszszel akarnának temetni. Az ezred 4. és 5-ik zászlóaljában október óta 14 katona követett el öngyilkosságot felebbvalóinak kegyetlen bánásmódja következtében. A műszaki csapatokban a legkeményebb munkát követelik, a gyakorlatokon tehát az emberséges bánásmód különösen megkövetelhető lenne. Hogyan van az, hogy daczára annak, hogy május 4-én a IV. zászlóalj 15. számú századának egy káplárja, május 24-ikén az V. zászlóalj 18. századában egy szakaszvezető, 30-ikán a 19. századból egy közlegény és május 31-én a IV. zászlóalj 14. sz. századából egy közlegény agyonlőtte magát; idáig semmi sem történt arra nézve, hogy az öngyilkosságok valódi okait kiderítsék, a ténykörülményekre nézve páratlan vizsgálatot indítsanak, mely a tisztek bánásmódját igazságosan kimutassa, hogy a vétkeseket megbüntessék akkor is, ha áldozataik már nem élnek ? Máskülönben még több embert fognak ezek halálba kergetni. A helybeli Mária Terézia 32. számú gyalogezredében hasonló viszonyok uralkodnak. Május 30-án, hétfőn reggel mellen lőtte magát a fönt említett Weisz nevezetű közlegény s életveszélyes sebében a kórházban fekszik, ha ugyan azóta meg nem halt, kit Fritsch főhadnagy ur 8 napi börtönre itélt kurta vasban, de minden reggel az elgyötört embert kihozatta és hadgyakorlatra vitte délig s a mint fáradtan hazatértek, azonnal vissza a börtönbe, a kemény deszkaágyra kurta vasba. Ezt a kínt tovább nem szenvedhetvén, midőn ismét a börtönből kiparancsolták s felküldték a 3-ik emeletre, hogy a gyakorlatra fegyverét lehozza, azzal előbb magát kívánta agyonlőni. A lövésre felfutottak s az embert vérében találták. Ekkor az őrnagy kihallgatta, hogy miért követte el tettét és mikor Weisz a tényállást előadta, a vizsgáló válasza ez volt: „Hund, schweigen Sie!" Június 3-án ismét ugyanabból az ezredből Mairville Vilmos káplár lőtte meg magát és meghalt. Ez hallgat. De halála beszédes, mert az egész ezred tudja, hogy ő is a rossz bánásmód következtében vetett véget életének. És mégis semmit sem tesznek a kegyetlen bánásmód megszüntetésére. Lehet-e másnak tekinteni e vétkes hanyagságot, mint céltudatos eljárásnak a proletárok pusztításában? A milliomosok. Időről-időre a tipikus burzsoá-lapok megborzongatják burzsoá olvasó közönségük hátát ama boldog emberek listájával, a kik e sáros földtekén a forintok milliói fölött rendelkeznek. Legutóbb a „N.-Y. Herald" az amerikai egyesült államok kereskedőségének ez a legodaadóbb képviselője hosszú sorban közölte az amerikai milliomosok neveit és vagyonuk számszerinti kimutatását. Képzelhetjük minő hatással vannak az ilyen közlések a kizsákmányoló burzsoákra: egyrészt majd megpukkadnak az irigységtől, hogy osztályosaiknak a tömegek kizsákmányolásában ilyen óriási vagyont sikerült összeharácsolniok; s másrészt ez a közlés arra ösztökéli őket, hogy a gyáraikban vagy vállalataiknál dolgozó elnyomott milliókat, még jobban kizsákmányolják, hogy ők is szert tehessenek az azokéhoz hasonló vagyonra. Gondoljuk csak meg, minő érzelmek foghatják el azt a kapitalistát, a ki csupán nyomorult százezer dollár fölött rendelkezik (darabját két frt 30 krjával számítva) ha a pénzoligarcháknak a következő listája kerül a szeme elé: Dollar John. D. Rockefeller, Newyork .... 125.000,000 W. W. Astor, Newyork 120.000,000 Rüssel, Sage, Newyork 90.000,000 Jay Gould, Newyork 80.000,000 Henry M. Flagler, Newyork 60.000,000 Charles Grocker Estate, California . . . 60.000,000 Charles Pratt Estate, Newyork . . . . 55.000,000 William K. Vanderbilt, Newyork . . . 50.000,000 Cornelius Vanderbilt, Newyork . . . . 50.000,000 Fred W. Vanderbilt, Newyork . . . . 35.000,000 William Astor, Newyork 35.000,000 John Montgomery Sears, Boston .... 40.000,000 Lois C. Tiffany, Newyork 35.000,000 C. P. Huntington, Newyork John J. Blair, Blawertown, Nework . . 30.000,000 William Rockefeller, Newyork Mrs. Elliot F. Shepard, Newyork .... 30.000,000 Leland Stanford, Kalifornia 30.000,000 Mrs. Hetty Green 40.000,000 A. Pacler Estate 70.000,000 Moses Taylor Estate E. A. Stevens, Newyork Brown & íves Estate, Providence, N.-Y. . P. D. Armour, Chikago, Hl P. Goelet Estate, Newyork 40.000,000 T. A. Scott Estate, Newyork J. W. Garrett Estate 35.000,000 G. B. Roberts, Philadelphia, Pa. ... 30.000,000 Rose Winans 30.000,000 F. B. Coxe 30.000,000 Claus Spreckels, San Franzisko . . . . 30.000,000 R. J. Livingston, Newyork 30.000,000 Mrs. Hopkins Searles' Estate 30.000,000 S. V. Harkness Estate 30.000,000 R. W. Coleman Estate 30.000,000 J. M. Singer, Estate 30.000,000 A. J. Drexel, Newyork 25.000,000 J. S. Morgan, Newyork 25.000,000 J. P. Morgan, Newyork 25.000,000 Marshai Field, Chicago 25.000,000 David Dowes Estate, Newyork . . . . 20.000,000 J. G. Fair Estate, California 25.000,000 E. T. Gerry, Newyork 25.000,000 Governor Fairbanks Estate, Newyork . . 25.000,000 A. Schmerhorn Estate, Newyork . . . 25.000,000 0. H. Payne, Newyork 25.000,000 John T. Davis, St. Louis 25.000,000 A potom százezer dollár tulajdonosa, — a ki legjobb esetben 16000 dollárt adhat ki évente, mig például Rockefeller, a kí 125 30.000,000 30.000,000 50.000,000 50.000,000 50.000,000 40.000,000 35.000,000