Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-01-03 / 1. szám

k keddi OMütSrtoki éa szombati kiadásra. Egész évre 14.40 K., "II évre 7.20 K.. "1 évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Hegyelet minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám­ok­. 10 allér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet-körut 16. sz., a kapuval szemben, a hová mindennemü levelezések és egyéb küldemények intézendők. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. wúg J-VG * V * U Í ^ Budapest, 1901 csütörtök január 3. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érde viselő politikai lap.­­ ELŐFIZETÉSI DÍJ: Csupán a csütörtöki kiadásra : Egész évre 4.80 félévre 2.40 Km­­/­ évre 1.20 K., I bors 40 f. Munkanélküliek figyeljetek! Csütörtökön, 1901. január 3 i-án délután 3 órakor a Vig­ utcza 18-ik sz. alatt levő Küffner-fére vendéglő nagytermében nagy munkanélküli tartatik. Napirend: 1. A polgármesterhez küli jelentése. 2. Mi történjék most ? Munkanélküliek!­ A város urai és a társadalom egyéb oszlopai azt hiszik, hogy ingyen kenyérosztással és közmunkák ígéretével már minde­n kötelességüket teljesítették. Jertek tömegesen e gyűlésre, hadd lássák, hogy még semmi sincs téve. Jertek el mindannyian, kényszerítsük ígéreteik beváltására. Az egybehívok. Elvtársak! Munkások! Vasárnap, 1901. január 6-án délután 3 órakor a Vig­nicza 1. szám alatt hivő Küffner-féle vendéglő nagytermében nagy nyilvános n­épgyűlés tartatik a következő napirenddel: Mi van a „Népszava" sajtóperével ? Elvtársak! A parlament elhatározta a Népszava üldöztetését. Azóta több hét múlt el és az ügyészség még mindig nem mo­zog. Vagy nem merik a pert megindítani, vagy szeretnék a legközelebbi választások utáni időkre halasztani. Mindkét eshetőség alkalmas arra, hogy az igazság ismét el­tiportassék és a feneketlen korrupc­ió háborítatlan maradjon. Ezt, nem szabad türnünk ! Jettek e gyűlésre, adjatok kife­jezést megbotránkozástoknak ! 1 -'r1/ / O Az egybehívok. A smokkok szoczializmusa. A „Pesti Hírlap" vezérczikkező smokkja a karácsonyi földmivelő értekezlettel foglalkozván, csudálatosan bölcs fölfede­zésekre bukkant. Az első az, hogy a legutóbbi értekezleten nem volt szó az általános szavazati jogról, az állandó hadsereg eltörléséről, a fokozatos jöve­delmi adóról, a munkaeszközök államosí­tásáról, (erről talán még egy szoc­iál­demokrata kongresszuson sem volt szó, inkább a munkaeszközök társadalmasítá­sáról) a tőke eltörléséről. Konstatáljuk itt melegiben, hogy a tőke eltörlése csak a Pesti Hírlap vezérczikkező smokk­jának a szocziálizmusában lehet. A valódi vagy mondjuk „doktriner szoczialisták a tőkét sohasem akarták eltörölni". A Pesti Hirlap smokkja azután örömtől repdeső szívvel látja, hogy a mai szocziálizmus „megalkudott" és kipárolgott belőle minden, ami idegen s immár a szocziálizmus a piros-fehér-zöld színben kívánja megvívni a proletárság nagy harczát. És milyen lelki megnyugvásul szolgál a jámbor smokknak, hogy a hódmezővásárhelyi értekezleten „egy árva szó internaczionalizmus nem sok, annyi sem hangzott el"! Végül a smokk úr — bizonyosan azt gondolva, hogy nagyon bölcset mond — a következő hülyeséggel fejezi be gyenge elméje futtatását: „A nemzetek ma a nagy érdekközösség formái, amelyeken belül boldogulhat csak az egyes és az osztály, mert jussát, jogát nem a másik osztálylyal, hanem a másik nemzettel szemben kell megvédeni egyesült erővel". Valóban őszintén sajnáljuk, hogy a derék smokk ártatlan örömét kénytelenek vagyunk lerombolni. Nem tehetünk róla, ki az ábrándok szekerén utazik, gyakran összetöri az oldalbordáját. Nem a mi szoczializmusunk változott, hanem a smokk urak ostobaságának­­ élesebb sarkkövei koptak egy kissé. Most azt hiszik, mi változtunk, holott ők okosodtak egy nagyon pic­ikét. Mindig azt hitték, hogy a szoczializmus vas­villával a vállán és gyújtogató csóvával a kezében jár és rémis­zti a világot. Most valami csuda folytán k­ezdik észre venni, liCi'/ cl SZOCai&il&uiUá­­ficán. J1JD1J, félib­é­szetesen azt hiszik, hogy ők az örökké­való változhatatlanok és a szocziálizmus­ból „kipárolgott mindaz, ami idegen". Hála az égnek, hogy már idáig is elju­tottunk ! Mégis csak fejlődik a smokk is, ha nagyon lassan is. A vásárhelyi értekezleten pedig volt szó az általános szavazati jogról, az ál­landó hadsereg eltörléséről, a fokozatos jövedelmi adóról, a munkaeszközök társa­dalmasításáról és még sok egyébről, tudni­illik mindazon dolgokról, melyek a ma­gyarországi szocziáldemokrata párt pro­grammjában bennfoglaltatnak. Igaz, hogy ezen követeléseket nem tettük szóvá, de abban a tényben, hogy az értekezleten a résztvevők a szocziáldemokrác­ia pro­grammját vallják magukénak, benne van, hogy az értekezlet mindazokat a rettene­tességeket, melyek a szocziáldemokrácziá­nak alapját képezik, követelik és azoknak elérésére törekszenek. Ezt nem tagadjuk el még azért a nagyon kecsegtető ked­vezményért sem, melyet a smokk úr meg­ígér, t.­­.. hogy „ezt a szoczializmust már bátran ki lehet vonni a rendőri felügyelet alól". Csak tessék tehát a rendőrcsapa­tokat fegyverbe állítani, mert „az a szo­czializmus, mely Hódmezővásárhelyen for­mulázta pontjait," ugyancsak az, amely ellen a mai rend rendőrileg védekezett. Ami az internaczionálizmust illeti, hát az is ott volt Hódmező-Vásárhelyen. Ha az értekező földmivelők szocziáldemokra­ták, akkor nem is lehetnek mások, mint internaczionalisták. Nem a smokk inter­naczionálizmusa ez, mely szerint gyűlölni kell a hazádfiát, mint ahogy az ő hazafi­sága szerint gyűlölni kell minden idegent. A mi internaczionalizmusunk az egész vi­lág elnyomott emberiségének testvériesülé­sét jelenti; a mi hazafiságunkat nem a pányvakaró szabályozza. Bennünket a gróf Zichy Nándor földjéhez vagy a Széll Kál­mán rátott birtokához éppen ugy nem köt semmi érzelem, mint a muszka czár szi­bériai ólombányáihoz. Hogy a smokk­er az új ipari vállala­toknak, gyáraknak állami szubvenc­io­nálását, a c­ukorkiviteli prémiumokat, a pénzespiacznak válságok esetén való kincs­tári támogatását szoczialista intézkedé­seknek nevezi, azaz ő extra butaságának külön bizonyítéka. Ilyenformán a szava­zóknak kincstári pénzen való megvásár­lása is szoczialista intézkedés. Ha az e fajta dolgok mind szoczialista intézkedé­sek, akkor csakugyan borzasztó módon haladunk a szoczializmus felé. És hallja smokk úr! A nemzetek nem a nagy érdekközösség formái, hanem a nagy érdekellentétek nagy kavargó ör­vényei. Ha Darányi aratásban tartalék­csapatokat szervez, hogy a földbirtokosok olcsóbban juthassanak munkásokhoz, váj­jon nyer-e ezzel egyformán a munkás-és a birtokos­ osztály? A­hol egy nem­zetben érdekközösség létezik, ott nem szabad a nemzet egy részének a másik rész ingyen-kenyerére szorulnia. Ott a jobbmódúak a mosogatólevet a kutyájuk­nak adják, de nem embertársaiknak. Érdekközösség nem a nemzetekben, ha­nem az osztályokban lészíz­ik. Azért az igazi harcz nem a nemzetek, hanem az osztályok közt folyik. Ezt tagadni lehet, de ezzel a tényen változtatva semmi sincs. Mindezeket igen jól tudta a hódmező­vásárhelyi értekezlet is, azért esze ágában sem volt az „idegen, romboló" elvekről lemondani, sőt jobban ragaszkodik azok­hoz mint valaha. Eszerint újra búsulhat a smokk­er, hogy a „magyar elme és vérmérsékletnek" nem lesz diadala az, hogy „föltalálván magának a maga életre­való szocziálizmusát, érzéketlenül rázza le magáról az idegent, melyet a nyakába vartak." Nem élünk tehát a szocziáliz­mussal „bölcsen és czéltudatosan," nem is leszünk olyan érzéketlenek, legfölebb csak a vezérczikkező smokkok hülyeségei iránt. Csizmadia Sándor. O­HA . A hódmezővásárhelyi országos földmivelő-értekezlet. A hódmezővásárhelyi értekezlet a leg­szebben sikerült. Nem az értekezleten résztvett küldöttek száma, vagy a kép­viselt községek mennyisége itt a mérv­adó, hanem az a tény, hogy az értekez­leten az ország minden részéből voltak jelen. Tudja azt mindenki, hogy elvtársa­ink azon nagy részét, kik nem vettek részt az értekezleten, nem az elvben való elgyengülés, hanem a nyomorúság vas­karjai tartották vissza. És ha testben nem is, de érzésben, gondolkozásban ott volt az egész ország öntudatos földmivelő mun­kássága. Az értekezlet tanácskozása példás rend­ben folyt le, noha az utczán lovas csend­őrök tüntettek amellett, hogy nem a magyar állam szabad polgárai, hanem le­tiport rabszolgái tanácskoznak. Amily méltóságteljes volt a tanácskozás, olyan okosak és meggondoltak azok a határo­zatok, melyeket az értekezlet hozott. De szóljon a tudósítás.

Next