Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)
1901-01-03 / 1. szám
k keddi OMütSrtoki éa szombati kiadásra. Egész évre 14.40 K., "II évre 7.20 K.. "1 évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Hegyelet minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes számok. 10 allér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet-körut 16. sz., a kapuval szemben, a hová mindennemü levelezések és egyéb küldemények intézendők. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. wúg J-VG * V * U Í ^ Budapest, 1901 csütörtök január 3. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érde viselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Csupán a csütörtöki kiadásra : Egész évre 4.80 félévre 2.40 Km/ évre 1.20 K., I bors 40 f. Munkanélküliek figyeljetek! Csütörtökön, 1901. január 3 i-án délután 3 órakor a Vig utcza 18-ik sz. alatt levő Küffner-fére vendéglő nagytermében nagy munkanélküli tartatik. Napirend: 1. A polgármesterhez küli jelentése. 2. Mi történjék most ? Munkanélküliek! A város urai és a társadalom egyéb oszlopai azt hiszik, hogy ingyen kenyérosztással és közmunkák ígéretével már minden kötelességüket teljesítették. Jertek tömegesen e gyűlésre, hadd lássák, hogy még semmi sincs téve. Jertek el mindannyian, kényszerítsük ígéreteik beváltására. Az egybehívok. Elvtársak! Munkások! Vasárnap, 1901. január 6-án délután 3 órakor a Vignicza 1. szám alatt hivő Küffner-féle vendéglő nagytermében nagy nyilvános népgyűlés tartatik a következő napirenddel: Mi van a „Népszava" sajtóperével ? Elvtársak! A parlament elhatározta a Népszava üldöztetését. Azóta több hét múlt el és az ügyészség még mindig nem mozog. Vagy nem merik a pert megindítani, vagy szeretnék a legközelebbi választások utáni időkre halasztani. Mindkét eshetőség alkalmas arra, hogy az igazság ismét eltiportassék és a feneketlen korrupció háborítatlan maradjon. Ezt, nem szabad türnünk ! Jettek e gyűlésre, adjatok kifejezést megbotránkozástoknak ! 1 -'r1/ / O Az egybehívok. A smokkok szoczializmusa. A „Pesti Hírlap" vezérczikkező smokkja a karácsonyi földmivelő értekezlettel foglalkozván, csudálatosan bölcs fölfedezésekre bukkant. Az első az, hogy a legutóbbi értekezleten nem volt szó az általános szavazati jogról, az állandó hadsereg eltörléséről, a fokozatos jövedelmi adóról, a munkaeszközök államosításáról, (erről talán még egy szociáldemokrata kongresszuson sem volt szó, inkább a munkaeszközök társadalmasításáról) a tőke eltörléséről. Konstatáljuk itt melegiben, hogy a tőke eltörlése csak a Pesti Hírlap vezérczikkező smokkjának a szocziálizmusában lehet. A valódi vagy mondjuk „doktriner szoczialisták a tőkét sohasem akarták eltörölni". A Pesti Hirlap smokkja azután örömtől repdeső szívvel látja, hogy a mai szocziálizmus „megalkudott" és kipárolgott belőle minden, ami idegen s immár a szocziálizmus a piros-fehér-zöld színben kívánja megvívni a proletárság nagy harczát. És milyen lelki megnyugvásul szolgál a jámbor smokknak, hogy a hódmezővásárhelyi értekezleten „egy árva szó internaczionalizmus nem sok, annyi sem hangzott el"! Végül a smokk úr — bizonyosan azt gondolva, hogy nagyon bölcset mond — a következő hülyeséggel fejezi be gyenge elméje futtatását: „A nemzetek ma a nagy érdekközösség formái, amelyeken belül boldogulhat csak az egyes és az osztály, mert jussát, jogát nem a másik osztálylyal, hanem a másik nemzettel szemben kell megvédeni egyesült erővel". Valóban őszintén sajnáljuk, hogy a derék smokk ártatlan örömét kénytelenek vagyunk lerombolni. Nem tehetünk róla, ki az ábrándok szekerén utazik, gyakran összetöri az oldalbordáját. Nem a mi szoczializmusunk változott, hanem a smokk urak ostobaságának élesebb sarkkövei koptak egy kissé. Most azt hiszik, mi változtunk, holott ők okosodtak egy nagyon picikét. Mindig azt hitték, hogy a szoczializmus vasvillával a vállán és gyújtogató csóvával a kezében jár és rémiszti a világot. Most valami csuda folytán kezdik észre venni, liCi'/ cl SZOCai&il&uiUáficán. J1JD1J, félibészetesen azt hiszik, hogy ők az örökkévaló változhatatlanok és a szocziálizmusból „kipárolgott mindaz, ami idegen". Hála az égnek, hogy már idáig is eljutottunk ! Mégis csak fejlődik a smokk is, ha nagyon lassan is. A vásárhelyi értekezleten pedig volt szó az általános szavazati jogról, az állandó hadsereg eltörléséről, a fokozatos jövedelmi adóról, a munkaeszközök társadalmasításáról és még sok egyébről, tudniillik mindazon dolgokról, melyek a magyarországi szocziáldemokrata párt programmjában bennfoglaltatnak. Igaz, hogy ezen követeléseket nem tettük szóvá, de abban a tényben, hogy az értekezleten a résztvevők a szocziáldemokrácia programmját vallják magukénak, benne van, hogy az értekezlet mindazokat a rettenetességeket, melyek a szocziáldemokrácziának alapját képezik, követelik és azoknak elérésére törekszenek. Ezt nem tagadjuk el még azért a nagyon kecsegtető kedvezményért sem, melyet a smokk úr megígér, t... hogy „ezt a szoczializmust már bátran ki lehet vonni a rendőri felügyelet alól". Csak tessék tehát a rendőrcsapatokat fegyverbe állítani, mert „az a szoczializmus, mely Hódmezővásárhelyen formulázta pontjait," ugyancsak az, amely ellen a mai rend rendőrileg védekezett. Ami az internaczionálizmust illeti, hát az is ott volt Hódmező-Vásárhelyen. Ha az értekező földmivelők szocziáldemokraták, akkor nem is lehetnek mások, mint internaczionalisták. Nem a smokk internaczionálizmusa ez, mely szerint gyűlölni kell a hazádfiát, mint ahogy az ő hazafisága szerint gyűlölni kell minden idegent. A mi internaczionalizmusunk az egész világ elnyomott emberiségének testvériesülését jelenti; a mi hazafiságunkat nem a pányvakaró szabályozza. Bennünket a gróf Zichy Nándor földjéhez vagy a Széll Kálmán rátott birtokához éppen ugy nem köt semmi érzelem, mint a muszka czár szibériai ólombányáihoz. Hogy a smokker az új ipari vállalatoknak, gyáraknak állami szubvencionálását, a cukorkiviteli prémiumokat, a pénzespiacznak válságok esetén való kincstári támogatását szoczialista intézkedéseknek nevezi, azaz ő extra butaságának külön bizonyítéka. Ilyenformán a szavazóknak kincstári pénzen való megvásárlása is szoczialista intézkedés. Ha az e fajta dolgok mind szoczialista intézkedések, akkor csakugyan borzasztó módon haladunk a szoczializmus felé. És hallja smokk úr! A nemzetek nem a nagy érdekközösség formái, hanem a nagy érdekellentétek nagy kavargó örvényei. Ha Darányi aratásban tartalékcsapatokat szervez, hogy a földbirtokosok olcsóbban juthassanak munkásokhoz, vájjon nyer-e ezzel egyformán a munkás-és a birtokos osztály? Ahol egy nemzetben érdekközösség létezik, ott nem szabad a nemzet egy részének a másik rész ingyen-kenyerére szorulnia. Ott a jobbmódúak a mosogatólevet a kutyájuknak adják, de nem embertársaiknak. Érdekközösség nem a nemzetekben, hanem az osztályokban lészízik. Azért az igazi harcz nem a nemzetek, hanem az osztályok közt folyik. Ezt tagadni lehet, de ezzel a tényen változtatva semmi sincs. Mindezeket igen jól tudta a hódmezővásárhelyi értekezlet is, azért esze ágában sem volt az „idegen, romboló" elvekről lemondani, sőt jobban ragaszkodik azokhoz mint valaha. Eszerint újra búsulhat a smokker, hogy a „magyar elme és vérmérsékletnek" nem lesz diadala az, hogy „föltalálván magának a maga életrevaló szocziálizmusát, érzéketlenül rázza le magáról az idegent, melyet a nyakába vartak." Nem élünk tehát a szocziálizmussal „bölcsen és czéltudatosan," nem is leszünk olyan érzéketlenek, legfölebb csak a vezérczikkező smokkok hülyeségei iránt. Csizmadia Sándor. OHA . A hódmezővásárhelyi országos földmivelő-értekezlet. A hódmezővásárhelyi értekezlet a legszebben sikerült. Nem az értekezleten résztvett küldöttek száma, vagy a képviselt községek mennyisége itt a mérvadó, hanem az a tény, hogy az értekezleten az ország minden részéből voltak jelen. Tudja azt mindenki, hogy elvtársaink azon nagy részét, kik nem vettek részt az értekezleten, nem az elvben való elgyengülés, hanem a nyomorúság vaskarjai tartották vissza. És ha testben nem is, de érzésben, gondolkozásban ott volt az egész ország öntudatos földmivelő munkássága. Az értekezlet tanácskozása példás rendben folyt le, noha az utczán lovas csendőrök tüntettek amellett, hogy nem a magyar állam szabad polgárai, hanem letiport rabszolgái tanácskoznak. Amily méltóságteljes volt a tanácskozás, olyan okosak és meggondoltak azok a határozatok, melyeket az értekezlet hozott. De szóljon a tudósítás.