Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)

1892-06-17 / 25. szám

vetve visszajuttatnak egy elenyésző parányi részt az elliarácsolt munkájuk értékéből. A társadalom oszlopai azért rezegtetik meg a parlament falait harsogó oraczióikkal a vallásszabadságról, sza­bad vallás gyakorlásáról és egyéb frázisról, mert igen jól tudják, hogy csak a vallás és ennek minél többször való ismétlése és annak minél nagyobb jelentőség tulajdonítása tarthatja őket a fel­színen, vagyis egyedül az tarthatja a népet butaságban. „Minél inkább hisz a nép, valami természetfelettiben, annál könnyebben lehet fölötte uralkodni." Ezt a mai burzsoá-politikusok egyik nagy­mestere: Machiavelli „Der Staat" czimü munkájában már szá­zadokkal ezelőtt megmondotta és most is követi a burzsoá. Hanem a mai társadalmi rend legerősebb oszlopa, a hadsereg intézménye ellen kikelni,, az abban uralkodó középkori szellem megváltoztatására törekedni; az sem nem hasznos, sem nem czél­irányos vállalkozás. És éppen ezért? alig akad egyik-másik a tár­sadalom oszlopai közül, a ki ez ellen fölemelné szavát. Nem hasz­nos azt tenni azért, mert semminemű elismerés nem jár vele, nem czélirányos azért, mert az uralkodó osztályok mottója szerint: „többet ér tiz proletár halva, mint egy szocziáldemokrata élve." A hadseregekben pusztítják a proletárokat, no hát, csak azt az anyagot semmisitik meg, a melyből a szocziáldemokráczia táplál­kozik. Elég proletár van a világon, jut is, marad is, ha még annyit tesz is csendessé a kaszárnyaszellem. Ha pedig élve kerül ki onnan egy proletár „Stramm und fest", mint a hogy illik, leg­alább alaposan elverték rajta a három esztendőn keresztül a port. Lesz abból azután minden, csak önálló, jellemes ember nem, a ki sorsa fölött gondolkodni is tud, a ki tehát fogékonysággal bir a szocziáldemokráczia eszméi iránt. Pedig de nagyon csalódik a bur­zsoázia ily irányú föltevéseiben. Éppen a hadseregből kikerültek, a kiket meggyötörtek, megkinoztak, a kiket neveztek parasztkutyá­nak, a kit becsukattak, kurta vasra verettek, hogy belégörbült a hátuk : éppen az olyanokból lesznek legodaadóbb elvtársaink. No de a hadsereg gondoskodik, hogy minél kevesebb kerüljön ki élve a kaszárnya falai közül. Ha megbírja a proletár-fiu a sok gyötrel­met, akkor is jó, ha nem birja ki és egy kétségbeesett pillanat­ban leragadja a „Manlicher"-t a falról, hogy a maga kezével ontsa ki piros ifjú vérét — ugy még jobb. Egy proletárral kevesebb, punktum. Legújabban megint egynehány katonai öngyilkosság hire szi­várgott ki a kaszárnya falai közül. A napokban a 32. gyalogezred egy közkatonája, Weisz György, a ki az első században szolgált, meglőtte magát a szol­gálati fegyverével. A golyó a mellén keresztül a liátgerinczébe fúródott, ugy, hogy a szerencsétlen legény fölgyógyulásához alig van remény. Az ok: hogy Weisz zsidónak született. Mint a hogy ez a közös hadseregben megszokott történni: az esetet mindenkép el akarják tussolni. A második eset történt a Ferdinánd-kaszárnyában, a hol az emberek már szinte szokatlanul érzik magukat, ha egy nap nem történik öngyilkosság. Az eset hősének a neve: Müller Ignácz. Közember volt és a 2. műszaki ezred 19. századában szolgált. A már múltkor emiitett rendelet, hogy a •szerencsétlen legényeket temessék el minden katonai disz nélkül, és a mely egy kuriozumok gyűjteményébe is beillik, sikerült megszereznünk és a következőkben mutatjuk be olvasó­inknak hű magyar fordításban: „Minthogy a 2. számú mű­szaki ezred 4. és 5. Budapesten állomásozó zászlóaljában az utóbbi időben számos öngyilkosság történt, a közös hadügyminiszter úr 1890. márczius 30-áról 516. elnöki szám alatt kelt rendelete ér­telmében ezennel megtiltom, hogy e csapatoknak azokat az alti s zt j eit és legényeit, a kik öngyi lko s sá g o t követnek el, katonai diszszel temessék. (Tehát még több öngyilkossági esetre vannak készen. Szerk.) Kivételnek csak az esetben van helye, ha a törvényszéki bonczolás minden kétsé­get kizárólag kideríti, hogy az illető öngyilkos beszámíthatat­lan állapotban követte el tettét. E parancsom a legény­ség előtt felolvasandó. Lobkovitz s. k. altábornagy." Erre a „bölcs" rendeletre nagy szükség volt, mert külö­nösen a 2. műszaki ezredben nagyon gyakran volna szükség a parádéra, ha minden öngyilkost katonai diszszel akarnának temetni. Az ezred 4. és 5-ik zászlóaljában október óta 14 katona követett el öngyilkosságot fel ebb valóinak kegyetlen bánásmódja következtében. A műszaki csapatokban a legkeményebb munkát követelik, a gyakorlatokon tehát az emberséges bánásmód különö­sen megkövetelhető lenne. Hogyan van az, hogy daczára annak, hogy május 4-én a IV. zászlóalj 15. számú századának egy káp­lárja, május 24-ikén az V. zászlóalj 18. századában egy szakasz­vezető, 30-ikán a 19. századból egy közlegény és május 31-én a IV. zászlóalj 14. sz. századából egy közlegény agyonlőtte magát; idáig semmi sem történt arra nézve, hogy az öngyilkosságok valódi okait kiderítsék, a ténykörülményekre nézve páratlan vizsgálatot indítsanak, mely a tisztek bánásmódját igazságosan kimutassa, hogy a vétkeseket megbüntessék akkor is, ha áldozataik már nem élnek ? Máskülönben még több embert fognak ezek halálba kergetni. A helybeli Mária Terézia 32. számú gyalogezredében hasonló viszonyok uralkodnak. Május 30-án, hétfőn reggel mellen lőtte magát a fönt emiitett Weisz nevezetű közlegény s életveszélyes sebében a kórházban fekszik, ha ugyan azóta meg nem halt, kit Fritsch főhadnagy ur 8 napi börtönre itélt kurta vasban, de min­den reggel az elgyötört embert kihozatta és hadgyakorlatra vitte délig s a mint fáradtan hazatértek, azonnal vissza a börtönbe, a kemény deszkaágyra kurta vasba. Ezt a kínt tovább nem szen­vedhetvén, midőn ismét a börtönből kiparancsolták s felküldték a 3-ik emeletre, hogy a gyakorlatra fegyverét lehozza, azzal előbb magát kívánta agyonlőni. A lövésre felfutottak s az embert véré­ben találták. Ekkor az őrnagy kihallgatta, hogy miért követte el tettét és mikor Weisz a tényállást előadta, a vizsgáló válasza ez volt: „Hund, schweigen Sie!" Junius 3-án ismét ugyanabból az ezredből Mairville Vilmos káplár lőtte meg magát és meghalt. Ez hallgat. De halála beszé­des, mert az egész ezred tudja, hogy ő is a rossz bánásmód kö­vetkeztében vetett véget életének. És mégis semmit sem tesznek a kegyetlen bánásmód meg­szüntetésére. Lehet-e másnak tekinteni e vétkes hanyagságot, mint czéltudatos eljárásnak a proletárok pusztításában? A milliomosok. Időről-időre a tipikus burzsoá-lapok megborzongatják burzsoá olvasó közönségük hátát ama boldog emberek listájával, a kik e sáros földtekén a forintok milliói fölött rendelkeznek. Legutóbb a „N.-Y. Herald" az amerikai egyesült államok kereskedőségének ez a legodaadóbb képviselője hosszú sorban közölte az amerikai mil­liomosok neveit és vagyonuk számszerinti kimutatását. Képzelhet­jük minő hatással vannak az ilyen közlések a kizsákmányoló bur­zsoákra: egyrészt majd megpukkadnak az irigységtől, hogy osztá­lyosaiknak a tömegek kizsákmányolásában ilyen óriási vagyont sikerült összeharácsolniok; s másrészt ez a közlés arra ösztökéli őket, hogy a gyáraikban vagy vállalataiknál dolgozó elnyomott mil­liókat, még jobban kizsákmányolják, hogy ők is szert tehessenek az azokéhoz hasonló vagyonra. Gondoljuk csak meg, minő érzel­mek foghatják el azt a kapitalistát, a ki csupán nyomorult száz­ezer dollár fölött rendelkezik (darabját két frt 30 krjával számítva) ha a pénzoligarcháknak a következő listája kerül a szeme elé: Dollar John. D. Rockefeller, Newyork .... 125.000,000 W. W. Astor, Newyork 120.000,000 Rüssel, Sage, Newyork 90.000,000 Jay Gould, Newyork 80.000,000 Henry M. Flagler, Newyork 60.000,000 Charles Grocker Estate, California . . . 60.000,000 Charles Pratt Estate, Newyork .... 55.000,000 William K. Vanderbilt, Newyork . . . 50.000,000 Cornelius Vanderbilt, Newyork .... 50.000,000 Fred W. Vanderbilt, Newyork .... 35.000,000 William Astor, Newyork 35.000,000 John Montgomery Sears, Boston .... 40.000,000 Lois C. Tiffany, Newyork 35.000,000 C. P. Huntington, Newyork 30.000,000 John J. Blair, Blawertown, Nework . . 30.000,000 William Rockefeller, Newyork 30.000,000 Mrs. Elliot F. Shepard, Newyork .... 30.000,000 Leland Stanford, Kalifornia 30.000,000 Mrs. Hetty Green 40.000,000 A. Pacler Estate 70.000,000 Moses Taylor Estate 50.000,000 E. A. Stevens, Newyork 50.000,000 Brown & íves Estate, Providence, N.-Y. . 50.000,000 P. D. Armour, Chikago, Hl 40.000,000 P. Goelet Estate, Newyork 40.000,000 T. A. Scott Estate, Newyork 35.000,000 J. W. Garrett Estate 35.000,000 G. B. Roberts, Philadelphia, Pa. ... 30.000,000 Rose Winans 30.000,000 F. B. Coxe 30.000,000 Claus Spreckels, San Franzisko .... 30.000,000 R. J. Livingston, Newyork 30.000,000 Mrs. Hopkins Searles' Estate 30.000,000 S. V. Harkness Estate 30.000,000 R. W. Coleman Estate 30.000,000 J. M. Singer, Estate 30.000,000 A. J. Drexel, Newyork 25.000,000 J. S. Morgan, Newyork 25.000,000 J. P. Morgan, Newyork 25.000,000 Marshai Field, Chicago 25.000,000 David Dowes Estate, Newyork .... 20.000,000 J. G. Fair Estate, California 25.000,000 E. T. Gerry, Newyork 25.000,000 Governor Fairbanks Estate, Newyork . . 25.000,000 A. Schmerhorn Estate, Newyork . . . 25.000,000 0. H. Payne, Newyork 25.000,000 John T. Davis, St. Louis 25.000,000 A potom százezer dollár tulajdonosa, — a ki legjobb esetben 16000 dollárt adhat ki évente, mig például Rockefeller, a kí 125

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék