Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-09-04 / 18. szám
114 NÉPSZAVA szellemű munka megjelenését, keserves fusolygó, jámbor arczot vágtak. Amikor áldeléreikkel könyveket vásárolnak, hogy tazataikat kerékre feszítették, máglyára vitték nullanak, művelődjenek. Aki a munkások — ők mosolyogtak. Amikor szemtől*"" ' " szembe legazemberezték őket, amikor minden országból kiutasították őket, — jámbor, jusson, aki összejátszik burzsoá-könyváru-megadással mosolyogtak. Királyok előtt, sokkal hogy províziót kaphasson és annak koldusokkal szemben, ellenségektől vagy haerejéig drágábban sózhassa a munkásokra a férczműveket: szívtelen áruló. Menjetek a krankenkassza Wesselényi-utczai árubódéezen nemes, tiszteletreméltó vágyát kihasználja, hogy meg nem engedett jövedelemhez • _ «kl ««r.fTm'n+p'fil V»m"zona_LinTvry"Q m~ jába, ott fogjátok találni a dicső Marx mellett a „Nemi élet gyönyöreit" tárgyaló könyvátoktól környezetten — mindig mosolyogtak. Egyszóval kétszínűen, álnokul ravasz mosolygás mögé rejtették minden indulatjaikat és a szemlélő sohasem tudta meg, hogy bensőjükben milyen indulatok vehet. Lassalle, Bebel, stb. könyvei mellett forranak. Ezért ma is a megvetés és az a leghitványabb burzsoá féregirodalmat. S utálat kifejezője a jezsuita szó. Láttátok tudjátok !»kezeli azt a könyvkereskedést? már Kankót nem mosolyogni? Menjetek el az Erzsébet-körúti főbevásárló- Láttátok már — kivéve nyilvános gyűlése- feltétele, hogy egy megfelelő helyre, a burzsoá antikváriushoz és kérdez- kend haragudni? Mondhattatok-e neki rendszer teremtessék, tétek ínég, ki szed fel províziókat, ki fogad olyasvalamit, amin ő, mindég, örökkönel ajándékokat és kérdezősködjetek, hogy örökké nem mosolygott volna? Hányszor van az, hogy az a Wesselényi-utczai áru- szólítottátok már szemtől-szembe az igazi bódé csakis onnan és sehol máshol fedezi nevén? S tudjátok mit tett? — édesdekönyvszükségleteit ? — választ fogtok kapni. „De azért Wankó derék életes ember!" T. elvtársak! Dicsőséges, szép hogy elmultatok! Milyen édes a visszaemlékezés arra az időre, amikor még a magyarországi proletárságnak napilapja volt. Hogy ujjongtunk, hogy repesett a szívünk az örömtől, amikor egy-egy számát megpillantottuk. Mily feláldozó munkával terjesztettük, hány gyűlést hívtunk egybe és hányszor beszéltük rekedtté magunkat, felhíva a munkásokat, támogatásra. Mennyi pénzünkbe került az a lap, hány proletár áldozta oda kis megtakarított pénzét, hogy a „mi lapunk" fenállhasson. S amig mi dolgoztunk a proletárság lapja érdekében, addig Budán gyűléseket hívott egybe a kis fekete, Kürschner és szidta azokon a „Népszavát", minden magyar szocziáldemokrata szemefényét, mint a záporesőt. Pesten pedig hű szövetségese, a Wesselényi-utczai árubódéban segített neki. Akik ott megfordultak, nem tehették, hogy a napilapra mondott egy-egy szitkot meg ne halljanak. S miért szidta ? Mert a lap kiadóhivatalának vezetője nem ő lett, hanem egy ügyetlen és tehetetlen asztalos, pedig neki vágott a foga a kényelmes állásra, no meg talán a ellenőrzés nélküli kezelésre. A lap megbukott, sárba hullott a mi szemünk fénye, szívünk vérzett, közel voltunk a kétségbeeséshez és ott a krankenkasszánál két ember örömmámorban úszott és kankánt tánczolt. „De azért Wankó derék, becsületes ember! T. elvtársak! A szocziáldemokráczia eszméjét monopolizálni nem lehet. Nemcsak a munkásoké ez az eszme, hanem a becsületes emberek összességéé. Szíves örömest látjuk és fogadjuk, hogy ha a burzsoá körökből emelkednek fel hozzánk egyesek, hogy velünk karöltve harczoljanak egy szebb és jobb világért. S ha ezeknek az átfutóknak van képességük, akaratuk, tudásuk, szívesen fogadjuk, ha pártunknak útmutatással és műveltségük adta joguknál fogva tanácscsal szolgálnak. Sok ilyen derék embert sorolhatnánk elő, akik a burzsoáziából kikerülve, nagy és hasznos szolgálatokat tettek elvünknek. S ezeket apróra mind elüldözték. Ott fonták mindig a titkos szálakat a Wesselényi-utczai bódéban, amelyekben a jóhiszemű elvtársak megbotlottak és felháborodva a rat intrikákon, undorral hagyták el azt a pártot, ahol becsületes törökA kongresszus kimondja, hogy minden nemzet minkásainak főtörekvése oda kávésért rágalommal, munkáért hálátlansággal nyúljon, hogy a termelési, szállítási és szétesosztási eszközök a társadalom tulajdonába menjenek át, hogy így a munkásság, az elnyomott nép, a kapitalizmus malma alól felszabaduljon. A kongresszus továbbá azon nézeten van, hogy a nemzeti és nemzetközi agitáczió ezen értelemben naponta szükségesebbé válik, tekintettel a nemzeti és nemzetközi kartellek és ringek gyarapodására, és azon nagy kapitalisztikus szervezetekre, melyek az előbbiek háta mögött állanak és azért Wankó derék, becsű- a szabad versenyt teljesen elnyomják. A letes ember!" kongresszus tehát ajánlja, hogy azon országg, elvtársak! Figyeljétek meg, hogy azok, melyeknek munkáspártjai a traszok és az ember, aki mindig mosolyog, milyen kartellek ténykedéseit már tervszerűen ellengyenge lábon áll jellem dolgában, őrizik, egy nemzetközi irodát létesítsenek. A jezsuitáknak mindig az volt főerköl- melyek ezen kapitalisztikus szervezetek tevécsösségük, hogy örökkön-örökké szent, mékenységét ellenőrizzék és a nemzeti vagy fizetnek. S ha maradt még egy, azt is elüldözték. Azt a jóhiszemű Tárkonyit, aki csak most tudja, hogy miféle banda tartotta körkihálózva , kérdezzétek csak meg, hogy honnan indul ki az aknamimka ellene, és megtudjátok, hogy az a Jánospofájú Wesselényi-utczai árubódés milyen csökönyösséggel dolgozott becsületes tervei ellen, amíg ő is undorral eltelve, otthagyta a krankenkassza pártját. „De azért Wankó derék, a nemzetközi törvényhozás segélyével a társadalmasításukra hassanak. .. A munkások szakszervezkedési harcza nélkülözhetlen, hogy a tőke gazdasági túlsúlyának ellentállhassanak és a munkások jelenlegi helyzetén javítsanak. Szakszervezkedés nélkül nincs elégséges bér és nincs rövidebb munkaidő. Ezen harc ez által azonban a kizsákmányolás csak enyhítve, de megszüntetve nem lesz. A munkások kizsákmányolása csak akkor érhet véget, ha a társadalom maga veszi tulajdonába az összes termelési eszközöket, a földbirtokot és a közlekedési eszközöket. Ennek szükséges előtörvényhozási Hogy ezt teljesen keresztül vigyük, szükséges, hogy a munkásosztály mérvadó politikai hatalom legyen. A politikai hatalom azonban csak olyan lehet, amilyen a szervezkedés. A szakszervezkedés Minderre meglepően mosolygott! 0 r i z k e d e t e k a tehát a munkásságot politikai hatalommá fejleszti, mert a szervezéséről gondoskodik. A munkások szervezése hiányos és nem elégséges, ha az csak politikai. De a gazdasági harcz megköveteli a munkásosztály politikai tevékenységét is. Amit a munkások munkaadóik elleni szabad harczban elérnek, azt többnyire mint politikai hatalom, törvényhozásilag meg kell erősíttetni, ha az állandó legyen. Sok esetben a törvényhozás által elért eredmények feleslegessé teszik a gazdasági harcrot. A munkásosztály nemzetközi együttműködése annál szükségesebb lesz, mennél inkább kifejlődik a nemzetközi világpiac és azzal együtt a a nemzeti iparok közötti konfliktusok. A legközelebbi időre a következő irányokban szükséges a nemzetközi eljárás: 1. A vámok, fogyasztási adók és kiszállítási prámiák eltörlése. 2. Egy nemzetközi munkásvédtörvény megteremtése. A párisi kongresszus határozatait ismételve, ajánlja a kongresszus a legközelebbi agitácziót főleg a következőkre összpontosítani: a) a törvényes nyolczórai munkaidő kiküzdésére; b) az úgynevezett schwitz-rendszer megszüntetése és a háziiparnál foglalkozó munkások részére alkalmas védtörvények teremtésére; c) egy teljesen szabad egyesülési és gyülekezési jog kivívását mindkét nem részére. Ezeknek elérésére szükséges, hogy a gazdasági és politikai mozgalom karöltve járjon. Ezért kimondja a kongresszus, a párisi és zürichi határozatokkal egyetértőleg, hogy a munkásosztály emanczipácziójáért folytatott harcban feltétlenül szükséges a munkások gazdasági szervezkedése, és minden munkás, aki a tőke uralma alól szabadulni akar, kötelességének tartsa, szakmájának szervezkedéséhez tartozzon. A gazdasági szervezkedéseknek," ha eredményes működést akarnak kifejteni, szükséges, hogy országos egyesületekbe tömörüljenek, mert minden külön szervezkedés csak ártalmas lehet. A politikai nézeteltérés nem képezhet választó okot a gazdasági harcrokban való részvételre, de a proletáriátus osztályharczának természete megköveteli, hogy a munkásszervezetek tagjaikat szocziáldemokratákká neveljék. A szervezeteknek kötelességük a szakmájukban foglalkoztatott nőket a tagok sorába felvenni és férfi és női munkásoknak egyenlő munkáért egyenlő munkabért követelni. A kongresszus a sztrájkot és bojkottot szükséges eszközöknek tartja a szervezetek czéljainak elérésére, de nem tartja lehetőnek egy általános nemzetközi sztrájk keresztülvitelét Sztrájkoknál, lock-out-oknál és bojkottoknál kötelesek az összes országok szervezetei egymást a legjobb erejükből támogatni. Május 1-ének ügyében a következő határozati javaslat nyújtatott be: „Az 1. május ügyében a kongresszus csatlakozik a lefolyt kongresszusok határozataihoz. A májusi ünnep jelentőségét elsősorban a nyolczórai munkanapérti demonstrációban leli és kimondja, hogy az általános munkaszünet minden erővel eszközöltessék." E javaslat minden vita nélkül elfogadtatott, mindig mosolygó pofáktól! Mosoly-be és a- 8 Silberbergre is s milyen kedves, odaadó mosolylyal, olyannal, ahogy talán napot, valamikor a kedvesére sem mosolygott " szebben. S hogy, de hogy meg mara ! „De azért Wankó derék, becsületes ember!" S most az a províziókat szedő, üres fejű, mosolygó pofájú előáll s nagy garral hirdeti, hogy ő „derék, becsületes ember! Menjetek elvtársak, és üdvözöljétek a „derék, a becsületes Wankót!" A kongresszus vita nélkül elfogadja a bolgár küldöttek által ajánlott rezolucziót, mely szerint szívélyes üdvözletét és szerencsekívánatait küldi a bolgár szocziáldemokrácziának augusztus 2-án megnyítandó kongresszusára. Azonkívül benyújtatott egy határozati javaslat a szomorú zürichi események tárgyában. Zürichben ugyanis egyenetlenségek támadtak svájczi és olasz munkások között, a joga melyek tettlegességekké fajultak. Ezen alszabad, hajomnál egy svájczi munkás életét vesztette. Az olasz delegáltak kijelentik, hogy ezen elszomorító tények csak a nagy gazdasági és erkölcsi rabság következményei, melynek az olasz munkások áldozatai (általános helyeslés) és mely őket kényszeríti hazájukat elhagyva, külföldi munkástestvéreikkel szemben szennykonkurrencziát űzni. (Élénk helyeslés.) Ezen jelenség ellen küzdeni kell azáltal, hogy a be- és kivándorlók között élénk agitáczió fejtessék ki a szoczializmus érdekében és az idegen munkások bevonassanak a munkásszervezetekbe. Ezen rezoluczió szintén egyhangúlag fogadtatott el. A interparlamentarikus bizottsághoz minden nemzet küldjön egy képviselőt. A czimek minél előbb Vaillanthoz (Páris) küldendők. A kongresszus elhatározza, hogy a jövő kongresszus napirendjére fogja tűzni „a tengerészek helyzetét" és megkezdi a napirend 5. pontjának tárgyalását. „A munkásosztály gazdasági politikája. Előadó Molkenbuhr, ki a következő határozati javaslatot nyúj totta be: A nemzetközi szoczialista munkáskongresszus. I. Péntek, 1896. szeptember 11.