Népszava, 1893 (21. évfolyam, 1–52. sz.)
1893-01-06 / 1. szám
21. évfolyam. Budapest, 1893. január 6. —— * ', A munkásnép érdekeit képvipiö közlöny. Esifbatési-íij. Magyarország és Ausztria számára: Egész évre 8.40 kr. — Félévre 1.20 kr. — Negyedévre 60 kr. — Egy hóra 20 kr. postai megküldéssel. Németország számára: Negyedévre 1.30 kr. A posta-szerződéshez tartozó országok részére . Negyedévre 2 franc. feSST" Egyed szám ára A kr. lv. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. k., Kemnitzer-utcza 6. Teréz-körut sarkán. A szerkesztővel értekezni lehet: Hétköznapokkon 6—8 óráig este, ünnep és vasárnapokon délelőtt 8—10 óráig. LVI 1. szám. Munkások, elvtársak! Ne feledkezzetek meg a pártlapok terjesztéséről, új előfizetők gyűjtéséről és az agitáczionális alapra való adakozásról és gyűjtésről! — Mimién vendéglőben, minden kávéházban ahol megfordultok, követeljétek a ,,Népszavát* és „Arbeiterpresset" CF A Felhívás előfizetésre! A Népszava jelen számával a 21. évfolyam I. negyedére új előfizetést tartam kezdődik, amire felhívjuk elvtársaink, a munkások figyelmét. Talán felesleges is mondanunk, hogy a Népszava mindenkor hű szószólója a munkásosztálynak, hű tükre a népéletnek és tántoríthatlan fegyvere a jogaitól megfosztott, az elnyomott és kizsákmányolt munkásságnak. A párt szempontjából tekintve, mindig a szocziáldemokráczia alapján állt, és ilyen lesz a jövőben is! A Népszava a munkásosztály a munkálkodó nép közlönye és ezért haragszanak rá. De mi nem törődhetünk ellenfeleink haragjával; mi az egyenes úton haladunk; nyiltan és bátran hirdetjük a nép jogos követeléseit és tartózkodás nélkül mondjuk ki az igaz szót! Elvtársak! Terjesszétek lapjaitokat! Ez képezi állandó szózatunkat hozzátok, mert tudjuk, hogy szükséges lapunkat a legszélesebb néprétegekben terjeszteni, mert tudjuk, hogy a felvilágosításra nagy szüksége van az elnyomatás által földig sújtott nagy néptömegek. Elvtársak! Munkások! Egy gyárból, egy műhelyből, egy munkásnak lakásából se hiányozzék a Népszava vagy az Arbeiterpresse! Minden vendéglőben és kávéházban, melyben megfordultok, követeljétek, hogy a Népszavát és az Arbeiterpresset járassák. Gyűjtsetek folyton előfizetőket lapjaitoknak; gondoskodjatok, hogy mindig beszélhessünk új tömeghez, hogy szavaink minél szélesebb körökbe hatoljanak el s gondoskodjatok végre arról, hogy lapjaitok a mezőgazdasági proletárok, a földmives munkások közt is elterjedjenek! Elvtársak! Kötelességteknek tekintsétek a pártlapok terjesztését ; ez alól ne vonja ki magát senki, a kinek szivén fekszik az igazság terjesztése. Bizonyítsátok be, hogy méltó bajtársai vagytok más országok öntudatos munkásainak! Mi pedig a pártlapokat lehetőleg fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk továbbra is. Ezentúl is törekedni fogunk, hogy népszerűen iri vezérczikkeinkben a közgazdaság minden ágából oktatást s felvilágosítást nyújtsunk, s a napi kérdéseket elveink és érdekeink szempontjából megvilágítsuk. A társadalmi szemlében a bel és külföld érdekes eseményeit fogjuk közölni, a tőke és munka rovatban ismertetni fogjuk a bárhol felmerülő bérmozgalmakat; az egyleti tudósítások hírt fognak adni a szakegyesületeket működéséről; a gyárak és műhelyek rovatának tartalmassá tételére pedig elvtársainkat kérjük fel, hogy az igazságnak megfelelő s aláírással ellátott tudósításokat küldjenek be. Fel tehát elvtársak! Mindenki teljesítse kötelességét ! Előfizetési feltételek: Egész évre 2 frt 40 kr. Fél évre 1 frt 20 kr. Negyed évre 60 kr. Egy hóra 20 kr. ^«»«irányszámokat és agitáczióra szánt példányokat ingyen adunk. A „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala C A pártgyülés alkalmából. A már régen tervezett, a már régen várt pártgyülés megtartásának határideje elvégre elérkezett és míg lapunk mai száma olvasóink kezébe jut, addig az ország minden vidékéről egybegyűlt elvtársak már ülésezni, tanácskozni és a reájuk váró ügyek elintézésén munkálkodni fognak. Üdvözöljük elvtársainkat, a proletárok képviselőit körünkben és a legjobb sikert kívánjuk tanácskozásaiknak. Nem fogadjuk elvtársainkat mint a burzsoázia szokta az ő embereit — fényes ünnepséggel, lármázó czafranggal, hanem benső meggyőződéssel és lelkesedéssel az ügy iránt nyújtjuk testvéri jobbunkat az üdvözletre. Hiszen nem ünnepelni jönnek össze a proletárok, hanem dolgozni, súlyos munkát végezni. A kongresszus tagjai hivatva vannak arra is, hogy a párt kebelében kitört viszálynak is véget vessenek és annál könnyebben fog ez nekik sikerülni, minthogy a viszálynak sem elvi, sem taktikai jelentősége nincs, hanem tisztán egyéni dolog. Már eleve is annak a meggyőződésnek adunk kifejezést, hogy a pártgyűlés alkalmából a viszály meg fog szűnni és a gyűlés után minden igazi és becsületes elvtárs megkettőztetett erővel fog küzdeni igazságos ügyünk érdekében. És hogy így lesz, aziránt alig lehet kétség. Ez alkalommal röviden méltatni óhajtjuk a napirend egyes pontjait, anélkül azonban, hogy véleményünket az elvtársakra nézve kötelezővé akarnánk tenni. A pártgyűlés véleménye a mérvadó az elébe terjesztett ügyekre nézve és határozataitól fog függni, hogy miként kell ezentúl eljárni és cselekedni. A párt jelentése a viszonyok mérlegelése mellett nem lehet vajmi fényes. Az elv érdekében kifejtendő agitácziót megnehezíti egyrészt a hatóságok önkénye és különösen a vidéken és másrészt népünk közönye, mely mindent, még azt is, ami a saját érdekét érinti oly nagyon közelről, csakúgy félvállról szokta venni. Ez az utóbbi körülmény abban leli magyarázatát, hogy a magyar munkás helyzete és különösen a kisiparban és a mezőgazdaságban elfoglalt munkásé oly nyomorult, hogy a rabszolgákká sülyesztett testvéreinket oly nehezen lehet a gondolkodásra birni. További akadályt képez a példátlan rossz díjazás, melyben a munkás részesül, amely lehetetlenné teszi neki, hogy hírlapot, könyvet vehessen, sőt igen gyakran még gyűlésre sem mehet, mert nem nélkülözhet egy krajczárt sem. Ehhez járul még az a sajnos tény is, hogy köznépünknek jó fele része írni-olvasni nem tud, ami szinte lényegesen megnehezíti a szervezkedést, a küzdelmet. Ezek olyan akadályok, melyek más országokban nem állnak fenn. Mindazáltal hozzá kell látni, hogy az akadályokat, amennyire lehet, leküzdjük és ez az osztálytudatos elvtársak feladata. Élőszóval és a nyomatott betűvel, úgy amint lehet, folytatni kell a felvilágosítás terjesztését. Ez utóbbira fel kell használni a pártközlönyöket, a pártirodalmat, amiket nem úgy terjesztenek az elvtársak , mint kellene. A pártközlönyöknek természetesen nincsenek meg azok a jövedelmi források, melyek a burzsoá lapoknak nemcsak fennállását biztosítják, hanem a kiadóknak még vagyont is hoznak. Ezt a hiányt a pártlapok terjesztése, elő-