Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)

1902-07-29 / 85. szám

4. oldal. NÉPSZAVA I­ 1902. július 29. ját kerítésére teregeti ruháját száradni, ez itt rendőri kihágás. A főszolgabíró július 15-ére, tehát amidőn a nyomorult nép szegényes termésének aratásával van el­foglalva, idézte magas szine elé az asszonyt. Az oláh asszony nem fogadott kocsit öt forintért, hogy a főúr szine előtt meg­jelenhessen, ezért a hatalmas ur őt pénz­bírságban marasztalta el, kimondván egy­úttal, hogy „jelen ítélet nem felebbezhető". Augusztus elsejéig tartozik az asszony lefizetni a bírságot, mert különben vagy elveszik júliusban kiteregetett fehérnemű­jét, vagy elzárják. Indokok: „Marasztalt, törvényes megidéztetése daczára meg nem jelent." Tanulság: oláh asszony, ne tere­gesd saját kerítésedre fehérneműdet, ha­nem szeresd a magyar hazát, melyben ily igazságos, bölcs és emberszerető fő­szolgabirák mérik a közigazgatási igazsá­got számodra !" Csak már a nagygazembereket, uzsorá­sokat, rablóvezéreket is kipellengérezné ily módon a Hazánk. — Várkonyi Istvánt csak nem hagyja nyu­godni az ügyészség. Most gyomai képvi­selőjelölt­ beszédjében talált izgatást, ezért fogta pörbe. — A munkaközvetítő intézet mint kiván­dorlási ügynökség. Már részletesen foglal­koztunk a fővárosi rendőrség kivándorlási ügynökösködésével, most a híres sztrájk­törő intézet csapott fel kivándorlási ügy­nökséggé és szállítja a munkásokat ki Németországba. Most miért nem írnak a lapok „lelketlen ügynökökről" ? Miért kell a munkásoknak nemcsak minden hatósági engedelem nélkül, hanem éppen a ható­ságok ellen fellépni azok ellen, akik nem röstellik meggyalázni önmagukat s sztrájk­törő szolgálatokat tenni a külföldi kizsák­mányolóknak ? Miért szűnik most meg a so­kat hangoztatott hazafiság ? Mert a munka­adók nem ismernek hazafiságot és ők is nemzetközien támogatják egymást, mihelyt arról van szó, hogy a munkásokat kell elnyomni ! Ezért álltak be a rendőrség és a munkaközvetítő intézet kivándorlási ügynökségnek és szállítják ki tuc­atszámra az indifferens munkásokat a külföldre. Így legutóbb a munkaközvetítő intézet 42 ács­munkást akart kiszállhatni egy ügynökkel és egy hivatalnokával Német­országba. A budapesti szervezett építő­munkások ezt megtudták, kimentek tehát a pályaudvarra és ott felvilágosították a szegődni akaró munkásokat, hogy kint Potsdamban és Hamburgban most sztrájk van, tehát nem illik éppen magyar mun­kásoknak megtörni a sztrájkot. Szombat este 9 óra 40 perczkor kellett volna in­dulni a 42 elszerződött ácsnak Bécsen át Potsdamba. Javában folyt a kapac­itálás, mikor az állami munkaközvetítő kirendelt hivatalnoka a perronon kiáltozni kezdte: — Munkások, beszállani, mindjárt indul a vonat!.. . Erre a budapesti munkások nekiestek, és jól elverték a hivatalnokot, meg a folyton „polizei" után kiabáló német ágenst. Így ezek a­ „lelketlen ügynökök" leg­alább a jól megérdemelt jutalomból kivet­ték a részüket. Megjegyezzük, hogy a munkaközvetítő intézet részéről annál nagyobb a gazság, mert világosan ki van mondva, hogy minden munkást figyelmeztetni kell, ha valahová szerződni akar ahol sztrájk van és ez a figyelmeztetés ezúttal elmaradt. Az intézet választmányában levő elv­társak szóvá fogják tenni ezt az esetet és követelni fogják, hogy a tisztviselő ellen indítsanak fegyelmi vizsgálatot. — Munkás­sors. Boskányi Ilona aradi vasalónő a Kossuth-utczai „Hófehérké"­hez czímzett Drahóczky-féle vasalóintézet­ben dolgozott s munkája közben mindkét keze a gép hengerei közé került. A kör­nyezete tehetetlen volt az iszonyú kínokat szenvedő leány bajával szemben és gé­pészt kellett hivni, aki a hengereket szét­emelve, szabaddá tette a beszorult karokat. A szerencsétlenül járt leányt, aki mindkét kezén súlyosan megsérült s egyelőre munkaképtelenné lett, beszállították a kór­házba. — Menekülés a kizsákmányolók elől. Roth Márton, érmihályfalvai tizenöt éves keres­kedelmi tanuló otthagyta gazdáját és hetek óta nyoma veszett. Ugyanigy tett Szilágyi János, tizenöt éves kovács-inas, ki megszökött gazdájától. Mindketten a munkát adó gazdák könyörtelenségei és a túlságos megterhelések miatt menekül­tek el helyeikről. — „Bölcs" intézkedések. Erdélyből, és pedig leginkább a Székelyföldről, szállít­ják a lélekkufárok a magyar leányokat Románia és a többi Balkán-államok bűn­barlangjai számára. A belügyminiszter most az útlevelek kiszolgáltatásának megnehezítése által akarja némileg kor­látolni az emberkereskedést. Elrendelte ugyanis, hogy a hatóságok hajadon leá­nyok számára ezután csak úgy adjanak útlevelet, ha a leányokkal anyjuk is velük utazik, vagy ahol ez nem lehetsé­ges, ott legalább azt igazolják az út­levelet kérő leányok, hogy az utazás a szülők tudtával és beleegyezésével törté­nik és az utazás czélja föltétlenül tisztes­séges. Ezzel kapcsolatban a rövid tartóz­kodásra szóló és a határszéli hatóságok által kiállított útlevelekre nézve kimondta a belügyminiszter, hogy aki a megsza­bott leghosszabb tartózkodási időn túl marad külföldön, annak a hatóságok többé ne adjanak ilyen rövid tartózko­dásra szóló útlevelet. — Így szól a hiva­talos közlemény, amely a belügyminiszteri hivatalból került a lapokba. Ezután tehát a nyomorúság által a bűn karjaiba kerge­tett leányok csak kísérettel sétálhatnak át a bűn fertőjébe. Nagy és „bölcs" reform, meglátszik rajta Széll Kálmán bölcsessége. — Tüdővészes katonák. Az általános nyomorúság immár a hadsereg szerveze­tében is érezteti hatását. A nyomorúság lehetetlenné teszi egyrészt a táplálkozást s ennek következtében a hadsereg nem tud olyan „emberanyagot" kapni, amely a katonai egészségügyi szabályoknak meg­felel. Másrészt meg az esztendők óta tartó nyomorúság egyes vármegyéket annyira kiirtott, hogy az ujoncz-létszám­nak még a felét se tudták behajtani a megyében. E szűkös emberanyag követ­keztében zavarba jött a hadsereg s ugy lábalt ki zavarából, hogy most már olyan ifjakat is besoroztak, akiken a tüdővész jelei már a sorozáskor megállapíthatók voltak. A tüdővészt tehát az ujonczok hozzák a hadseregbe s az ilyen betegek 54—60 százaléka katonai szolgálatának első fél évében kerül kórházba. A tüdővész csiráit magukkal hozzák és a változott életmód, a nehéz szolgálat, az együttélés, a levegő a betegséget kitörésre bírja. Így lett a kaszárnya a túlzsúfolt lakosztályai­val valóságos betegágya a tüdővésznek. A nép fiai tehát már nem csupán a bru­tális bánásmódtól, de a hadseregben egyre tova terjedő tüdővésztől is pusztulnak. — A belga szoczialisták humora. A belga trónörökös levelet írt a belga szoczialis­ták által alapított Vooruit-gyár igazgatósá­gához. A levélben értesítette az igazgatót, hogy szeretné gyárukat megtekinteni, mire a gyár igazgatója a következő levélben felejt a leendő trónörökösnek és feleségének. Tisztelt Albert úr és kedves Erzsébet! Becses levelére válaszolva, van szeren­csénk önt arról értesíteni, hogy a mi gyárunk berendezését mindenki meg­tekintheti. Nagyon örülünk, ha önnek is megmutathatjuk, hogy mit tud mű­velni a nép s ha önt is meggyőzhetjük arról, hogy a szoczialisták nem fölfor­gatók, amint ezt önnel gyakran el akar­ják hitetnni. Mivel azonban gyárunkat vasárnap tizenkét órakor mindig bezár­juk, ön lekötelezne bennünket, ha jóval tizenkét óra előtt jönne, hogy személyze­tünk vasárnapi munkaszünete ön miatt kárt ne szenvedjen. Szövetkezetünk egyik nyugalmazott tagja, De Loore úr elisme­résre méltó szívességgel vállalkozott arra, hogy önt kalauzolja és fölvilágosítással szolgál mindenben, ha ön úgy kívánja. Fogadja, kedves Albert és Erzsébet, testvéri üdvözletünket. A Vooruit-gyár igazgatósága. Semmi alázatosság, semmi émelyítő loja­litás ! Ellenben sok gúny és a gúny mö­gött rengeteg önérzet. Ha az ember nem is tudná, hogy kitől származik a levél, az önérzetes hangból ráismerne, hogy így csak szoczialisták beszélnek a „felsőbb" hatalommal. — Egy magyar mágnás pályafutása. Az elmúlt télen nagy feltűnést keltett a fő­városban báró Tunkel Ottó szökése, aki töméntelen szélhámoskodás, csalás, sik­kasztás után, melyek összege több mint 80.000 koronára rúgott — megszökött a fővárosból. A sikkasztótól, néhány hét le­forgása után Amerikából érkezett távirat és levél atyjához és barátaihoz, melyek­ben megtörten jelentette be, hogy az új hazában keres magának megélhetést. A rendőrség ezek alapján Amerikában is köröztette a veszedelmes szélhámost, de eredménytelenül, úgy, hogy már lemondottak arról, hogy valaha elnyerje méltó büntetését. Most azután, több mint fél esztendő leforgása után, kiderült, hogy báró Tunkel egyáltalában nem vitorlázott ki Amerikába, sőt még csak el sem hagyta a főváros területét. Hogy mind­eddig még sem tudtak tartózkodási helyére ráakadni, annak oka"az, hogy az őrültek között keresett magának mene­déket. Felvétette magát az angyalföldi elmegyógyintézetbe, ahol mindeddig mint elmeháborodottat kezelték az orvosok. Hogy felvétele milyen körülmények között történt, azt a rendőri vizsgálat lesz hivatva kideríteni. A kiderítés azonban egy csöp­pet se érdekes. Egy tolvaj mágnásról van szó, így hát természetes, hogy a rendőrség elnézte, sőt talán elősegítette, hogy a báró elkerüljön a világ szeme elől s olyan helyre jusson, ahol bántódás nem érheti. Ezt mi, minden rendőri „vizs­gálat" nélkül már most kideríthetjük. — Ipartestület a munkások ellen. Szege­den körülbelül 50 czipész­segéd kerül a kihágási bíró elé. Azzal vannak vá­dolva, hogy iparigazolvány nélkül mint­egy külön folytatják a mesterséget és megkárosítják ezzel a mestereket. A segé­deket az ipartestület jelentette fel apró­donként, mint amely őrködik az ipariga­zolványnyal bírók érdeke felett és adandó alkalmakkor megóvja őket a károsodástól. A segédek azzal védekeznek, hogy nem törtek be senkinek a hatáskörébe. A mesterek számára szoktak dolgozni; ha a műhelyben éri őket az alkony, hazaviszik a munkát a lakásukra és ott folytatják. Ebből származhatott a félreértés. E mel­lett igaz ugyan, hogy végeznek apróbb javításokat, foltozást, sarokfölverést, de nem is mennek túl a határon, mert ön­álló megrendelést nem fogadnak el.­­ Kiváncsiak vagyunk, hogy a szegedi ipar­testület ugyanilyen éberséget tanúsít-e akkor is, ha a munkaadók bérlevonások­kal, túlságosan nagy munkaidővel és más szekatúrákkal a munkásokat megkárosít­ják, akik a jelen esetben igazán semmi olyat nem tettek, amivel az iparhatóság bölcs elméjét beavatkozásra kényszerítet­ték volna. / A papok erkölcse. Az utóbbi napokban sokat czikkeztek a lapok a főváros erkölcstelenségéről. Ter­mészetesen mindegyik a maga módja sze­rint. Azaz a kispolgárias „rövid haj, rövid ész" módjára. Okot erre az úgyne­vezett „büntanya" felfedezése szolgáltat. Egyik akasztófát kiált a bűnösre, a má­sik máglyát ! Hogy ez társadalmi baj volna, csak nagyon kevesen látják be. Ezen kevesek közt találjuk az agrárius-

Next